Berlin posthum
Elutazhatsz Berlinbe. Már voltál ott egyszer.
Kierkegaard: Az ismétlés
December, reggel. A taxi a temetőfal mentén halad,
Meglep irigységed. Ezeknek aztán jól megy!
Bánt a fény, és elől a fickó sem bizalomgerjesztő,
Egy rózsafüzérrel babrál. A rengeteg kirakat
Egybemosódik, te csak a halottszállítókat látod meg.
Aztán számolni kezdesz. Tíz, tizenegy, tizenkettő.
Tudtad, hogy a háztól a pályaudvarig ennyi
Temetkezési cég van? Sírhelyet és sírkövet itt!
Kegyeletes ügyintézés. Keresztek, amíg a szem ellát.
Az emberben vágy ébred. Nem lehet rossz halottnak lenni,
Kitenni a pájslit, mint egy szamuráj. A hentesek megélezik
A késeket nyitás előtt. A pékek kikeverik a kenyértésztát.
A gyümölcs lépcsős halomban ragyog. A taxaméter
Húszasával szökell, a pénz, mit oly elégikusan
Kerestél meg, már nem a tiéd. A kor cinizmusától
Fertőzve ásítasz. A visszapillantó tükörbe nézel,
A fickó rád mosolyog. Nem mondhatni, hogy rohan.
Le fogod késni a vonatot. Hírek Washingtonból, Moszkvából.
Az autórádió recseg. A részvénypiacokon a jegyzésár
Emelkedik, a keresztárfolyam nem változott.
Ilyen is van: koporsó diszkont. Gondoskodjék előre!
A túloldalon feltűnik egy arc, utána fordulsz, és már
El is tűnt a sarkon. Hat óra három. Még elérheted a vonatot.
Bízza ránk halottját! Velünk vitesse a temetőbe!
Nosztalgikus rák
Ingo Schulzénak
Sok volt, bizony, ki félelmébe volt szerelmes, és futott
Esztergapadhoz, iskolába, angyalbőrbe bújni, kit
Hideglelős félelem űzött varjúcsapatok
Károgásában, tágas téren át, hol rozsda virít.
Mert félelem nehezült minden újságosstandra és
Félelem szólt a sorok közül, ő kormányzott
Az utakon, félelem volt a tükör, a borotvakés,
A szombat esti busz, s a nő, ahogy topogva fázott.
Félelem volt az uszodák klórszaga, a sok törmelék,
A sín, a sorban állás a hentesnél, a fehéren
Csillogó zsír, a járdaszélen a kipukkadt autókerék,
A félhomály, a töpörtyűkrém a napközis kenyéren.
Félelem volt az ismeretlen katona sírja mellett
A hapták, a visszhangzó, stadionszéles utak,
Mikor táblák alatt a kasztráltak menetelteltek,
És fojtogatták a Kis békegalambokat.
A félelem volt a legdrágább érzés. Ki kapásból
Beszopott mindent, sosem sikerült megbocsátania.
Félelem volt a kettes, a hármas magatartásból,
Előre látszott: a szökés, a zsarolás, a nosztalgia.
Terror
Fáj az ujjad? Ez csak a kezdet.
Ne siránkozz, rászolgáltál.
A márki is belereszket
Odafönn a guillotinnál.
Méreg gyűlik, hűvös harag.
Ne állj ellent, ez jó tanács!
Vérfolt jelzi a köröm alatt,
Hová csapott a kalapács.