Azt mondta, a traktor alá lök

Nem fogok én már sokáig élni, megmondta nekem, hogy megöl, ha nem akasztom fel magam öt éven belül, ennyit adott, és az már rég elmúlt, te is hallottad, csak most azt mondod, hogy nem emlékszel rá, kicsi voltál, és azt kérdezted, miért bántod a nagyit, akkor még láttad mit csinál, de most már te sem szeretsz.

Nem igaz, amit az édesanyád mond, azt mondja, hogy beszartam, hát Istenem, hogy lehet ilyet mondani, megáll az eszem. Én mindig olyan tiszta voltam, egy krémet soha nem kentem az arcomra, egy folt nem volt a ruhámon, ezt mindenki megmondhatja, olyan tiszta voltam, hát meghalok a szégyenben, nagyon fáj ez nekem, tudod. Pedig úgy öltöztettem, mint egy királykisasszonyt, Triestből hoztam neki a ruhákat meg a cipőket, ő volt a legszebb Újvidéken, amikor egyetemre járt, de ezt már meséltem. Neked a rózsaszín plüsskutyát is Triestből hoztam, amikor meglátta, azt mondta, minek hoztad ezt, majdnem kidobott vele, ott feküdtek a férjével az ágyban, még most is emlékszem, de te annyira örültél neki, úgy imádtad, le is vagy fényképezve vele. És most azt meséli rólam, hogy beszartam, pedig ha te tudnád, az igazságot, akkor nem szeretnéd annyira a mamit, szeresd csak te a mamidat, de én már nem bírom tovább a szégyent, a jelzőket, amit kapok, amivel ellát az az ember miatt, a mindennapi szidást, az ütéseket.

Eljötem érted a buszállomásra, kimásztam a biciklimre támaszkodva, mert alig tudok járni, tegnap is elestem, fáj már mindenem, hamarosan meg fogok dögleni, de addig is csak mászom, nem tudok másképp az utcára menni sem, hát élsz még, kérdezik tőlem. Tudom, hogy nagyfiú vagy már, de nem akartam, hogy egyedül cipeld azt a nagy hátizsákot, megszakad a hátad belé, eltörik a kis gerinced, elég baj, hogy idáig is egyedül kellett vinned a sok mosatlant, hogy nincs ott melletted egy nagymama, aki gondoskodik rólad. Kimentem érted az állomásra, ott vártalak a megállóban, megkérdeztem előtte Kikindát telefonon, hogy megérkezett-e már a busz, mert sohasem lehet tudni, mikor érnek át a határon, ha már járt ott, akkor egy óra múlva már itt lesz Becskereken. Nekem sietnem kell már, mert lassan megyek. Úgy rohantam, hogy beleizzadtam, nem vagyok én már jól. Ott vártam rád a megállóban, amikor megjelent az anyád azzal az emberrel, azzal a sátánnal, és megálltak a kocsival az út túloldalán, az ki sem mert szállni a kocsiból, nehogy találkozzon velem, mert én megmondanék neki mindent. Látni sem bírom, ő az oka, hogy nem szeretsz már engem, miatta fordított ellenem az anyád, hányingerem lesz, ha meglátom, öklendezni kezdek. Odajött a lányom, akit jobban szerettem, mint magamat, úgy öltöztettem, mint egy hercegnőt, átjött az úton, és azt mondta, menj haza, de én azt mondtam, nem megyek, lányom, csak kihasznál az az ember, hát nem látod. És akkor az anyád a busz alá akart lökni, azt mondta, ez a busz alá löklek, ha nem mész haza. Még most is látom magam előtt, jaj, szédülök.

