Egy túszdráma anatómiája (2)

Kezdődik a művelet aktív szakasza

2002. október közepére a terroristák elérkeztek műveletük aktív szakaszához. “Abubakarral” való személyes találkozója során Aszlambek Haszhanov megtudta: “Samil Baszajev utasította [Abubakart], hogy készítsen elő ’nagyszabású túszejtő akciót.’” 1 A szóban forgó akció természetesen a dubrovkai színház elfoglalása volt. Október 19-től nagy erejű robbanássorozatnak kellett volna kezdődnie, magát a túszejtő akciót pedig eredetileg november 7-re, a bolsevik forradalom évfordulójára tervezték. Több járműbe is robbanószerkezeteket szereltek – legvalószínűbb, hogy a csernojei terroristabázison Moszkva megyében –, majd az autókat a Lenin sugárút 95. alatti garázsba szállították. “Október 19-én, körülbelül 13 óra 5 perckor robbanás történt [egy dél-nyugat-moszkvai McDonald’s étteremben], azaz nem csúcsidőben és nem a város legforgalmasabb részén.” Mihail Avgyukov egykori moszkvai főügyész beszámolója így folytatódik:

Két másik [robbanószerkezettel felszerelt] gépkocsi is parkolt ott: az egyik a Csajkovszkij Hangversenyterem mellett a Triumfalnaja téren, a másik egy forgalmas metróállomás közelében a városközpontban. De a két nagyobb erejű robbanószerkezet [amelyeket ebben a két autóban helyeztek el] nem lépett működésbe. 2

Az egyik változat szerint a Csajkovszkij Hangversenyteremnél parkoló járműben elhelyezett óraszerkezet nem működött. Október 20-án Aszlambek Haszhanov, aki elhelyezte a robbanószerkezeteket a három járműben, hamis iratokkal Moszkvából Nazranba, Ingusföldre repült, egy újságíró értékelése szerint “közönséges gyávaságból” döntött a város elhagyása mellett. Egy másik beszámoló szerint ugyanazon a napon cinkostársa, “Abubakar” eltávolította a nagy bombát a Csajkovszkij Hangversenyteremnél álló gépkocsiból. Október 23-án aztán ezt a bombát “a dubrovkai kultúrpalotában helyezték el.” 3  Mint később kiderült, ez a színházban elhelyezett nagy erejű bomba valójában nem lett volna képes felrobbanni.

Az erőminisztériumok elismerték – adta hírül a Kommerszant 2003 júliusában –, hogy a legnagyobb erejű házi készítésű bombák, amelyeket a barajeviták helyeztek el a megszállt dubrovkai színházban, nem voltak detonációra képes állapotban. Olyan fontos alkatrészek hiányoztak belőlük, mint az elem, így a bombák ártalmatlan bolvankák [álbombák] voltak. És pontosan e körülménynek köszönhetően sikerülhetett akadálytalanul lerohanni a színházközpontot. 4

Egy sajtóhír szerint a Haszhanov által elhelyezett nagy erejű bombák egy alapvető tervezési hiba miatt nem robbantak fel. A fel nem robbant autók közül kettőt később megtalált a Moszkvai Bűnügyi Nyomozó Hivatal (MUR) (2003. januárban egy Zvenyigorod országút menti parkolóban), amely megállapította a bombák működésképtelenségének okát:

A járművek üzemanyagtartályait hermetikusan két részre osztották: az egyik felükben benzin volt, míg a másikat egy plasztikbombához hasonló anyaggal, szögekkel és acél szögesdrótdarabokkal töltötték meg. Egy vizsgálat azonban megállapította, hogy a plasztik mennyisége olyan csekély volt, hogy ha történt volna is robbanás, annak ereje elhanyagolható lett volna. 5

(Mint láttuk, más beszámolók a bombák hibás óraszerkezetét említik.) A Porkriskin utcai McDonald’s mellett parkoló Tavrija márkájú autóban elhelyezett kis bomba felrobbanása, amely egy ember halálát okozta, felkeltette a szervezett bűnözés és terrorizmus ellen harcolni hivatott elit rendőrségi testület, a MUR Jevgenyij Taratorin ezredes parancsnoksága alatt álló egységének figyelmét.

A rendőrség megállapította, hogy a felrobbant Tavrija gépkocsit megbízásból egy bizonyos Artur Kasinszkijnek adták el…, akiről kiderült, hogy a valódi neve Aszlan Murdalov, a csecsenföldi Urusz-Martan szülötte, 10 éve moszkvai lakos. 6

Gyors munkával a MUR azonosította Murdalovot, és október 22-én őrizetbe vette. A terroristák Murdalov letartóztatása miatt voltak kénytelenek “felgyorsítani a tevékenységüket, és előbbre hozni a dubrovkai túszejtést, amelyet eredetileg november 7-re terveztek.” 7 Mint Zinajda Lobanova újságírónő megjegyezte:

A túszejtést a Nord-Oszt musical közben eredetileg november 7-re az egyetértés és megbékélés napjára [ez az ünnep kommunizmus utáni neve] tervezték, és a színház megszállását autórobbantások előzték volna meg a városközpontban, hogy minél nagyobb legyen a pánik. 8 [október 22-én] A. SZ. Mezsijev tájékoztatta Abubakart A. M. Murdalov őrizetbe vételéről… [Abubakar] azt mondta neki, hogy az elkövetkező néhány napban nagyszabású műveletre kerül sor. 9

Miután a két autóbomba nem robbant fel a főváros központjának forgalmas pontjain, a terroristák kénytelenek voltak felgyorsítani és módosítani a terveiket. A dubrovkai túszejtő akciót – legalábbis egyes kitervelői – az 1999. szeptemberi lakóházrobbantásokat közvetlenül megidézni hivatott robbantássorozat csúcspontjának szánták. Az október 23-i túszejtő akció azonban végül a véres “nyitány”, a látványos első felvonás nélkül kezdődött. A MUR a vártnál hamarabb rábukkant a terroristák és szövetségeseik nyomára. (Ebben a tekintetben az egész történet némi hasonlóságot mutat az 1999. szeptemberi “rjazanyi incidenssel”, amikor is a helyi rendőrség beleavatkozott a készülő akcióba. 10). Miután a terroristák október 23-án átvették az irányítást a színház fölött, a MUR-nál ráébredtek, hogy “a McDonald’snál végrehajtott terrorakciót és a Nord-Oszt megszállását egy és ugyanazon személyek készítették elő.” Október 28-án, mindössze két nappal azután, hogy a színházat megrohanták az orosz különleges erők egységei, a MUR őrizetbe vette a két Mezsijev testvért. 11  Visszatérve október 23-ra – arra napra, amikor a terroristák megszállták a moszkvai színházat –, nem sokkal a támadás előtt

Abubakar találkozót jelölt ki [Ahjad] Mezsijevvel a Crystal kaszinó közelében. Abubakar egy Ford Transit [minibusz] kormányánál ült. Átadta Mezsijevnek a két csecsen lányt, akik az öngyilkos öveket viselték a robbanóanyagokkal. Abubakar utasította Mezsijevet, hogy vigye a lányokat forgalmas helyre, ahol önmaguk felrobbantásával elvonhatják a rendvédelmi szervek figyelmét a [dubrovkai] kultúrpalota megszállásától. 12

Mezsijev először úgy döntött – folytatódik a beszámoló , hogy a Piramis kávézóban robbantatja fel az öngyilkos nőket, de miután a rádióból értesült a kultúrpalota megszállásáról, inába szállt a bátorsága. Egy robbanás a rendszerint zsúfolásig telt kávéházban Moszkva kellős közepén katasztrofális következményekkel járt volna. A rendőrségnek tett videovallomásában Ahjad Mezsijev elmondta, hogy október 23–24-e éjjelén Abubakar felhívta a mobiltelefonján, és dühösen kérdőre vonta: “Miért nem volt esküvő?” Az esküvő volt “a titkos szó a terrorakció aktuális szakaszára. Természetesen a nők öngyilkos merényletére gondolt.” “Abubakar azt akarta – folytatta Mezsijev –, hogy még akkor éjjel küldjem a lányokat. Mindent előkészítettek. Minden rajtam múlott.” Mezsijev az öngyilkos merénylőnőket autóval a Puskin téri Piramis kávézóba vitte. “Itt mindig sokan voltak. ’Allah menyasszonyainak’ a tömegben kellett volna felrobbantaniuk magukat.” Mezsijev azonban “nem engedte ki a nőket az autóból. Miért? Nem tudjuk.” 13 Mezsijev ezután (a rendőrségi videoszalagon) beszámol róla, hogyan vette el az öveket az öngyilkos merénylőjelöltektől, és vitte őket egy vasútállomásra, ahol jegyet váltott nekik az ingusföldi Nazranba, és elbúcsúzott tőlük. Ezután a “mártíröveket” testvérének, Alihannak adta, aki – Abubakar parancsára – átadta őket Hampas Szobralijevnek, a Moszkva megye Csernoje falujában tartózkodó két terrorista egyikének. 14 “Egy Abubakarral folytatott telefonbeszélgetésben [Mezsijev] azt mondta, hogy fél, és el akar menni a városból.” Ez nem sikerült neki, így október 28-án letartóztatta a MUR. “Az Abubakarral folytatott telefonbeszélgetései miatt ’fülelték le’.”15 A Mezsijev által a rendőrségnek előadott verzió alternatívája az lehetne, hogy valójában engedte a terroristanőket kiszállni az autóból, de “mártíröveik” nem robbantak fel. Samil Baszajev valami ilyesmire utalt a már idézett közleményében, amely 2003. április 26-án a Kavkaz Centren jelent meg:

Mártírjaink detonátorai nem működtek: ez történt azokkal, akik bent voltak [a dubrovkai színházban], és a négy mártírnővel, akik kint voltak. Visszatértek ide. Én magam hármukkal beszéltem, és azt állították, hogy nem működtek a detonátoraik. 16

Az is teljességgel elképzelhető azonban, hogy Baszajev tudta, hogy az övek nem fognak működni, és csak kiszínezte a meséjét a lehetséges öböl-államokbeli és muszlim adományozók kedvéért.

