Alternatív térkép(zet)ek

Zsidó szubkultúra Budapesten

Budapest az egyetlen olyan város Közép-Európában, ahol kontinuus, nagy létszámú és társadalmi pozícióiban is erõs zsidó közösség létezik. Az elmúlt közel két évtizedben kibontakozó rendszerváltó folyamatok kikezdték azt a magyar zsidó szervezetekben is uralkodó politikai felfogást,1 amely a magyar zsidóság mibenlétét elsõsorban vallási alapon határozta meg, elmosva annak sokszínûségét. Számos olyan munka született, amelyek az új identitásformák megjelenését vizsgálták. A legátfogóbbak Zvi Gitelman tanulmánya2 és a Kovács András szerkesztésében megjelent Zsidók a mai Magyarországon3 címû kötet. E kötet az egyéni és közösségi identitás visszanyerésének és megszilárdításának lehetõségeit elemzi, és hangsúlyozza a ’89 utáni zsidó identitás pluralizmusát, abból kiindulva, hogy “a történeti és társadalmi kontextus határozza meg a zsidó származás és a zsidósághoz tartozás jelentését az individuumok számára. Mivel ez a kontextus az elmúlt évszázad folyamán drámai változásokon ment át, azt feltételezzük, hogy az identitásstratégiákra nagy hatással van a generációs hovatartozás.”4

E pluralizmusról, mely a közép-európai kis közösségekre is jellemzõ, elmondható, hogy “az 1989-es rendszerváltást követõen “újra” alakult vallásos szervezetek, egyesületek önmagukat ezen eszmerendszer egyik pólusán próbálják elhelyezni, diakronikus helyüket keresve a magyarországi zsidó vallásértelmezés történetében, azonban tulajdonképpeni szervezési kereteiket és támogatottságukat külföldi minták és intézmények határozzák meg.”5 Elsõsorban az izraeli, cionista ifjúsági szervezetek (mint pl a Hasomer Hacair) hatása feltûnõ, hiszen a kilencvenes évekig felnõtt generációnak alig vagy egyáltalán nem voltak ismeretei errõl a kultúráról. A vallási életben a Chabad Lubavics mozgalom megjelenésével kezdõdtek a változások: egyfajta vallási reneszánsz jellemzi az utóbbi két évtizedet.6

A budapesti zsidóság identitása így legvilágosabban a nemzedéki különbségek mentén tagolódik. Felnõtt egy olyan generáció, amelynek identitását már nem a szocialista rendszerbõl örökölt minták határozzák meg, hanem az izraeli és nyugati minták ismerete. Ez az identitás egyben e generáció által használt tereket is újrafogalmazza. Feltevésünk szerint a térhasználat különféle módjai ütköznek, hiszen nemcsak a – fõleg az idõsebb generációkat reprezentáló – hivatalos zsidó intézmények jelenléte befolyásolja azt, hanem az alulról szervezõdõ, új mintákkal rendelkezõ fiatalabb korosztály által formált zsidó szubkultúra is megteremti a maga értelmezési lehetõségeit, felvillantva ezzel a vallás és kultúra már említett sokszínûségét.

E tanulmány a budapesti zsidó kulturális tér elmúlt években megfigyelt változásairól, szereplõirõl és struktúráiról szól.7 A budapesti “zsidó térbeliség” alakulását illetve alakítását három szinten, szembenálló identitások mentén vizsgáljuk:

– Történelmi terek: Belsõ-Erzsébetváros vs. Újlipótváros

– Kortárs városi és kulturális terek: intézményesített helyek vs. alternatív szcéna

– Virtuális terek: intézményesített zsidó fórumok vs. a zsidó identitás és kultúra megjelenésének új formái (blogok, webmagazinok, stb.).

Történelmi terek

A város szövete tehát fizikai helyekbõl, kulturális elképzelésekbõl és narratív terekbõl fonódik össze, hiszen az épületekbe kulturális reprezentációk és elképzelések is beleépülnek, ugyanakkor a megépült terek tapasztalatokat, interpretációkat generálnak. Így egyszerre mutatkozik meg az anyagi természetû elemek immaterialitása, illetve az elképzelések matériává válása. Ez a kettõsség szükségessé teszi, hogy a fizikai értelemben vett város fogalma mellé a megélt, az elképzelt, a bejárt, a leírt, azaz a szimbolikusan megalkotott város fogalmát helyezzük. Az így felfogott város paradigmatikus példája annak, hogy miképpen alakul át egy földrajzi tér kulturális értelemben vett térré.8

Az idézett definíció egyik legmarkánsabb példája a budapesti zsidónegyed. Nemcsak fizikai hely, amelynek nem egy épülete a szakrális tér része, hanem olyan tér, melynek narratív vetülete és az ahhoz kapcsolódó konstrukciók a mai napig meghatározzák a zsidónegyedhez való viszonyulást. Ez a viszony elsõsorban a negyedre vetített sztereotípiák halmaza, amely elhalványítja azokat a történeti kereteket, amelyek létrejöttét és fejlõdését meghatározták.

Az újkori Pesten a 19. század elejétõl beszélhetünk zsidónegyedrõl. Kutatásunkban az Encyclopaedia Judaica definícióját használjuk,9 mely szerint a zsidónegyed spontán kialakuló lakónegyedet jelöl. Ezt semmi sem választja el környezetétõl, természetes határait többnyire az épített zsidó környezet, illetve az ott élõk határozták meg.

Pesten 1786-tól telepedhettek le zsidók, akiknek a város engedélyezte az állandó lakás bérlését, mûhely vagy bolt fenntartását. A zsidó családok száma egy évtized alatt több mint 50-re nõtt.10 A zsidók a városfaltól keletre, az ún. Újvásártérhez közel telepedtek meg (ma a Király utca eleje). 1850-ben az akkori Terézvárosban a zsidó lakosság aránya 26,9 százalék volt, ami a kiegyezés utáni évekre 38,5 százalékra emelkedett.11 A késõbb kettéosztott kerületben a zsidó lakosság legmagasabb száma az elsõ világháború elõtt érte el maximumát: több mint 50 ezer zsidó élt az akkori Terézvárosban és körülbelül 70 ezer az Erzsébetvárosban.12 A két világháború közötti években azonban felzárkózott melléjük a pesti malomsor helyén felépült Úlipótváros, mely a régi Lipótváros folytatásának is tekinthetõ.13 A húszas éveket követõen14 egyedül ebben a kerületben nõtt a zsidó népesség száma, ahová elsõsorban zsidó szabadfoglalkozású értelmiségiek és magántisztviselõk költöztek, így az új városrész – szemben a hagyományos zsidónegyeddel – magasabb státuszú rétegeknek adott otthont.

Legsötétebb idõszakát mindkét negyed 1944 novemberétõl élte, a nyilas kormány mindkét területén gettót alakított ki. 1945 után a magyarországi zsidóság szociális, demográfiai és földrajzi összetétele megváltozott. A zsidóság Budapesten koncentrálódott, ahol 1946-ban a magyarországi izraelita népesség 67,2 százaléka, közel 100 ezer ember lakott.15 Az 1949 és 1956 közötti idõszakban a politikai események hatására is (kitelepítés, államosítás, lakásleválasztások stb.) megindult a budapesti zsidóság lakóhely szerinti átrendezõdése:16 a régi zsidónegyedben csökkent a zsidó lakosok száma, az Újlipótvárosban pedig növekedett. Ez a folyamat az 1990-es években érte el a csúcspontját.17 amikor a budapesti zsidóság nagyjából egyötöde már ez utóbbi városrészben összpontosult.18 A régi zsidónegyed egészen az 1990-es évek végéig hanyatló, slumosodó városrész képét mutatta, amely ugyan megõrizte a zsidó infrastruktúrát, hiszen a magyar zsidóság szervezetei továbbra is itt találhatók, de a lakosság szociális és demográfiai mutatói teljesen megváltoztak.19

Zsidó negyedek, konstruált terek

A két történelmi városrész azonban az épített környezet mellett más rétegeket is hordoz, hiszen – a bevezetõben idézetteknek megfelelõen – a szellemi (megélt, bejárt, leírt) negyedet is e fizikai tér mellé kell helyeznünk. Mindkét városrész (a mai Belsõ-Erzsébetváros és Terézváros egyes részei, valamint az Újlipótváros) mint zsidónegyedek jelentek meg számos irodalmi alkotásban, cikkben és visszaemlékezésben.20 A két terület az I. világháború elõtti és a két világháború közötti antiszemita irodalomban is elválaszthatatlanul összefonódott a zsidósággal és a zsidókról alkotott elképzelésekkel. Zsidó jellegüket használói – elsõsorban az ott lakók – illetve a zsidó szakrális és közösségi épületek kölcsönözték. Mindkettõ zsidónegyedként rögzült a kulturális emlékezetben – ezek önmagukban konstrukciók –, noha történeti gyökereit tekintve inkább a Belsõ-Erzsébetváros tekinthetõ annak, ráadásul az elmúlt években fokozatos ide koncentrálódott a zsidóság kulturális és nyilvános tevékenységének jelentõs része. Erre a térre vetítõdtek/vetítõdnek ki a külvilág zsidósággal kapcsolatos toposzai.21

