2000 leütés (Barabás András)

A minap, de már ebben az esztendõben, téblábolással töltöttem a délelõtt nagy részét. Szerettem volna zuhanyozni, de egyetlen csapból sem folyt víz, és szerettem volna e csapást családilag elpanaszolni, de a telefon nem adott vonalat.

Errõl jutott eszembe, hogy a hatvanas években, buksi kisfiúk, a boltosokat irigyeltük nagyon. Boltoson a bolti eladó értendõ, akinél gazdagabb embert elképzelni sem tudtunk, hiszen minden az övé a boltban. Legjobban a játékboltost irigyeltük, de az optikai üzlet eladójától is nagyon elfogadtunk volna egy fényképezõgépet vagy mikroszkópot.

Nem voltunk mi teljesen naivak, egy visszatérõ motívum ugyanis idõrõl idõre azt igazolta, hogy az erõ a boltossal van. Egy gyerek is észrevette a rövid, sotto voce elõadott jeleneteket a hentesnél, a cipõboltban, a tejcsarnokban, melyek célja lehetett bélszín vagy libamáj; kék színû csehszlovák import gyerekcipõ feles méretben; büfékenyér vagy pacsni késõ délután. Nagyobb tétre ment a játék a Magyar Posta Távbeszélõ Igazgatóságának kirendeltségein, az SZTK-rendelésen vagy a Merkur Vállalatnál – itt már nem lehettünk szemtanúk, csak a felnõttek elbeszélésébõl értesülhettünk az akció kimenetelérõl. Akik rákényszerültek az ott folyó játszmákra – mindközönségesen a szüleink –, elmagyarázták nekünk, hogy egy telefon életet menthet, és az is hasznos, ha egy sürgõs mûtétre akár fél éven belül sor kerülhet.

Azt kevésbé értettük (pontosabban: errõl csak a magam nevében illõ beszélnem), tehát kevésbé értettem, hogy anyám sikeres ügylet esetén sem mindig örült. Néha olyasmit morgott, hogy “jaj, miért kell nekem ilyesmit csinálnom”, meg hogy “hányinger!”. Ennek megfelelõen a hentest, a telefon- ügyintézõt, az orvost is hol rendes és megértõ emberként említette, hol nyerészkedõ, korrupt alaknak titulálta. Itt ismerje ki magát a kiskorú kibic!

Az erkölcsök azóta nagyot változtak, sokan hatalmas jellemfejlõdésen mentek át. Az üresen kongó jelszó mára valósággá vált, a “cipõt a cipõboltból” nem utópia többé. Vevõ vesz, eladó elad. Gépsonkáért markát tartó hentesrõl sem ír az újság. Leglátványosabban a telefon-ügyintézõk javultak meg, ez igazán bámulatos. Az sem bizonytalanította el õket, hogy megbomlott a telefonszolgáltatás korábbi jól szervezett, biztonságos egysége. Amikor az egyik mobilszolgáltatónál megemlítettem, hogy a szakszervezet is támogatja, hogy telefonhoz jussak, és hozzátettem: nem leszek hálátlan, ha kérelmemet viszonylag hamar és kedvezõen bírálják el, a kisasszony udvariasan nézett rám, de láttam, nem fogja fel, mit is szeretnék.

Vajon az egészségügy dolgozói mitõl nõhetnének föl a telefon-ügyintézõkhöz?

Kategória: Archívum  |  Rovat: (2000 leütés)  |  Típus: - 1

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.