A zsidókérdésről

Már említettem, hogy Jan Masaryknak gyengéje volt a zsidóság. Sokat töprengett problémáikon. Híve volt a cionizmusnak, ahol tudta, segítette céljai megvalósítását. Nagyon át tudta érezni a zsidóság tragédiájának mélységét. A zsidók iránti szimpátiája humanizmusában gyökerezett. Azokban az években, amikor mellette dolgoztam, olyan sokat beszélgettünk a zsidókról és a zsidókérdésről, hogy az ekkor készített feljegyzéseimből egy egész könyv kitelne. Most elsősorban azokat idézem fel, amelyek felfogása lényegét tükrözik.

Mindig úgy éreztem, hogy a zsidók megérdemlik a segítséget. Mindig is nagy szükségük volt rá. Mindenhol kisebbségben éltek, és szinte mindenhol elnyomott kisebbségben. Nem tartom magam különösebben sokra, de egyvalamire büszke vagyok: ha azt láttam, hogy valaki gyengébbet bántalmaz, a torkának ugrottam. És állítom, hogy a zsidók miatt sokakat torkon ragadtam. Ha édesapám egész szép életében nem tett volna egyebet, mint hogy kiáll szegény Hilsner mellett, akkor is ő lenne a legnagyobb ember a szememben. 1 (…)

Semmi nem háborít fel jobban, mint a kikeresztelkedett zsidó, aki szégyelli, hogy zsidónak született. Ha meggyőződésből tette, hát jó, legyen. De hány ilyet ismer? Azt a viccet ismeri, hogy három kikeresztelkedett zsidó a kávéházban arról beszélget, ki miért tért át. Az egyik azt mondja: “Én a karrierem miatt.” A másik: “Én a feleségem miatt.” A harmadik: “Én meggyőződésből.” Erre a másik kettő kórusban: “Na, meséld ezt a gojoknak!” Az ilyen esetekben én rendkívül óvatos vagyok. Az az ember, aki szégyelli, hogy zsidó, szörnyeteg, mivel saját édesanyját szégyelli. És ezenkívül, már megbocsásson, de szamár is, hiszen Mózes és Ézsaiás miatt szégyenkezik. A zsidóknak minden joguk megvan arra, hogy büszkék legyenek zsidóságukra. Egek, már csak a történelmük is! Hitler dédapja még makkot gyűjtött a teuton erdőkben, amikor maguk már az Énekek énekét dalolták. És erre jön valaki, aki nem restell szégyenkezni emiatt. (…)

Persze, a zsidóknak is vannak rossz tulajdonságaik. Már hogyne lennének?! Az ő helyükben mindannyiunknak lennének. Csak nézzen ránk. A csehek mindössze háromszáz évig éltek elnyomásban, és nézze meg, milyen nyomokat hagyott ez rajtunk. És még valami. A csehek mindig a saját országukban maradtak, a zsidók pedig szétszóródtak az egész földkerekségen, mint amikor valaki beletüsszent egy marék lisztbe, és nem háromszáz, hanem kétezer éven át. Minden elismerésem a Habsburg-abszolutizmusé, de az inkvizícióval, az orosz pogromokkal és Hitlerrel összehasonlítva a Habsburgok csak siralmas műkedvelők, kontárok voltak. Tudja, ha kétezer évig a puszta életéért remeg az ember, és a pogromtól a kilakoltató dekrétumig sodorja a sorsa, gettókban nyomorog, és nem úgy keresi meg a betevőre valót, ahogy szeretné, hanem ahogy az uraság kedve tartja, hát uram, olyan ember, vagy nép még nem termett a földön, akin ez ne hagyna valamilyen nyomot. (…)

