Az anticionizmus nem antiszemitizmus

Most, hogy a hazaárulási perben a vádlottak megkapták büntetésüket, s az államellenes összeesküvés furfangosan szőtt hálóját rátermett védekezéssel nemcsak szétszakítottuk, de meg is semmisítettük, 1 az imperialista világ dühödten tombol. És ami még jobban dühíti ezt a világot, hogy ebbe a hálóba kizárólag a háló szövögetői, a nyugat-európai imperialisták és háborús uszítók ragadtak bele. Most persze vergődnek a maguk szőtte hálóban, kétségbeesett igyekezettel próbálnak kijutni belőle, és igyekeznek elhárítani magukról a gyanút, miszerint nemzetközi intrikájukkal köztársaságunkat, és így az egész béketábort, az új és jobb országok szocializmusának munkásait támadták meg. Ugyanis áll az, amit a Slánský et consortes peréről a múltkori beszédemben is mondtam, hogy ez nemcsak ezeknek az egyéneknek az árulása és bűntette volt, hanem a kapitalista világ tudatos és aljas fellépése a munkásosztály ellen, azzal a céllal, hogy az imperialisták segítségével belülről gyengítsék és bomlasszák a munkásosztály egészségesen fejlődő új és jobb világát. A kapitalista világ ezen újabb megnyilatkozása nemcsak hogy megerősíti ezt, de felhívja a figyelmünket arra, hogy a helyzet fokozódik.

A kapitalista világ a per kezdetekor először meglepődött és megrémült. Azért is, mert ezeknek az árulóknak a patrónusai és a szégyenletes háló megalkotói nem számoltak azzal, hogy pert varrunk a nyakukba. Ezért a pernek először nem is volt visszhangja, a kapitalisták láthatóan zavarban voltak, hirtelen nem tudták, mit csináljanak, hogyan viselkedjenek. Ez kiolvasható volt a kapitalista Európa és Amerika sajtótermékeiből. Aztán az ellenünk való aljas fellépés kitervelői mintha magukhoz tértek volna. És mivel egy központból irányítják őket, amit az is mutat, hogy mindannyian, az Atlanti-óceánon innen és túl, ugyanazt a húrt kezdték pengetni, megjelentek olyan nyilatkozatok, hogy ezt már ismerik, az önkritika-gyakorlást, hogy eljátsszuk, hogy van bíróság stb. Színjátszásnak, komédiának nevezték a pert. De gunyorosságuk nem tartott sokáig, gyorsan arcukra fagyott a vigyor, a pankráci börtönre vetett tekintetük egyre rémültebbé vált, majd halálosan komoly lett. Mert már nemcsak névtelen, senki által nem ismert alakokról volt szó. A perben elhangzott a munkáspárti volt angol külügyminiszter, Morrison és Eisenhower jövendőbeli utóda, Dulles amerikai külügyminiszter neve is – lehet, hogy nem pont az övé, mert egy nem olyan magas beosztásról volt szó, de valami nagyon hasonló nevű férfié. Egyszóval, a kapitalista világ csúcsa, a legteteje került a célkeresztbe. Ezért abbamaradt a kacaj, és következett az erkölcsi felzúdulás. Ez egyébként a kapitalisták egyik kedvelt fogása, azé a világé, amely már alapjaiban sem morális, elég ha azt a szemérmetlen kizsákmányolást nézzük, amely céljai eléréséhez nem válogat a szégyenletes eszközökben. Amint rajtakapják a kapitalizmust, az rögtön a morállal jön. A hazug, korrupt, nyugati kapitalista sajtó egyszer csak a “felébredt erkölcsi érzékről” kezdett írni, amin a fölötti haragjukat értik, hogy valaki vette a bátorságot, és az egész morálról való handabandázásukról és más piszkos ügyeikről lerántotta a leplet, és megmutatta a valóságot az egész világnak. Elkezdtek az erkölcsről óbégatni, és egy hétre rá, a per közben, a pankráci pertől rettegve egy egész ligát alapítottak az erkölcs védelmére, és ki játszotta ebben a főszerepet? Franciaország, amelynek burzsoáziája aztán pláne az erkölcs avatott védelmezője. Az emberi méltóság állítólag sárba tapostatott a perrel, a vádlottak végül még azt is beismerték, amit egy rendes kapitalista még akkor sem követne el, ha szíjat hasítanának a hátából. Egyszóval: ezek az emberek hirtelenjében a legkisebb gátlás nélkül egy egész hegyre való erkölcsösséget hordtak össze az újságok hasábjain. De ez sem volt elég a kapitalista világnak. Ezért aztán jöttek mindenfélével. Megtagadták a vádlottakat, senki sem tudott velük mit kezdeni. Elítélték őket, mondván, nem olyan emberek, akik szimpátiát ébresztenének bennük – hogy is tehetnék, ha hagyták elkapni magukat! Erre azonnal tördelni kezdték a kezüket, hogy milyen szörnyű a sorsuk, meg azon, mi vár rájuk. Káosz tört ki abban a világban, ahol nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal. De abban mind egyetértettek, hogy a pankráci per nem prágai, nem csehszlovák ügy, hanem az egész világra tartozik, és nemcsak a kommunista bíróság és az árulással megvádoltak ügye, hanem az övéké is, a kapitalistáké. Hát ez az: elsősorban az övék, a világ tőkéseié és az ő szégyenletes intrikáiké, meg a béke, a rend és a munka világával szemben elkövetett aljasságuké.

