Versek

Ni Zan[Ni Zan (1301-1374) a Jüan időszak egyik legjelentősebb kínai festője. Nagy vagyona kezdetben lehetővé tette számára, hogy távol tartson magától mindent, ami közönséges.] napja

ma reggel is. tiszta vízzel az ecsetet. elõkészíted a tust. hosszan ülsz a hídnál. vízért jönnek a lányok. arcuk tudatlan. — míg figyelsz vakon a gomolygó ködbe. a hideg selyemködbe. jönnek az asszonyok. arcuk szomorú. nem néznek. minden mozdulatuk megszokás. — a tájat te is. ugyanígy szeretnéd. ilyen öntudatlan. kivárni a ködbõl. megtalálni és magára hagyni. ezért ülsz hosszan. ma is ennél a hídnál. ezért készítetted elõ a tust. mostad ki az ecsetet. — este aztán óvatosan. göngyölöd vissza a selymet. óvatosan, hogy el ne piszkítsd. göngyölöd. tintafoltos kézzel. a fehér ködöt. és viszed a fák között. sietve vissza a falakhoz. — ahol már minden néptelen. mintha soha ember. mintha egyetlen szerzetes sem. csak a nesztelen surranó macskák. a hideg oszlopok közt. patkányok a patakparton. — most még soká. figyelsz vakon. így alszol el. már félálomban gondolod megnyugodva. — de éjjel mindig könnyebb elhinni.

 

Ni Zan az öregemberrõl

a napot mondták neki. az õszi napsütést. hogy üljön ki, mert gyógyít. a ház elé a vén padra. meggyógyulni. így mondták. majd ahogy a meleg újra. át a testet. — a vén padra. mondták. a csendes délutánba. a tiszta õszi fénybe. — ahol aztán csukott szemmel. néha elaludt. de hamar fel is riadt. és zavartan ült csak. ott a ház elõtt a tompa napsütésben. a padon még. úgy. nyugtalanul egyre. — este aztán forró fürdõre vágyott. szívta az erõs gõzt. úgy mondják. utána szinte nem beszélt. a tüzet nézte csak. — de arca békés volt.

   

Ni Zan levele tanítványához

akkoriban te. és már nagyon ritkán. volt, hogy csak délben vagy estefelé. legfeljebb egy marék rizsért jöttél. ilyenkor. hirtelen tûntél fel az ajtóban. — néha kicsit. féltem. lomha tekintetedtõl. ami aztán metszõ is. csupa vád. — és kérés nélkül. indultam gyorsan. vékony alakod. ott az ajtóban. indultam mielõtt. mert olyankor éreztem elõre. és hogy ne kelljen néznem. adtam. sebtében oda. szinte mindent. — így volt, hogy heteken át. éheztünk együtt. — és amikor ritkán sem. amikor már csak soha. a rizs jó részét. érintetlenül és penészesen. üres celládban találtam.

Kategória: Archívum  |  Rovat: -  |  Típus: Vers 1

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.