Ezzel egyidejûleg a zsidó közösség is kialakította a maga olvasatát: a szekuláris értelmezés kulturális örökségként, a sokféle szekuláris zsidó identitás kristályosodási pontjaként tekint a zsidónegyedre. Kutatásunk jelenlegi szakaszában úgy tûnik, hogy a szekuláris zsidó közegen belül22 is két különbözõ olvasata van ennek a térnek. Egyfelõl létrejön egy, a stetl-romantika,23 a századfordulós békeidõ-nosztalgia és a holokauszt elemeibõl képzõdött,24 mind zsidók, mind nem zsidók számára elfogadható és eladható olvasat, amelyre jó példa az évente megrendezett nyári zsidó fesztivál porgram-összeállítása.25 Másfelõl viszont ebben az épített térben szervezõdik az alternatív zsidó szubkultúra, amely újfajta önképeket teremt s rekontextualizálja az õt körülvevõ környezetet. Ráadásul a szubkultúra nem egy szereplõje tudatosan bírálja az elsõ (hagyományos) olvasatot, amely a többrétegû budapesti zsidóságon belül is leginkább az idõsebb korosztályhoz illetve a zsidó hivatalos szervezetek által közvetített képhez köthetõ.26

A nemzedéki törésvonal két oldalán különbözõ történelmi tapasztalatok húzódnak. A holokauszt, majd az államszocializmus négy évtizede a zsidóságot képviselni hivatott, és az állam által tárgyalófélnek tekintett szervezetekben olyan túlélési stratégiákat alakított ki, amelyek semmiféle más identitásformának nem engedtek teret az adott szervezeti keretek között. A konszolidáló Kádár-rendszerben született meg a hivatalos zsidó szervezetek által képviselt “kultúrzsidó” koncepció,27 ami sem vallási, sem cionista jegyeket nem mutatott. Az állami szervek (mint az Állami Egyházügyi Hivatal) vallási identitásra redukált zsidófogalmával szemben28 a “kultúrzsidó” felfogás jobban ellenõrizhetõnek tûnt, így a zsidó szervezetek elkerülhették az Izraellel vagy a cionizmussal való rokonszenv gyanúját.29 Az identitás középpontjában a magyar–zsidó együttélés sikeres pillanatai álltak, s ezt még a holokauszt ténye sem kérdõjelezhette meg, hiszen mind a kádári Magyarország, mind a benne élt zsidó szervezetek a magyar zsidóság elpusztítását külsõ megszállás következményeként kezelték. Ezt a felfogást sokan magukévá tették a kor Magyarországán, s személyes élményeik, valamint az antiszemitizmustól való félelem miatt elfogadtatták ezt az egysíkú zsidóságképet. Az 1989-es politikai változások ugyan az egész magyar társadalommal együtt a zsidóságot is megrendítették, az említett felfogás elemei még most is fellelhetõk a hivatalos zsidó szervezetek felfogásában. Noha a “központi” hitközség monopolhelyzete eltûnõben van, hiszen új, független hitközségek,30 közösségek31 alakultak, mégis az állam, illetve a külföldi zsidó és nem zsidó szervezetek továbbra is a hivatalos zsidó szervezetekkel tárgyalnak. Nem e tanulmány tárgya a legitimitációs kérdések taglalása, de jelzésszerûen fontos megemlíteni a problémát, amely kihat a zsidó kulturális tér alakításának általunk vizsgált aspektusaira is. Az említett koncepció ugyanis a fesztiválokon és egyéb zsidó kulturális eseményeken (például: Hanukka-bál, Holokauszt-megemlékezés stb.) is jelentkezik, melyeknek többnyire a régi zsidónegyed a terepe.

Ebbõl a hivatalos zsidó szervezetek által propagált értelmezésbõl azonban érdekes módon kimarad az Újlipótváros, illetve az, hogy a régi zsidónegyed a rendszerváltást követõen felnõtt generációk számára egészen másfajta zsidó kultúrának, önreflexiónak ad otthont – a késõbbiekben ezt a konfliktust is bemutatjuk. Az Újlipótvárost zsidó térként többnyire informális, személyes kapcsolatok szintjén használják, általában négy fal között, vagyis baráti társaságokban. Noha az Újlipótváros ugyanúgy rendelkezik a régi zsidónegyedre jellemzõ sajátosságokkal (zsidó lakosság és infrastruktúra: közösség, zsinagóga, imatermek, zsidó oktatási intézmények stb.) eddig sem hivatalos szinten, sem alulról szervezõdve nem történt kísérlet e városrésznek a Belsõ-Erzsébetvároshoz hasonló ábrázolására. Úgy tûnik, igény sincs rá, noha maga a negyed zsidó térként konstruálódott: egyrészt az emlékezés szempontjából (védett házak, a két világháború között itt élt zsidó lakosság), másrészt mentális szemszögbõl. Az elmúlt években elsõsorban a fiatalabb zsidó lakosság statisztikailag is kimutatható32 visszaáramlása jellemzõ a negyedre, valamint olyan közösségépítõ kísérletek, amelyek új típusú igényeket, tudatosan vállalt zsidó identitást kívánnak kiszolgálni.33

Mégis, mindezek ellenére a “régi” zsidónegyed ad otthont az újfajta önreflexiónak és a zsidó szubkultúrának. Miért épp itt? Egyrészt a fizikai jellegzetességek miatt (központi elhelyezkedés, hangulatos épületek), másrészt mivel e negyed rögzült vallásos, hagyományõrzõ, autentikus zsidó helyként a köztudatban. Itt adott ugyanis a “provokáció” lehetõsége: a szubkultúra éppen a hagyományos, zárt és szigorú életvitelt kívánó életformával, továbbá a zsidónegyed köztudatban élõ képével szemben vagy azt újraértelmezve fogalmazódhat meg.

Kortárs városi és kulturális terek: intézményesített helyek vs. alternatív szcéna

Tisztázzuk elõször a zsidó kulturális tér fogalmát. Elsõként a párizsi történész, Diana Pinto próbálta meg a zsidó kulturális teret Nyugat-Európában leírni, valamint a zsidó illetve pszeudo-zsidó kultúra iránti igény okait megfogalmazni. Tanulmányában34 a nyugati társadalmaknak a nemzeti zsidóság elvesztése okán a ’80-as évektõl erõsödõ lelkiismereti válsága segítségével értelmezi azt, amit Jewish space-ként definiál. E tér35 betöltése véleménye szerint kísérlet a zsidó emlékezet és történelem, valamint a holokauszt integrálására a nemzeti kultúrába, ami azonban nem feltételezi a zsidóság fizikai jelenlétét. Pintóval szemben, aki felteszi a zsidó szereplõk részvételét is e kulturális térben, Michal Y. Bodemann a “judaizáló miliõ” kifejezést használja, utalva a nem zsidók szerepére.36 A kortárs nemzetközi beszédmódban tehát a Jewish space/judaisierenes Milieu olyan intellektuális teret jelöl, amelyet a zsidó témák iránti érdeklõdés és a zsidó témák nem zsidó környezetben történõ értelmezése tölt ki.37 Egy harmadik megközelítés, melyet Ruth Ellen Gruber képvisel, határtalanná tágítja a fogalmat:

véleményem szerint a zsidó jelenségek “univerzalizálása” és integrálása az európai mainstream tudatba, a “judaizáló” környezet és a “judaizáló” miliõ létrejötte minden nagyon eltérõ, tudatos és tudattalan megnyilvánulásában a zsidó tér “kitöltését” jelenti, ami körbeveszi a virtuális zsidóságot, a virtuális zsidó világot – mindezt nem zsidók, “virtuális zsidók” révén.38

E tágan értelmezett fogalmak minden olyan jelenséget magukba foglalnak, amelyen zsidó “címke” található. Kutatásunk tárgya azonban nem e tágan értelmezett “intellektuális” zsidó tér, hanem a fizikai térhez kötõdõ zsidó kulturális tér.

A kortárs térelméletek a városi teret a mindennapi gyakorlatokhoz, rutinokhoz, szerepekhez, formákhoz, emlékezetekhez, képekhez és egyéb reprezentációkhoz kapcsolódó tudásokból összeálló enciklopédiaként fogják fel, melyet az egyes társadalmi csoportok e térben zajló interakciója hoz létre, termel újjá. A kognitív megközelítés ezen belül is a városi teret a benne élõk által mentálisan szervezett térként, tehát az észlelt és érzett, illetve az emberek értékeivel átszõtt, megélt realitásként határozza meg.39

Minden kisebbség megteremti a saját tereit. Amennyiben egy adott kisebbség sajátos funkciójú épületekkel határoz meg egy területet – mint ez a zsidóság esetében is történt, hiszen a zsidó vallás gyakorlása bizonyos épületeket, illetve intézményeket feltételez (zsinagóga, mikve, kóser mészárszék stb.) – akkor a fizikai tér szimbolikus térré is válik. A hely, ahol a közösség tagjai ezen intézményekhez kötõdve napi életüket élik, közös identifikációs alapot is teremt. A holokauszt után azonban megkerülhetetlen a kérdés, hogy a teret használó közösség eltûnésével mennyiben marad jellegzetes ez a tér, milyen szimbólumokat hordozhat még, s ha hordoz is, van-e még e jelképeknek értelmük? Az 1945 után keletkezett ûrt hallgatás/elhallgatás övezte. A rendszerváltás után nemcsak az érdemel figyelmet, hogy az addig közös szervezetbe kényszerített és vallása miatt (is) megbélyegzett zsidóság hogyan alakítja ki plurális közösségi és szabad hitéleti-szervezeti szerkezetét,40 hanem az is, hogy az identitásuktól fél évszázadon át megfosztott negyedeket miként lehet újra tartalommal megtölteni. Számos közép-európai városban az épített zsidó környezetet a múltba tolt, képzelt, talán soha nem is létezett tartalommal ruházzák fel. A diskurzusba beleszólni képes közösség hiányában jórészt a nem zsidó szervezeteken és szereplõkõn múlik a negyedek identitása.