Tényleg nehéz ilyen röviden bemutatni minden pálfordulást, hazugságot, ferdítést és mindazt a kitalációt, amiben a kapitalista világ védelmet keresett és látott, vagy legalábbis azoknak a csapásoknak az enyhítését vélte felfedezni, amelyeket a pankráci per jelentett nekik. Eközben maguk is érezték, hogy mellétrafáltak, hogy nem ez az, amire szükségük van, ami segítene rajtuk. Úgy érezték magukat, mint az ördög a mi kiváló Ostrèilünk antikapitalista operájában, a “Honza királyságában“, ahol az ördög – a kapitalista világ minden gonoszságának kiagyalója – egybehív mindenkit, kis és nagy ördögöket, hogy kieszeljék, miként tudnák a tisztességes Honzát megsebezni és legyőzni. Azok gondolkodnak, gondolkodnak, de már minden ötletüket elsütötték. Akárcsak a beteg kapitalizmus újságíró-rabszolgái. Mindent bevetettek már ezerszer, állítja az ördög. Aztán megtalálja az utolsó megoldást – a háborút. Ilyen messze a pankráci per ördöge nem jutott el, ezt jobb időkre tartalékolja. Valamit azonban kigondolt, egy varázsszót, amely képes elterelni a figyelmet a gaztetteiről, és amellyel ráronthat egy ilyen veszélyes ellenfélre. És ezzel a varázsszóval – az antiszemitizmussal vádolták meg Csehszlovákiát.

A perrel állítólag felkorbácsoltuk az antiszemitizmus hullámait, a durva, kegyetlen, rasszista antiszemitizmusét. Azét az antiszemitizmusét, amelyért még azok is elítélték Hitlert, akik egyébként támogatták volna. Hitler egyenesen állati módon semmisítette meg a zsidókat, a 12 millióból 6 milliót lemészárolt. És ezt olyan kegyetlenül tette, hogy az mindenhol ellenállást váltott ki. Na, és állítólag ilyen antiszemitizmust szítottunk mi most, mi csehszlovákok, mi, csehszlovák kommunisták. Most, állítólag, nálunk is veszélybe került az a 30 000 zsidó, aki megmaradt, aki nem veszett oda Hitler alatt, és nem vándorolt ki Palesztinába. És nemcsak az ittenieket, hanem minden olyan zsidót fenyeget a veszély, akik a vasfüggönyön innen, kommunista uralom alatt élnek. Mintha vezényszóra kezdtek volna üvölteni, láthatóan magukon kívül az izgalomtól, hogy találtak valamit, ami eltereli a figyelmet a pankráci per fő okáról, arról, hogy lerántottuk a leplet a kapitalista világ aljas küzdelméről a szocialista világ ellen. “Figyeljük meg, milyen hasonló, illetve tulajdonképpen azonos a kommunizmus a hitlerizmussal, a fasizmussal” – üvölti hamis felháborodásában a kapitalista Nyugat, amely a minap még mindenben bőszen szurkolt Hitlernek. Most pedig korbácsként használja, amellyel úgy hiszi, hatásosan ütlegelhet minket, csehszlovákokat, kommunistákat.

