Fejezet, mely bevezet a barlangtanba és a szabad levelezésbe

A Fizetett Horkoló vallomásai

Fizetett Horkoló kultúrálódásának helyét egy idõre egy barlangba tette, légkúrán vett részt, roppant jól érezte magát, és sokat félt is persze, büszkén jelentheti, légútilag meggyógyult, a barlang félelmes, rejtelmes, semmivel össze nem hasonlítható világában igen sok mindenre rájött, összefüggésekre, melyek soha el nem jutottak volna õhozzá, míg barlangban járt, mászott is ám, eljutott a Hópalotába, igaz, a Föld szívének megpillanthatása még elõtte van, megbámulta Szekula Mária testi adottságait, aki igaz emberként (s felteszem úgy 38 kilósan) átjutott a tûfokon, megemlékezett Rajics Ilona Usziról, aki az Örvényfolyosón táblázta ki magát, s nagyon sok titokzatos dologra ébredt rá, mindeközben bekapcsolódott a szabad levelezésbe, s most ezt is a fizetetthorkolo@freemail.hu címrõl írja büszkén és boldogan.

Kezdõoldal

Mint ismeretes, s mint ezt minden barlangba járó megtapasztalhatja, a mondatok barlangokban laknak. Mikor Isten megteremtette õket, rájuk mérte a létet, megbízta õket azzal, hogy legyenek, határozatlan idejû szerzõdést kötött velük, mely semmiféle végkielégítésre nem kötelezte õt, a Teremtõt. Nem biztatta õket semmivel, sem a boldog élet ebédjegyével, sem LenniKék utalványnyal, sõt még elnyûhetetlen munkaruhával sem, hangsúlyozom, semmivel nem kecsegtette, csak létrehozta, létre hívta-csalta õket. És rögvest a megteremtésük után különféle szebbnél szebb, sejtelmesebbnél sejtelmesebb barlangokban rejtette õket el, állandó lakhelyük azóta is ott található, ott érzik jól magukat, s ha ideiglenes bejelentõvel meg is jelennek másutt, az csak eseti megbízatás, fellépés, melyet élveznek vagy sem, jöttüket gáncs, megvetés vagy ha taps övezi is, leginkább a smink lemosásának perceire várnak, levetnék a bármilyen csinosra sikeredett jelmezt, s visszatérnének oda, ahonnan vétettek.

Amikor valaki leír egy mondatot, mikor nagybetûvel útjára indítja, vesszõvel, kettõsponttal, pontosvesszõvel szakaszokba rendezi, majd a végét kérdõen, fel- vagy égbekiáltóan esetleg egyszerûen csak egy ponttal lezárja, gondolnia kell arra, hogy ezzel szegény párát kiszakította eredeti környezetébõl, kirángatta meghitt lakhelyérõl, kitépte szerettei körébõl, ricsajjal ölelte körül a csendet, szomorúsággal a vidámságot, káosszal a mondatok bensõséges, saját életét.

Isten egyébként elõször egy rettenetesen összetett mondatot teremtett meg, de mivel sajnos az értelmét kicsit sem értette, elrejtette.

Isten másodjára egy ennél sokkal bonyolultabb mondatot teremtett, de mivel fel nem foghatta, megteremtette hozzá a nemértést.

Aztán Isten a harmadik mondat mellé megteremtette a tiszteletet, hogy a tisztelet áthághatatlan csipkebokra vegye körül azokat a dolgokat, amelyeket nem ért.

Istennek ekkor volt már három mondata, és grátisz ott volt már mankónak a tisztelet és a nemértés is, s ezek nagy segítségére voltak.

Amikor Isten beeresztette az elsõ emberi lényt a barlangba, s az ott találta a mondatokat, a borzasztóan összetetteket és az igen egyszerûeket is, az ember nagyot nézett, mert addigra ott ugye már nagyon sokféle mondat volt, elegyedtek és sokasodtak, s látnivalóan végtelen boldogságban éltek.

Az elsõ emberi lény megijedt a mondatoktól, vagy attól, amit láttukra érzett, s kérte Istent, teremtse meg a második emberi lényt, hogy sokasodhassanak õk is, s ha sokan lesznek majd, a nemértés és a tisztelet mellé maguk mellé vehessék, befogadhassák és felnevelhessék a megértést és a megismerést is.

Látta Isten, hogy ez korrekt kérés, de mivel nem szerette, ha dróton rángatják, ezért mint az talán azóta már kiderült, nem egészen ezt teljesítette, viszont emberekkel valóban benépesítette a mondatok lakhelyét s más lakó- és nem lakóhelyeket is.