Konstruált zsidó kulturális téren olyan teret értünk, amelynek zsidó(s) tartalmát többnyire nem zsidó szereplõk határozzák meg. E tér volt zsinagógák és egyéb vallási funkciókat betöltött épületek körül jött és jön létre. Ezek legitimálják a közösség hiánya után is a köréjük épülõ kulturális tér zsidóságát. Ez a felfogás azonban sem a közösség létét/nemlétét, sem a közösség olvasatát nem veszi figyelembe.41 Az így zsidónegyedeknek kikiáltott területekhez fûzõdõ értelmezések nagy része egy vágyott régmúltra emlékezik, homogénképet közvetítve a zsidóságról. Értelmezésünk éppen ezért átmenetet képez az ismertetett Pinto/ Bodemann/Gruber-féle tág felfogás és a Papp Richárd42 által szimbolikus zsidó térként vázolt jelenség között, amelynek alapját “a saját, szûkebb rítusközösség mellett a rituális élet gyakorlatához kötõdõ, »másnak láthatatlan«, »zárt« kulturális terekhez köthetõ tradicionális-halachikus érték- és normarendszer teremti meg”.43

A budapesti zsidó kulturális tér csak részben felel meg az adott definíciónak. Egyfelõl létezik zsidó kulturális tér, hiszen egy élõ közösség alakítja sokféle identitásának megfelelõen: ezek összessége adja a zsidó kulturális teret. Ennek részét képezi a konstruált zsidó kulturális tér, amely abban is különbözik közép-európai variánsaitól, hogy Budapesten elsõsorban a hivatalos zsidó szervezetek az alakítói. Ugyanakkor e szervezetek erõsen homogenizált zsidóságképet közvetítenek kifelé és a zsidóságon belül is. Így a budapesti zsidó kulturális tér monopolizálása és egysíkúsága egyaránt köszönhetõ a külsõ szereplõknek és a zsidó közösségen belüli egyoldalú felfogásnak.

Az elmúlt évtizedekben mind a hivatalos szervezetek által alakított kultúra, mind pedig a szubkultúra azonos fizikai térben, a régi pesti zsidónegyedben jelenik meg. Egyik interjúalanyunk személyes indíttatásból választotta a régi zsidónegyedet – egyébként zsidó helynek tartott – szórakozóhelyének, a “Szódának” a megnyitására, mivel tulajdonostársával együtt itt nõttek fel. Számukra a régi zsidónegyed a még létezõ infrastruktúra és a múlt miatt “zsidó”: “Templomok, kóser boltok, zsidók élnek itt, a zsidó történelem jelen van.”44 Hasonlóképpen határozta meg a negyed zsidó mibenlétét a szubkultúra egyik legmarkánsabb alakítója, Schönberger Ádám, aki a történelmi környezettel és annak újjáéledésével indokolta a Sirály kulturális központ létrehozását.

A szubkultúra helyszínei – a Szóda, a Budapesti Zsidó Színház játszóhelyei, a Sirály – mind a régi zsidónegyedben találhatók, ám “zsidó hellyé” válásukat nem kizárólag ez határozta meg. Kölcsönhatás van, hiszen a zsidónegyed a fiatalabb generációk számára is zsidónegyedként rögzült, ahogyan az a szubkultúra formálóival készített interjúkból kiderült.45 Ugyanakkor rendszeres jelenlétükkel, vállalt zsidó identitásukkal tovább erõsítik e találkozóhelyek zsidó jellegét, új értelmezést nyújtva a hagyományos, vallás által meghatározotthoz képest.46 A törésvonal a szubkultúra, illetve annak tere és az intézményi zsidó szervezetek és az általuk formált tér között a kínálat és a célközönség mentén húzódik.47

A legfrissebb példa a Sirályban tartott egyhetes hanukai programsorozat,48 amely a judapest.org- gal és a Budapesti Zsidó Színházzal együtt készült, és nemcsak hagyományos vallási tartalmakat definiál újra, hanem olyan témákat, performance-okat is hordoz, amelyek a fiatal zsidó nemzedék sokszínûségét tükrözik. Természetesen a szubkultúra, mint a kifejezés maga is sugallja, rétegkultúra, a budapesti zsidóság nagyon szûk rétegét éri el. Mégis az interneten való egyidejû jelenlét, ami létrehozhat egy virtuális közösséget és akörül a közösségnek megfelelõ teret,49 nagyobb nyilvánossághoz segíti ezeket a kezdeményezéseket. Kovács András kategorizálását alapul véve: a szubkultúra alakítói többségükben az 1966 után születettek nemzedékébe sorolhatók, zsidó identitásuk szerzett, többnyire pozitív és fragmentált.50 Programjaik a holokauszt, a jiddiskeit és a boldog békeidõk toposzának hármasából51 álló intézményesült felfogással szemben elsõsorban nyugat-európai, amerikai, illetve izraeli kortárs progresszív mintákat követnek.52 Ugyanakkor a szubkultúra nem egy kezdeményezése az intézményesült keretek közül nõtt ki. Ezt példázza a Schönberger Ádám vezette MAROM zsidó ifjúsági szervezet, melyet a Bethlen téri zsinagógában összejáró fiatalok alapítottak. Ez a zsinagógai közösség – rabbijukkal együtt – lehetõséget nyújtott zenekar, színkör alapítására, s ebbõl fejlõdött ki mára a Sirály nemzedékük igényére rímelõ programja.53

Míg az intézményesült zsidó szervezetek nem veszik tudomásul a szubkultúra meglétét, addig a szubkultúrában bizonyos csoportok tudatosan reagálnak a merev struktúra hiányosságaira és korszerûtlenségére. A Budapesti Zsidó Színház vezetõje, Vajda Róbert54 a Tartuffe címû elõadás kapcsán elmondta, hogy abban szándékosan szóltak az állam által a magyar zsidóság képviselõjének tekintett Mazsihisz55 tevékenységérõl és zsidó önképérõl, “(…) amely nagyon hátrányos, (…) a Mazsihisz holokausztot és antiszemitizmust ismer csupán (…) nem érdekük, hogy fiatalok nyilatkozgassanak, és jelezzék, van más alternatíva is.”56

Virtuális terek: intézményesített zsidó fórumok vs. a zsidó identitás és kultúra megjelenésének új formái

A magyar-zsidó önreprezentáció legújabb formája virtuális térben zajlik.57

A magyarországi zsidó internetes megjelenés elsõ, széles körben olvasható elemzése Kohn és Schönberger cikke volt. A szerzõk két-két kiválasztott honlap – a Judapest blog és a Sófár Média, valamint a WiW és a Jewish Meeting Point közösségi site-ok – összehasonlításával adtak áttekintést a hazai zsidó online szcénáról. Írásuk érdekessége, hogy egyrészt egy-egy interjútól eltekintve58 azóta sem jelent meg írás a hazai zsidó internetes kultúráról, másrészt hogy azóta sem nõtte ki magát újabb, hasonló látogatottságú zsidó oldal – igaz, vannak új vállalkozások.

Ruth Ellen Gruber tézisével szemben, aki a közép-kelet európai zsidóság virtualitását59 a hiányban és az ezt kitöltõ “pótcselekvésekben” (gettótúrák, a zsidó terek újrahasznosítása stb.) látja, Budapest kivételes helyzetben van. Itt virtuális terekrõl nem a valós zsidó tereket átható ál- struktúrák értelmében beszélünk,60 hiszen a város zsidóságának egy része a szó legszorosabb értelmében vett alkotó módon járul hozzá a virtuális közeg fejlesztéséhez. A város zsidóságát ugyanis az interneten nemcsak az egykor zsidók lakta városrészekbe szervezett túrák, fesztiválok és zsidó múzeumok reprezentálják, hanem egy gazdag, a nyelvi korlátok miatt relatíve szûkre szabott közönségben is virágzó online kultúra.

E virtuális tér két aspektusát vizsgáljuk ebben a fejezetben. Az internetes oldalak tartalmi rendszerét vesszük szemügyre, valamint az országos – mindenekelõtt budapesti illetõségû – nyomtatásban megjelenõ zsidó kiadványokkal összehasonlítva vizsgáljuk mindazt, ami a weben történik. Tanulmányunkban öt zsidó tematikájú oldalt veszünk szemügyre. Ezek (1) a Jewish Meeting Point (www.jmpoint.hu), (2) a Judapest.org (www.judapest.org) (3) a Pilpul alterzsid weboldal (www.pilpul.net), (4) a Sófár Média (www. sofar.hu) és (5) a Matula Magazin (www.matula.hu).

Ezek ellentétpárjai a Múlt és Jövõ kulturális folyóirat, a Szombat politikai és kulturális folyóirat és az Új Élet, a magyarországi hitközségek lapja.61 Az ezekben megjelenõ, asszimiláció-párti narratívákat már felvázoltuk, ezért a következõkben az internetes tartalmakat elemezzük.

Judapest.org – dobogó nettó gettó
(www.judapest. org)

Amikor interjúalanyainkat a budapesti zsidó szubkultúra alakításában részt vevõ helyszínek, események, emberek felsorolására kértük, az elsõk közt említették Bitter Brunót és blogját, a Judapestet.

