Világháború és világevolúció

Minden egy nagy isteni terv szerint történik, és semmi sincs cél, ok és szükség nélkül. Ezt a nagy igazságot ne feledjük, ha meg akarjuk találni a mai helyzetnek kulcsát.

Lehetetlen az előttünk gördülő eseményeket közönséges szemmel szemlélnünk. A bellum omnium contra omnesidejébe süllyedtünk vissza. E nehéz időkben a leghitetlenebb is keresi az összefüggést távolabbi és mélyebb okokkal, amelyek a mai csaknem általános kavarodás megértéséül szolgálhatnak. Előttünk készül a história, de jaj annak a historikusnak, jaj annak a szegény pepecselőnek, aki egymásra ragasztott materiális tények kusza, zűrzavaros és egymásnak ellenmondó tömkelegéből akarja levezetni és megérteni a helyzet képét. Bizony tévúton jár s világosság helyett a sötétséget terjeszti.

“A történelem az élet mestere” – mondják, de csak úgy, ha azok, akik a történelmet írják, az élet áramlását nem egérlyukból figyelik s az ember földi küldetésének céljáról, felsőbb rendeltetéséről némi fogalommal bírnak. Az életet s annak jelentőségét univerzális egészében kell ismernünk, felfognunk, ha azt akarjuk, hogy a történelem csakugyan az “élet mestere”, és ne meghamisítója legyen.

Nem csak hatalmi érdekek láncolata az előttünk folyó világháború. Bár az is. A népek védekeznek, küzdenek, harcolnak egymással a megélhetésért, mint az egyes ember is fárad, harcol az érvényesülésért. De amint az egyes ember harcának is csak úgy van értelme, ha magasabb célját feltételezzük, úgy a népek küzdelmének politikai, nemzeti és gazdasági okokon kívül fontosabb, lényegesebb, mélyebben ágyazott motívumai vannak.

Nem egy rakoncátlan, éretlen, rosszindulatú népnek megfenyítéséről van szó. Hiszen ez a gigászi nekigyürkőzés értelmetlen, sőt komikus volna, ha úgy volna. Princip golyója, az egész fájdalmas, szarajevói esemény sajnálatos ürügy arra, amiről régóta meg van írva, hogy meg kell történnie. Mert minden az összért van és semmi sem az egyesért, még csak nem is egyes népekért. Ma az egyik hatalom győz, holnap a másik. Ma ez van fölül, holnap amaz. Népek és korszakok életében is öröm és fájdalom felváltják egymást. Semmi sem örökké tartó ami földi, emberi intézmény és minden csak azért van, hogy egyetlen isteni evolúció hatalmas és szakadatlanul hömpölygő folyamát szolgálja. Ebben az áramlatban eltűnnek népek, civilizációk, amelyek bármennyire szeressük vagy sajnáljuk őket – legyünk róla meggyőződve –, nem jelentenek sokkal többet, mint az egyes ember napi életének egymásra halmozódó eseményei. Nem egymásért, nem önmagukért vannak. Minden a felsőbb értelemben vett evolúcióért s evolúció által történik és semmi sem történhetik ennek ellenére.

“Sok-sok évszázadon, sőt évezreden át – mondja A. Besant – az evolúció lassú menete csendesen alig észrevehetően halad, majd hirtelen változás áll be. Az egyik faj kivész és más kerül helyébe. Az átmeneti időszakban, amíg ez végbemegy gyorsabb a haladás, a katasztrófák gyakoriak, hirtelen változásokat tapasztalunk s az emberek egy év alatt többet fejlődnek, mint őseik talán száz esztendőn át. Ilyen átmeneti korszakban van a világ ismét.”