Csodálkozva kérdezzük, honnan veszik ezt? Hol és milyen antiszemitizmus van? Nálunk, ahol zsidók ezrei élnek és dolgoznak? A kapitalista sajtónak erre is megvan a válasza: a pankráci per. Ez állítólag zsidóellenes per volt. 2 Igaz, hogy nem zsidókat is megvádoltak és elítéltek a perben, olyanokat, akik egészen biztosan nem zsidók, például a keresztény és minden őse szerint szlovák származású Clementist, 3 vagy olyan cseheket, mint Šváb vagy Frank. 4 De elegendő volt, hogy mellettük ennyi meg ennyi zsidó is volt, és a Nyugat üvölteni kezdett, hogy antiszemiták vagyunk, hogy nem azért ítéltük el ezeket az árulókat, mert az imperialisták ügynökei voltak, hanem azért, mert zsidók. És még az sem zavarta őket ebben a vádaskodásban, hogy épp azok között volt több zsidó és csak egy keresztény, akiket nem ítéltek halálra. 5 Ez sem gátolta meg őket, hogy antiszemitizmust ne kiáltsanak. És ha már benne voltak, ezekből a hazátlan és lelkiismeretlen elítéltekből szerencsétlen áldozatokat, istenfélő, hithű zsidókat kreáltak, akik nem gondoltak sem politikára, sem semmi rosszra, csak a vallásukhoz maradtak hűek, ezért estek áldozatul, ezért vették el az életüket ezek a förtelmes, ateista kommunisták.

És aki ebben a pocskondiázásban az amerikaiak meg a többiek legfőbb szövetségesének bizonyult, az Izrael volt, a zsidó állam, amelyet az egykori zsidó nemzet földjén, Palesztinában mint a zsidóság nemzetállamát hoztak létre, és amelynek kormánya mára teljesen az amerikai imperializmus szolgálatába szegődött. Ott ráadásul maga a miniszterelnök és a külügyminiszter szólalt fel a csehszlovákiai antiszemitizmus ellen, és megszavaztatták a parlamentben, hogy különleges határozatot hozzanak Csehszlovákia ellen, úgy tettek mintha ex offo, hivatalosan ők lennének a perben elítélt zsidók védői és oltalmazói. De magában Izraelben sem ment mindez simán. Az izraeli kommunisták szóvivője úgy nyilatkozott, hogy szégyen, ha az izraeli kormány a pankráci bűnözőket a zsidó néppel azonosítja. Nem zsidókat, hanem bűnözőket ítéltek el. És nem Csehszlovákia szított antiszemitizmust, hanem az izraeli kormány a kommunisták antiszemitizmusáról szóló rágalomhadjáratával, amit az amerikai imperialisták parancsára folytattak, akiknek érdekében állt, hogy eltereljék a saját bűneikről a figyelmet, amit a csehszlovák nép ellen követtek el. Az izraeli kormány ezenfelül azzal keltett antiszemitizmust, hogy egész Palesztinában tüntetések voltak nemcsak Csehszlovákia, de saját, becsületes zsidói ellen is, akik nem akartak Amerika kiszolgálójaként részt venni vele együtt ebben a szégyenteljes komédiában, tehát, hogy az izraeli kommunisták ellen is tüntetések voltak, és a kommunista fiatalok elleni akcióban a felhergelt csőcselék felgyújtotta az egyik klubjukat.