Ha online vagyok, akkor Shadainak hívnak, zsidó blogger vagyok. Közel másfél éve írom bejegyzéseimet többedmagammal a judapest.org blogon. Bejegyzéseim többsége zsidó popkultúráról, posztmodern “identitáspolitikákról”, alternatív és radikális zsidó kezdeményezésekrõl, izraeli nyilvános és utcai művészetrõl szólnak. Offline Bitter Brunó a nevem, marketing- és piackutatással foglalkozom egy kvalitatív kutatásokra specializálódott cégnél. Budapesten élek, az Újlipótváros lokálpatriótájaként – amirõl egy másik közösségi blogot vezetek, www.ujlipotvaros.hu címen.62

Igaz, hogy a közel egy éve a Szombatnak adott interjú óta megszûnt, illetve átmenetileg nem üzemel az Újlipótváros “szuperlokális site”,63 sõt, maga a szerzõ is kerületet váltott, és közelebb húzódott a régi zsidónegyedként aposztrofált VII. kerületi Belsõ-Erzsébetvároshoz, a Judapest ars poeticája azóta sem változott. Maga a Judapest elnevezés, ellentétben sokak tévhitével, nem mai találmány, a “Jew York”-ot idézõ szójátékot a honlap FAQ-jában így jellemzik:

A judapest szó Karl Luegertõl ered, Bécs századfordulós (19.) polgármesterétõl: Karl ezt a kifejezést antiszemita (és mellesleg “antimagyar”) éllel használta. A korabeli hazai élclapok hamar átvették ezt a toposzt, és gyakorlatilag máig az antiszemita közbeszéd egyik kifejezése maradt a judapestezés. Mi azonban szemantikai harcot hirdettünk. Visszavesszük ezt a kifejezést és pozitív tartalmakkal fogjuk megtölteni. […] Judapest: kreatív energia, reflexió, pozitív látásmód, inspiráció. Zsidó identitás és kultúra a 21. századra.64

Ez az önmeghatározás nemcsak a budapesti zsidó szubkultúra egyik élcsapatát jellemzi nagy pontossággal, hanem megerõsíti az 1966 után születettek nemzedékérõl eddig elmondottakat. A Judapest blog e szemantikai harcban a töredezett identitások dekonstrukciójára törekszik.65 Amellett, hogy a “szerkesztõség” egyesíti magában azt az identitás-sokszínûséget, ami kreativitásban és a tartalom pluralizmusában jelentkezik az interneten:

A legfiatalabb “judapest-blogger” 22, a legidõsebb 31 éves; a csapatunkat nagyjából fele arányban lányok alkotják. Van köztünk anarcho-kapitalista business punk, lubavicsi japánfilm-szakértõ, orvosból lett író, könyvelõ, életmûvész-gyakornok és városi bringás pszichológus. [… A vallás] tekintetben sem homogén a judapest blogger csapat. Van köztünk “somer sabesz” chabadnyik és antiklerikális libertáriánus egyaránt. Az én bejegyzéseim alapján egy modern ortodox barátom azt mondta rám egyszer, hogy én egy “l’art pour l’art zsidó” vagyok – ez viccesen hangzik, de persze ettõl még igaz is.66

A blog tudatosan mellõzni igyekszik a napi magyarországi és izraeli politikát, a holokauszt problematikáját, a mai magyar szélsõjobb helyzetét, valamint azokat a mainstream témákat, amik a zsidóságról alkotott párbeszéd legfontosabb elemeit teszik ki a “nagy médiában”, azaz a napi sajtóban és a mainstream zsidó orgánumokban egyaránt. Megjelenik viszont a mai magyar, izraeli, amerikai és nyugati zsidó popkultúra, a gasztronómia, színház- és filmkritikák, valamint a vallás és az ünnepek kortárs reflexiói. A 2004. novemberében indult oldal napi látogatóinak száma már átlagosan 800 feletti, többször meghaladja az ezret is,67 a statisztikák alapján a látogatók száma nagyjából évente megduplázódik.

Hogyan jelentkezik mindez a hozzászólásokban? A fentieknek talán némileg ellentmond, hogy ugyan a Judapest deklaráltan kerüli a napi politikához kapcsolódó témákat, a blog egyetlen, száznál is több hozzászólást kapó bejegyzése68 Gyurcsány Ferenc miniszterelnök The Timesnak adott interjújához69 fûzõdik. A politikus magyarországi antiszemitizmusról, a szélsõjobb erõsödésérõl és felesége zsidó származásáról szóló nyilatkozata nemcsak a honlap törzsközönségét alkotó zsidó és nem zsidó (de a zsidó témákhoz pozitívan vagy legalábbis toleránsan viszonyuló) olvasókat ösztönözte megjegyzésekre: a kommentek között megjelentek radikális megnyilatkozások is, a bejegyzést ugyanis felfedezte magának a szélsõjobboldali közönség is. Ráadásul az egész blog öt legtöbbet kommentált bejegyzésébõl az elsõn kívül a harmadik70 és a negyedik71 is napi politikai témákat feszeget.

A honlap hozzászólás-ranglistáját sokáig a Zsidó Nyári Fesztivál bejegyzés vezette:

Hadd kezdjem egy kis kirohanással: a Zsidó Nyári Fesztivál programjának gerince évek óta retrográd, tökéletesen ízléstelen produkciókból, skanzenszerû zsidó giccsekbõl áll. Az egészet átjárja valami avittság és õszintetlenség: ennyiben persze remek reprezentációja a hazai zsidó közéletnek. Eddig nem beszéltünk errõl, de tisztázzuk itt a blogon egyszer és mindenkorra: KLEZMER SUCKS. 99% polka, német és dán turistáknak, valamint eltunyult, középkorú magyar zsidóknak, akik persze fogalom nélkül vannak a zsidó kultúráról vagy a jó ízlésrõl úgy általában.72

Mindez – amellett, hogy alátámasztja korábbi tézisünket,73 megerõsíti a generációs ellentétekrõl elmondottakat is. A bejegyzés és a rá érkezõ egyetértõ hozzászólások körvonalazzák a fõsodorból kimaradó mûvészek körét, akiket szívesen látnának egy zsidó fesztiválon. Nem meglepõ módon ezek megegyeznek az amerikai radical Jewish culture valamint az izraeli avantgárd képviselõivel.74

Sófár Média (www.sofar.hu)

Kohn és Schönberger idézett cikkében a Judapest összehasonlítási párja a Sófár Média volt, ami a kezdeti hírportálból komplex szolgáltatóvá nõtte ki magát. A nyitólapon a hírek mellett zsidó naptár, zsidó közösségi rádió, fotóalbumok és videók, zsidó lexikon, a régi pesti zsidónegyedrõl megjelenõ cikkeket gyûjtõ dosszié, zsidó társkeresõ, fórum és közösségi blog is található. A Sófár Médiát azonban nemcsak ez a sokrétûség különbözteti meg a többi zsidó internetes laptól. A 2006. õszi budapesti önkormányzati választások idején politikai szereplõvé nõtte ki magát az oldal köré szervezõdõ egyesület, illetve annak vezetõje, Seres Attila, még ha akcióik marginális szerepet játszottak is a pártok kampányában. A Sófár elõször a zsidónegyeddel kapcsolatos megjelenéseket kezdte el virtuális dossziéba gyûjteni,75 majd, követve a régi pesti zsidónegyed fizikai örökségének megmentéséért harcot folytató legnagyobb hazai civil szervezet, az ÓVÁS! példáját, nyilvános és a média számára is hírértékû akciókat kezdeményezett a területen. Ennek egyik elsõ példája volt az általuk szervezett flashmob, valamint az, hogy erre Budapest fõpolgármester-jelöltjeit is meghívták.76

A “zsidóbarát zsidónegyedért” meglehetõsen paradox elnevezésû akciót – amin csak a jobboldal legnagyobb támogatottságú fõpolgármester- jelöltje, Tarlós István vett részt – a Magyar Zsidó Kulturális Egyesülettel (Mazsike) közösen szervezett meghívás követte, aminek keretében az öt indulóból a három legnagyobb támogatottságú fõpolgármester-jelöltet vasárnap délutáni sétára invitálták Belsõ-Erzsébetvárosba.

Kérjük, az önkormányzati választások elõtt kalandozzon velünk, pesti zsidókkal néhány órát abban a városrészben, amelynek fõutcája, a Király utca, Budapest elsõ kövezett közútja volt, ahol kabarék, színházak tucatjaiban szórakoztak eleink alig egy évszázaddal ezelõtt. Megmutatjuk Önnek, mit jelent számunkra a Belsõ-Erzsébetváros ma, elkalauzoljuk kedvenc helyeinkre, megismerkedhet a Pesti Zsidó Háromszög titkaival, múltunkkal, jelenlegi életünkkel, álmainkkal. A Magyar Zsidó Kulturális Egyesület és a Sófár Egyesület kéri, hogy jelöljön meg egy idõpontot, amikor rá tud szánni három órát erre a kikapcsolódásra. […] A séta után a Szimpla kertben (Kazinczy u. 14.) egy kellemes beszélgetésre várjuk a résztvevõket.77

Ez jól körvonalazza a Sófár Média szerkesztõinek narratíváját a régi zsidónegyed megújításáról. Amellett, hogy a “kellemes beszélgetést” egy olyan helyre szervezték, amit az általunk megkérdezett négy interjúalanyból három egyáltalán nem zsidó helyként, egy pedig hajdani zsidó helyként említett, az idõsebb generáció zsidóság-önképe rajzolódik ki a fenti mondatokból. A meghívó nosztalgiázó hangnemével (“velünk, pesti zsidókkal”, “abban a városrészben, amelynek fõutcája, a Király utca Budapest elsõ kövezett közútja volt, ahol kabarék, színházak tucatjaiban szórakoztak eleink alig egy évszázaddal ezelõtt”) és a jiddiskeit misztériumával (“megismerkedhet a Pesti Zsidó Háromszög78 titkaival”) tûnik ki. A flashmob meghívójában is találunk nosztalgiázó elemeket (“A pesti zsidónegyedben egy évszázaddal ezelõtt pezsgõ, színes, multikulti forgatagot alkottak az itt élõ zsidók és magyarok”, az eseményt az egyetlen zsidó-magyar népdal, a Szól a kakas már eléneklésével zárták), mindemellett érdekes módon a négy általuk felsorolt veszélybõl (“Ne várjuk tétlenül, hogy eltûnjön az útikönyvekbõl a »Jewish Quarter« fejezet, hogy a jellegtelen, belvárosi sétálóutcákról véglegesen elmaradjanak a mikvébe sietõ, fejkendõs asszonyok, a zsidónegyedet hiába keresgélõ turisták, hogy továbbálljon a romkocsmák népe.”) kettõ a turisták elvesztésére vonatkozik, a harmadik a jiddiskeitre utal, a negyedik pedig az egyáltalán nem homogén, és fõleg nem kizárólag zsidókból álló, a Belsõ-Erzsébetvárosba szórakozni járó közönség eltûnését vetíti elõre.