Másrészt viszont ez a kétezer év előnyére is vált a zsidóknak. Többet kellett gondolkodniuk, mint másoknak. És nem csak arra gondolok, hogy ha nincs gettó, nem született volna meg Spinoza, Heine vagy Einstein. Arra gondolok, hogy a zsidók lettek a világ leghumánusabb nemzete. Csak egy példát. Soha nem éreztem magam olyan rosszul, mint a München utáni éjszakán. Véletlenül épp Weizmannéknál voltam. 2 Soha nem felejtem el, milyen tapintatosan fejezték ki részvétüket Weizmann és zsidó barátai. Aznap sok ember megveregette a hátamat. És ha akkoriban nem vesztettem el az emberekbe vetett hitemet, azt annak az estének köszönhetem, amit Weizmannéknál töltöttem. Azon az éjszakán fedeztem fel azt a lenyűgöző tulajdonságot, amiből a zsidó bölcsesség fakad. A zsidók nem napokban és hónapokban gondolkodnak, hanem évszázadokban és évezredekben. És ez, barátom, nagy dolog.

Zsidóellenesnek lenni ugyanazt jelenti, mint emberiségellenesnek lenni. Ezért is tartottam mindig az antiszemitizmust a barbárság legrosszabb formájának. A gyilkos, a kannibál és az antiszemita nálam ugyanaz a kategória. Hitler mind között a legrosszabb volt, mert egyszerre volt gyilkos és antiszemita. Kannibál csak azért nem lett, mert történetesen nem evett húst. De minden antiszemita potenciális gyilkos és rács mögé való. És az antiszemitizmus a legnagyobb gyávaság. A leggyengébb ellenállás irányában kifejtett bestialitás. Az, aki az antiszemitizmusig süllyed, a világ minden tisztességes embere számára meghalt. (…)

Sokszor feltettem a kérdést magamnak, hogyan viselkednék, ha zsidónak születtem volna. Mondjuk, adva van egy ember, aki Frankfurtban született, Goethét kívülről fújja, Fichte a kisujjában van, több szorult belé a német kultúrából – úgy értem, az igazi kultúrából –, mint az NSDAP egész vezérkarába és a Reichswehr tábornokaiba együttvéve, és egyszer csak jön valaki, és azt mondja neki, amit egyébként már rég magától is tudnia kellett volna, hogy téved, ha azt hiszi, hogy ő német. Vagy: esetleg Amszterdamban vagy Varsóban született. De mindenhol azt érzi, hogy igazából sehol sincs otthon, még ott sem, ahol született. Másrészt a zsidóságról sem tud sokat. És egyszer csak úgy érzi, hogy a levegőben lóg. Se nem német, se nem zsidó, se hal, se hús. Egy nebich. (…)

Sokáig azt hittem, hogy a zsidók jól asszimilálódnak ahhoz a néphez, amellyel együtt élnek. Nálunk voltak zsidók, akikről már senki nem tudta, hogy a nagyapjuk még a gettóban élt. Ám egy szép napon a tisztességes emberek elvesztették a hatalmat, jött Hitler, és mi lett? Az asszimiláció tisztességes emberek között is nehéz. Például Angliában láttam ezt. Sok zsidó barátom él ott. Kedves, aranyos, okos, művelt, ügyes, rendes emberek. Még Sir vagy Lord is akad közöttük. De azt ne gondolja, hogy a többi lord teljesen elfogadja őket. Ez nagyon mélyen gyökerezik. Tudom, hogy vannak kivételek. De nagyon kevés. Végül aztán megszűntem hinni az asszimilációban. (…)

Így hát marad a cionizmus. Más nem. A cionizmust sokra tartom. Persze, attól függ, milyen cionizmust. Sok ember Palesztinába fut a pogromok elől, mert nincs hova mennie. Nem ez az igazi. Ismeri azt a viccet, hogy megkérdezik a palesztinai zsidókat, hogy meggyőződésből jöttek-e, vagy Németországból? Egy zsidónak azért kell cionistának lennie, mert saját maga így döntött. Nem azért, mert Streicher elhatározta helyette. Weizmann és a többi cionista vezető – én mindannyiukat ismerem, és majdnem mindegyikükkel tegeződöm is – nagy ember. Szívesen találkoznék vele még egyszer. Ha úgy negyven évvel fiatalabb lennék, és ha nem kellene ebben a nyavalyás bársonyszékben ülnöm, nem is tudom, talán elmennék segíteni nekik. (…)