“Ha körülnézünk – mondja tovább – mindenütt a haldokló korszak jeleit látjuk. Eszmékkel találkozunk, melyek elérték csúcspontjukat s tovább nem fejlődhetnek, hacsak nem indul egészen új irányba a kutatás; észrevehetjük, hogy az ember értelmi tevékenységének munkájában az elért nagy haladás után mindenütt és mindenben zsákutcába jutott.”1

Lássuk, miben áll röviden ez a teozófiai értelemben vett evolúció. A legrégibb indiai írások egyikében a Purâná-kban2 az áll, hogy a földi evolúció 7 kontinensen és 7 faj által történik.3 Kontinensek és fajok váltakoznak, elpusztulnak vagy megmaradnak cél és szükség szerint. Így süllyedt el az egykori Lemuria, nem maradván belőle más, mint Ausztrália déli része és Madagaszkár szigete.4

Atlantis volt a negyedik fajnak az atlantidáknak hazája. Archeológiai kutatások révén Afrika nyugati partvidékén hatalmas városok romjai kerültek felszínre, hogy tanúságot tegyenek az ott létezett civilizációról. Lemuriát belső tűz, földrengés pusztították el, Atlantist vízözön borította el s e ténynek nyomára akadunk Noé megmenekülése és Deukalion és Pyrrha történetében. Az európai és ázsiai szárazföld az idézett régi forrásmű szerint, melynek adatai az okkult kutatásokkal és H. P. Blavatsky Secret Doctrine-jének tanításával is megegyeznek, csak azután vált lakhatóvá, hogy az ötödik, az árja fajnak tartózkodási helyéül szolgáljon. E faj alapítói az atlantidákból kerültek ki, akik vezetőjük segítségével a fenyegető katasztrófa elől idején5 megmenekedtek s a mai Gobi sivatag vidékén települtek le, hol akkor beltenger volt (mint a mai Kaszpi-tenger), dús termőföldtől környezve. Ez volt 80 000 esztendővel Kr. sz. előtt. Innen és ekkor terjedt és széledt el a ma is élő népfajok nagy része. Meg kell még jegyeznünk, hogy minden egyes fajnak hét alfaja van. Minden faj, meghatározott terv szerint, különböző képességeket fejleszt ki a fokozatos fejlődés törvényének megfelelőleg. Jelenleg az ötödik faj ötödik alfaja van fejlődésben. Ezek a teutonok. De hátravan a hatodik és hetedik alfajnak kifejlődése. Erre nézve bővebbet találhatunk A. Besant fönnebb idézett művében. “Konvulziók és katasztrófák – írja – arra valók, hogy általuk az emberiség fejlődjék. Ha effélék nem fordulnának elő bizonyos időközben, a föld képtelen volna eltartani gyermekeit.” Szerinte a hatodik alfaj keletkezésével kapcsolatban ily változások, megsemmisülések várhatók. A British Association for the Advancement of Science legújabb kutatásai megerősítik azt, amit Blavatsky már 1888-ban megirt a Secret Doctrine-ben. E kutatások szerint a Csendes Tengeren, az eltűnt Lemuria fölött, új földrész van keletkezőben. Az új földdarab lassan, de biztosan nyomul előre a tenger színe alatt. Pontos mérések útján megállapították viszont azt is, hogy az európai szárazföld a partvidéken területéből állandóan veszít, a tenger mind beljebb és beljebb húzódik. Nem nehéz e jelekből megjósolni, mily óriási katasztrófa fenyeget.6

 

Rövidebb időközökben közvetlenül szemünk előtt megfigyelhetjük a természetben rendszeresen történő változásokat, megújhodásokat, ismétlődéseket. Ugyanez történik nagyobb időközökben, csakhogy sokkal nagyobb arányban a mindenségben. A folytonos fejlődés parancsoló törvénye követeli ezt így. A kiélt, elhasznált civilizációknak el kell pusztulniuk, hogy új, nagyobb és tökéletesebb fejlődés következhessék utánuk.7

De térjünk vissza a fajok elméletéhez. Mondottuk, hogy okkult források szerint új faj, az ötödik faj hatodik alfaja van keletkezőben. Ennek a fajnak lesz hivatása, hogy az eddigi öt érzéke mellé egy hatodikat fejlesszen ki, egy benső érzéket, mely egyeseknél már jelentkezik. Könnyű belátni, hogy tökéletesebb érzékekkel kultúránk is, mely eddig éppen érzékeink korlátoltságánál fogva túlságosan materiális irányban haladt, mennyit nyerhet még tartalomban, mélységben. Beláthatatlan perspektívák nyílnak meg újra előttünk. Ez a felsőbb spirituális fejlődés útján viheti az embert egy lépéssel céljához közelebb, ami minden evolúciónak végső rendeltetése.

