Egy garzont béreltem, ahol előttem négy diák lakott.

Most már semmi kétségem, hogy négy diák vagyok.

A sors egyszer ugyanabba a ketrecbe zárt be egy

báránnyal. Nem ettem meg, nem is bizonyíthattam, be

neki, hogy nem vagyok farkas.

A legnehezebb dolog elfogadni, hogy nem vagyok hibás;

bűnös vagyok.

Mindenkinek van valami kiútja. Ne mondják, hogy

nincs. Egyetlen egy sincs? Még az utolsó sincs?

Hosszú ideje már nem tetszik nekem ez a játék. Az

élet. De miért nem szólnak, hogy menjek haza az udvarból?

Egész nap filmeket néztem a TV-ben. Mit tehettem

volna mást?

N. M.

Amikor templomba megyek, neked is gyújtok egy

gyertyát. Éppen úgy, mint az elválás előtt.

utoljára három hónappal ezelőtt ugrottam haza. Az

ablakon keresztül. Hogy a kisfiamnak segítsek, aki

benn felejtette a kulcsát.

A táskád nem, azért van, hogy súlyos cuccokat cipelj,

hanem azért, hogy legyen mibe kapaszkodnod.

Kilyukadt a testem. Kifolyt minden nyirok, nem maradt

más, csak a hús es csont.

Györe Balázsnak

Éjjel felébredve a halántékomra nyomtam a

hüvelykujjammal együtt pisztolyt képező mutatóujjam.

Aztán újra álmomba merültem, hátha előhúzom az igazi

pisztolyt.

FORDÍTOTTA VAHRAM MARTIROSZJAN ÉS TÁBOR ÁDÁM