2000 leütés (Szüts Miklós)

Halódik a mobilom, újat kéne venni. Nézem a lehetőségeket: számtalan új készülék, egyik formatervezettebb, áramvonalasabb (értsd: rondább) mint a másik. Ugyanolyat szeretnék, mint amelyik elromlott; van is hasonló kinézetű, a boltos csillogó szemmel dicséri az új típust: színes kijelző, lehet rajta zenét komponálni, már nemcsak fényképez, de rövid, hangos videoklipeket is gyárthatok vele! Hogy is mondta Szerb Antal: nagy érzéke volt az esernyővé alakítható sétapálcák és az ibseni hasonlatok iránt. Utálom a többfunkciós szerszámokat: mindent vacakul csinálnak.

Riadtan szabadkozom: csak telefonálni szeretnék vele, semmi mást. Olyan készülék ma már nincs, mondja megvetően a szakember.

A fényképező telefonok elképesztő piaci sikere elgondolkoztató. Ma mindenki, mindenütt folyamatosan fényképez. Fényképek milliárdjai születnek a világban naponta. Rólam gyerekkoromból kb. tíz fotó maradt, gyerekeimről sokezer. Ezek java még filmre készült, gondosan őrizzük az összes negatívot, és lehetőleg persze az összes papírnagyítást is. Az istenért, minek? Senki nem vállalja a selejtezés sziszifuszi munkáját. Mert a másikon, harmadikon (háromszázadikon) is oly édes a gyermek. Legalább egy köbméter fotó áll a fiókokban: jaj az utódainknak!

A digitális rögzítéssel a téboly csak nő: minek válogatnánk, amikor egyetlen CD-n legalább hétszáz fotó elfér… Lehet, hogy jobban járna az utókor, ha nem digitális archívumokat, hanem digitális szeméttelepeket hoznánk létre, ahol – megkímélve az embereket a kidobás, megsemmisítés szörnyű lelki terhétől – nagyipari méretű adatmegsemmisítés történne? Mert mi teszi naggyá az embert? Nem a teremtés: a gondos selejtezés, az alapos, folyamatos megsemmisítés, barátaim. Túl a nyegle tréfálkozáson: Isten őrizzen, hogy – mondjuk – egy minden tévéműsort reggeltől hajnalig rögzítő-megőrző Nemzeti Archívum jöjjön létre. Tessék ott helyben válogatni, és azt archiválni! Biztos lesz sok selejt, de a mindent megőrizni szisztémája önpusztító: ha mindent megőrzünk, akkor semmink nem marad.

Mert a képek csak gyűlnek, gyűlnek… Őrületes kincs ez, de a hangsúly inkább az őrületen van. Talán csak valami hatalmas mágneses viharban bízhatunk? Akkor viszont a vízzel együtt megy a gyerek is! Félek, utódaink nyakig fognak gázolni életünk sokmilliárd bájos lenyomatában, a szörnyű terabájtokban.

Szüts Miklós

Kategória: Archívum  |  Rovat: (2000 leütés)  |  Típus: - 1

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.