A Sófár Média hangneme a nyomtatott lapokéra és a rendszerváltás elõtti nemzedékekére hajaz. Az internet tehát nem csupán a “partizánok” terepe, mégis a Sófár jóformán az egyetlen képviselõje a historizáló szemléletnek a magyarországi zsidó virtuális világban.

Közösségi site-ok

Jewish Meeting Point (www.jmpoint.hu) 6000 regisztrált felhasználójával, 1400 fórumtémájával, több mint 225 000 hozzászólásával és 175 000 felhasználók közötti levelével79 a legnagyobb zsidó közösségi és társkeresõ domain Magyarországon, bizonyos átfedésekkel pedig valószínûleg a Judapest és a Sófár közönségét is egyesíti. Mégis, a mainstream zsidóságot képviseli, nem a szubkultúrát. Az oldal tartalmi koncepciója szintén a zsidóság kulturális meghatározásán alapul, így nem is meglepõ, ha a vezetõ hírek között magyarországi haszid sírkertek fotóit bemutató kiállítás, a Szombat címû magazin cikkeinek rövid kedvcsinálói és a Mazsihisz-hoz kapcsolódó témák szerepelnek. Az oldal, amelynek védnöke dr. Schweitzer József nyugalmazott országos fõrabbi, külön rovatot mûködtet a vallás iránt érdeklõdõknek,80 a pro-izraeli hírek mellett pedig külön oldalak állnak az Izrael iránt nemcsak turistaként, hanem bevándorolóként érdeklõdõk rendelkezésére.

A nemzetközi ismerõskeresõ oldalak hazai mása az iWiW81 hamar a mainstream része lett, ma pedig már az egyik leggyakrabban látogatott magyar portál, kezdetben azonban ennek is voltak a zsidó szub- és mainstream kultúrára egyaránt kiható vonásai. Amellett, hogy korábban az iWiW összejöveteleit rendszeresen a Klauzál téri Sark presszóban tartották, az is árulkodó jel, hogy a site 20 vezetõ fórumtopikja közé a politikán, szóláncot fûzõ asszociációs játékokon, valamint a társkeresésen és szexen kívül csak Izrael tudott bekerülni.

Pilpul – alterzsid weboldal (www.pilpul.net)

A Pilpul a Judapest óta talán az egyetlen, szubkultúrára (is) specializálódó, csak zsidó tematikájú magyar oldal. Szemben azonban Bitter Brunó blogjával, a Pilpul egyáltalán nem független. Támogatói között tudja a The American Jewish Joint Distribution Committee és az L.A. Pincus Alapítvány a Zsidó Oktatásért a Diaszpórában szervezeteket, mindemellett az internetes magazin és annak nyomtatásban megjelenõ lapja a Marom konzervatív zsidó ifjúsági egyesület hivatalos orgánuma is.

A Pilpul öt fõ rovatot kínál olvasóinak. Az elsõ a még a 2006-os nyárról ottragadt vb, ami a futball-világbajnokság eseményeit kísérte figyelemmel. A második a dosszié: itt különbözõ témák szerint (mozi, judaizmus, könyvkritika stb.) csoportosított cikkek találhatók. A harmadik és a negyedik a komoly és a könnyû, ami az ilyen rovatoktól megszokott kritikák mellett beszámol a Marom kezdeményezéseirõl is, akik – konzervatív önmeghatározásuk ellenére – a legprogresszívebb magyar csoportosulások közé tartoznak. Ennek legutóbbi példája a Sirály Marom-Pilpul kerekasztala, a “Ne hálj férfival, ahogy nõvel szokás, utálatosság az”. A Mózes harmadik könyvébõl kölcsönzött idézettel fémjelzett est apropója az Amerikai Konzervatív Mozgalom 2006. decemberi Rabbigyûlésének a homoszexuális kapcsolat bizonyos formáit engedélyezõ döntése volt. A Sirályban egy reform- és egy konzervatív judaista (utóbbi a Pilpul fõszerkesztõje), valamint egy neológ és egy lubavicsi rabbi vitatkoztak. Számtalan további, spontán vagy zsidó ünnepekhez és évfordulókhoz köthetõ esemény fûzõdik még a Marom nevéhez, ezek közül kiemelkedik a – többek által történelmi jelentõségûnek nevezett – Sokszínûség a zsidó hagyományban elnevezésû vallási kerekasztal, amelynek keretében egymás mellé tudták ültetni a magyarországi zsidó irányzatok képviselõit82 olyan kérdésekben, mint a nõ státusza, a vegyes házasság, az asszimiláció, a megváltó és a megváltás fogalma.

A honlap extrája a Hetven arc című ötödik rovat:

“A Tórának hetven arca van.” (Numeri Rabbah, XIII, 15)
A zsidók minden szombaton Mózes öt könyvének (a Tórának) egyik kijelölt részét olvassák. Ábrahámtól Józsefen át Mózesig, míg a zsidók el nem jutnak haza. Egy év alatt a Tóra végére érnek, majd értelemszerûen újra kezdik. És megint újra. “Hetven arc” rovatunkban hétrõl-hétre ezen ún. hetiszakaszok különbözõ kommentárjait olvashatjátok.
(Aki végigolvassa õket egy éven keresztül, az már rabbi. Onnan már minden csak formaság.)83

A Pilpul – a szekulárisabb Judapesttel szemben teoretikusabb, konzervatívabb, a vallási kérdésekre is hangsúlyt fektetõ – szerkesztõsége szintén azt az új generációt képviseli, amely nyugati és izraeli mintákat is követve megújító erõvel hat a budapesti szubkultúrára. Ennek viszont nem a Pilpul az egyetlen felülete. Mint azt Schönberger Ádám elmondja,84 a Bethlen téri közösségbõl kinövõ fiatal csoport hozta tetõ alá az elsõ, kifejezetten zsidó témájú színházi elõadásokat, közremûködnek a Sirály programszervezésében, de a nevükhöz fûzõdik a Hagesher klez-hip-hop együttes megalakítása is. Legújabb akciójuk az idei peszachra elkészítetett “pászkavacsora” mix-haggadájuk, amit ingyen kínálnak letöltésre a Pilpul honlapján.85

Matula Magazin (www.matula.hu)

A Matula Magazint a fentiektõl megkülönbözteti, hogy tartalmilag ugyan szubkulturális, de korántsem zsidó lap. Huszonéves fiatalok írták 11 évig – néhány hónapja megszüntették, ami nem példátlan a magazin életében –, a valaha gimnáziumi kezdeményezésként indult offline fanzin az internet megjelenésével állt át a rendszeres online megjelenésre. Szélsõjobboldali honlapokon elõszeretettel emlegetik “full cionista lapként”. Erre egy-egy zsidó témájú cikk mellett valószínûleg azzal is rászolgáltak, hogy a megszületõ Krisztust rózsaszín napszemüvegben röpködve ábrázolták, vagy hogy a még haldokló II. János Pálról bejelentették, hogy meghalt. A Matula akkor vált a zsidóságról folyó mainstream diskurzus fontos szereplõjévé, amikor a politikai sajtó rátalált “szolgáltatásukra”, a világ legnagyobb mozi-adatbázisának (IMDB) mintájára létrehozott IZSDB- re,86 azaz a The Internet Zsidó Database-re.

Az Internet Zsidó Database egy gép, amelynek segítségével bárki megtudhatja, hogy egy élõ magyar közszereplõ zsidó-e. Az számít zsidónak, aki szerintünk az. Az számít közszereplõnek, aki szerintünk az.87

A szolgáltatás lényege, hogy az oldalon található keresõbe magyarországi közéleti személyiségek nevét gépelve, a honlap szerkesztõinek valóságon alapuló, ám természetesen szubjektív válogatása alapján megtudhatjuk, hogy az illetõ személyiség zsidó származású-e vagy sem. Az IZSDB nyomán kirobbant hisztériában az adatvédelmi ombudsmantól88 és a 2005-ös budapesti Élet Menete megnyitó szónokaiig sokan felszólaltak, a Matula ironikus-groteszk ötletére végül egy szélsõjobboldali-nemzeti radikális párt, a Jobbik feljelentése tett pontot. A szervezet különleges személyes adattal való visszaélés miatt tett feljelentést, mert sajtóközleményük szerint “jellemzõ, hogy akik az elmúlt idõben antiszemitizmust kiáltottak, azok e lista esetében mélyen hallgatnak. Úgy tûnik, hogy a matula.hu-nak megfelelõ a pedigréje; adatgyűjtésük nem zavarja a zsidó szervezeteket.”89 A radikális párt provokatív akciója végül kudarcba fulladt, illetve annyit értek el, hogy a Matula amerikai szerverekre költöztette a honlap tartalmát.

