lírai utószinkron
3.
nem tudom tanulmányozzák-e eléggé nagyhírû tudósok miként illan el az élmény
s milyen ha fél évszázadra is a koponya mögé beakad sajátomnak se tudom titkát
de tény még alig hagytuk el az ötvennégy nyarat néhány hónapja nyíregyházára
hurcolkodva nagyapámék házából a gazsóka felõli részrõl bátyámmal vagy három
kilométert ügettünk az iskolába nem emlékszem vállamon volt-e táska laptopot
bizonyosan nem cipeltem kora telesedvén sült krumplit zsebeltem a reménytelen
felzárkózásban mivel atti úgy húsz méterrel mindig elõttem haladt rúgta a havat
s néha kajánul hátranézett bennem pedig elegyedett az összetartozás mákonya
a gyûlölettel s ezzel a furcsa nyúlós lelki sebbel kezdtem minden reggel a napot
míg rá nem leltem egy meleget sugárzó tárgyra az ady utcai kanyarból hirtelen
kijõve egy szokatlanul nagy addig sosem látott vadgesztenye fára mely mai napig
lélegzik bennem büszke virágát fényes termését zaklatottan szürke évtizedeimmel
sem feledtem s talán innen a fa emberként való tisztelete empatikusan a cédrusok
árvasága kis elõkert a rövid nadrágos srác belsõ szigetén honnan apró dugványként
indult a remény szökkenhetett könnyen riadt kis körökben mivel öntudatlanul
aztán az erdõ felõli villasoron nemsokára ráköltözés egy öreg vasúti mérnök párra
sosem tudom meg mennyire haragudott a tanácsi apukára a két galamblelkû öreg
de bizonyosan egykor nem ezt akarták zavartan nézett hát egy évtizedik mindenki
a másik szemébe anya bájának volt talán némi feledtetõ halasztó esélye s talán
jólneveltségünk tétovasága mert tíz év alatt a fiúk egyszer se mentek hátra
a kis gyümölcsösbe a szõlõsorokba hogy meg ne zavarják goromba csínyekkel
a rendszer szenvedõjét ha már a személyekre lebontva a tapintatosnak kreált despota
harsogó szabad néppel recsegõ néprádióval (már lett nekünk) támadott újra
a masszív falakon túlra s laci bácsi nem maradt adós felmérve a család lágy fokát
tapsikolnak tapsikolnak szólt oda kissé csippentve a szó elejét az elõtérben
ha a dobozban dübörögtek a mámoros aktivisták és farba rugós indulókat zenéltek
azok is kik örültek a száraz kernyérnek és pudingként kanalazták a demagógiát
de hogy bátyámmal mi se legyünk bûntelenek mikor már mint telített lébõl
a kristály kicsapódott lelkünkbõl a partizán filmek pátosza alkonyati bokrok mögé
barrikádoztuk magunkat seprûnyél volt a golyószóró s ha a gyanútlan öreg pár
valami kis lelki békét a templomból cipelve jött haza hát bizony odakerepeltünk
az ijedségtõl mintha szürreális olasz filmben megnyúlt testük idõtlenül lépegettek
néhányat a lassan szálingózó diólevélen s a legszörnyûbb az volt hogy némán
továbbmentek soha ilyen megalázása felmentõ seregnek s lassan kezdtük is feledni
alekszandr matroszovot már csak azért is mert szemközt a tikkadt sült homokon
stadion épült a lefáradt megfagyott városban alighanem a legnagyobb ötlet
nekünk a vénülõ tölgy erdõ mellett izgatott oázis máig viselem mágneses terét
kezdett gyarapodni nyakamban a büszke nehezék pajtásbajnokságok érmei
s ezt megint csak onnan lehet igazán érteni ha egy elkoszolódott társadalomban
visszanézi az ember belsõ fekete-fehér moziján a tiszta küzdés a felhõtlen érzés