Az FSZB információja szerint – jelentette október 29-én a Kommerszant újság – a teljes [dubrovkai] épületet elaknásították, és a bombák egy részének felrobbanása is porig rombolhatta volna a színházépületet. De csak a kamikázenők övében elrejtett pár bomba robbant fel. A robbanás pillanatában [a nők] a színháztermen kívül voltak, a bejáratát őrizték. Mint látjuk, az összes többi bomba vagy álbomba volt, vagy nem készítették elő használatra. Például nem volt bennük elem vagy detonátor. 17

Az egyik orosz mentőmunkás, Jurij Pugacsov, aki a különleges erők rohama után lépett be az épületbe, így emlékezik:

Több fekete ruhás nőt is láttam a saját szememmel, akiknek a gyomra szó szerint kettéhasadt. A robbanószer nem lehetett túl erős. 18 Ha hinni lehet a Moszkovszkije Novosztyi forrásainak – írta Szanobar Sermatova és Alekszandr Teit egy 2003. áprilisi cikkben –, az öngyilkos terroristanők közül többen megpróbálták csatlakoztatni a vezetőeret öngyilkos öveiken, miután tudomásukra jutott, hogy a termet elgázosították. De hiába, a robbanószerkezetek hamisítványok voltak. Vajon tényleg ez történt? 19

Samil Baszajev azt állította, hogy a terroristák eredeti célpontja az orosz Állami Duma és a Szövetségi Tanács épülete volt. Az Icskerija című földalatti lázadó lapban Baszajev “még a két épület előcsarnokának méreteit is megadja.” 20 Mivel azonban Baszajev rendszeresen elferdíti az igazságot, nem árt kétkedve kezelni, pontosan mely épület(ek)et szemelték ki célpontul a terroristák. A híradások arról is beszámoltak, hogy az orosz hatóságokat éppenséggel az amerikai Központi Hírszerzési Hivatal, a CIA figyelmeztette a készülő terrortámadásra. Jurij Scsekocsihin Duma-képviselő szerint 2002. október 25-én egy “magas rangú washingtoni személy” kereste telefonon, aki elmondta neki, hogy október első felében a CIA értesítette az orosz kormányt, hogy

Moszkvában új Bugyenovszkot [utalás a dél-orosz városra, amelyet 1995 júniusában Samil Baszajev vezette erők támadtak meg] készítenek elő. 21

2003 áprilisában rövid zűrzavar támadt, amikor egy disszidens ex-FSZB-tiszt, a Londonban élő Alekszandr Litvinyenko és Anna Politkovszkaja vezető orosz újságírónő arról számolt be, hogy egy csecsen nemzetiségű FSZB-ügynök, Hampas Terkibajev is a színházépületben volt, de az október 26-i roham előtt elhagyta az épületet. 22  Politkovszkaja később egy Terkibajevvel készült interjú szövegét is közölte, amelyben Terkibajev megerősítette, hogy valóban az épületben volt. Kiderült azonban, hogy Litvinyenko és Politkovszkaja az FSZB rendkívül körmönfontan és ravaszul felállított csapdájába esett. Terkibajev, ez a sötét kalandor, akit szinte biztos, hogy valamilyen szálak fűztek a titkosrendőrséghez, egy bakui látogatása alkalmával azzal dicsekedett, hogy ott volt a dubrovkai épületben, de egyértelműen hazudott. Szanobar Sermatova és társszerzője a Moszkovszkije Novosztyi oldalain rámutatott, hogy Terkibajev, “aki 2000-ben még annak is megtalálta a módját, hogy amnesztiáról szóló okmányt szerezzen az FSZB Argun városbeli irodájában”, évek óta vahabitaellenes tevékenységet folytatott, így elfogadhatatlan lett volna a Movszar Barajev/ Abubakar-féle csoport számára. “Terkibajev – állapították meg – nem tagadja, hogy a Nord-Oszt körüli események után a túszejtő akció egyik résztvevőjeként mutatkozott be Bakuban.” 23  A színházépület rohama után a rendőrség egy másik csecsent, Zaurbek Talihigovot letartóztatott. Ő a jelek szerint egy önkéntes kisegítő volt, aki az épületen kívülről egy kölcsön-mobiltelefon segítségével megpróbálta tájékoztatni a terroristákat az orosz erők elhelyezkedéséről. Az orosz rendvédelmi szervek természetesen figyelték és rögzítették telefonbeszélgetéseit. 24

Az október 23-i terrortámadás

Október 23-án, nem sokkal este kilenc óra után negyven csecsen terrorista Movszar Barajev névleges vezetésével – tényleges vezetőjük a zűrös “Abubakar” (Ruszlan Elmurzajev) volt – megrohamozta (fegyveres őrök nem voltak jelen, így ez a feladat nem volt túlzottan nehéz) és ellenőrzése alá vonta a kultúrpalotát a moszkvai Dubrovkában, ahol a népszerű Nord-Oszt című musical előadása folyt. Összesen 979 embert ejtettek túszul (az október 26-i visszavételkor kilencszáznál kicsivel többen tartózkodtak a színházban). 25 A volt moszkvai ügyész állítása szerint a terroristáknál 17 automata fegyver és 20 pisztoly volt, valamint különböző házi készítésű bombák, öngyilkos övek és gránátok. 26  A terroristák közül huszonegy férfi volt, tizenkilenc nő. 27 Az 1999-es moszkvai “terrorista robbantásokkal” ellentétben – amikor a megnevezett gyanúsítottak karacsáj nemzetiségűek voltak – ez alkalommal nem sok kétség fér hozzá, hogy az elkövetők csecsen nemzetiségűek voltak, jóllehet a túszejtők közül egyesek – a műveletben részt vevő különleges erők valószínűsíthető támogatásával – olyan benyomást próbáltak kelteni, hogy arab terroristák is vannak közöttük. Az utro.ru weboldal, amely olykor ismertetni szokta az orosz titkosszolgálatok nézeteit, az egyik terroristára, a rejtélyes “Jaszirra” (mint láttuk, ez “Abubakar” másik neve) összpontosította figyelmét:

Mint az Utro az orosz különleges erőkbeli forrásaitól megtudta – írta a weboldal –, a lázadók között több nem csecsen is volt, köztük egy Jaszir fedőnevű arab. A következőket tudni róla: nemzetközi terrorista, a Szaúd-Arábiai Királyság állampolgára, nemzetközi körözés van ellene érvényben. Jaszir a fő összekötő az ’al-Kaida’ sejtjeivel… A vahabita Movszar Barajev… valójában csak egy marionettfigura volt a tapasztalt bábjátékosok kezében. 28

Amikor október 26-án az RTR televízió azt kérdezte az egyik védelmiminiszter-helyettestől, Vlagyimir Vasziljevtől: “Ugye, az Abubakar arab név?”, ő félrevezetően azt válaszolta: “Természetesen az.” 29 Néhány orosz biztonsági vezető még egy évvel a dubrovkai epizód után is azt próbálja elhitetni, hogy a fiktív “Jaszir” részt vett a túszejtő akcióban:

A vizsgálat – jelentette 2003. október 23-án a gzt.ru – még nem állapította meg egy magát Jaszirnak nevező arab zsoldos kilétét. A férfi az Orosz Föderáció [belső] útlevelét használta, amelyet Alhazurov, Idrisz Mahmudovics névre állítottak ki (szül. 1974). 30

Egy nappal ezen értesülések megjelentetése után azonban az Izvesztyija újság azt írta, hogy valójában a terroristák névleges vezetőjének, Movszar Barajevnek volt “Idrisz Alhazurov névre kiállított útlevele”. 31 2002. október 24-én, a dubrovkai színház megszállását követő napon a média arról számolt be, hogy Vlagyimir Putyin elnök szerint

a moszkvai túszejtés is szem a nemzetközi terrorizmus megnyilvánulásainak láncában, [az akkoriban történt] indonéziai és Fülöp-szigeteki terrorakciókhoz hasonlóan.

– Ugyanezek az emberek tervezték a moszkvai terrorakciót is – mondta Putyin. 32

Az “arab” és “radikális iszlám” témát maguk a túszejtők is erősen hangsúlyozták. Október 23-án este tízkor, mindössze 50 perccel az épület elfoglalása után “az Icskériai Köztársaság [azaz Csecsenföld] [egykori] tájékoztatási minisztere, Movladi Udugov a BBC közép-ázsiai és kaukázusi szolgálatának nyilatkozik. Megerősíti, hogy [Movszar] Barajev hadúr csoportja szervezte a túszejtést. Udugov szerint a csoport öngyilkos terroristákból és csecsen lázadók körülbelül negyven [sic] özvegyéből áll, akik nem fogják megadni magukat. Az épület alá van aknázva.” 33 Akkoriban széles körben vélték úgy, hogy Udugov Katarban vagy valamelyik másik Öböl-államban él. Két órával később egy Udugovhoz közel álló weboldal, a Kavkaz-Centr (kavkaz.org) ugyanezt az információt tette közzé, azzal megtoldva, hogy “A terroristák az [orosz] csapatok kivonását követelik Csecsenföldről.” 34 A következő napon, október 24-én a gazeta.ru weboldal – más médiumokkal együtt – arról számolt be, hogy a “katari al-Dzsazíra lejátszotta a csecsen lázadók videoszalagját, amelyen kijelentik, hogy készek meghalni hazájuk függetlenségéért, és elvenni a színházi központ épületében fogva tartott túszok életét.” “Számunkra – erősítették meg a túszejtők a szalagon – közömbös, hol halunk meg.” “Úgy döntöttünk, hogy itt, Moszkvában halunk meg, és magunkkal visszük a hitetlenek lelkét” – tette hozzá a felvételen az öt álarcos nő egyike az arabul írt ’Allah akbar!’ jel alatt.” Egy másik töredékben az egyik lázadó látható, amint kijelenti, “Mindannyian készen állunk életünk feláldozására Allah és Csecsenföld függetlenségének kedvéért.” 35 A felvételeken a fátyolos nők mindegyike talpig feketében volt. Az al-Dzsazíra televízió bemutatott egy férfi lázadót is, “aki egy laptop előtt ült, oldalán a muzulmánok szent könyvével, a Koránnal.” “Mi jobban kívánjuk a halált, mint maguk az életet” – mondta a szintén feketébe öltözött férfi. “Azért jöttünk az orosz fővárosba, hogy megállítsuk a háborút vagy meghaljunk Allahért” – jelentette ki. 36 Az al-Dzsazíra később azt jelentette, hogy az interjút október 23-án Moszkvában rögzítették, röviddel azelőtt, hogy a csecsenek megrohamozták a színházat. 37 A lázadók az orosz és a nyugati médiának adott néhány interjúban is harcias, radikális muszlim álláspontot képviseltek. Mint az NTV tudósítója, Szergej Deduh jelentette október 25-én (a felvételt másnap mutatták be):

– A két feketébe öltözött lány övén, akiket a lázadók a nővérüknek hívtak, robbanószerkezet van kiálló drótokkal. Elmondanák, mit jelentenek a ruhák és a robbanószerkezet az övükben?