Egyáltalán, a cionizmus, kedves barátom, nagy dolog. Vegye csak a nyelvet. Kétezer éve mormolják a zsidók a héber imáikat, de a nyelvet nem értik. És egyszer csak a fiaik Tel Avivban ezen a nyelven beszélgethetnek a futballról, és mondhatnak olyan fontos dolgokat, mint hogy menj a… Ehhez, barátom, rendkívüli kurázsi és energia kellett. Ezt mindig tisztelni fogom. Vagy azt, hogy ügyvédek, könyvelők és házaló kereskedők egyszer csak földművesek, kőművesek lesznek, hogy hasznos munkát végezzenek. Ez előtt is megemelheti az ember a kalapját. Ez Palesztinában még sok zűrzavart fog okozni. Az angolok, akik ugyan nagyon rendes emberek, de amint kiteszik a lábukat Liverpoolból és valamilyen gyarmaton vagy protektorátusban telepednek le, úgy kezdenek viselkedni, hogy jobb, ha kitér előlük az ember. Meg az arabok elől is. Soha nem foglalkoztam ezzel, de a zsidóknak minden bizonnyal meg kell állapodniuk valahogy az arabokkal. És ehhez sok tapintatra lesz szükségük. De bárhogy történjék is, megéri. Létrehozni a zsidó államot – ez korunk egyik legnagyobb politikai gondolata. Ez akkora dolog, hogy az ember minden képzelőereje kevés ahhoz, hogy megértse. Sok zsidó sem érti. De én igen. Én hiszek benne. Én cionista vagyok. (…)

A zsidók számára nincs más orvosság, csak a cionizmus. Minden fájdalmuk abból fakad, hogy kétezer évig természetellenes életet éltek. Nem tartoztak önmagukhoz. Ma ide tartoztak, holnap oda. Több córesz volt a hátukon lévő batyuban, mint bárki másnak. És, barátom, micsoda córesz! Ha saját államuk lesz, ha végre tényleg otthon lesznek valahol, akkor is lesz córesz. De normális. És úrrá lenni a normális córeszen, az nagyon egészséges dolog. Az jót tesz az egyénnek is, a nemzetnek is. (…)

Nagy gond lesz például, hogyan alkossanak a zsidók egy nemzetet. El tudom képzelni, micsoda bábeli zűrzavar lesz ott az eső években. Talán egy egész generáción keresztül. Lesznek zsidók pajesszal és pajesz nélkül, Lengyelországból, Afrikából, és Isten tudja még honnan. Ötven vagy akár száz évig is eltarthat, amíg a zsidók maguk is úgy kezdik gondolni, hogy egyetlen népet alkotnak. Próbálja csak meg elképzelni a műveltségi, kulturális, tradícióbeli különbséget egy chusti Cheskel Kopelowicz és Einstein, vagy Hubermann és valami algíri zsidó között. Amerika gyerekjáték volt ahhoz a keveredéshez képest, ami Palesztinában fog lejátszódni, amíg ki nem alakul a saját országuk. Időre lesz szükségük. Sok időre. És sok nehézségük lesz. De a zsidók képesek lesznek rá. Hiszem, hogyha békén hagyják őket, mintaállamot hoznak létre. (…)

De vigyázat, a zsidó élet normalizálódásának is meg lesz a maga böjtje. Géniuszok ugyanis általában csak valamilyen nyomás alatt születnek. Beethoven, Gauguin, van Gogh. Mindig valami teher alatt. Ez lehet az egyik oka annak, hogy a zsidók között annyi a zseniális ember. Ez valószínűleg megszűnik. A zsidó állam fennállásának második évszázadában valószínűleg kevesebb Einstein, Freud és Heifetz születik majd, mint ma. Viszont több zsidó földműves, műszerész és asztalos lesz. Lehet, hogy ez veszteség a világ számára, a zsidóknak viszont jót tesz. Egy egészséges népnek nem kell csodagyerekek tömegét a világra hoznia. Különben is, attól, hogy létrejön a zsidó állam, még épp elég zsidó marad szerte a világban. Úgyhogy majd ők szülik a Wunderkindeket. (…)