Tette ezt azért, hogy az emberek kedvükre értelmezhessenek, meg még azért is persze, hogy egyszer a temérdek sokasodásból megszülethessen az az ember, aki érti azt az elsõ, összetett mondatot, amelyet még az idõk kezdetén megteremtett, s amelyik azóta is abban a bizonyos barlangban lakik, s még sose kérte ki senki vendégfellépésre, hogy leírhassa vagy elmondhassa valahol, meg persze szerette volna Isten, ha a másodikat és a harmadikat is végre egyszer valaki hangzóvá vagy leírttá tenné, s így azokhoz is egyszer végre közelebb juthatna, közelebb a magyarázathoz vagy Uram bocsá’ akár a megértéshez is.

[Ezekre az összefüggésekre mindenki rájöhet a barlangi légkúra elsõ hetében, mikor egyedül andalog a 10 fokos, színtiszta levegõben, mikor beszívja és fürdik a látványban is.]

Olvas

Isten sokat olvasott.
De asszem ez minket most kevéssé érdekel, ahogy az sem igazán, hogy romlott-e Isten szeme a sok olvasástól, szüksége volt-e szemüvegre, vagy hiú Istenként kiváltott-e kontaktlencsét, s ha ez utóbbi, bekapcsolódott-e valamelyik lencseprogramba.

Minket most nem izgat Isten olvasópolca, olvasólámpája, sõt, az olvasósarka sem érdekel.

Minket csak az vonz, hogy megtudjuk, mit olvashat ki abból az ember, ha betér egy barlangba, s ott megérzi a mondatok boldog örömét, azt a zsongást és nyugalmat, ami ott fogadja a látogatót.

Vajon ugyanolyan harmónia és béke van-e ott most is, mint volt valaha, még az ember megjelenése elõtt.

S hogy vajon azt a három mondatot, azt a három felfoghatatlanul összetett mondatot sikerült-e azóta megfejteni? Hogy vajon kiderült-e, mi volt az értelmük, s vajon lehullhatott-e róluk a nemértés és a tisztelet súlyos köpönyege?

[Ezekre az összefüggésekre a légkúra második hetében jövünk rá, mikor sétánk mellett már beállunk légtornázni is.]

Ír

Isten sokat olvasott.
De ez nem is érdekes, ahogy Isten életének apró részleteibõl sok minden más sem. Az sem, hogy mik voltak a kedvenc olvasmányai, hogy szerette-e az Isten rabjait, A két úr szolgáját Az ember tragédiáját vagy Anselm Grün: Életet fakasztó vezetését. Igazán nem.

Mi csak azt víziózzuk, hogy most, amikor betér az elsõ ember a barlangba, s ott meghallja zsongani a sok boldog és minden bölcsességet magában foglaló mondatot, vajon mit érez? Mit olvashat ki abból a boldogságból, abból az egyszerre háborítatlan és védtelen térbõl, amelybe olyan tudás van belezárva, amelynek sosem lehet birtokosa?

Elképed, hogy legalább láthatja? Hogy legalább a bõrén érezheti? Hogy beszívhatja az illatát? Vagy gonosszá, féltékennyé válik, s bosszút forral, amiért sosem értheti meg?

Örömmel nyugtázza, hogy legalább létezik harmónia és béke vagy õrült fájdalommal, hogy az nem lehet az övé?

Most lép be a barlangba, szakócáját ingébe rejti. Megnézi, hogy vajon tényleg vannak-e a falakon barlangrajzok vagy ez késõbbi emberek agyszüleménye. Rögzíti a tapasztaltakat.

Most meglátja azt a három mondatot, azt a bizonyos három felfoghatatlanul összetett mondatot, s mi már tudjuk, hogy hiába áldozza rá egész életét a megfejtésre, vállalkozása sikertelen lesz.

Vajon akkor élete mérlegérõl állíthatjuk-e, hogy nem érte meg?

[Ezek a gondolatok, képzetek a kúra harmadik hetén jelentkeznek. A gyógyulás ekkor már közel.]

Mappák
És monda az õ népének: Ímé “A” fiainak népe több, és hatalmasabb nálunknál.

Nosza bánjunk okosan vele, hogy el ne sokasodjék és az ne legyen, hogy ha háború támad, õ is ellenségünkhöz adja magát és ellenünk harczoljon és az országból kimenjen.

Rendelének azért föléjök robotmestereket, hogy nehéz munkákkal sanyargassák õket. És építe a Faraónak gabonatartó városokat, Pithomot és Ramszeszt.

