Versek

Berlin posthum

Elutazhatsz Berlinbe. Már voltál ott egyszer.”

Kierkegaard: Az ismétlés

December, reggel. A taxi a temetőfal mentén halad,

Meglep irigységed. – “Ezeknek aztán jól megy!”

Bánt a fény, és elől a fickó sem bizalomgerjesztő,

Egy rózsafüzérrel babrál. A rengeteg kirakat

Egybemosódik, te csak a halottszállítókat látod meg.

Aztán számolni kezdesz. Tíz, tizenegy, tizenkettő.

Tudtad, hogy a háztól a pályaudvarig ennyi

Temetkezési cég van? “Sírhelyet és sírkövet itt!

Kegyeletes ügyintézés.” Keresztek, amíg a szem ellát.

Az emberben vágy ébred. Nem lehet rossz halottnak lenni,

Kitenni a pájslit, mint egy szamuráj. A hentesek megélezik

A késeket nyitás előtt. A pékek kikeverik a kenyértésztát.

A gyümölcs lépcsős halomban ragyog. A taxaméter

Húszasával szökell, a pénz, mit oly elégikusan

Kerestél meg, már nem a tiéd. A kor cinizmusától

Fertőzve ásítasz. A visszapillantó tükörbe nézel,

A fickó rád mosolyog. Nem mondhatni, hogy rohan.

Le fogod késni a vonatot. Hírek Washingtonból, Moszkvából.

Az autórádió recseg. A részvénypiacokon a jegyzésár

Emelkedik, a keresztárfolyam nem változott.

Ilyen is van: koporsó diszkont. “Gondoskodjék előre!”

A túloldalon feltűnik egy arc, utána fordulsz, és már

El is tűnt a sarkon. Hat óra három. Még elérheted a vonatot.

“Bízza ránk halottját! Velünk vitesse a temetőbe!”

Nosztalgikus rák

Ingo Schulzénak

Sok volt, bizony, ki félelmébe volt szerelmes, és futott

Esztergapadhoz, iskolába, angyalbőrbe bújni, kit

Hideglelős félelem űzött varjúcsapatok

Károgásában, tágas téren át, hol rozsda virít.

Mert félelem nehezült minden újságosstandra és

Félelem szólt a sorok közül, ő kormányzott

Az utakon, félelem volt a tükör, a borotvakés,

A szombat esti busz, s a nő, ahogy topogva fázott.

Félelem volt az uszodák klórszaga, a sok törmelék,

A sín, a sorban állás a hentesnél, a fehéren

Csillogó zsír, a járdaszélen a kipukkadt autókerék,

A félhomály, a töpörtyűkrém a napközis kenyéren.

Félelem volt az ismeretlen katona sírja mellett

A hapták, a visszhangzó, stadionszéles utak,

Mikor táblák alatt a kasztráltak menetelteltek,

És fojtogatták a Kis békegalambokat.

A félelem volt a legdrágább érzés. Ki kapásból

Beszopott mindent, sosem sikerült megbocsátania.

Félelem volt a kettes, a hármas magatartásból,

Előre látszott: a szökés, a zsarolás, a nosztalgia.

Terror

Fáj az ujjad? Ez csak a kezdet.

Ne siránkozz, rászolgáltál.

A márki is belereszket

Odafönn a guillotinnál.

Méreg gyűlik, hűvös harag.

Ne állj ellent, ez jó tanács!

Vérfolt jelzi a köröm alatt,

Hová csapott a kalapács.

Kategória: Archívum  |  Rovat: -  |  Típus: Vers 1

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.