A zsidók drágán megfizettek minden egyes Spinozájukért. A világon senki nem próbált annyit, mint a zsidók. Egyszer együtt hajóztam Amerikába egy idős zsidó hölggyel, aki túlélte Hitlert. Egyik reggel feljött a fedélzetre, és ülőhelyet keresett magának a napon. Átadtam neki a nyugágyamat. Amíg élek, nem felejtem el a szemét. Egyszerre volt benne meglepődés és rémület a váratlan fordulattól, hogy valaki úgy viselkedik vele, mint egy dámával. És milyen hálás volt, amikor megértette, azért álltam fel, hogy átadjam neki a helyet! Mondom, soha nem felejtem el. Az egész zsidó tragédia benne volt ezekben a szemekben. Kétezer év félelme és szomorúsága. Nem tudom, mi történt azzal az asszonnyal, de azt kívánnám neki, hogy ücsörögjön valahol Palesztinában, és nézze az unokáit, amint a homokozóban játszanak. (…)

Ez a kétezer év borzasztóan bonyolult embereket csinált a zsidókból. A világon szinte minden bonyolult dolog a zsidóktól származik. Freud – tipikus eset. Meg vagyok győződve arról, hogy a palesztinai élet majd egyszerűvé teszi a zsidókat. Szóval, ez az egyetlen módja annak, hogy a zsidók normális módon, egészséges életet élhessenek. De sokuknak kell vidékre költözniük. Én magam városi ember vagyok. De mindig úgy gondoltam, hogy az élet falun egészségesebb és jobb. Egészségesebb a testnek és a léleknek is. (…)

S hogy mit lehet tenni az antiszemitizmus ellen? Nevelni kell az embereket. Mind jobban és jobban nevelni. Nézze csak meg az antiszemita-ellenes ligákat, vagy az emberi jogokért harcoló ligákat, vagy bármelyik ilyen ligát. Gyakran fölkérnek, hogy tartsak előadást erről, vagy arról. Úgyhogy megyek. És mit látok? Annyi embert, mint Jom Kipurkor a vinohradi zsinagógában. 3 A főrabbi irigykedhetne. Ezeken az összejöveteleken több minjeman van, mint az ő újévi istentiszteletén. Csak zsidók. Persze akad néhány zsidó antiszemita is – ezek mind közül a legborzalmasabbak –, de miattuk nem érdemes antiszemita-ellenes ligákat alapítani. Egy Streicher potenciális követőjét soha nem lehet meggyőzni. Egyszer valaki azt mesélte, hogy egy Tel Aviv-i szűcs sakálból készít ezüstrókát. Egy döglött sakálból biztos sok mindent lehet csinálni. Képzelje csak el, mit csináltak volna a német történészek Hitlerből, ha egy kicsit másként alakulnak a dolgok. De az élő sakált nem lehet juhászkutyává vagy valami haszonállattá változtatni. Igen, ha tudni akarja a véleményemet, nem hiszek abban, hogy neveléssel sokat lehet tenni az antiszemitizmus ellen. Vagy legalábbis az egy iszonyúan hosszú folyamat lenne. És miután sikerülne megcáfolni minden zsidókkal kapcsolatos hazugságot, és kiirtani minden antiszemitizmust a világból, még mindig nem gondolhatnánk azt, hogy megoldottuk a zsidókérdést. Ugyanis nem lehet a zsidókérdést leegyszerűsíteni arra a problémára, hogy miképpen futhatnának el az antiszemitizmus elől a zsidók. Azt mondják, hogy az antiszemitizmus sokat tett azért, hogy a zsidók úgy viselkedjenek, mint egy nemzet. Lehet, hogy van ebben valami. Bár meg vagyok győződve arról, hogy a zsidók fennmaradtak volna Himmler segítsége nélkül is. Ha feltalálnának egy olyan antiszemitizmus elleni DDT-t, aminek hatására az emberek minden szembejövő zsidóba beleszeretnének az utcán, még akkor is megmaradna problémának a zsidókérdés. Ez egy kétezer éve szétszóratásban élő nemzet kérdése, amelyik mindezek ellenére sem vesztette el nemzettudatát, egy ország nélküli nemzeté, nemzeti nyelv nélküli nemzeté, és tulajdonképpen közös vallás nélküli nemzeté, amely mindezek ellenére mégiscsak egy nemzet. Ez a zsidókérdés. Nem a menekülés, nem a szükségből történő kivándorlás. Ami fontos, az az, hogy a zsidók eldöntsék: elutasítják-e, hogy továbbra is természetellenes módon éljenek, vagy újra ott akarnak élni, ahonnan kétezer évvel ezelőtt a történelem szörnyűsége miatt menniük kellett. A zsidóknak dönteniük kell, hogy ezentúl saját maguk akarják irányítani a saját történelmüket. És ez a cionizmus. Ezért vagyok a híve. (…)