A Matula elõszeretettel nyúlt kényes közéleti témákhoz, így nem az IZSDB volt az egyetlen húzásuk, amivel befolyásolták a mainstream média híriparát. A honlap leglátogatottabb cikke90 több mint 125 000 kattintással Homoki-Szabó Attila Energiamezõk Magyarországon címû,91 konspiratív cikke az orosz–amerikai–európai megegyezésrõl, amely szerint Magyarországon fog felépülni az Európát orosz gázzal és olajjal ellátó energiatároló-központ. Mindemellett visszatérõ téma volt a honlapon az SZDSZ és a zsidók. Tanulmányunk szempontjából legérdekesebb cikkük a 2005-ben írt Zsidótlanítják Újlipótvárost,92 egy fiktív ARD- riport a Gázai-övezet izraeli kiürítésének budapesti kontextusba helyezett másáról.

ARD Stúdió: Mikor várható, hogy megkezdõdik az erõszakos kilakoltatás?
Dietrich az Újlipótvárosból: Egyelõre nem tudni, bár a határidõ az önkéntes kiköltözésre már három és fél órája lejárt. Az erre a célra forgalomba állított üres villamosok hajnal óta állnak a körúton. Mindegyik kocsiban hat család fér el a csomagjaikkal együtt. Aba Botond, a városi tömegközlekedési vállalat vezetõje külön utasítást adott, hogy kék szalagokkal díszítsék fel a jármûveket, és mindegyik távnyitású harmonika-ajtó oldalára egy-egy mezüzét szereltek fel ideiglenesen a karbantartók, hogy a zsidók otthonosan érezzék magukat. A jármûvek egy része a Moszkva térre viszi a kitelepítetteket, ahonnan ideiglenes táborokba buszok szállítják fel õket Hûvösvölgyre. Egy második csoportot a Wesselényi utcai megállónál tesznek ki, ahol a helyi önkormányzat repatriációs programjának keretében bérházakat szabadított fel a lipótvárosi telepesek számára.93

A szocialista kerületi polgármestert, konzervatív Európa Parlamenti képviselõt és liberális értelmiségit, a Magyar Zsidó Hitközség elnökét és a belsõ-erzsébetvárosi Szóda kávézó tulajdonosát, a fõpolgármestert, a rendõrfõkapitányt és a helyi lakosokat felvonultató tudósítás idézett részlete a budapesti zsidók városon belüli elhelyezkedésére utal. A cikk szerint hosszú évtizedek asszimilációs, a városrészbe beépülõ magatartása után Újlipótváros zsidóinak el kell hagynia “szerzett lakhelyét”: választhatnak a gazdag Buda/Hûvösvölgy és az erzsébetvárosi repatriáció között. A lakóknak azonban néhány családon kívül eszük ágában sincs elhagyni otthonukat, már-már mániákus ragaszkodásukat Ellenbogen Iván véleménye tükrözi.

Dietrich az Újlipótvárosból: […] Mire készülnek?
Ellenbogen Iván, volt helyi lakos: Csak arra, hogy ott maradjunk, ahol születtünk. Joga van minden zsidónak ott élni, ahol akar. Nem adjuk fel Újlipótvárost, soha, de soha. Újlipótváros õsi zsidó otthon. Egyetlen négyzetcentimétert nem adunk oda a keresztényeknek.94

A virtuális térépítés különbözõ formáinak közös vonása, hogy olyan, a fõsodorból kiszorult, vagy oda még be nem került tartalmaknak ad felületet, amelyek egy évtizede, az internet elterjedése és “közösségivé” válása (blogok, social networking oldalak stb.) elõtt elképzelhetetlen lett volna. Az alternatív tartalmak, kultúra- és vallásolvasatok megjelenésének hatását alig néhány éves múltjuk miatt még csak találgatni lehet. A közös témák és problémák felfedése, annak lehetõsége, hogy a felhasználók szinte azonnali visszacsatolással vegyenek részt a kommunikációs folyamatban, nemcsak összekapcsolt addig elszigetelten mûködõ kezdeményezéseket, hanem olyanokat is mozgósított, akik rejtõzködõ identitásuk miatt tartózkodtak a hivatalos zsidó eseményektõl.

Következtetések

A mainstream–alternatív felosztás leegyszerûsíti a zsidó kulturális térben megjelenõ önreprezentációkat. Mint számos interjúalanyunk felvetette, maga az intézményesült zsidó struktúra is alternatív a magyar zsidóságot jellemzõ erõs asszimilációhoz képest.

Jelen tanulmányunk csupán pillanatfelvétel, hiszen a fizikai, a szimbolikus, a vallásos és a virtuális tér, akárcsak a szubkultúra szereplõi, folyamatosan változnak – utóbbiak ráadásul a legdinamikusabban. Mégis, a Judapest, a Budapesti Zsidó Színkör, a Hagesher, a Sirály, az egyre nagyobb volumenû kulturális kezdeményezések megjelenése a zsidó kultúrára nyitott fiatalok mind szélesebb rétegének megjelenését jelzi. A Sirály, e folyamat intézményesítésének és fenntartásának legjobb példája mérföldkõnek bizonyulhat a kritikus tömeg megteremtésében.

A virtuális közösség fizikai megjelenése, a folyamatos kapcsolattartás eredményképp a plurális identitás méginkább teret nyerhet. Az internet azonban nemcsak a zsidó szubkultúra kibontakozásának a felszíne. Alulról változtatja meg az alkotók és a befogadók szerepét és orientációját úgy az alternatív színtéren, mint a hagyományos és az új média fogyasztói között. A 2.0-s világháló, az úgynevezett “read-and-write web” a közösségen belüli kommunikáció hagyományos csatornáit mellõzve új fórumokat nyitott a csoporton belüli véleményeknek, demokratizálva ezek mûködését, miközben a magyar zsidóság pluralizmusát is tovább erõsítette.

A hivatalos zsidó establishment megújulásképtelensége, az itt szubkulturálisként leírt oldalak és felhasználóik számának folyamatos bõvülése akár azt a – több interjúalany által is kívánatosnak tartott – jövõképet is elõrevetíti, hogy hamarosan az olyan érdekképviseleti szervek, mint a Mazsihisz vagy a Mazsike kisebbségbe szorulnak, s õk lesznek a szubkultúra. Az establishment egyáltalán nem, vagy alig ismeri-használja az alternatív csatornákat. A “csehovi párbeszédek”, az egymás mellett elbeszélés egyelõre azt sejteti, hogy az idõ halad majd túl a hivatalos zsidó képviseleten és nem a szubkultúra képviselõi. Ez viszont új utakra indíthatja az alternatívokat is, hiszen elveszítik azt a (görbe) tükröt, melybe eddig néztek.

Irodalom

BELLER, Steven 1999 Big-city Jews: Jewish big city – the Dialectics of Jewish Assimilation in Vienna c. 1900 In: GEE, Malcolm, KIRK, Tim, STEWARD, Jill (szerk.): The City in Central Europe. Aldershot, Brookfield: Ashgate

BENEDEK, Marcell 1965 Naplómat olvasom. Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó

BRINKMANN, Tobias 2005 Topographien der Migration – jüdische Durchwanderung in Berlin nach 1918. In: DINER, Dan (szerk.) Synchrone Welten – Zeitenräume jüdischer Geschichte. Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht

BODEMANN, Y. Michal Bodemann 1996 Gedächtnistheater. Die jüdische Gemeinschaft und ihre deutsche Erfindung. Hamburg: Rotbuch Verlag

CSÁKI, Márton 2006 Zsidó blogger vagyok. In: Szombat, 2006. június

CSEPELI, György 1990 …és nem is kell hozzá zsidó. Az antiszemitizmus társadalom-lélektana. Budapest: Kozmosz könyvek

CSORBA, László 1990 Izraelita felekezeti élet Magyarországon a vészkorszaktól a nyolcvanas évekig. In: LENDVAI L. Ferenc, SOHÁR Anikó, HORVÁTH Pál (szerk.): Hét évtized a hazai zsidóság életében. II. Budapest: MTA Filozófiai Intézet.

DINER, Dan elõadása: Scope and Meaning of “Secondary Conversions”. Elhangzott: From Pre-Modern Corporation to Post-Modern Pluralism – Diasporic Cultures and Institutions of the Jews between Empire and National State Empires and Jews – Simon Dubnow Institut, Leipzig, 2003. február 22–24.