– Azt jelentik, hogy senki és semmi nem állíthat meg minket. Allah útján járunk. Ha itt halunk meg, az sem a véget jelenti. Sokan vagyunk, harcunk folytatódni fog38 – felelte egy azonosítatlan női túszejtő.

Deduh ezután Barajevet idézi, aki szerint “a terroristák egyetlen és végső célja a csecsenföldi katonai hadműveletek megállítása és az [orosz] szövetségi csapatok kivonulása.” A londoni The Sunday Times újságírójának, Mark Franchettinek adott interjúban Abubakar a következőket mondja:

Öngyilkos csoport vagyunk. Bombáink, rakétáink és aknáink vannak itt. Öngyilkos merénylőnőink folyamatosan a detonátoron tartják az ujjukat. Fogy az idő… Csak próbálják az oroszok megrohamozni az épületet. Csak erre várunk. Számunkra drágább a halál, mint maguknak az élet.

Amikor végre engedélyt kapott, hogy interjút készítsen Barajevvel, Franchetti a következő jelenet szemtanúja volt: Barajev és emberei három feketébe öltözött nőt sorakoztattak fel. Mindhármuk fején csak a szemüket szabadon hagyó kendő. Egyik kezükben pisztoly, a másikban a detonátor, amely egy rövid dróthoz kapcsolódott. A drót a hasukra szíjazott öt kilogramm robbanóanyaghoz volt erősítve. Az előadóteremből kiszűrődő fényt leszámítva az előcsarnokban sötétség honolt. Barajev egyik embere zseblámpával mutatta meg a robbanóöveket.

Egymást váltva dolgoznak – magyarázta Barajev. – A szolgálatban levők folyamatosan rajtatartják az ujjukat a detonátoron. Elég egy gombnyomás, és minden a levegőbe repül. Az előadótermet aláaknáztuk, mindenütt nagy erejű robbanószerkezetek vannak. Csak próbáljanak az oroszok betörni, és az egész épület máris a levegőbe repül. 39

(Mint láttuk, ezek az állítások a terrorista vezetők blöffjei voltak – a robbanószerkezetek valójában nem voltak robbanóképes állapotban.) Putyin és csapata láthatóan megkapta a maga 2001. szeptember 11-éjét, bár az továbbra is tisztázatlan, meglepte-e őket ez a fejlemény vagy sem. Az arab jelek, a Korán mutogatása, a talpig feketébe öltözött, fátyolos öngyilkos merénylőnők – mit kívánhatott volna még az orosz vezetés? 1999-től eltérően ráadásul a terroristák ezúttal vitathatatlanul csecsenek voltak, kivéve talán néhány arabot, mint a fiktív “Jaszir”. A színházépület megszállása – sugalmazták igen erőteljesen – szem volt a hírhedt al-Kaidához vezető láncban.  

Maszhadov lejáratása

Amellett, hogy a túszejtő akciót igyekezett második szeptember 11-eként láttatni, a rezsim krízisre adott válaszának másik célja azt volt, hogy teljesen lejárassa Aszlan Maszhadovot, és így elképzelhetetlenek legyenek a vele vagy más mérsékelt csecsen szakadárokkal való tárgyalások. Október 25-én kora reggel a(z NTV-hez közel álló) newsru.com weboldal azt írta:

Információnk van róla, hogy a túszejtési parancsot Aszlan Maszhadov adta ki. Ezt az egyik csecsen terrorista állította. A [Maszhadov] felhívásáról készült videofelvételt az al-Dzsazíra csatorna be is mutatta. Maszhadov azt mondja benne: ’A nagyon közeli jövőben olyan műveletet hajtunk végre, amely megfordítja a csecsen háború történetét.’ 40

Ezt a kijelentést aztán még aznap mind az FSZB, mind a belügyminisztérium hivatalos szóvivői úgy idézték, mint Maszhadov a támadásért való felelősségének kétségbevonhatatlan bizonyítékát. Október 31-én Putyin szóvivője, Szergej Jasztrzsembszkij egy sajtótájékoztatón hangsúlyozta, hogy szó sem lehet róla, hogy a jövőben tárgyalóasztalhoz üljenek Maszhadovval. “Maszhadov többé nem tekinthető az ellenállás legitim képviselőjének – mondta Jasztrzsembszkij az újságíróknak. – Likvidálnunk kell ennek a mozgalomnak a parancsnokait, köztük Maszhadovot is” – hangsúlyozta. 41 Az orosz vezetés agresszív kampánya jelentős diplomáciai eredményt hozott. Október 30-án a Los Angeles Times azt írta, hogy egy “magas rangú amerikai tisztviselő” Moszkvában “sérült árunak” nevezte Maszhadovot, akinek terrorista kapcsolatai vannak. A magas rangú tisztviselő továbbá kijelentette, hogy “a csecsen vezetőt ki kellene zárni a béketárgyalásokból.” 42 Józanabb hangon ugyan, de október 27-én Grigorij Javlinszkij befolyásos orosz demokrata és parlamenti frakcióvezető is azt nyilatkozta, hogy “megváltozott a véleménye Maszhadovról. Ha Maszhadov irányította a lázadókat a színházban – mondta –, soha többé nem vehet részt politikai tárgyalásokban.” 43 De milyen erős volt a bizonyíték, hogy Maszhadovnak köze lett volna a terrorakcióhoz? Mihail Falkov újságíró utánanézett az al-Dzsazírán bemutatott videoszalagnak Maszhadov nyilatkozatával, és kiderítette:

Az orosz tévénézők az eredeti szalagnak csak töredékét láthatták. A szalagon egyértelműen megállapítható, hogy a felvételek nem októberben, hanem nyár vége felé készültek.

Ez a felfedezés alátámasztani látszott Maszhadov hivatalos európai szóvivője, Ahmed Zakajev állítását, aki szerint “a kijelentés [Maskhadov videoszalagra vett nyilatkozatában] nem a túszejtésre vonatkozott, hanem a szövetségi erők elleni hadműveletre.” 44 Meg kell jegyezni azt is, hogy október 24-én, a dubrovkai túszejtés másnapján Zakajev levelet írt Lord Juddnak, az Európa Tanács parlamenti közgyűlése jelentéstevőjének, és félreérthetetlenül kijelentette:

Az A. Maszhadov elnök irányította csecsen vezetőség határozottan elítél a polgári lakosság elleni minden akciót. Semmilyen probléma megoldásához nem fogadjuk el a terrorista módszereket… Felszólítjuk mindkét oldalt, a fegyvereseket a színházban és az orosz kormányt, hogy keressenek vértelen kivezető utat ebből a nehéz helyzetből.” 45

Moszkovszkije Novosztyiban megjelent cikkükben Sermatova és Teit újságírók beszámoltak róla, hogy Abubakar és Movszar Barajev fojtott hangú, csecsen nyelvű beszélgetésének (a beszélgetést véletlenül rögzítette október 25-én az NTV) alapos elemzése a következőket mutatta:

Ez itt Movszar Barajev, aki egy tévékamera előtt az NTV tudósítóinak a kérdéseire válaszol. Mellette az Abubakar néven ismert lázadó áll: csecsen nyelven suttogva irányítja Movszart. Amikor Barajev kijelenti, hogy Samil Baszajev küldte őket, Abubakar halkan azt mondja: ’Pacsa cs’ogo al’, azaz ’utalj az elnökre’. Ezután Movszar engedelmesen hozzáteszi: ’Aszlan Maszhadov.’ 46: ’A legfőbb katonai emír parancsait hajtjuk végre. Legfőbb katonai emírünk Samil Baszajev. Maguk is jól ismerik. Maszhadov pedig az elnökünk.’” (Russian NTV shows…, BBC Monitoring Service, 2002. október 26.)]

Abubakar tehát nyilvánosan is közvetlen összefüggésbe próbálta hozni Maszhadovot a túszejtő akcióval. Hogy Abubakar, nem pedig Movszar Barajev volt a terroristák tényleges vezetője, Franchetti tudósításából is nyilvánvaló:

[Barajev] egy ponton enyhített a szigorán. Talán a hírnév csábításának engedve felajánlotta, hogy lefilmezhetem az előadóteremben a túszokat. Jobbkeze [Abubakar] hevesen tiltakozott… Rövid időre kimentek a raktárból a sötét előcsarnokba megbeszélni a helyzetet… Barajev visszajött. Lefújta a filmezést. 47

Abubakar akarata győzött Barajevé felett. Nem kizárt, hogy Abubakar rafinált módon a szövetségi erőknek is segített a színház megrohamozásának előkészítésében.

A különleges erőknél több forrás is arról tájékoztatott minket – írta október 28-án a Moszkovszkij Komszomolec –, hogy a gyümölcslébe, amelyet a tárgyalók vittek a túszoknak, tudtukon kívül valamilyen anyagot kevertek a gáz mérgező hatásának mérséklésére. 48

A gyümölcslé ötletével maga Abubakar állt elő. Abubakarral való egyik alkudozásának összefoglalójában így emlékezik Politkovszkaja újságírónő:

Megegyezünk, hogy elkezdhetek vizet hordani az épületbe. Bakar ekkor hirtelen teljesen magától bedobja: – És hozhat gyümölcslevet is.