legyen bár könnycsepp vagy elszabadult öröm lélekbe tetovált örök indulatát
lett volna csak ügyesebb a bal lábam egyértelmûbben laza teniszben a fonákom
s lettem volna bátrabb (cunder még nem volt) a cimbalomszögnél hol az ügyes
helyezkedés gyomorszáj és a száj bedöngölésével volt négyzetre emelve arányos
most megtudnátok nyavalyások hogy pörgött a kamaszodóban az olimpikon érdem
s akkor még a vágtázóról szöcskeként távolozóról a kerti úton még nem beszéltem
ám a c-vitamin és a fanatizmus hiánya honnan vettem volna lassan rásodort a sakkra
újabb kis érmek melyeket a sziciliai meg a spanyol huzigálás gyerekszintjén mérnek
utcai gombfoci bajnokság hõsi küzdelem a gazdag móra-fiúkkal mivel õk gombot
nagyobb kabátokról vágtak így aztán az én csapatomban felértékelõdött szerepe
a gondos csiszolásnak a valahonnan megkedvelt milánnak ki is hoztuk az egált
gyereknek az se kevés hogy a félméteres villamos házunknál megállt ráadásul
tavasztól õszig nyitott kocsikkal a zötyögõ masinán kerenghettünk a lépcsõkön
körbe-körbe öreg bakterünket lefõzve s megmaradt anyuka napi kétszer húsz fillérje
most még nyúlós karamella késõbb ajkakra égõ sellõ és kossuth-cigaretta lett a vége
a korai füsttõl valószínûleg zavaros tüdõfoltok de azok is bolondok kik fotózzák
e kínt nem láttam én még senkit akit a nagy bajból ezek visszahoztak de reklámot
se szeretnék a bús halottnak legyen hát ez amolyan életre szóló gyáva-rossz kiszólás
s akkor még ott volt a régi földúton gunyecz a szódás szaladtam a nehéz üvegekkel
a kisfröccsre vágyó apukának bora az lehetett mit úgy hívtak a tájnyelvben nyírivinkó
mely szõlõt ugyan láthatott de a perenoszpórátlan távlaton direktnek nevezték
vadabb embereknél az volt az ereszték ha fölnyársalta komáját valamelyik füstös
korcsmában a pozsgás lõrétõl alélt csenevész proletár apa a békés változat anyának
mond hízelkedõ nagyokat mikor az alig szõlõ levével a kor szennyét szelíden letörli
s az olvadás enyhén értelmezhetõ jeleire a néprádió recsegõ hullámain át rátapad
ehhez nincs közünk legfeljebb pontos mûszerként érzékeljük a kedélyváltozatokat
ha apa hazatér ibrányból vagy paszabról anya némileg gazdagítja a konyhát s beáll
egy gasztronómiai alsó trendre a rántott hús krumplival és a gyöngyözõ húslevesre
majd kopott meccsekre járunk nincs az a járási hat hol nem kiabálunk fakó bírónak
bokákat csördítõ bekknek néha a beszeszelt ürgék összeverekednek de már pumpa
nélkül az arccsont sem kékül jókedvûen vihettük haza mamának a megmaradt pirított
magot s ha alkonyodott ránk telepedett a keleti térség üres ám familiáris magánya
apám kissé szorongva készült az érdes tanácsba mi a kátrányszagú méla iskolába
de túléltük a hétfõt valahol ötvenhat nyara még sosem kirándultunk nem is ismertem
senkit ki a késõbbi fogalmak szerint tudta mi a nyaralás mi csak pihetünk a nyaran át
s ha a proletárdiktatúrában minden összejött kockás plédünket hónunk alá kapva
nem ültünk a napra a közeli fenyõerdõben a maradék rántott hússal elhevertünk
tobozokat gyûjtöttünk apánk gondosan elolvasta a hazai pravdát a gyerekek hazafelé
a csárdában kaptak egy bambát (akarom írni bambit) s a kicsiben mért horizonton
mint késõbb camus sziszüphosz-mítoszában boldognak kellett képzelnünk anyukát