Ha ilyen értelemben cionistát faraghatnék néhány zsidóból! Nem azokra gondolok, akik görcsösen erőlködve tisztességesebbek akarnak lenni, mint Podjebrád György, 4 és meg akarják győzni a világot, hogy a szokolisták zsinóros mentéjében jöttek a világra. Nem hiszem, hogy sikerülne nekik, de hadd próbálkozzanak. Ez nem is zavar különösebben. Akik zavarnak, azok a kommunista zsidók. Nem tudják, mekkora kárt okoznak a zsidóságnak. Több antiszemitát termelnek ki, mint a jezsuiták és Hitler együttvéve. És nem tudják, mit vétenek önmaguk ellen. Ha ennek egyszer vége lesz Európában – és egyszer vége lesz, mert vége kell hogy legyen –, Isten irgalmazzon nekik. Sokszor jók az elképzeléseik. Vannak közöttük becsületes emberek is. A kommunizmusban hisznek, mert minden másból kiábrándultak. Kommunisták, mert érzik, hogy sohasem válik belőlük igazi cseh, lengyel vagy magyar. 5 Ha lenne egy darab földjük, ami tényleg az övék lenne, talán másképp gondolkoznának. Egyben hiszek. Hogy amint létrejön az önálló zsidó állam, nem fogják hagyni, hogy a kommunizmus felüsse benne a fejét.

Jan széttárta a karját, mintha magához akarná ölelni azokat a nehézségeket, amelyekkel országának meg kell küzdenie. 1947 végét írtuk. Aztán felállt, az ablakhoz ment. Sokáig állt ott, szó nélkül bámulva a kisoldali háztetőket és palotákat. Sokszor hallgatott el így az utóbbi hónapokban. Aztán hirtelen odafordult hozzám, és azt mondta: “Bárcsak biztos lehetnék abban, barátom, hogy ebből az egészből olyan jól keveredünk ki, mint a zsidók!”

FORDÍTOTTA CSOMA BORBÁLA

  1. Az 1899-es polnai vérvádas bűntetőperben Leopold Hilsner, zsidó fiatalembert vádolták egy helybéli lány rituális meggyilkolásával, s az idősebb Masaryk volt az egyetlen komoly közéleti tényező, aki nyíltan szembefordult a tömeghisztériával, követelte a perújrafelvételt. Lásd erről bővebben Berkes Tamás összeállításunkat bevezető tanulmányát.
  2. Chaim Weitzmann manchesteri egyetemi tanár, az angol cionizmus egyik vezéralakja, később izraeli államelnök.
  3. Vinohrad, prágai városrész.
  4. Cseh király, uralkodott 1458-től 1471-ig.
  5. Jan Masaryk cionista rokonszenve kötődik a 19. századi cseh nacionalizmus nemzetfelfogásához, amely a herderi “népszellemen” alapuló etnikai sajátosságokat öszszekapcsolta az “egy nemzet – egy ország” elvével.
Kategória: Archívum  |  Rovat: -  |  Típus: -

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.