Megkérdezem, hozhatok-e ennivalót is a bent tartott gyerekeknek, de erre nemet mond. 49

Egy vezető újságíró, Valerij Vizsutovics a Moszkovszkije Novosztyi lapjain megvizsgálta Maszhadov állítólagos felelősségét a támadásért, és arra a következtetésre jutott: “Nincsenek közvetlen bizonyítékok, amelyek alapján Maszhadov vádolható lenne a moszkvai terrorakció előkészítésével.” Hozzátette: “egyetlen bíróság sem, még a miénk, a legemberségesebb és legigazságosabb sem” engedné egy perben az al-Dzsazíra televízióban bemutatott szerkesztett és rendkívül szelektív anyag használatát, amelyet Vizsutovics csak “propagandista altatószernek” nevezett. 50 Amikor egy négyszemközti beszélgetésben Politkovszkaja kerek perec megkérdezte Abubakartól: “Maszhadovnak engedelmeskednek?”, a férfi azt felelte: “Igen, Maszhadov az elnökünk, de a háborút mi vívjuk.”

– De azzal tisztában van – presszionálta Politkovszkaja –, hogy Iljasz Ahmadov [egy Maszhadovhoz hű szakadár szóvivő] béketárgyalásokat folytat Amerikában, Ahmed Zakajev pedig Európában, és hogy ők Maszhadov megbízottai? Nem akar esetleg kapcsolatba lépni velük? Mert akkor most rögtön tárcsázom őket.

– Mi ez az egész? – vágott vissza Abubakar dühösen. – Nem tudjuk elfogadni őket. Lassan tárgyalnak… mi pedig közben meghalunk az erdőkben. Elegünk van belőlük. 51

Ezekből a szavakból világos, hogyan érzett Abubakar Maszhadov és a többi mérsékelt csecsen szakadár iránt. A rezsim a jelek szerint arra a következtetésre jutott, hogy bőséges, sőt perdöntő bizonyítékokkal tudja alátámasztani az orosz polgároknak és a nyugati vezetőknek a következő két kulcsfontosságú pontot: 1) a túszejtők veszélyes és gyűlöletes nemzetközi terroristák az al-Kaida televényén, 2) a támadás örökre lejáratta a szakadár csecsenek vezetőjét, Aszlan Maszhadovot, akivel így minden jövőbeli tárgyalás elképzelhetetlen.

Semmibe vezető tárgyalások

Miután a négy bomba közül három nem robbant fel, a helyzet egyre kínosabbá vált mind a terroristák, mind az orosz hatóságok számára. Hogyan oldható meg a válság? Abubakar kelletlenül beleegyezett, hogy tárgyalásokat kezdjen Duma-képviselőkkel, újságírókkal és legalább egy orvossal, miközben az orosz erőminisztériumok hozzáfogtak a színházépület megtámadásának előkészítéséhez. Rendkívüli személyes kockázatot vállalva a következő Duma-képviselők mentek be az épületbe a terroristákkal tárgyalni: a Jabloko frakcióvezetője, Grigorij Javlinszkij; Aszlambek Aszlahanov, Csecsenföld képviselője a Dumában; Irina Hadamada; Joszif Kobzon és Vjacseszlav Igrunov. (Egy másik Duma-frakcióvezető, a Jobboldali Erők Szövetségét irányító Borisz Nyemcov telefonon tárgyalt a terroristákkal.) Az épületbe bement Jevgenyij Primakov volt orosz miniszterelnök és Ingusföld volt elnöke, Ruszlan Ausev is. Mint láttuk, a tárgyalásokban kulcsszerepet játszott Anna Politkovszkaja újságírónő. A túszokat ellátó Leonyid Rosal orvos és Szergej Govoruhin, a híres orosz filmes fia és csecsenföldi veterán szintén próbálta elősegíteni a tárgyalásokat. 52 Javlinszkij tapasztalatait a tárgyalásokról a következőképp összegezték:

A túszejtők állítólag kimondottan Javlinszkijt kérték… Javlinszkij azt mondta, hogy október 24-én éjjel négy és fél órát tárgyalt a túszejtőkkel. A túszejtők állításuk szerint a csecsenföldi háború befejezését és a szövetségi csapatok kivonását akarták elérni, de amikor Javlinszkij megpróbálta megszövegeztetni velük a követeléseiket, nem tudtak koherens tárgyalási pozícióval előállni.

– Haladjunk lépésről lépésre. Tűzszünetet akarnak, rendben, tárgyaljunk a tűzszünetről – mondta Javlinszkij a túszejtőknek.

– Mondják meg, mely területekről vonjuk ki a csapatokat. Mondjanak valami használhatót. 53

Ragaszkodtam hozzá – árulta el a Nyezaviszimaja Gazetának Nyemcov –, hogy a tárgyalásoknak maximálisan egyetlen cél felé kell tartaniuk – és ez a gyerekek és a nők kiszabadítása. Mint azt Patrusev és Volosin is tudta, és mint azt Abubakarnak, a terroristák tárgyalásokért felelős politrukjának [politikai tisztjének] is elmondtam, a következőképpen gondolkodtam: minden egyes békés csecsenföldi napért túszokat engednek szabadon. Egy békés nap – a gyerekek, egy másik békés nap – a nők és így tovább. A lázadóknak tetszett az ötlet. És tegnapelőtt valóban békés nap volt. De amikor emlékeztettem Abubakart az egyezségünkre, elküldött a pokolba, és azt mondta, hogy vagy Baszajevvel, vagy Maszhadovval kellene beszélni. 54

Öt követelés van a listámon – emlékezett vissza Politkovszkaja. – Élelem a túszoknak, személyes higiénia, víz és takaró a nőknek. Hogy kicsit előreszaladjak, csak a vízről és a dzsúszról sikerül majd megegyeznünk… Elkezdem faggatni őket, mit akarnak, de a politika területén Bakar bizonytalanul mozog. ’Csak egy katona’, és semmi több. Hosszan és pontosan elmagyarázza, mit jelent ez az egész a számára, és szavai négy pontban foglalhatók össze. Az első, hogy [Vlagyimir Putyinnak] ki kellene hirdetnie a háború végét. A második, hogy Putyinnak azzal kellene bizonyítania, nem a levegőbe beszél, hogy mondjuk már másnap kivonja valamelyik területről a fegyveres erőket… Aztán megkérdezem: “Kiben bíznak? Kinek hinnének, ha szavát adná, hogy kivonják a fegyveres erőket?” Kiderül, hogy Lord Juddnak (az Európa Tanács jelentéstevőjének). Aztán visszatérünk a harmadik pontra. Nagyon egyszerű – ha az első két pont teljesül, szabadon engedik a túszokat. És ami magukat a szélsőségeseket illeti? “Mi maradunk és harcolunk. Harcban fogunk elesni.” 55

Míg az önkéntes tárgyalóknak, mint Politkovszkaja, engedte, hogy próbáljanak időt nyerni, maga a rezsim mindössze néhány nyilvános üzenetet küldött a terroristáknak. Október 25-én a Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) igazgatója, Nyikolaj Patrusev “kijelentette, hogy garantálják a terroristák életét, ha a túszokat… szabadon engedik. Ezt a bejelentést azután tette, hogy találkozott Vlagyimir Putyin orosz elnökkel.” Szintén október 25-én, este fél kilenckor a Szövetségi Tanács elnöke, Szergej Mironov az Eho moszkvai rádióműsorában egyenes adásban szólt a túszokhoz és a terroristákhoz. [Mironov] felszólította őket, hogy “terjesszék elő a valós feltételeiket, engedjék szabadon az embereinket, és akkor biztonságos elvonulást garantálunk Oroszország területéről. Önök valójában már elérték a céljukat, a figyelem felkeltését. Az egész világ erről beszél.’” 56 Egy nappal a roham megindítása előtt ezek a szavak valószínűleg újabb időnyerési kísérletek voltak. Ugyanazon a napon, október 25-én késő este a rezsim felajánlotta, hogy másnap komoly tárgyalásokat kezd (október 26.): a túszejtőkkel Viktor Kazancev nyugalmazott tábornok, a déli szövetségi körzet hivatalos elnöki megbízottja találkozott volna. A gesztus akkor jött, amikor a roham előkészületei teljes gőzzel folytak. A lázadók pozitívan reagáltak erre a fejleményre, és “közölték a túszokkal, hogy ’jó híreik’ vannak számukra „Holnap [szombaton, október 26-án] délelőtt 10 órakor jön Kazancev. Minden rendben lesz. Megállapodtak. Ez megfelel nekünk. Viselkedjenek békésen. Nem vagyunk fenevadak. Nem fogjuk megölni magukat, ha csendben és nyugodtan ülnek.”” 57 Pavel Felgenhauer politikai és biztonságpolitikai szakíró arról számolt be, hogy Kazancev nem tett előkészületeket, hogy ténylegesen Moszkvába repüljön Dél-Oroszországból. 58 Javlinszkij Duma-frakcióvezető azt mondja, hogy “október 25-én délután öt órára” megértette, hogy Putyin visszavonhatatlanul eldöntötte az épület megrohamozását. 59 A gazeta.ru weboldal azt írta, hogy “az első információt, hogy döntés született az épület megrohamozásáról és hogy annak időpontját október 26-a reggelére tűzték ki, a színházközpont területén dolgozó újságírók október 25-én körülbelül este 11 órakor szerezték.”60 Felgenhauer az Eho moszkvai rádióban október 26-án megállapította:

Két nap előkészület után erőink… megrohamozták a “Nord-Oszt” épületet, anélkül hogy előtte megpróbáltak volna értelmesen tárgyalni a túszejtőkkel az eset békés megoldásáról… Ezen a héten először felderítést végeztek. Az összes elképzelhető elektronikus és akusztikai felderítő eszközzel figyelték a terroristák beszélgetéseit és mozgását. Pénteken [október 25-én] a terveket jelentették Vlagyimir Putyinnak, aki engedélyezte a szombaton kezdődő műveletet. 61

Az épületet megszálló különleges erők egységeinek egyik tagja a gzt.ru-nak adott nyilatkozatában alátámasztotta Felgenhauer interpretációját:

Mindenhová poloskákat tettünk, még a koncertterembe is. Elkísértünk minden tárgyalót; eleinte nyilvánosan, de aztán a csecsenek bedühödtek… Mire az újságírónő, Anna Politkovszkaja megállapodott velük, hogy vizet, ételt és gyógyszert visz be a túszoknak, a központ már mindent előkészített… Mindenki tudott a rohamról. Csak azt nem tudta senki, mikor fog kezdődni. 62

Úgy tűnik, a különleges erők, nem a terroristák indították el az utolsó felvonást.