Ha fáradt vagy, megágyazok neked itt a konyhában, lefeküdhetsz, nyugodtan tedd föl a lábad, be is takarlak, de vesd le a ruhádat, koszos, ki tudja, kik ültek azon a buszon, gyere, miért nem akarsz ide feküdni. Úgy örülök, hogy itthon vagy, jaj, mennyire vártam, én, hülye öregasszony, hogy végre hazajöjj húsvétra, de kit érdekelek én. Nem tudok mondani semmi vidámat, ne haragudj érte, nincs már minek örülnöm. Mert le vagyok én hülyézve, és ütlegelve is vagyok, csak nem mondom senkinek, de jobban fájnak a szavak. Egyél. Sütöttem volna én többet is, de te már nem szereted az én kalácsomat, sohasem eszel belőle, csak megromlik, rám marad, minek süssek már, nincs nekem fogam. Arra sincs időm, hogy megcsináltassam a műfogsoromat, hát hogy nézek én már ki, rossz rám nézni. Nem szeretsz te már engem, nem szereted a hülye öreganyádat. Olyan sovány vagy, beesett az arcod. Amíg nálam laktál, én etettelek, öröm volt rád nézni. Nem voltál te kövér soha sem. Most meg beesett és sápadt vagy. De látom, hogy emlúltak a pattanásaid, tele volt régen a homlokod vele, kicsit szebb a bőröd, hadd simogassam meg. Mindig attól félek, nem pihensz eleget, állandóan csak tanulsz, beteg leszel, és ki fog akkor ápolni? Amikor kicsi voltál, betegen félrebeszéltél, akkor nem az anyád ült melletted, hanem én. De az anyád nem engedi azt sem, hogy ezt mondjam, nagy már a gyerek, hagyd békén, ne idegesítsd. Már teljesen ellenem fordított, pedig mennyire szerettél. És most már nem is gondolsz a nagyidra, pedig a nagyid sokat gondol rád.

Kérlek, kisunokám, hallgass meg, okos vagy te nagyon, meg fogsz érteni, azért mesélte el ezt, hogy ellenem fordítson, mert azzal az emberrel akar élni, pedig nem való neki, miért nem veszi feleségül. A te anyád tanárnő, az az ember csak kihasználja, van neki felesége meg gyereke, nem való őhozzá. Mondom is neki, lányom, nem hozzád való az, de én csak le leszek hülyézve, meg ütve, lehet, hogy kedveseket mond az nem tudom micsoda ember, és néha vesz neki zöldségeket, hoz a piacról, felviszi az emeletre, mert nagyon fáj az anyád gerince, nem tud cipekedni. Lehet, hogy ilyeneket megcsinál, meg elviszi kocsin az orvoshoz, de csak azért, hogy kihasználja, nem ér ez meg ennyit. Felhív a felesége, és hallgat a telefonba. Beleszólok, de ő csak hallgat. Múltkor már ordítottam a kagylóba, aztán lecsaptam. Nem bírom én tovább ezt a szégyent. Kisunokám, nem akarok én neked rosszat. Hallgasd meg az őrült nagyanyádat, ha már így mondod nekem te is. Nem való az az ember a te édesanyádhoz, csak kihasználja, ma is majdnem megölt miatta. Nem való hozzá az a baszó paraszt, az a… de nem akarlak idegesíteni ezzel. És még azt is mondja, hogy öljem meg magam. Nem leszek én sokáig a terhére.

Olyan fájdalmaim vannak. Sírok én sokat, és imádkozom minden éjjel, édes Istenkém, vigyázz az én kis unokámra, elmondok tíz Üdvözlégyet és tíz Miatyánkot. Emlékszem, amikor arra tanítottalak, hogy Jézus, Mária szeretlek, mentsetek lelkeket, és te elmondtad először, olyan aranyos voltál, akkor én azt mondtam, hogy most megmentetted az első lelket, és te nagyon örültél.

