(részlet)

Paradicsom

elhatározta ma enni fog
most van pénze meleg kajára
darabonként egy egész disznót

s nem hideg glóbuszt töm magába
csontleves sertéspörc körettel
vagy szívpörköltet tarhonyával

sárgaborsófõzelék nem kell
harminc forint a pörkölt szaftja
egész nap zabál kezdi reggel

s ha zár a csarnok hagyja abba
lakoma az élet örök tor
nem evett semmit ott a kanna

a hóban veszett róka vére
kiöntve a kanna vörösbor

gondolj bele egy hóesésbe
lehullt a hó akkor amikor
gyerek voltál nem vetted észre

nem amit gondolsz ez a titok
dögkútba lógáztad a lábad
utánad a hó hullani fog
ha pillanatra is alábbhagy
a dögkutadba zuhansz vele
s a dögkútban megannyi állat

közt megcsap isten lehellete
meddig tart még ez a hózápor
a hóesésbe dögölj bele

hol voltál hol nem ne vedd észre
lábadat hova is lógázod

kezemben tejfölöskenyérrel
élek az udvar délutánján
úgy éljek semmitõl se félek

templomkertbõl a patkány átjár
a tejföl megszórva cukorral
forr kádárkori proletárnyár

kertünkben barackfánk már korhad
csak azt tudom ez a nyár itt van
egyik kezemmel a lányokra

gondolok kenyér a másikban
most épp paprikás zsiroskenyér
megyek a hûvösbe ásitva

a kenyérrõl leeszi kezem
a patkány ne aludj most egyél

vastagon belepik a legyek
a friss forró szilváskalácsot
a piros s rózsaszín fekete

láttam ilyet döglött macskákon
persze enyém a legszebb szelet
már mennék a kertbe hogy játszom

de kérdik s én jólnevelt gyerek
illedelmesen válaszolok
ha nagy leszek akkor nem leszek

és összenéztek a rokonok
mentem játszani papást mamást
egyedül ne hallják zokogok

csak unokahugomnak mondtam
én légy vagyok te szilváskalács

jó volt csak ülni a bokorban
a többiek nem is keresnek
és amilyen rossz volt rokonnak

lenni olyan jó volt gyereknek
jó volt még a rántottleves is
pirított zsömlével szerettem

ott ül a gyerek nem keresik
néha elõjönni is jó volt
jó volt ha elállt jó ha esik

és nem érteni a szép szóból
jó volt kiköpni a fagifort
mert rossznak lenni a legjobb volt

ott ül a gyerek a bokorban
aki bújt aki nem aki volt

azt játszottam hogy haldokoltam
fönn a virágzó barackfánkon
por és hamu porcukor voltam

forró lekvár (barack) a fánkon
kamrában tündöklõ szalicil
most ugyanazt a tavaszt látom

mint a halottak ki ha hiszik
ha nem túl vannak a halálon
még maradok halott egy picit

majd lemászom hernyó a fáról
s a titkos befõttesüveget
leeszem a baracklekvárról

a kamrát a házat anyámat
lerágom magamról születek