Hajnali 5 óra 20 perckor [október 26-án] – írja Valerij Jakov újságíró – a művelet elszenvedte első kudarcát. A terroristák felfigyeltek az ’Alfa’ [különleges erők] egy csoportjának mozgására, és tüzet nyitottak. Az alfák azonnal megsemmisítették őket, a [támadási] tervet azonban rögtön korrigálni kellett… Ekkor az FSZB képviselője, Pavel Kudrjavcev kijött az újságírókhoz, és közölte, hogy a terroristák lelőttek két férfit, illetve hogy egy harmadik férfi és egy nő megsebesült. Később kiderült, hogy ez az információ hamis volt. 63

A már idézett Felgenhauer a maga részéről így kommentálja a történteket:

Nincs komoly alapjuk ezeknek a hősies meséknek [arról, hogy a terroristák túszokat végeztek volna ki], hogy bárki is elhiggye őket. Már jóval az épület megrohamozása előtt sok mindenből nyilvánvalóvá vált, hogy minden pontosan szombat reggel fog eldőlni. 64

Nord-Oszt musical producere, Georgij Vasziljev, aki a túszok de facto vezetője és fő szóvivője volt, leszögezte:

Hallottam, hogy állítólag azért indították meg a rohamot, mert [a terroristák] túszokat kezdtek kivégezni. Ez a hatóságok hivatalos álláspontja. Szeretném elmondani, hogy nem voltak kivégzések – csak fenyegetések. 65

Mint ismeretes, az orosz hatóságok úgy döntöttek, hogy nagy erejű gázt vetnek be az épület visszavételéhez. Viktor Baranec hadügyi szakértő szerint:

…a műveleti központban már a vészhelyzet második napján sokak fejében megfordult, hogy gázt használjanak a túszok kiszabadításakor, mert már ekkor világos volt, hogy aligha fognak dűlőre jutni a terroristákkal… Eldöntötték, hogy a [létező] legerősebb mérget, egy pszichokemikai gázt (PChG) fognak használni. Egyes források szerint Kolokol [azaz Harang] a neve66

– Mi volt ebben a gázban?

– Sosem fogjuk pontosan tudni, milyen vegyi anyag volt – állapította meg találóan Lev Fjodorov környezetvédelmi aktivista, az Orosz Vegybiztonsági Egyesület vezetője –, mert ebben az országban az állam fontosabb, mint az emberek. 67

A gazeta.ru weboldal szerint a különleges erők hajnali fél ötkor, “fél órával a roham előtt” kezdték a szellőzőrendszeren át beengedni a gázt a terembe. 68 Más források ezzel ellentétesen azt állítják, hogy mindez lényegesen korábban történhetett, talán nem sokkal éjjel egy óra után. 69 Nem kizárt, hogy miután úgy tűnt, az eredetileg befújt adag nem érte el a kívánt hatást, a gázdózis növelése mellett döntöttek. Jevgenyij Evdokimov moszkvai főaneszteziológus így spekulált: “Ezeknek az embereknek a halálát valószínűleg az anyag túladagolása okozta [a gázban].” 70 A gzt.ru weboldal október 28-án azt írta: “A Gazetának tudomására jutott, hogy a túszok között levő banditák semlegesítésére tett első kísérlet nem járt sikerrel – a mérgező anyag koncentrációja nem bizonyult elegendőnek.” 71A Moszkvai Ügyészi Hivatal sajtóosztályának 2003. októberi közleménye szerint gázmérgezésben 125 túsz halt meg – többük a rohamot követően a kórházban –, a terroristák kezétől öt. 72 A gáz áldozatainak tényleges száma egyes becslések szerint a kétszázat is meghaladhatja. 73 Ráadásul jelentések szerint számos túsz súlyosan megbetegedett a gáztól. 74 2003 áprilisában a volt túszok egy részét képviselő ügyvéd azt állította, hogy 2002. október 26-a óta további negyven túsz hunyt el. 75 2003 októberében a Verszija újság, összefoglalva az újságírói által folytatott vizsgálat eredményeit, megállapította, hogy a volt túszok közül “körülbelül már háromszázan” haltak meg. 76 A betegek és haldoklók ellátására hívott orvosi és mentőcsapatok inkompetenciája és szervezetlensége kétségkívül sokak halálát okozta. Az orvosi csapatok védelmére szól, hogy nem tájékoztatták őket, mit tartalmaz a gáz. Amikor az orosz Állami Duma megtagadta az orvosi csapatok tevékenységének kivizsgálását, a Jobboldali Erők Szövetsége saját vizsgálatot folytatott, majd nyilvánosságra hozta lesújtó megállapításait. 77 Október 26-án reggel nyolc órakor, egy órával azután, hogy kihirdették az épület felszabadulását, az orosz állami televízió (RTR) a következő hazug életképet mutatta:

A banda vezére [Movszar Barajev] konyakosüveggel a kezében halt meg. A különleges egységek tagjai elmondták, hogy rengeteg használt tűt és italos üveget találtak az épületben. A bűnözők, akik az iszlám bajnokainak és szabadságharcosoknak festették le magukat, utolsó óráikat valószínűleg a színház bárjában töltötték. A tisztek szerint még a nőkből is erős alkoholszag áradt. Talán emiatt… [a terroristanőknek] nem volt idejük működésbe léptetniük a derekukra szerelt robbanószerkezeteket. Szakértők szerint mindegyik eszköz legalább 800 gramm TNT-t tartalmaz. Pusztító hatásukat növelendő, az eszközöket golyóscsapágyakkal és szögekkel töltötték meg. Egy másik robbanószerkezetet a terem közepén helyeztek el, ennek minden jel szerint a plafont kellett volna beomlasztania. A színpadon teljes a fegyverarzenál: rohampuskák, TNT, töltények. A legérdekesebbek ezek a házi készítésű gránátok. Kis méretük ellenére erejük rendkívüli. 78

(Ekkor, ha nem korábban, az orosz hatóságok már biztosan pontosan tudták, hogy a teremben elhelyezett robbanószerkezetek nem tudtak felrobbanni.) Október 27-én Putyin elnök rendkívüli fogadásra hívta a Kremlbe a különleges erők “Alfa” és “Vympel” egységeinek kommandósait, akik viszszafoglalták a színházat. Beszédében Putyin az FSZB két egységének professzionalizmusát dicsérte, aztán csendes álló pohárköszöntőt tartottak. 79 2003. január elején, nem sokkal szilveszter után “Putyin titkos rendeletet írt alá hat ember – köztük három FSZB-tisztviselő és az ’Alfa’ és a ’Vympel’ egységek két katonája – Oroszország hőse csillaggal való kitüntetéséről. A hatodik ’hős’ az a vegyész, aki elgázosította a színházközpontot.” 80 A színházépület rohamát követően az elnök tetszési indexe a csecsenföldi háború kapcsán a magasba szökött a közvélemény-kutatásokban:

Míg szeptemberben az orosz polgárok 34 százaléka támogatta a katonai akciók folytatását, és 56 százalék a béketárgyalásokat részesítette előnyben, addig október végén – 2001 eleje óta először – a vélemények közel fele-fele arányban oszlottak meg: 46 százalék volt a katonai akciók, 45 százalék pedig a tárgyalások mellett. 81

Kérdések

Az orosz média által megkérdezett egykori túszok tanúvallomásai alapján gyakorlatilag biztosnak látszik, hogy a terroristáknak bőven lett volna idejük megölni rengeteg túszt, mielőtt végzett velük a gáz, vagy lelőtték őket a támadó különleges erők. Miért nem tettek így? Mint láttuk, az épületben a legtöbb robbanószerkezet “hamisítvány” vagy nagyon gyenge bomba volt, amelyek elsősorban viselőik, a terroristanők számára jelentettek veszélyt. Robbantható bombájuk tehát nem, igazi géppisztolyuk viszont volt a terroristáknak, és könnyűszerrel tűz alá vehették volna a túszokat. Világos azonban, hogy úgy döntöttek, meghagyják a túszok életét. Még azt a belügyminisztériumi tábornokot sem ölték meg, akit azonosítottak, és akit elkülönítettek a többi túsztól (a lánya halálát ugyanakkor a gáz okozta). 82 Vasziljev színházi producer így emlékszik:

Amikor elkezdődött a lövöldözés, azt mondták [a terroristák], hogy hajoljunk előre a színházi székeken, és rejtsük az arcunkat a széktámlák mögé. 83

Hány terrorista halt meg a támadásban? 2003. júniusban Mihail Avgyukov moszkvai ügyész azt írta, hogy összesen 40 terrorista vesztette életét, és hogy egynek sem sikerült megszöknie. 84 Ugyanezt a számot adták meg Avgyukov utódai is 2003 októberében. 85 2002. október 26-án reggel 9 óra 44 perckor azonban – azaz úgy három órával azután, hogy bejelentették az épület felszabadulását –, az Interfax azt jelentette, hogy csak 32 terrorista halt meg. Ugyanazon a napon az FSZB igazgatója, Nyikolaj Patrusev azt közölte, hogy “34 fegyveres halt meg, meghatározatlan számút pedig letartóztattak.” 86 Ezzel szemben október 28-án a “centrista” gzt.ru azt írta, hogy “50 terrorista – 32 férfi és 18 nő” vesztette életét, és “három másikat őrizetbe vettek.” 87 A 40 halott terrorista kompromisszumos száma később alakult ki. Az elemzők és újságírók számos kérdést tettek fel arról, hogy tulajdonképpen megölték-e a terroristák de facto vezetőjét, Abubakart. 2003 júniusában Avgyukov moszkvai ügyész azt állította, hogy Ruszlan Abu-Haszanovics Elmurzajev testét megtalálták és azonosították. 88 2003. márciusban azonban az FSZB nyugalmazott alezredese, Mihail Trepaskin azt írta:

Az eseményt követő első napokban azt javasoltam a nyomozóknak, hogy próbálják meg azonosítani ’Abubakart’. Később azonban telefonált egy nyomozó, és azt mondta, hogy több személy holttestét, köztük ’Abubakarét’ sem sikerült megtalálnia, ezért nem lesz azonosítás. 89

Alekszandr Hinstejn újságíró pedig arról tudósított:

Először létezett egy olyan változat, hogy Abubakar meghalt a Kultúrpalota rohama során… Egy vizsgálatsorozat azonban azt mutatta, hogy Abubakar nem volt a teremben. 90

Avgyukov ügyész állítása ellenére tehát tisztázatlan, meghalt-e Abubakar vagy sem. 2003 októberében Szergej Govoruhin filmrendező, az önkéntes tárgyalók egyike, aki hosszabban beszélt Abubakarral a Dubrovkában, annak a meggyőződésének adott hangot, hogy Abubakar él. Állítása szerint az orosz ügyészség többszöri kérése ellenére sem tudta megmutatni neki Abubakar testét.