EJP European Jewish Press 2005. július 12. Conflict Over Krakow Jewish Festival. http://www.ejpress.org/ article/culture/1537

ENCYCLOPAEDIA JUDAICA 7. kötet 1971 Jeruzsálem: Keter

FENYVESI, Charles 2001 Mikor kerek volt a világ. Budapest: Európa

FINKIELKRAUT, Alain 2001 A képzelt zsidó. Budapest: Múlt és Jövõ

GANTNER, Brigitta Eszter 2005 A Magyar Szocialista Munkáspárt és a zsidó közösség az 1960-as és 70-es években. In: Világosság 2005/7–8. szám

GITELMAN, Zvi 2001 Reconstructing Jewish Communities and Jewish Identities in Post-Communist East Central Europe. In: KOVÁCS, András (szerk.) Jewish Studies at the CEU: I. Yearbook. (Public Lectures 1996–1999) Budapest: CEU

GILMAN, Sander L. – REMMLER, Karen 1994 Reemerging Jewish Culture in Germany. New York: New York University Press

GRUBER, Ruth Ellen 2001 A Virtual Jewish World. In: KOVÁCS, András (szerk.) Jewish Studies at the CEU: II. Yearbook. (Public Lectures 1999–2001) Budapest: CEU

GRUBER, Ruth Ellen 2005 A zsidónegyedrõl. In: Érték és Valóság, 2005 4. füzet: Friedrich Ebert Stiftung.

GYÖRGY, Péter 2006 Az üres dívány – PSYCHOanalyse. Freud-kiállítás a berlini Jüdisches Museum-ban. In: Élet és Irodalom, 2006/17. szám

HANÁK, Péter 1998 Alkotóerõ és pluralitás Közép-Európa kultúrájában. In: Budapesti Negyed 1998/22. szám

KAFFKA, Margit 1917/1957 Állomások. Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó

KOVÁCS, András 2002 Zsidó csoportok és identitásstratégiák a mai Magyarországon. In: KOVÁCS, András (szerk.) 2002 Zsidók a mai Magyarországon. Budapest: Múlt és Jövõ

KOVÁCS, András 2003 Magyar zsidópolitika a második világháború végétõl a kommunista rendszer bukásáig. In: Múlt és Jövõ 2003/3. szám

LACKMANN, Thomas 2000 Jewrassic Park. Berlin: Philo

LACKÓ, Miklós 2005 Zsidók a budapesti irodalomban 1890–1930. In: Zsidóság a dualizmuskori Magyarországon. szerk: Varga László, Pannonica kiadó, Habsburg Történeti Intézet, 281–291.

LADÁNYI, János 2002 Zsidóság, szegregáció In: Élet és Irodalom 2002.(46. évf.)/52. szám

LADÁNYI, János: A zsidó népesség térbeni elhelyezkedésének változásai in: Zsidók a mai Magyarországon , szerk: Kovács András , Múlt és Jövõ 2002.

MAGILL, Frank N. (szerk.) 1995 International Encyclopedia of Sociology. Volume 2. London, Chicago: Fitzroy Dearborn Publishers

MESTER, Tibor 2005 Pécsi városlakók mentális térképei – egy kutatás tapasztalatai In: BÖHM, Gábor, MESTER, Tibor, N. KOVÁCS, Tímea: Terek és szövegek. Újabb perspektívák a városkutatásban. Budapest: Kijárat

PAPP, Richárd 2004 Van-e zsidó reneszánsz? Kulturális antropológiai válaszlehetõségek egy budapesti zsidó közösség életének tükrében. Budapest: Múlt és Jövõ

PERCZEL, Anna 2005 Pest régi zsidónegyede. In: Múlt és Jövõ 2005/2. szám

PINTO, Diana 1996 A New Jewish Identity for Post-1989 Europe. In: JPR Policy Paper No. 1. London: Institute for Jewish Policy Research

RABINBACH, Anson – ZIPES, Jack (szerk.) 1986 Germans and Jews Since the Holocaust. The Changing Situation In West Germany. New York: Holmes & Meier

STARK, Tamás: Zsidóság a vészkorszakban és a felszabadulás után. MTA Történettudományi Intézete, Budapest 1995.

SCHNEIDER, Richard Chaim 1997 Fetisch Holocaust. Die Judenvernichtung – verdrängt und vermarktet. Berlin: Kindler

VINCZE, Kata Zsófia 2005 A zsidó valláshoz való “visszatérõk” Budapesten – A hagyománytól való elszakadás és a báál tsuvá jelenség kérdései. Doktori disszertáció kézirata

WEBBER, Jonathan (szerk.) 1994 Jewish Identities in the New Europe. London/Washington: Littmann

ZIPES, Jack 1994 The Contemporary German Fascination for Things Jewish. In: GILMAN, Sander L. – REMMLER, Karen (szerk.) Reemerging Jewish Culture in Germany. New York: New York University Press