Hogy ily nagy események küszöbén áll az emberiség jelenleg s csakugyan egy fejlődési ciklus végéhez érkezett, azt A. Besant nemcsak fizikai és geológiai adatokkal igazolja, hanem politikai, szociális, morális és kulturális jelekből is következteti. Hosszas volna mindezekre részletesen kitérni, akiket a kérdés érdekel, azokat a kiváló író Changing world (“Változó világ”) c. művére utaljuk.8 Itt csak végső konklúzióra akarunk rámutatni. Minden fejlődési ciklus elején a múltban egy-egy nagy világszellem, mester, tanító jelent meg, aki szellemének fényével, önfeláldozó jellemének tisztaságával az emberiségnek új példát adott, új irányt mutatott. Így volt a múltban és így kell lennie, így lesz a jelenben vagy a legközelebbi jövőben. Nem jámbor adventisták ábrándozása ez, mint talán némelyek gondolják. Komoly tudósok és gondolkozók, mint Gustave Le Bon, Maeterlinck egy nagy szociális reformátornak, egy nagy bölcselkedő szellemnek eljövetelét reménylik. Ami náluk filozofáló sejtés, helyes intuícióból fakadó kívánság, az a teozófus és okkultista A. Besantnál a múltak ismeretén alapuló hit, tapasztalati jelekből következtető bölcseleti tudás, a látó eleven erejű meggyőződése.

Az eljövendő Mester A. Besant szerint a krisztusi tanítást fogja felújítani, amelyet a felekezeti egyházak eredeti jellegéből kivetkőztettek, az emberek félreértettek és meghamisítottak. A testvéri szeretet és megértés tanítását fogja hirdetni. A vallásokat egységes erkölcsi alapra fogja helyezni. A nemzeti viszálykodásokat megszünteti, a kínzó nép-nyomort enyhíteni, célszerű berendezkedéssel elejét venni: ez lesz hivatása. Hogy működésében ellenlábasokkal is fog találkozni, ez előre várható.

Addig azonban állig fegyverben állva rontunk egymásnak. A legfőbb óra még nem érkezett el. Az emberiségnek előbb szörnyű megpróbáltatáson kell keresztülesnie, míg meghallgatja a bölcs tanítást. A szenvedés teszi fogékonnyá az embert éppen úgy, mint az emberiséget. Az évek óta minden téren uralkodó nagy feszültségnek előbb el kell múlnia. A felgyülemlett szenvedélyeknek ki kell tombolniok magukat. Majd azután, ha katasztrófák, háború, betegség, gazdasági nyomor megtizedelt, ha fájdalom és nélkülözések önhittésünket, ridegségünket megtörték, majd azután lehet szó felsőbb igazságokról. Befogadásukra jobban elő leszünk készülve.

A világháború világevolúciót is jelent, ezért nincs okunk a csüggedésre.

  1. The immediate future. London 1909.
  2. Purâna a. m. régi.
  3. A 7-es szám miszteriózus jelenttségére itt hosszas volna kitérni.
  4. Haeckel Lemuriába helyezi az emberi nem bölcsőjét s ebben részben igaza van, mert a két korábbi kontinens emberisége – a lemuriai a harmadik faj volt – nem volt még annyira kifejlett, hogy emberinek volna nevezhető.
  5. Vö. A. Besant: The immediate future.
  6. Az emelkedő szárazföld oly óriási víztömeget fog a tudósok szerint medréből kiszorítani, hogy ez által Európa Atlantis sorsára juthat. Ez nem fantasztikus rémhit, hanem pozitív megfigyelésen alapuló föltevés, melyet a tudományos és bölcseleti gondolkozás egyaránt támogat.
  7. Büszkélkedve szoktuk emlegetni kultúránkat, pedig a mai teljesen profán irányban haladó művelődés csak értelmiségünket fejlesztette, felsőbb szellemi tudásunkat, erkölcseinket csak nagyon kissé. A régi perzsák vagy egyiptomiak kultúrája fölényesebb e tekintetben a mienknél.
  8. Megj. németül is: Die Wandelnde Welt.
Kategória: Archívum  |  Rovat: ÖV ALATT  |  Típus: - 1

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.