Samunadrág

Lev

Le vagyok anyukámmal fotózva.

Ez vagyok én. Ez ő.

Ez hópehely. Ugyanis havazik,

be lett hózva

a mező.

Sok van még hátra tavaszig.

Fek

Fekszem sajnos az ágyon.

Sajnos, de nagyon nem vágyom,

sokat muszáj, és hosszú.

Feküdni nem szeretek,

biztos valami felnőtt-bosszú,

miért ugrálnak a gyerekek,

miért mocorognak.

Mi’ kár!

Majd ha felnőnek, nem fognak

annyit és állandóan.

Na jól van,

de mikor?

Mac

Macska a tigris

is

nagyra nőve.

A lekvár befőtt, mert be van főve.

A gyerek is ember,

ámbár

nincs annyi pénze,

ahány dolgot a játékboltban kinézne.

Ind

Induljak a szobámba, és rajzoljak valamit, vagy vagdossak, na ez az,

amit legjobban unok, mi vagyok én, egy művész, vagy egy olló?

Miért nem mondják meg, hogy csókolló-

zás lesz, vagy ehhez hasolló.

Jaj

Jaj, de roskadok,

jaj, de fakadok,

jaj, de összefacsarodok!

Nagyokat esek,

nincs mese,

kék vagyok és lila. Kékes-

lila, és milyen mérges!

Meg is kérdezem mingyᒠa Zsoltot:

neked melyik rajtam a kedvenc foltod?

Süt

Süt a napocska,

idő nem ocska,

szép párás,

príma időjárás,

máris

vidámabb tőle a város,

nem szomorú, nem is pocsék,

na még

ilyet!,

az ember szinte megijed,

mi kék

az ég,

mi zöld a szandálom,

mi minden van nyáron!

Nad

Na, drágám,

ez most vagy a Samu nadrágja,

vagy összement,

mint

Kategória: Archívum  |  Rovat: -  |  Típus: Vers 1

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.