  1. A tanulmány jelen keretei között nem célunk a magyar zsidó szervezetek 1867 óta követett asszimilációs politikájának elemzése. A témáról lásd bõvebben: Kovács András: Magyar zsidópolitika a második világháború végétõl a kommunista rendszer bukásáig. Múlt és Jövõ 2003/3., 130–143.
  2. Gitelman 2001.
  3. Kovács 2002.
  4. Uo. 16.
  5. Vincze 2005:43.
  6. Papp 2004.
  7. E tanulmány elsõ olvasata, amely a zsidó kulturális tér és az épített közép-európai zsidónegyedek kapcsolatát vizsgálta, 2006-ban az Antropolisban, valamint a Café Babelben jelent meg.
  8. Terek, képek és tér-képek. A modern város Tudományos konferencia – Pécs, 2004. május 7–8. http:/ /www.hermes.btk.pte.hu/letoltes/URBS.RTF szerzõ hiányzik.
  9. Encyclopaedia Judaica 1971/7:542–543.
  10. Bányai, Fromijovics, Komoróczy, Strbik 1999: 100.
  11. Ladányi 2002:79.
  12. Ladányi 2002:79.
  13. A Zsidó Budapest címû kötet szerzõi (Bányai, Frojimovics, Komoróczy és Strbik) következetesen új zsidónegyedként beszélnek az Újlipótvárosról, ezzel egyfajta “régi–új” szembeállítást suggalva, illetve a régi negyedrõl gondoltakat erre a városrészre alkalmazva.
  14. Ladányi 2002:81.
  15. Stark 1995:95.
  16. Ladányi 2002:84.
  17. Uo.
  18. A budapesti zsidóság meghatározásánál egyfajta leszármazási felfogás érvényesül, amit mi is alapként használunk, jelezve azonban, hogy e népesség igen sokszínû önnön zsidóságához való viszonyában (vagyis identitásában). Így a téralakítás vizsgálatánál elsõsorban a teret közvetlenül meghatározó csoportokra és azok tevékenységére, valamint identitásukra koncentrálunk. Ladányi az 1999-ben folytatott felmérésbõl indul ki, amelyben a holokauszt idején elszenvedett üldöztetések miatt kárpótlásért folyamodók képezték az alapsokaságot. Ezáltal tulajdonképpen a nürnbergi törvények érvényesültek áttételesen. E számítások alapján körülbelül 85 ezer a budapesti zsidó népesség száma. A meghatározásba így olyanok is beletartozhatnak, akik egyébként semmiféle zsidó identitással nem rendelkeznek. Ladányi 2002:78.
  19. Ladányi 2002:86.
  20. Lásd többek között: Kóbor Tamás: Ki a gettóból, Budapest 1904; Kaffka Margit: Állomások, Budapest 1917. Továbbá: Lackó 2005 Zsidók a budapesti irodalomban 1890–1930.
  21. Lásd: Gantner–Kovács 2006.
  22. A vallásos közeg, az ott kikristályosodott identitások és azok viszonya a negyedhez a kutatás egy késõbbi szakaszának feladata.
  23. Ennek két vizuális példája: Groó Diána Kazinczy utca címû rövidfilmje (1999) illetve az MTV-n 2007-ben sugárzott “A zsidónegyed – Pest zsidó arcai” címû ötrészes dokumentumfilm.
  24. Gantner–Kovács 2006.
  25. Gantner–Kovács 2006.
  26. Ennek megnyilvánulása a zsidó hitközséghez tartozó fesztiválszervezõ iroda nyári fesztiválja (elemzését lásd: Gantner–Kovács 2006).
  27. Csorba 1990.
  28. Csorba 1990.
  29. Lásd még Kovács 2003, Gantner 2005 A Monarchiában a “zsidó” egyértelmûen felekezeti hovatartozást jelöl, a Kádár-rendszerben már a felekezetiség és kultúrzsidó koncepciójának keveredését.
  30. Például: EMIH.
  31. Például: Szim Salom vagy Bét Orim. Ezek független közöségek, nem tagjai a MAZSIHISZ-nek.
  32. Ladányi 2002:83.
  33. Erre példa a “Pesti súl” egyesület, zsidó magánbölcsõde és óvoda létrehozása.
  34. Pinto 1996.
  35. A “Jewish space” kifejezést olyan esetekben, mint például Lengyelország, találóbb lenne “zsidó ûrnek” fordítani. Lásd még Gruber 2001.
  36. Bodemann 1996.
  37. Bodemann 1996:51. (Das “judaisierende Milieu” und das neue deutsche Judentum) “Dieses judaisierende Feld besteht aus Proselyten zum Judentum, aus den deutschen Mitgliedern jüdisch-deutsch oder deutsch-israelischen Institutionen und Vereinen und aus zahlreichen “Berufs-fast-Juden” außerhalb und selbst innerhalb dieser verschiedenen Institutionen.”
  38. Gruber 2001:69.
  39. Mester 2005:71. In: Böhm, Gábor, Mester, Tibor, N. Kovács, Tímea: Terek és szövegek – Újabb perspektívák a városkutatásban.
  40. Prágában mintegy 1500 fõs, Krakkóban pedig gyakorlatilag nem létezik közösség.
  41. A zsinagóga épülete közösség és Tóra-tekercs híján a vallásos zsidók számára elveszíti rituális funkcióját. A közbeszédben a zsinagóga gyakran a templom, “Isten háza” (keresztény) értelmezésében jelenik meg, szemben az eredeti “gyülekezés, közösség színtere” olvasattal. Jó példa erre az óbudai egykori zsinagóga, amelyet – noha napjainkban raktárként üzemel – a köznyelv még mindig zsinagógaként tart számon, a vallásos értelmezés szerint azonban már rég nem az.
  42. Papp Richárd és A. Gergely András kutatásain kívül a magyarországi szakirodalom alig foglalkozik városantropológiával, illetve azon belül is az “ethnoscapes” valamint “places of identities” problémájával a magyarországi zsidóság összefüggésében.
  43. Papp 2004:164.
  44. Interjú Kauteczky Dáviddal a Szóda egyik tulajdonosával 2007. február 27-én.
  45. Az interjúk a Budapesti Zsidó Színház vezetõjével (Vajda Róbert), a Sirály mûvészeti vezetõjével (Schönberger Ádám), a judapest.org fõszerkesztõjével (Bitter Brunó) és a Szóda egyik tulajdonosával (Kautezky Dávid) készültek. Õk ugyan rétegkultúrát képviselnek és formálnak zsidó tárgyú programjaikkal, de koncepciójuk sikerességét a látogatóik és médiajelenlétük visszaigazolja.
  46. Ennek egyik példája a Budapesti Zsidó Színkör Sark presszóban bemutatott Tartuffe-interpretációja, amelyben a szereplõk a klasszikus darab kereteit felhasználva reflektáltak a helyszínre és önnön zsidóságukra (2005. február 26).
  47. Kovács 2002:16.
  48. http://pilpul.net/konnyu.shtml?x=40626.
  49. Például a “myspace” illetve “second world” virtuális világokban jelenlévõ zsidó közösségek és tereik.
  50. Kovács 2002:32.
  51. Gantner–Kovács 2006.
  52. Interjú Schönberger Ádámmal a MAROM ifjúsági szervezet vezetõjével, a Sirály mûvészeti vezetõjével 2007. március 4.
  53. Interjú Schönberger Ádámmal 2007. március 4-én.
  54. 2007. március 2.
  55. MAZSIHISZ: Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége.
  56. Interjú Vajda Róbert rendezõvel a Budapesti Zsidó Színház vezetõjével, 2007. március 2-án.
  57. Kohn, I. és Schönberger, M. Zsidók a hálón. Szombat, 2005. június. (Szombat Online Archívum: http:/ /szombat.com/2005/0506zsidokahalon.htm, letöltve: 2007. március 15.)
  58. Szombatban éppen egy évvel Kohn és Schönberger írása után jelent meg interjú a Judapest alapító bloggerével, Bitter “Shadai” Brunóval. Csáki Márton: “Zsidó blogger vagyok” – Interjú Bitter Brunóval. Szombat, 2006. június. (Online Szombat Archívum: http://szombat.com/2006/0606zsidoblogger.htm, letöltve: 2007. március 15.)
  59. Gruber, R. E. 2001 A Virtual Jewish World. In: Kovács, A. (szerk.): Jewish Studies at the CEU: II. Yearbook. (Public Lectures 1999–2001) Budapest: CEU.
  60. Gruber elméletének kritikáját lásd még: Gantner, B. E., Kovács, M. 2006 A kitalált zsidó. A konstruált zsidó kulturális tér Közép-Európában. Egy új értelmezési lehetõség.Café Babel 52. szám.
  61. Nem részei az elemzésnek az egyes zsidó hitközségek publikációi (például az Egység, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (a Chábád Lubavics) lapja).
  62. Csáki Márton ibid.
  63. A www.ujlipotvaros.hu weboldal fejléce.
  64. Judapest: “Ez mi ez?” (FAQ) http://www.judapest. org/?page_id=331, letöltve 2007. március 15.
  65. Szombat többször idézett cikkében Shadai így vall identitásáról: “Ezekkel a vallási címkékkel nem tudok igazán mit kezdeni, de szerintem a legtöbb mai fiatal így van ezzel: identitásunk túlságosan is fragmentált ehhez. Ebbõl a szempontból az egész judapest.org projekt egyfajta kísérlet e töredezett identitások teljes dekonstrukciójára. Ez komolyan hangzik, de valójában nagy móka, amikor elõcitáljuk Ron Jeremyt, Ali G-t vagy Matisyahut, és minden mintha a helyére kerülne – ha csak egy pillanatra is.” (Csáki Márton ibid.)
  66. Csáki Márton: Ibid.
  67. Judapest: Honlap történelem. http://www.judapest. org/?page_id=971, letöltve 2007. március 31.
  68. Judapest/shadai: Rasszizmus shmasszizmus! 2007. március 5. http://www.judapest.org/?p=885, letöltve: 2007. március 31.
  69. Boyes, R. és LeBor, A. Beware the Right, rising again int the East, Hungarian leader says. 2007. március 2. The Times. On-line változat http://www.timesonline. co.uk/tol/news/world/europe/article1459352.ece, letöltve: 2007. március 15.
  70. Judapest/prezzey: Magyar kultúra napja. 2007. január 22. http://www.judapest.org/?p=831, letöltve: 2007. március 15.
  71. Judapest/shadai: A strandoló palesztinokat mégsem izraeliek ölték meg. 2006. június 13. http://www.judapest. org/?p=637, letöltve: 2007. március 15.
  72. Judapest/shadai: Zsidó Nyári Fesztivál. 2006. augusztus 23. http://www.judapest.org/?p=702, letöltve: 2007. március 15.
  73. Lásd még: Gantner, B. E., Kovács, M. Zsidniland – A zsidó kulturális tér Közép-Európában. Antropolis, 2006. III. évfolyam 1. szám.
  74. A hozzászólásokban több tucat alkotót sorolnak fel Steve Bernsteintõl (Sex Mob) Sacha Baron Cohenen át Meira Asherig, emellett még egy zsidó metálfesztivál ötletét is felvetik. Judapest/shadai: Zsidó Nyári Fesztivál. Ibid.
  75. Sófár Média: Zsidónegyed dosszié. http://www.sofar. hu/kosernyolcad, letöltve: 2007. március 28., illetve http://del.icio.us/sofar/zsidonegyed, letöltve 2007. március 28.
  76. Sófár Média: Ütött az óra! 2006. augusztus 17. http:/ /www.sofar.hu/hu/flashmob, letöltve: 2007. március 28.
  77. Sófár Média: A Mazsike és a Sófár a zsidónegyedbe invitálja a fõpolgármester-jelölteket. 2006. augusztus 31. http://www.sofar.hu/hu/node/64623, letöltve: 2007. március 28.
  78. A három legnagyobb belsõ-erzsébetvárosi és egyben budapesti zsinagóga, a neológ, az ortodox és a statusquo ante mindössze néhány utcányira fekszik egymástól, a köznyelv hagyományosan erre az – egyben Belsõ-Erzsébetváros régi pesti zsidónegyedét is viszonylag nagy pontossággal lefedõ – területre hivatkozik Pesti Zsidó Háromszögként.
  79. Jewish Meeting Point, 2007. április 1-i állapot. http:/ /www.jmpoint.hu.
  80. Ez zsidó szótárat, kósersági útmutatókat és “Kérdezd a rabbit” elnevezésû FAQ-oldalt is tartalmaz.
  81. A barátok és régi ismerõsök felkutatására szolgáló social networking oldal 2006. áprilisáig – amikor a T-Online felvásárolta – budapesti fiatalok kezdeményezésére és az õ fenntartásukban mûködött.
  82. Kelemen Kata rabbi (progresszív-reform), Dr. Balázs Gábor (modern ortodoxia), Köves Slomó rabbi (Chabad Lubavics), Lózsi Tamás (ortodoxia) és Verõ Tamás rabbi (neológia).
  83. Pilpul: Hetven arc. http://www.pilpul.net/hetvenarc. shtml, letöltve: 2007. március 15.
  84. 2007. március 4.
  85. Pilpul: Széder – pászkavacsi. 2007. március 30. http:/ /www.pilpul.net/konnyu.shtml?x=35903, letöltve: 2007. április 1.
  86. Matula Magazin: Internet Zsidó Database http:/ /matula.hu/izsdb, letöltve 2007. március 15.
  87. Matula Magazin: The Internet Zsidó Database. http://matula.hu/izsdb, letöltve: 2007. március 15.
  88. Népszabadság Online: Péterfalvi: a “zsidó adatbázis” törvénybe ütközik. 2005. április 12. http://www.nol. hu/cikk/358458, letöltve: 2007. március 15.
  89. Idézi az Index: Nyomoz a rendõrség az IZSDB “zsidóadatbázis” miatt. 2006. március 21. http://index.hu/ politika/belfold/0321izsdb, letöltve: 2007. március 15.
  90. A Matula statisztikái szerint. Matula DataStat Center: Na, hányan olvastak minket 2006-ban?. 11. évf., 2006/52. szám http://matula.hu/index.php?section= article&rel=52&id=636, letöltve: 2007. március 15.
  91. Homoki-Szabó Attila: Energiamezõk Magyarországon. 11. évf., 2006/50. szám http://matula.hu/index. php?section=article&rel=50&id=615, letöltve: 2007. március 15.
  92. Matula News Network: Zsidótlanítják Újlipótvárost. 10. évf., 2005/35. szám http://matula.hu/index. php?section=article&rel=35&id=424, letöltve: 2007. március 15.
  93. Matula News Network ibid.
  94. Matula News Network ibid.
Kategória: Archívum  |  Rovat: -  |  Típus: -

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.