Az imperialista világ így szervezte meg az egész kampányt, amelynek bizonyítania kellett, hogy Csehszlovákiában antiszemitizmus van. És ez tanulságul szolgálhat számunkra és embereink számára is, hogy ne hagyják magukat megzavarni és provokálni. Aki közülünk tényleg az antiszemitizmus húrjait akarná pengetni, az legyen tudatában annak, hogy nem Csehszlovákia, nem a párt, hanem az ellenség malmára hajtja a vizet, mert az semmi másra nem vár annyira, mint a bizonyítékra, hogy Csehszlovákiában valóban antiszemitizmus van. Ezért figyeljünk azokra, akik ezt ki akarják provokálni. Ne feledjük, hogy erre a legnagyobb hajlandóságot épp a rossz, sötét elemek mutatják, akiket a külföldi rádiók bujtogatnak. Mi megmutattuk, hogy képesek vagyunk megvédeni a köztársaságot mindenki ellen, megvédjük az ilyen vádaskodásokkal szemben is.

Ezzel nem azt mondjuk, hogy bárkinek is megengedjük, hogy rossz célokra használja ki az antiszemitizmussal szembeni ellenérzésünket. Amikor 1945 után a zsidó gyárosok azzal az igénnyel léptek fel, hogy mivel ők Hitler üldözöttjei voltak, a gyáraikat vonják ki az államosítandó ingatlanok közül, nem fogadtuk el kérésüket, mert egy demokratikus köztársaságban a zsidó származás nem jelenthet hátrányt, de ugyanúgy nem biztosíthat semmiféle privilégiumot. Ezért nem menekülnek meg a pankráci per egyes zsidó vádlottjai sem. Ez nem biztosít semmiféle jogot arra, hogy az ellenség szolgálatába álljanak a köztársasággal szemben. Érvényes mindez a zsidó nemzeti mozgalomra, a cionizmusra is. Senki sem kívánhatja jobban a zsidóság nemzeti önállóságát, mint mi. Ennek ellenére nem jövünk zavarba a tekintetben, hogyan kell viselkednünk a cionizmussal szemben, ha ez a mozgalom Amerika szolgálatába áll. Nem arról van szó, hogy ez egy nemzeti mozgalom leple alatt történik, hanem arról, hogy jelenleg ellenségeink szolgálatában áll. A cionizmusellenesség még nem antiszemitizmus, ezt beismerte egy olyan kispolgári lap is, mint a francia Le Monde.

Nem zavar össze minket sem a vádaskodás, sem ellenségeink okoskodása. Az ügyről van szó, a szocializmus építéséről hazánkban, és ettől nem tántoríthat el minket senki, semmiféle nyelvű és vallású ellenség. Ez a legmegbízhatóbb alap, amire a jövőnket szilárdan építhetjük. És mi ezen is építjük, és ezen is fogjuk építeni, akárki próbál közbelépni ravasz mosollyal. Ettől semmi sem térít el minket. Ez a rövid, de frappáns válaszunk minden próbálkozásra, amely össze akarja zavarni világunkat, és félre akarja vezetni embereinket. Előre megyünk, és előre is fogunk menni rendületlenül. A célig, amely tisztán lebeg előttünk, és amelyhez biztonsággal el is jutunk.