Továbbá – folytatta Govoruhin – két héttel ezelőtt egy csecsenföldi utazáson megkérdeztem az észak-kaukázusi egyesített hadseregcsoport hírszerzési [tisztjeit], igaz-e, hogy Abubakar Csecsenföldön van. Egybehangzóan válaszolták:

– Hát persze hogy itt van. Az utóbbi időben elég aktívnak mutatkozott, és csak az elmúlt egy hónapban nem lehetett róla semmit sem hallani.

 Így hát egészen biztosan állíthatom, hogy Abubakar él. 91

Szintén 2003. októberben a Kommerszantban megjelent tényfeltáró cikk is megállapította, hogy

ez év [2003] nyaráig, ameddig a McDonald’s étteremnél történt robbantás ügyét Moszkva nyugati kerületének [okrug] ügyészsége vizsgálta, Ruszlan Elmurzajev még mindig a körözöttek listáján volt. Csak akkor vették le a listáról, amikor az ügyet átvette a Moszkvai Ügyészi Hivatal. 92

Ugyanebben a cikkben szerepelt a következő kulcsfontosságú részlet is:

Mint az FSZB és a [belügyminisztérium] forrásai világossá tették, a terroristák maguk rendelték el a bombák ártalmatlanítását [a dubrovkai színházban] a túszejtés előtt. Abubakar vélhetően félt a véletlen robbanásoktól. 93

A túszejtő akció utóhatása

2003. február 6-án este kisebb szenzációt keltett, amikor “a MUR [Moszkvai Bűnügyi Nyomozó Hivatal] műveleti-nyomozói osztályának vezetője, Jevgenyij Taratorin váratlan bejelentést tett “Az ember és törvény” című tévéműsorban. Taratorin szavai szerint:

tavaly októberben és novemberben a dubrovkai színházi központ megszállása mellett Movszar Barajev bandája a moszkvai metróban, egy népszerű étteremben és a Csajkovszkij Hangversenyteremben is robbantásokat tervezett. A rendőr elmondta, hogy a főváros bűnügyi nyomozó egysége detektívjeinek sikerült elhárítaniuk az összes terrorcselekményt.

A Tavrijába helyezett autóbomba felrobbanása után a moszkvai Porkriskin utcai McDonald’s előtt október 19-én a MUR “Moszkva központjában, a Csajkovszkij Hangversenyteremnél, a GAI- [közlekedési rendőrség] poszt közvetlen közelében felfedezett egy ezüstszínű autót, amely robbanószereket tartalmazott” – számolt be róla Taratorin. Taratorin azt állította, hogy a túszejtők a MUR gyors intézkedése és egyes terroristák letartóztatása miatt hozták előre a dubrovkai színház megtámadásának dátumát november 7-ről október 23-ra. Taratorin szerint “október 24-én a detektívek két terrorcselekményt hárítottak el: egy autó felrobbanását a Puskin téri Piramis [étteremnél] és egy robbantó öngyilkos merényletét a főváros egyik metróállomásán.” A terroristák, érezve a gyors lelepleződés veszélyét, ezután az észak-kaukázusi régióba menekültek. (Taratorin a jelek szerint eltúlozza a MUR eredményeit: mint láttuk, a legvalószínűbb, hogy a robbanások azért maradtak el, mert a terroristáknak “inukba szállt a bátorságuk”, vagy mert maguk a bombák voltak hibásan megtervezve, illetve megépítve.) Tévényilatkozatában Taratorin hozzátette, hogy a rendőrség 2002 novemberében a Moszkva oblasztybeli Csernoje faluban “rábukkant egy házra, amelyben almák között lőszert találtak, a kunyhó mellett pedig egy rejtekhelyet, ahol először az Ingusföldről hozott robbanóanyagokat tárolták.” 94 (Mint mondta, a robbanóanyagokat később átszállították Moszkvába egy Lenin sugárúti és Ogorodnij projezdi garázsba.) 2003 januárjában, tette hozzá Taratorin, a két autóbombát megtalálták egy parkolóban a zvenyigorodi országút mentén. Taratorin legszenzációsabb állítása az volt, hogy összesen “öt embert” tartóztattak le a terrorcselekményben való részvételért. Amikor szembesítették ezzel az állítással, az Orosz Főügyészi Hivatal váltig állította, hogy mindössze két személyt tartóztattak le, akik közül az egyik a csecsen önkéntes kisegítő, Zaurbek Talihigov volt. Az újságírók azonban egykettőre kiderítették, hogy “másik három csecsent, akiknek közük volt a dubrovkai ügyhöz, tavaly [2002] novemberben szabadon engedtek.” 95 A MUR-ezredes tévényilatkozatát követően

az ügyészség bűnvádi eljárást indított Jevgenyij Taratorin ellen nyomozati titok elárulásáért. De ez nem állította meg az ezredest – leginkább az újságírókkal akart találkozni… hogy ismertesse velük a nyomozás részleteit, mely során a MUR munkatársainak nem sikerült megértésre találniuk a ’szomszédok’, azaz az FSZB részéről. 96

“A kétarcúak elleni törvényesnek vélt belügyminisztériumi kampány” részeként Taratorint 2003. június 23-án az FSZB letartóztatta. 97 A hosszú kampány és médiavisszhangjai határozottan arra utaltak, hogy Taratorint – akárcsak Trepaskint – önkényesen és pusztán azért tartóztatták le, mert el kellett hallgattatni a tisztviselőt, aki megpróbálta leleplezni az események hivatalos változatának szövevényes hazugságait. Taratorin leleplezései azért voltak kínosak az FSZB és a Főügyészi Hivatal számára, mert ráirányították a figyelmet arra a tényre, hogy két fontos gyanúsítottat, akiket a rendőrség 2002. november 22-én fogott el Csernojéban, szabadon engedtek: a GRU nem sokkal korábban nyugalmazott őrnagyát, Arman Menkejevet és egy eredetileg vedenói csecsent, Hampas Szobralijevet, aki október 24-én elvette a nőktől az öngyilkos öveket, miután bebizonyosodott, hogy nem működnek. Azonban “H. Szobralijev ellen sokáig nem emeltek vádat az Orosz Föderáció Bűntető Törvénykönyvének 205. cikke értelmében (terrorizmus). Emiatt Szobralijev megtagadta az együttműködést a nyomozókkal.” 98 Egy 2003 áprilisában megjelent cikkben Zinajda Lobanova újságírónő megjegyezte, hogy Hampas Szobralijev, Arman Menkejev és Alihan Mezsijev ellen “nem emeltek vádat, és szabadon engedték őket.” 99 Csak Ahjad Mezsijevet, Alihan 2002. október 28-án letartóztatott testvérét tartották még mindig őrizetben. Amikor a rendőrség 2002 novemberében megrohamozta a terroristák csernojei bázisát, egy másik terroristának, Aszlambek Haszhanovnak állítólag sikerült elszöknie a helyszínről. 2003. április végén azonban Ingusföldön megtalálták és letartóztatták Haszhanovot.

A csecsen [Moszkvából] Groznijba menekült, és közel fél éven át rejtőzködött. 100 április végén őrizetbe vették, és Moszkvába szállították. A kihallgatások során elárulta, hogy az egyik Noszovihinszkiji úti házban [Csernojéban] plasztikbombákat rejtegetnek. A detektívek robbanóanyag kiszimatolására kiképzett kutyákkal érkeztek meg a 100-as számú házhoz. 101