Olyan naiv vagy most is, elhiszed, amit anyád mond, pedig én csak jót akarok neked, imádkozom érted egész éjjel, nem tudok aludni, elmondok tíz Üdvözlégyet és Miatyánkot, a Hiszekegy nem jut már eszembe, és saját szavaimmal is imádkozom, fáj a lábam, és csak jajgatni tudok. Fekszem az ágyon, amely tele van lyukakkal, tönkrementek a rugók, imádkozom és sírok. Szétbaszták a Zsuzsáék, amikor nálunk aludt a szeretőjével, ki is mostam másnap az ágyneműt, de azóta nem alszunk rajta, ki tudja, milyen betegségük volt. Emlékszel a Zsuzsára, ugye? Mennyire megváltozott az a nő pár év alatt, olyan kedves, finom volt Jászberényben, minden nyáron náluk laktunk két hetet, onnan jártuk a fürdőbe, csak pár percre volt tőle a házuk. Mennyit játszottatok ti ott az Anitával, a lányával. Persze fizettünk a szállásért, de nem volt drága, és volt olyan is, hogy együtt ebédeltünk, a Zsuzsa főzött, akkor, amikor nem voltunk egész nap a fürdőben. Emlékszel a fürdőre, ugye, a sok medencére? Egész nap búvárkodtál, a víz alatt voltál, nem is tudom, hogy nem féltettünk akkor, hisz’ alig láttunk, olyan ügyes voltál. Mi a mamival napoztunk, te csak úsztál, úgy imádtál fejest ugrani, csak az olimpiai medencébe nem mentél, mert ott hideg volt a víz. Voltak olyan szemtelenek, akik rád szóltak, hogy lespriccelted őket. Azoknak biztos nincs gyerekük. Amikor Pesten jártunk, mindig láttam a sok öregasszonyt reggel az utcán, akik a kutyájukat sétáltatták, és úgy becézgették, mintha gyerekük lenne, nem egészséges az. Aztán bement a víz a füledbe a sok búvárkodástól, begyulladt, azóta sem szeretsz úszni, ki tudja, mi volt abban a vízben, biztos belepisiltek, meg láttam egy embert, ahogy lepkehálóval egy nagy darab lebegő szart szedett ki a medencéből délután, amikor klórozták. Mindig bementünk a fürdőben a dolgozói zuhanyzóba, mert ott volt meleg víz, szemtelenség, hogy kint nem volt, pedig nem volt olcsó a belépő. Téged is mindig bevittelek a zuhanyzóba, egyszer meg akartál tréfálni, átdobtad az új Speedo fürdőnadrágodat, amikor a mellettem lévő fülkében zuhanyoztál, át akartad dobni a fejemre, hogy megtréfálj, de máshová esett, beesett egy nőhöz, aki ott dolgozott, az meg eltette, el akarta lopni, mert új volt a fürdőnadrág, nem is lehetett olyat kapni máshol, Újvidéken vettem neked, veszekedtem vele, aztán ő azt mondta, hogy nem is látta, hogy a fülkéjében van, de visszaadta, te pedig ott dideregtél meztelenül, és takartad a kis fütyidet, úgy összement, féltem, hogy beteg leszel, hát hogy lehet valaki ilyen gonosz?