De minél inkább sanyargatják vala õt, annál inkább sokasodik és annál inkább terjeszkedik vala, s félnek vala az “A” fiaitól.

Pedig kegyetlenûl dolgoztaták “B”-ék “A” fiait.

És kemény munkával keseríték életöket, sárcsinálással, téglavetéssel és mindenféle mezei munkával, minden munkájokkal, melyeket kegyetlenûl dolgoztatnak vala velök.

És szóla “B” királya “A” bábáinak, a kik közûl egyiknek Sifra, a másiknak Puá vala neve.

És monda: Mikoron “A” asszonyok körûl bábálkodtok, nézzetek a szûlõszékre: ha fiú az, azt öljétek meg.

[A kúra negyedik hetén kételkedni kezdünk az elsõ három hét igazságában, nem tudjuk elhinni, hogy ami van, az értünk és nem ellenünk van, de ezek a setét gondolatok eltûnnek majd.]

Címek

Mint láthatjuk, valójában minden rendben ment mindig, hisz “B” népe “A” fiait, “A” népe “B”- ét, ha valaha is pusztította, csak az egyelés végett, hogy nemes versengés támadhasson, ki magyarázhatná meg inkább Isten három szent mondatát. És a többit is. Sokasodás, hogy Isten magyarázatot nyerhessen. A túlnépesedés visszafogása, hisz tolongásban nem lehet rendesen gondolkozni. Versengeni a szent szavakért, az igaz mondatok igaz értelméért.

[A kúra ötödik hetén megmagyarázódik a negyedik hét is a maga tébolyító gondolataival. Ez annak is köszönhetõ, hogy ilyenkor már elkezdünk mászni, megismerkedünk a barlang olyan helyeivel, amelyek láttán a teremtésben jobban tudunk hinni.]

Szűrõk

Akkor segítségül hívják, de nem hallgatja õket meg: keresik, de meg nem találják. Azért hogy gyûlölték a bölcsességet, és az Úrnak félelmét nem választották.
[A kúra hatodik hetén újabb mélypont következik. Ez egy létrának köszönhetõ, amit hiába nevezünk Jákob lajtorjájának, ha megmászni nem merjük.]

Beállítások

Platón ül a barlangja elõtt, szavakat rak ki maga elé, s erõsen gondolkodik. Soha szebbet nem látott, mint a barlangot, a bölcsesség nyugalommal tölti el, szeretettel, hogy léteznek a mondatok, csak megfejtések nem léteznek. Számára nem jelent problémát, hogy nincs megoldás. Csak arra vigyáz, hogy magamagát be ne csapja. Hogy magával tisztában legyen. Mert a legrosszabb az, ha az ember magamagát vezeti félre. Hogy is ne lenne az bosszantó, ha a félrevezetõ egy percre sem távozik tõlünk, hanem mindig velünk van. Éppen ezért szükséges, hogy az ember gyakran.
[A kúra hetedik hetén a fõ barlangász hihetetlen lélektani érzékkel felvezet a legfélelmesebb létrán, megtettük a legnehezebbet, az eufória endorfinjai számolatlanul törnek elõ.]

Hogyan? – A rendszer lehetõségeirõl és korlátairól

Hogyan hozhatok létre?
Mi a teendõ, ha elrontottam?
Lehet-e több?
Lehetséges ez?
Szeretném megszüntetni, mit tegyek?
Elérhetem-e, ha nincs?
Lehet-e?
Letölthetem-e?
Kimondható?
Át lehet irányítani?
Kaphatok-e értesítést arról, ha megérkezett?
Milyen korlátozások vannak a használatakor?
Miért?
Maximálisan mekkora lehet?
Meddig marad meg, ha nem látogatom?
Mit tegyek, ha hosszú ideig nem fogom tudni látogatni, de nem szeretném, ha megszûnne?
Létezik, amiben megkereshetem?
Kihez fordulhatok esetleges problémáimmal?

[A kúra nyolcadik hetén már mindenhová el akarunk jutni, mindent be akarunk kebelezni, a legfélelmetesebb helyek sem váltanak ki már félelmet bennünk. A rettegés poggyászát letettük. Hogy bármikor újra felkaphassuk.]

Extrák

Csönd, hiány, palást, levegõ, agónia.
[A kúra kilencedik hete csöndben telik.]

Kilép

A 90 napig nem látogatott postafiókokat a rendszer automatikusan törli. A törlés során a postafiók tartalma visszavonhatatlanul megsemmisül.
[Meggyógyultunk. Örömmel, s hálatelten távozunk.]

Kategória: Archívum  |  Rovat: -  |  Típus: - 1

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.