A kihallgatás során Haszhanov állítólag elárulta a rendőrségnek, hogy a ház közelében hatalmas robbanóanyag-rejtekhely található, összesen 400 kilogramm plasztikbombával. “400 kiló plasztikbomba – füttyentett az egyik szakértő. – Azzal a levegőbe lehetne repíteni a Kremlt és a Vörös teret is.” 102 Rossziszkaja Gazeta kormánylapban 2003 júniusában megjelent interjúban az akkori moszkvai ügyész, Avgyukov azt nyilatkozta, hogy Haszhanov mellett “Aszlan Murdalov, a Mezsijev testvérek, Alihan és Ahjad, Hampas Szobalijev és Arman Menkejev is mind letartóztatás alatt vannak.” 103 Miután Avgyukovot és más moszkvai ügyészeket elmozdítottak a helyükről, a “megtisztított” Moszkvai Ügyészi Hivatal az események új és radikálisan átalakított változatával állt elő. Az ügyészség sajtóirodája 2003. október 22-én arról tájékoztatta a Kommerszantot, hogy öt személyt – Aszlambek Haszhanovot, Aszlan Murdalovot, a Mezsijev testvéreket, Alihant és Ahjadot, valamint Hampas Szobralijevet – most azzal vádolják, hogy egy olyan csoporthoz tartoztak, amelyet már 2001-ben terrorcselekményeket elkövetésére küldött Moszkvába Samil Baszajev.” 104 Érdekes módon Menkejev, a GRU nyugalmazott őrnagya ellen ejtette a vádat a Moszkva Városi Ügyészi Hivatal. Menkejev ezt megerősítette a Verszija újságnak, és elmondta, hogy 2003. október 20-án engedték ki a börtönből. “Szeretném elmondani, hogy minden olyan vádat ejtettek ellenem, amely szerint terrorcselekmény elkövetésében vettem részt” – hangsúlyozta Menkejev. 105 Az események összefoglalója, amelyet 2003 októberében adott ki a Moszkvai Ügyészi Hivatal sajtóosztálya, jelentős eltéréseket mutatott az eltávolított Mihail Avgyukov vezette ügyészség korábbi beszámolójához képest. 106 Az új változat szerint az “Urusz-Martan-i vahabita [Aszlambek] Haszhanov” 2001 őszén hét lázadóból álló csapatot küldött Moszkvába. Megérkezve a lázadók vásároltak három gépkocsit, köztük egy Tavriját, “amelyekbe bombákat készültek helyezni és fel akartak robbantani az Állami Duma [!] és a Puskin téri McDonald’s étterem melletti parkolókban.” A lázadók plasztikbombákat kaptak “a nyomozók által azonosítatlan személyektől.” Kiderült azonban, hogy a lázadók által használt plasztikbomba valójában csak imitáció volt, amely a “védelmi minisztériumból származott.” “Teljességgel lehetséges – folytatódott a beszámoló –, hogy a műplasztikbombákhoz a GRU egykori alkalmazottja, Arman Menkejev őrnagy, robbantási szakértő révén jutottak a terroristák.” Így nem meglepő – jegyezte meg a beszámoló –, hogy az Állami Duma épületénél és a Puskin téren elhelyezett bombák nem léptek működésbe. Előfordulhat, hogy ez a 2001-es akció – ha valóban megtörtént – teljesen elkerülte a hivatalos figyelmet? Ez felettébb különös volna, főként 2001. szeptember 11-e után.

Aszlambek Haszhanov csoportja – folytatódik a Moszkvai Ügyészi Hivatal átdolgozott jelentése – 2002 őszén másodszorra is Moszkvába utazott. A terroristák ezúttal is robbantássorozat elkövetését tervezték, majd az azt követő pánikot és zűrzavart kihasználva egy másik csapat lázadónak Movszar Barajev és Ruszlan Elmurzajev (Abubakar) vezetésével tömeges túszejtést kellett végrehajtania.

Október 19-én a csoport egy akna (fugasz) használatával felrobbantott egy, a Porkriskin utcai McDonald’snál parkoló Tavrijába helyezett bombát. Amikor a barajeviták elfoglalták a színházépületet, a Haszhanov-csoport úgy döntött, eltűnik. A tisztogatás utáni Moszkvai Ügyészi Hivatal új és meglehetősen drasztikusan átalakított beszámolója az eseményekről lényegében szemérmetlen koholmánynak tűnik. A MUR és a tisztogatás előtti moszkvai ügyészség kulcsmegállapításait leleményesen szőnyeg alá söpörték, míg Arman Menkejev a 2002. októberi eseményekben játszott szerepét illetően teljes a csönd.  

Összegzés

Mind az orosz vezetés és az erőminisztériumok, mind a csecsen szélsőségesek tagjai fontos célokat értek el a dubrovkai színház rohamával: véget értek a béketárgyalások, Aszlan Maszhadov tekintélye megtépázódott, a terroristáknak lehetőségük nyílt egy grandiózus pénzgyűjtő akció végrehajtására, az orosz hatóságok pedig most már az egész világnak megmutathatták, hogy Moszkva is egy al-Kaida-stílusú csecsen terrorcselekmény áldozatául esett. 1999-hez hasonlóan a terrorcselekmények legfőbb áldozatai ismét Moszkva egyszerű polgárai voltak. Mint láttuk, a bizonyítékok nagy része azt mutatja, hogy a csecsen szélsőségesek és az orosz vezetés egyes tagjai nagymértékben összejátszottak a dubrovkai események kivitelezésében.