Nem is emlékszem, hogyan ismertük meg a Zsuzsát. Akkor csak elindultuk a sárga kispolszkival, anyád vezetett, aztán csak mentünk, és amikor láttuk, hogy szoba kiadó, ott megálltunk. Ha most belegondolok, milyen bátrak voltunk, milyen hosszú út volt Becskerekről Jászberényig. Biztos a Zsuzsával is így ismerkedtünk meg, hogy láttuk a táblát, szoba kiadó, vagy talán csak bekopogtunk, vagy egy házinéni ajánlotta, akinél előző évben voltunk, de akkor biztos nem volt nála hely. Zsuzsa ápolónő volt, egyszer neked is adott be injekciót, amikor nagyon lázas voltál, jaj, te szegény. Zsuzsa akkor rosszban volt a férjével, aki állandóan dolgozott, éjjel-nappal, csak rohangált, volt talán egy kocsmája is, meg egy utánfutója. Olyan sokat beszélgettem a Zsuzsával, még az injekciókat is ő adta be nekem, a Rumalont a porckopásom ellen, de most már ez sem segít, öt évet kaptam én a lányomtól. Mindig beutaltak a fürdőbe, adtunk egy fürdőruhát az orvosnőnek. A Zsuzsa férje megvette rögtön az összes cigirágót tőlünk, meg a fürdőruhákat, abból nyaraltunk két hétig, ő biztos eladta a kocsmában, de én nem kérdeztem. Ügyes volt a te nagyanyád, nem volt olyan hülye, mint ahogy most mondod és ellátod jelzőkkel. Neked is maradt egyszer pár doboz cigirágód, a lányukkal, Anitával eladtátok őket, és Barbit akartatok venni neki, meg ruhákat, olyan naiv voltál akkor is kisunokám, ravasz volt már akkor is az a lány, de én szerencsére megtaláltam a pénzt, amit kaptatok, még mielőtt elköltöttétek volna. Szétbaszták a Zsuzsáék az ágyat, amikor pár évvel ezelőtt beállítottak a szeretőjével. Annyira megváltozott az a nő, a szeretőjével olyan szemtelenek voltak, úgy hívott, Magdi néni, sohasem hívott előtte úgy, pedig nem is voltam még olyan öreg, tíz évvel vagyok idősebb nála. A tengerre mentek, hogy megváltozott a világ, régen mi évente kétszer mentünk a tengerre, és egyszer Magyarországra, ők pedig akkor, a rendszerváltás után a tengerre mentek, most meg mi nem megyünk. A szeretője vezetett, csak egy éjszakát aludtak itt, az is elég volt. Úgy meglepődtem, hogy idetaláltak, azt mondta, hasonlít a szerb az oroszhoz, így el tudta olvasni a táblákat. Nem is kértem semmit a szobáért, hoztak valami bort, azt adták ajándékba, de nekem nem ízlett. Odaadtam a szobámat, van benne két ágy, de az én ágyamban aludtak, nagy kövérek voltak, és egész éjjel basztak, én nem bírtam tovább, ordítottam, nyikorog az ágy, vertem a konyhából a falat, aztán abahagyták. Regel elmentek, nem is beszéltek nagyon, gyorsan össze- szedelődzködtek, azóta sem írtak, pedig a Zsuzsa mindig írt karácsonyra. Nincs nekem azóta sem pénzem megjavítani az ágyat, telefonra is alig költök, de amikor felhívlak, mindig olyan rövid vagy, nem is tudom neked elmondani, mi van velem, mert már nem hallgatod meg a hülye öreganyádat, pedig én neveltelek föl, leteszed nekem a kagylót. Hát hogy esik ez nekem? Nem mondasz el már semmit sem, pedig régen annyi mindent meséltél, gyakran odaültél az ágyam szélére, azt kérdezted, nagyi, alszol, úgy örültél nekem, én pedig megsimogattam az arcod, te mosolyogtál. De már fel sem hívsz, el is felejtettél, régen lefekvés előtt mindig meséltél, úgy kezdted, nagyi, én pedig megsimo- gattam az arcod, és hallgattam, ahogy mesélsz. Ha tudnád, én menyire várlak mindig téged, nem is tudom elmondani.

