TEHÉN

A tehenet senki se hajtja

Kiszáradt és lecsupált gyepre,

Simogatástalan helyekre.

Vendéglátója, a fû,

Lágy kell legyen, selyemszerû,

Szelyemszál, selymes tejsugár.

A gyerek eszében sose jár

Az anya, csak a reggelire vár,

Füvön a tejre.

A tehén elõtt ott a fû,

A gyerek elõtt meg tej áll.

DISZNÓ

Hátára nap csurog, és nap csurog hasára,

Feje iromba, mozdulatlan,

Akár egy ágyú,

A disznó mûködik.

MADÁR

Ó, elvarázsolt kislány!

A madarak összekócolják

A tetõn vakító napot,

Azt játsszák hogy most õk a nap

Mely a miköztünk csorduló

Olajnál is könnyedebb.

HAL

Halak, úszók, hajók,

Víz-átpofozók.

Szelíd víz meg se moccan,

Csak ha érintik titokban.

A hal úgy halad,

Mint kesztyûben a kéz,

Az úszó táncra kel,

Lélegzik a lepel.

De a szelíd víz moccan,

Mert érintik titokban,

Mert hal jön, úszó vagy hajó,

Õ meg sodorja

Tovahordja.

MACSKA

Túl nagy darab állat a macska

Hogysem egy ujjal érjünk csak hozzá.

Fejét könnyen érinti farka,

S e körben forog készakarva,

Felel, ha ki-ki simogatja.

Ám látszik éjszaka a szeme,

Melynek egyetlen elõnye, hogy halvány.

Túl nagy szem, a macska nem rejtheti el,

De eltûnt álom-szellõt tárolni lomha.

A macska azért perdül csak táncra,

Hogy vastagítsa börtönét,

Gondolkodása

Sosem nõ túl szeme falain.

KUTYA

Kazán-kutya,

Ki gazdád hangján mozdulatain

Szinte csüngsz,

Úgy vedd az életet ahogy szagot fogsz,

Orrodon át.

Nyugton maradj!

FORDÍTOTTA LACKFI JÁNOS