Versek

Adott a test

Adott a test. Már mindenünkkel tudjuk,
mi jó nekünk. Megbecsüljük a testet,
a kettõnk testét. Gyermekszuszogás
elõterében, némán, hevesen,
elszántan, boldogan. A test örül,
nem érdekli a szellem fáradtsága,
jussát nem engedi. És jó ez így.

A kamaszkor kíváncsisága más.
Követelõzõ lángokban forogtunk,
vulkánmorajban, kövek, madarak
és szellemek közt. Mind lenni akartak,
rajtunk keresztül. Egymásba fogóztunk,
együtt zuhantunk a puha üregben,
párás sötétben, öntudatlanul,
és a fülünkben lüktetett a vér.

Álmodtam egyszer: az a kárhozat,
ha örökkétig zuhansz a gonoszba
kapaszkodva az üreges sötétben.
Lehúz a test, nincs vége a halálnak.
De legelõbb a belsõ tûz, a kígyó
suttogása a kertben, reszelõs
pikkelyeinek súrlódása, bõrünk
dörzsölõdése, tapadása, éhség.

Fellázadtunk a halandóság ellen,
megízleltük a jó és rossz tudást,
és jó volt, rossz volt, jó lett és megint rossz:
eltölt az étel, ínyünkön az íz,
mint a megnyalt láng, minden mást kiolt,
pörögve hullunk, pernyeként forogva,
de aztán megint fény jön és sötét,
és újra lenni kell, és újra enni.

A felnõttkor: megbékélni a vággyal,
nem birkózni a szellemmel a testért
a vaksötétben, nem kárhozni el,
elfogadni a kígyó igazát –
jó, ami nem bánt, és ami nekünk jó,
és a tudásért cserébe gyümölcsöt
teremni, aki újra enni kér
és enni ad, és nem bánni, hogy így van.

Tangó

(A bõr)

Nézz még, nézz még, nézz még, nézz még,
várd meg, amíg visszanézek.
Nézd a karom, nézd a hátam,
nézd, akarom, nézd a vállam,
egész testtel visszanézek.

Lehunyt szemmel nézek vissza,
nyitott szájjal nézek vissza,
ujjbegyemmel nézek vissza,
borzongásod bõröm issza,
nézz még, nézz még, nézz még, nézz még,
egész testtel visszanézek.

(A bölcsõ)

Ringass. Ringass soká, hogy
ne legyen vége.
Ringass. Ringass, akár az
õsanya méhe.
Ringass, hogy ringhass, ringass, hogy ringhass,
ringass, hogy ringjunk, mint szélben az ág,
ringass, ringass, ringass, ringass,
ahogy a tenger, ahogy a tenger
csendben az éjbe ringja magát.

(A pulzus)

Figyeld a ritmust,
te leszel a szívem,
figyeld a ritmust,
ne eressz el.

Fogd meg a csuklóm,
nyisd meg a testem,
simíts meg érdes
tenyereddel.

(A láng)

Forró, forró, forró, forró,
csókolj, csókolj, most jó, most jó,
nincsen vége, nincsen vége,
fúródjunk jól
bele a sötétbe,
még, még, még, még,

ami az enyém,
az mind a tiéd, és
ég, ég, ég, ég, ég.

(A tánc)

A szívbõl most mind alászáll a vér
már a csípõben ölben bizsereg
mohó lábujjam a szõnyegbe váj
veled megint veled veled veled

Ölem öledben öklelj és ölelj
diktáld a ritmust én majd táncolok
fogj fájj forgass míg megpördül a tér
fehér halálom tajtéka zubog

Ahogy a csípõ a fenék mozog
hajam csapdossa csupasz hátamat
tedd amit akarsz amit akarok
– lobog dobog ragyog –
add át magad!

(A kígyó)
Nem lankad a vágy,
feltámad a vágy.

Vágyjuk is,
tesszük is
tudjuk is,
hisszük is:
így jó.

Támad a kétfejû,
támad a kétnemû,
támad a kétszínû,
támad a támad a
kígyó.

(A barlang)

Most kígyó vagy, jer csak, kígyó,
csusszanj beljebb barlangomba.
Gyûrûz, lüktet, forró pikkely,
nyálkás falhoz dörgölõdzik,
meleget érez, fészket érez.

Én vagyok a kígyó! Én vagyok!
Rád fonódom karral-lábbal,
lángot fúvok, harapok, sziszegek.
Azt hiszed, itt van a fészked?

Foglak erõsen, el se eresztlek,
vérmelegemmel megmelegeszlek,
fényre kilöklek, árvaságba!

Minek is hittél, minek is, minek is hittél!

Minden hiába.

Kategória: Archívum  |  Rovat: -  |  Típus: Vers 1

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.