Minden este odateszem a képed az ágyam mellé az asztalra, olyan szép vagy rajta, úgy mosolyogsz, lefekvés előtt azt nézem, az érettségi képed. A homlokodra simul a hajad, olyan szép vagy rajta, mint egy baba. Emlékszel, amikor a párnád alá tettük annak az orosz gyógyítónak a képét? Minden héten kivágtam az újságból az új fotót, és kartonra ragasztottuk, az anyád még vizespoharat is tett a tévé elé, amikor a műsora ment, csöndben kellett lennünk, becsukni a szemünk és kinyitni a szívünk, ő csak felemelte a kezét, és megáldotta a vizet, beszélt, valamit, imádkozott, és a víz, meg a krémek, amit a tévé elé tettünk utána gyógyító hatásúak lettek. Az anyád meg most azt mondja, hogy hülye vagyok, hogy a képét a fejed alá raktam, pedig ő vette az újságot, már kora reggel elment az újságárushoz érte, hogy biztosan kapjon. Én csak jót akartam neked, nem is voltál beteg addig, amíg vigyáztam így rád, de az anyád megtiltotta, hogy a képét a párnád alá tegyem. És most az anyád ellenem akar fordítani, amikor azt mondja, hogy beszartam. Csak most van az, hogy pelenkát viselek, nem viseltem én korábban, nem szartam én be soha sem, hát micsoda dolog ilyet mondani, de most már bepisilek, öreg vagyok. Hát tudd meg, milyen nagyanya voltam én. Minta nagyanya voltam. És még betegen is kijöttem érted ma az állomásra, ott vártam rád, már sötét volt, amikor megjelent az anyád azzal az emberrel, azzal a sátánnal, az ő kocsiján jöttek, van annak nagy kocsija, és megálltak az út túloldalán. Ő az oka, az az ember, hogy nem szeretsz már engem, miatta fordított ellenem az anyád, ki az az ember neki, felesége van, meg gyereke, ne az én kisunokámmal törődjön, ne érte jöjjön. Úgy nézett ki először, mint a remete, akkor még hittem neki, de hamar rájöttem, milyen, csendes, halkan beszél, azért hisz az anyád neki, mi az, amit vesz neki, az anyád tanárnő, jó neki, ha vele van, nincs neki egyeteme, szakmája van csak. Gyorsan rájöttem én erre, de csodálkozom, hogy ő nem látja, pedig nagyon okos a te anyád. Odajött a lányom, akit még most is szeretek, átjött az úttesten, és azt mondta, menj haza, de én azt mondtam, nem megyek, lányom, én kijöttem a kisunokámért, nehogy megszakadjon a háta, csak kihasznál az az ember, hát nem látod. Kicsoda ő a te kisfiadnak? És akkor az anyád egy kamion alá akart lökni, azt mondta, ez a kamion alá löklek, ha nem mész haza. A kamion alá akart lökni, majdnem meghaltam akkor, most is alig tudok beszélni.