FORDÍTOTTA CSOMA BORBÁLA

  1. Az 1952-novemberében, a Rajk-per analógiájára megrendezett Slánský-perben a csehszlovák kommunista párt főtitkárát és tizenhárom társát állították bíróság elé “államellenes összeesküvés” vádjával. Rudolf Slánský (1901–1952) a kommunista hatalomátvétel utáni pártvezetés három legfontosabb személyisége közé tartozott Klement Gottwald pártelnök-államfő és Antonín Zápotocký miniszterelnök mellett. Húszéves kora óta pártmunkás, a harmincas években a központi vezetőség tagja és parlamenti képviselő. A háború alatt moszkvai emigrációban, 1944-ben a szlovák partizánok között tevékenykedett. 1945-től a kommunista párt főtitkáraként a párt szervezeti életének legfőbb irányítója. 1948 után különösen nagy hatalom koncentrálódott a kezében. Vezető szerepet vitt a “belső ellenség” szétzúzásában, a nem kommunista pártok híveit érintő represszióban. 1951 szeptemberében félreállították, majd novemberben letartóztatták, miután Sztálin bizalma megrendült benne. A per előkészítését és lefolytatását szovjet tanácsadók irányították. A fizikailag brutálisan megkínzott vádlottak a családjukat érintő fenyegetések, illetve a kommunista hitükre alapozott ígérgetések hatására nyilvánosan bevallották “bűneiket”. A vádlottak kiválasztását és a perbeszéd retorikáját leplezetlenül átszőtték antiszemita motívumok is.
  2. A perben nyilvánosan firtatták a vádlottak származását és etnikai hovatartozását. Többségüket trockistának, imperialista ügynöknek, illetve cionistának és kozmopolitának minősítették. A perbeszéd szerint “a vádlottak közül tizenegy az amerikai imperializmus szolgálatában álló cionista szervezetek híve. (…) A nagystílű cionista kalmárok… befurakodtak a pártba, ahol minden bírálatot visszautasítva, a zsidók által elviselt szenvedésekre hivatkozva leplezni tudták, hogy valójában a nép ádáz ellenségei. (…) Slánský cionistákat és trockistákat toborzott maga köré, akik az első köztársaság idején a burzsoázia kiszolgálói, később az amerikai imperialisták lakájai voltak, akik a háború után a nyugati országokból tértek haza, ahol hírszerző és baráti kapcsolatban álltak az imperialista világ képviselőivel, a cionisták, trockisták, burzsoá nacionalisták, kollaboránsok és a csehszlovák nép egyéb ellenségei mellett.” Vö. Artur London: Beismerő vallomás. A prágai “nagy per”. Budapest, 1992.
  3. Vladimír Clementis (1902–1952) ügyvéd, szlovák kommunista politikus, 1948 és 1950 között csehszlovák külügyminiszter. A perbe minden bizonnyal azért vonták be, mert 1939-ben, londoni emigrációjában elítélte a Hitler–Sztálin paktumot, illetve Finnország szovjet megtámadását. Kivégezték.
  4. Artur London emlékiratában az egyik kihallgatótiszt így elmélkedik a “nem zsidó” vádlottakról: “Megfeledkezik a feleségekről. Azok mind zsidók, s az már egyre megy. (…) A házasságban az asszony uralkodik. Ha ő árja és a férj zsidó, a férj elveszti saját karakterét, és az asszonyéhoz idomul. Ez történt magával, London úr!… Ha viszont egy árja férfi vesz feleségül egy zsidó nőt, óhatatlanul a befolyása alá kerül, és filoszemita lesz. Ennek különben nagy szerepe van az ügyben, amit vizsgálunk, mert a háború alatt Nyugatra emigrált honfitársaink közül sokan jöttek haza zsidó feleséggel. (…) Mit bizonyít ez? Azt, hogy ahová a zsidóság nem tudott befurakodni közvetlenül, befurakodott közvetve, zsidó feleségeket akasztott a nyakukba.” London, i. m. 218.
  5. A vádlottak önbesorolásában a “zsidó” vagy a “keresztény” kategóriának természetesen nem volt semmi jelentősége. A 11 kivégzett közül 8 volt “zsidó származású.
Kategória: Archívum  |  Rovat: -  |  Típus: - 1

Egy hozzászólás a(z) “Az anticionizmus nem antiszemitizmus” bejegyzéshez

  1. Vladimir Clementis és az akkori Sztálintól független szocialisták és kommunisták, 1947-ben Durcansky féle hatalomratörést leleplezve kerültek hatalomra.
    Mind a nyugat, mind Sztálin nem akart póráz nélküli független szocialista államot.
    Várható volt, hogy valamilyen irányból, vagy mindkét irányból jön támadás.
    Nyugat a felszines morállal, mögötte a mindent a profitért, és még emlékezve Durcansky féle elemekre, ezért nem volt választható. Sztálin a tőle fügettlen kommunistákat a nyugattal összeseküvőknek nevezte és üldözte. Sztálin megtalálta az alkalmas vádat, hogy a nyugat a cionistákkal szövetkezve el akarja vágni a szovjetektől Csehszlovákiát. Mivel Clementisék fegyvereket szállítottak Izraelnek, Sztálin megalkotta a trockista-cionista összeesküvés elméletét, hogy lecsaphasson. E kettős szorításban Sztálin volt az erőszakosabb.
    Valaki egyszer azt írta: Nincs ezután “emberarcú szocializmus.”
    KS.

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.