Egy garzont béreltem, ahol előttem négy diák lakott.
Most már semmi kétségem, hogy négy diák vagyok.
A sors egyszer ugyanabba a ketrecbe zárt be egy
báránnyal. Nem ettem meg, nem is bizonyíthattam, be
neki, hogy nem vagyok farkas.
A legnehezebb dolog elfogadni, hogy nem vagyok hibás;
bűnös vagyok.
Mindenkinek van valami kiútja. Ne mondják, hogy
nincs. Egyetlen egy sincs? Még az utolsó sincs?
Hosszú ideje már nem tetszik nekem ez a játék. Az
élet. De miért nem szólnak, hogy menjek haza az udvarból?
Egész nap filmeket néztem a TV-ben. Mit tehettem
volna mást?
N. M.
Amikor templomba megyek, neked is gyújtok egy
gyertyát. Éppen úgy, mint az elválás előtt.
utoljára három hónappal ezelőtt ugrottam haza. Az
ablakon keresztül. Hogy a kisfiamnak segítsek, aki
benn felejtette a kulcsát.
A táskád nem, azért van, hogy súlyos cuccokat cipelj,
hanem azért, hogy legyen mibe kapaszkodnod.
Kilyukadt a testem. Kifolyt minden nyirok, nem maradt
más, csak a hús es csont.
Györe Balázsnak
Éjjel felébredve a halántékomra nyomtam a
hüvelykujjammal együtt pisztolyt képező mutatóujjam.
Aztán újra álmomba merültem, hátha előhúzom az igazi
pisztolyt.
FORDÍTOTTA VAHRAM MARTIROSZJAN ÉS TÁBOR ÁDÁM