És most azt mondta, neked, hogy beszartam. Hát ilyet. Pedig akkor még szeretett, és agódott értem, amikor ez történt. De nem mondja el, miért szartam be. Mert ő este elment színházba Hajdúszoboszlón, valami szabadtéri előadás volt, otthon meg szavalóversenyekre járt mindig, kérdezted, hová ment a mami, a mami mindig utazik, mondtad. Emlékszel, te is veszekedtél vele, amikor elment, hogy miért megy el, mindig sírtál. Ott hagyott téged betegen az ágyban, belső lázad volt, égett a szemed, kijött az orvosnő, én óránként borogattalak, úgy jajgattál, te szegény, én voltam veled, nem az anyád. Még szerencse, hogy augusztus volt, és kinyithattuk az ablakot, a friss levegő mindig segített, úgy örültem, amikor megkönnyebbültél, elkezdtél beszélgetni velem, és már tudtál is enni egy keveset, rossz volt a lázmérő, mert nem mutatott semmit, az orvosnő azt mondta, csak gyomorrontásod van. Nem értenek az orvosok semmihez, mondtad, amikor kicsi voltál, olyan okos voltál akkor is. Az anyád visszajött a színházból, nem is aggódott annyira érted, mondtam neki, törődöm én veled, de ő kizavart, átmentem a saját szobámba, aztán hallottam, hogy elmeséli az előadást, amit látott, te pedig nevetsz rajta, úgy féltem, hogy megerőlteted magad, és még betegebb leszel. Hát ilyen anya volt. Aztán éjszaka többször jöttelek megnézni, betakarni, az anyád meg kizavart. Olyan ideges voltam, hogy rosszul lettem éjszaka, ilyen még sohasem történt meg velem. Nagyon rosszul lettem, de nem szóltam senkinek sem, csak feküdtem az ágyban, de nem is szartam be, csak már nem tudtam kimenni a vécére. Gyorsan, hogy senki se lássa, kivittem a lepedőt a fürdőbe és kimostam kézzel, aztán beletettem a mosógépbe, néztem a gombokat, centrifugára kapcsoltam otthon én is kezelem a mosógépet, az anyád egy gombot nem tudna bekapcsolni, én mostam a férje szaros gatyáit is. Bekapcsoltam a centrifugát, azt gondoltam, reggelre, amíg megjön a házinéni, majd megszárad a lepedő, de elkezdett ugrálni a mosógép, én megpróbáltam megfogni, ráfeküdtem, de az kiszabadult ölelésemből, és mindig nekiment az ajtónak, az ajtónak csapódott, úgy megijedtem, mintha valaki be akart volna törni, nagyon féltem. Egyszercsak hallom, a lányom kiabál, anya, anya, jól vagy? Hát akkor még szeretett, most meg a traktor alá lökne. Te nem tudod, hogy én mit éltem át. Ki akartam jönni érted, tudtam, hogy anyád kijön azzal a csődörrel, de hát ő senkid, neki is senkije, de miatta akart a traktor alá lökni ma az állomáson. Ott vártam rád, a bicikimre támaszkodtam, amikor megjelent az anyád azzal az emberrel, azzal a sátánnal, úgy néz mindig, alig szól valamit, ki tudja, mit gondol magában. Hát én látni sem bírom, ő az oka, hogy nem szeretsz már engem, miatta fordított ellenem az anyád, megmondta, ha nem döglesz meg öt éven belül, én öllek meg, a traktor alá löklek. Odajött, és azt mondta, menj haza, de én azt mondtam, nem megyek, lányom, én a kisunokámért jöttem, el ne törjön a gerince. És akkor az anyád a traktor alá akart lökni, azt mondta, a traktor alá löklek, ha nem mész most haza, ne csinálj itt cirkuszt. Pedig az anyád akkor még szeretett Hajduszoboszlón, és nem mondta, hogy beszartam, ott feküdt a földön, és benézett a szellőzőnyíláson, mert ott a lakásokban vannak szellőzőnyílások az ajtón, nálunk meg nincsenek, olyan furcsa volt ez, meg a vécé is külön van, nálunk meg a fürdőben, a hideg elő- szobában feküdt, és sírt, azt kiabálta, anya, anya, jól vagy, azt hitte, valami bajom történt. Nekem meg nem volt hangom, úgy megijedtem, nem tudtam válaszolni, az az átkozott dinnye, amit délután ettünk a lányommal, biztos sok volt, pedig kenyeret is ettem hozzá, a dinnyétől lettem rosszul, meg az idegességtől. Amikor leállt a gép, a lányom bejött a fürdőbe és sírt, olyan szépen beszélgettünk, most meg azt mondja, ő öl meg, ha nem döglök meg. És mindez az az ember miatt. Hát vegye feleségül, ha annyira szereti, ne beszéljen az egész falu róla, nem ezt érdemli. Látod, én még mindig szeretem, bármit is tesz velem, ilyen egy anya.

Nem fogok én már sokáig élni, megmondta nekem, hogy megöl, ha nem akasztom fel magam öt éven belül, annyit adott, és az már rég elmúlt, te is hallottad, csak azt mondod, hogy nem emlékszel rá, kicsi voltál, és azt kérdezted, miért bántod a nagyit, akkor még láttad, mit csinál, de most már te sem szeretsz.

Kategória: Archívum  |  Rovat: -  |  Típus: - 1

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.