fordította Koloszár Péter

  1. Mihail Avgyukov moszkvai főügyész állítása, in: V Moszkve gotovilosz csetire Nord-Oszta, Rosszijszkaja Gazeta, 2003. június 20.
  2. V Moszkve gotovilosz
  3. Hinstejn: Glavnij terroriszt
  4. Otgyel presztupnosztyi, U terrorisztov problemi szo vzrivcsatkoj, Kommerszant, 2003. július 7. Ugyanezt állítja Szergej Topol, Alekszandr Zseglov, Olga Allenova az Antrakt poszle terakta című írásban, Kommerszant, 2003. október 23.
  5. U terrorisztov…, Kommerszant, 2003. július 7.
  6. Hinstejn: Glavnij terroriszt… Hinstejn ezt az információt a MUR tisztjeitől szerezte.
  7. Taratorin ezredes nyilatkozata az orosz központi televízióban: Leonyid Berresz: MUR opravdalszja za Nord-Oszt, izvestia.ru, 2003. február 7.
  8. Zinajda Lobanova: Tolko on otvjetyit
  9. Hinstejn: Glavnij terroriszt
  10. Erről az epizódról lásd 5. fejezet, Proval FSZB v Rjazanyi, in Alekszandr Litvinyenko, Jurij Felcstyinszkij: FSZB vzrivajet Rossziju (internetes kiadás, 2002). Angol fordítás: Blowing Up Russia: Terror from Within (New York, S.P.I. Books, 2002), 62–104. o. Lásd még Alekszandr Litvinyenko: Rjazanszkij szled, 10. fejezet, LPG (Lubjanszkaja presztupnaja gruppirovka) (internetes kiadás, 2003).
  11. Hinstejn: Glavnij terroriszt
  12. Uo. Hinstejn Abubakart Ruszlan Elmurzajevként azonosította. 30 éves, a csecsenföldi Urusz-Martan szülötte, az orosz rendőrség volt alkalmazottja. Később a moszkvai ügyész megerősítette ezen információk többségét, valamint hozzátette, hogy Elmurzajev patronimikonja Abu-Haszanovics: V Moszkve gotovilosz
  13. Zinajda Lobanova: Tolko on otvjetyit
  14. Uo.
  15. Uo.
  16. Kavkaz Centr hírügynökség, 2003. április 26.
  17. Szergej Gyupin, Alekszej Geraszimov, Leonyid Berresz: Zahvat zalozsnyikov v Moszkvje, Kommerszant, 2002. október 29.
  18. Szergej Gyupin: Peredozirovka, Kommerszant, 2002. október 28.
  19. Szanobar Sermatova, Alekszandr Teit: Sesztero iz barajevszkih, Moszkovszkije Novosztyi, 2003. április 29.
  20. Szanobar Sermatova: Nord-Oszt nye planirovalszja?, Moszkovszkije Novosztyi, 2003. június 24.
  21. Jurij Scsekocsihin: CRU predupregyilo, Novaja Gazeta, 2002. október 28.
  22. Lásd Litvinyenko: Jusenkova ubili za rasszledovanyije terakta v Nord-Oste, lenta.ru, 2003. április 25.; és Anna Politkovszkaja: Ogyin iz gruppi terrorisztov ucelil. Mi jego nasli, Novaja Gazeta, 2003. április 28.
  23. Szanobar Sermatova, Alekszandr Teit: Antivahhabitszkij emisszar, Moszkovszkije Novosztyi, 2003. május 13. Terkibajevet 2003. december 15-én halálos autóbaleset érte, amelyet egyes kommentátorok gyanúsnak találnak. “Terkibajev kettős ügynök halálával veszélyes tanútól szabadultak meg” – állapította meg a newsru.com 2003. december 16-án.
  24. Poszobnyik terrorisztov nye uszpjel szpasztyi zalozsnyikov, Kommerszant, 2003. június 11.
  25. grani.ru, 2002. november 28. A weboldal közzétette az október 23-án túszul ejtett 979 személy nevét. Október 25-ig 58 túszt engedtek szabadon. (The Moscow Times, 2002. október 26.).
  26. V Moszkve gotovilosz csetire Nord-Oszta, Rosszijszkaja Gazeta, 2003. június 20. A 41. terroristáról kiderült – jegyezte meg az ügyész –, hogy orosz nemzetiségű, és az egyik túsz apja, aki október 25-án meggondolatlanul bement a színházba, és akit ezért lelőttek a terroristák.
  27. Genprokuratura usztanovila imjena 33-kh terrorisztov, zahvatyivsih zalozsnikov v Moszkvje, newsru. com, 2002. november 6. 2003 októberében hét terrorista azonosítatlan maradt.
  28. Oleg Petrovszkij: V bangye Barajeva bil terroriszt iz Al-Kajedi, utro.ru, 2002. október 30.
  29. Moszkva, zalozsnyiki, vesti7.ru, 2002. november 2. Ezt a műsort október 26-án sugározták.
  30. Polnij szpiszok opoznannih terrorisztov, gzt.ru, 2003. október 23.
  31. Vlagyimir Demcsenko: Paszport terroriszta, izvestia.ru, 2003. október 24.
  32. In newsru.com, 2002. október 24.
  33. gzt.ru, 2002. október 25. Angol nyelvű publikáció.
  34. newsru.com, 2002. október 24. A hírt október 24-én 00:04-kor jelentették.
  35. In gazeta.ru, 2002. október 24.
  36. Jazeera Shows Taped Chechen Rebel Statements, Reuters, 2002. október 24.
  37. Associated Press, 2002. október 26.
  38. Russian NTV Shows Previously Filmed Interview with Hostage Takers’ Leader, BBC Monitoring Service, 2002. október 26.
  39. Mark Franchetti: Dream of Martyrdom, The Sunday Times, 2002. október 27.
  40. In newsru.com, október 27.
  41. Russia Seeks to ’Wipe Out’ Chechen Leaders, Reuters, 2002. október 31.
  42. Robyn Dixon és David Holley: U.S. Rejects Chechen Separatist Chief, Los Angeles Times, 2002. október 30.
  43. Sharon LaFraniere: Setback Seen for Rebel Cause, The Washington Post, 2002. október 28.
  44. Mihail Falkov: Kto i ggye gotovil moszkovszkij terakt?, utro.ru, 2002. október 31.
  45. Csecsen sajtóközlemény a moszkvai túszválságról, chechenpress.com, 2002. október 24.
  46. Szanobar Sermatova, Alekszandr Teit: Sesztero iz barajevszkih, Moszkovszkije Novosztyi, 2003. április 29. A transzkript szövege a következő: “[Movszar Barajev
  47. Mark Franchetti: Dream of Martyrdom, The Sunday Times, 2002. október 27.
  48. Gibel zalozsnyikov – rezultat osibki szpecszluzsb?, Moszkovszkij Komszomolec, 2002. október 28.
  49. Anna Politkovszkaja: My Hours Inside the Moscow Theater, Institute for War and Peace Reporting, No. 153, 2002. október 31.
  50. Valerij Vizsutovics: Usziplajujuscsij gaz, Moszkovszkije Novosztyi, 2002. október 29.
  51. Anna Politkovszkaja: Cena razgovorov, Novaja Gazeta, No. 80, 2002. október 28.
  52. A tárgyalók listáját lásd Tye, kto nye sztreljal, Moszkovszkije Novosztyi, 2002. október 29. Szergej Deduh neve tévesen szerepel itt; ő az NTV tudósítójaként járt a színházban. A értesülés Igrunov látogatásáról a Gazeta Wyborczában (Lengyelország) jelent meg 2002. október 24-én, közreadta: chechnya-sl@yahoogroups.com, 2002. október 24. Politkovszkaja Aszlahanov szerepe előtt a Poszle 57 csaszov című írásban tisztelgett, Novaja Gazeta, No. 82, 2002. november 4.
  53. Alex Nicholson: Yavlinsky Describes His Role in Crisis, The Moscow Times, 2002. november 5.
  54. Olga Tropkina: Vvjegyenyije cenzuri dopusztyimo, Nyezaviszimaja Gazeta, 2002. október 28.
  55. Anna Politkovszkaja: My Hours Inside the Moscow Theater
  56. newsru.com, október 27.
  57. Gazeta.ru reszkonsztruirovala sturm, gazeta.ru, 2002. október 28.
  58. Pavel Felgenhauer: ’Nord Ost’: reputacija ili gaz?, Novaja Gazeta, 2003. október 27.
  59. Yavlinsky Describes his Role in the Crisis
  60. Gazeta.ru reszkonsztruirovala sturm, gazeta.ru, 2002. október 28.
  61. Russian pundit critical of hostage rescue operation, policy on Chechnya, Eho Moszkvi Radio, BBC Monitoring Service, 2002. október 26.
  62. Feat of Arms, gzt.ru, 2002. október 31. Angol nyelven.
  63. Valerij Jakov: Mi vsze zalozsnyiki Kremlja, Novije Izvesztyija, 2002. október 29. Lásd még Two Hostages Killed in Moscow Theater, AP, 2002. október 26., publikálva 4:52-kor.
  64. Russian pundit critical
  65. Tri dnya v adu, Komszomolszkaja Pravda, 2002. október 29.
  66. Viktor Baranec in “Komanda-sturm!”, Komszomolszkaja Pravda, 2002. október 29.
  67. Idézi Susan B. Glasser és Peter Baker: Gas in Raid Killed 115 Hostages, The Washington Post, 2002. október 28.
  68. Gazeta.ru reszkonsztruirovala sturm, gazeta.ru, 2002. október 28.
  69. gazeta.ru, 2002. október 31. Alekszandr Zelcerman túsz, lettországi lakos visszaemlékezése. A különleges erők a rohamban részt vett tagjainak beszámolói alapján körülbelül éjjel 1 óra 15 perckor kezdték beengedni a gázt. Lásd Oficeri ’Alfi’ i ’Vimpela’ o sturmje, gzt.ru, 2002. október 30. A Kreml namnyeren szkrit pravdu o teraktye na Dubrovke című cikk (apn.ru, 2002. november 1.) azt állítja, hogy “október 26-án körülbelül éjjel fél háromkor, azaz körülbelül három órával (!!) a roham előtt” kezdték beönteni a gázt.
  70. Szergej Gyupin: Peredozirovka, Kommerszant, 2002. október 28.
  71. Oszvobozsgyenyije: nyejzvesztnyije podrobnosztyi, gzt.ru, 2002. október 28.
  72. Szergej Topol, Alekszandr Zseglov, Olga Allenova: Antrakt poszle terakta, Kommerszant, 2003. október 23. Egy évvel korábban Andrej Szelcovszkij, a Moszkvai Egészségügyi Bizottság elnöke azt állította, hogy “csak két (túsz) halálát okozták lőtt sebek.” (Peredozirovka, Kommerszant, 2002. október 28.)
  73. Taking a New Look at the Hostage-Taking Incident című cikkemben 204-re tettem az áldozatok számát, Chechnya Weekly, 2002. december 17. Julius Strauss, aki egy toronyházból tisztán rálátott a színház főbejáratára, a Kremlin Keeping Siege Deaths Secret to Avoid Criticism című cikkében (The Daily Telegraph, 2002. október 31.) azt írta: “Félő, hogy a halálos áldozatok végső száma, ha valaha is nyilvánosságra hozzák, 200 fölött lesz.” Az utro.ru website 2002. október 28-án azt jelentette, hogy 160 túsz már életét vesztette, negyvenen pedig a kórházban olyan súlyos állapotban vannak, hogy már nem lehet megmenteni őket.
  74. Judith Ingram: Moscow Theater Hostages Face Poor Health, Associated Press, 2002. december 6.
  75. Margarita Kondratyeva: Zsertvi ’Nord-Oszta’ provogyat nyezaviszimoje rasszledovanyije, gzt.ru, 2003. április 28.
  76. In Verszija, 2003. október 21.
  77. Lásd Duma says no to theater terrorism inquiry, gazeta.ru, 2002. november 1. A Jobboldali Erők Szövetsége jelentésének szövegét lásd Kak eto bilo? Szpaszenije zalozsnyikov ili unyicstozsenije terrorisztov?, Novaja Gazeta, No. 86, 2002. november 21.
  78. Empty alcohol bottles, syringes found inside Moscow siege building, RTR, BBC Monitoring Service, 8:00, 2002. október 26.
  79. Putyin priglaszil v Kreml ’Alfu’ i ‘Vimpel’, Komszomolszkaja Pravda, 2002. november 1.
  80. Vlagyimir Kovaljov: Russia: Heroes and Lawyers, Transitions Online, http://www.tol.cz, 2003. március 10. Lásd még Jurij Scsekocsihin: Szekretnije geroj, Novaja Gazeta, No. 16, 2003. március 3.
  81. Jurij Levada: Rejtying vojni, Novoje Vremja, 2002. november 5.
  82. Ilja Liszak túsz visszaemlékezése, Novaja Gazeta, 2002. november 14.
  83. Reuters, 2002. október 27.
  84. V Moszkve gotovilosz csetire Nord-Oszta, Rosszijszkaja Gazeta, 2003. június 20.
  85. Szergej Topol, Alekszandr Zseglov, Olga Allenova: Antrakt poszle terakta, Kommerszant, 2003. október 23.
  86. Russian Security Service Says No Gunmen Escape, AP, 2002. október 26.
  87. Oszvobozsgyenyije: nyejzvesztnyije podrobnosztyi, gzt.ru, 2002. október 28.
  88. V Moszkve gotovilosz
  89. Mihail Trepaskin: Szpravka, 2003. március 23. A dokumentumból hosszú részletek jelentek meg a Tajnsztvennij “Abubakar”-ban, chechenpress.com, 2003. július 31. 2003. december 27-én a grani.ru weboldal közölte Mihail Trepaskin börtönből kicsempészett nyilatkozatát, amelyben azt állította, hogy a hatóságok fizikai kínzásoknak vetik alá.
  90. In Moszkovszkij Komszomolec, 2003. május 23.
  91. Zoja Szvetova: Ja uvjeren, sto Abubakar zsiv…, ruskur.ru, 2003. október 23.
  92. Szergej Topol, Alekszandr Zseglov, Olga Allenova: Antrakt poszle terakta, Kommerszant, 2003. okt. 23.
  93. Uo.
  94. Leonyid Berresz: MUR opravdalszja za Nord-Oszt, izvestia.ru, 2003. február 7. Lásd még Andrej Szkrobot: V Lefortovo doprasivajut gerojev Nord-Oszta, Nyezaviszimaja Gazeta, 2003. június 25.
  95. MUR opravdalszja
  96. Andrej Szalnyikov: Peredel vnutrennih gyel, Kommerszant-Gyengi, 2003. július 7.
  97. gzt.ru, 2003. június 24.
  98. Alekszandr Hinstejn: Glavnij terroriszt Nord-Oszta, Moszkovskij Komszomolec, 2003. május 23.
  99. Zinajda Lobanova: Tolko on otvjetyit za Nord-Oszt?, Komszomolszkaja Pravda, 2003. április 22.
  100. Andrej Szkrobot: Vzrivi v Moszkve gotovjat v Podmoszkovje, Nyezaviszimaja Gazeta, 2003. június 6.
  101. Zinajda Lobanova et al.: Najgyen ment, pusztyivsij terrorisztov v Nord-Oszt, Komszomolszkaja Pravda, 2003. június 9.
  102. V Moszkve gotovilosz csetire Nord-Oszta, Rosszijszkaja Gazeta, 2003. június 20.
  103. Szergej Topol, Alekszandr Zseglov, Olga Allenova: Antrakt poszle terakta, Kommerszant, 2003. október 23.
  104. In Irina Borogan: Obvinyajemogo v tragegyiji Nord- Oszta vipusztyili na szvobodu, Verszija, No. 41, 2003 október. Menkejevről lásd még Alekszandr Eliszov: Zjov krovi, mk.ru, 2003. október 24.
  105. Szergej Topol, Alekszandr Zseglov, Olga Allenova: Antrakt poszle terakta, Kommerszant, 2003. október 23.
Kategória: Archívum  |  Rovat: -  |  Típus: - 1

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.