Versek

1 2 3 4

egy meg kettõ három maradt a négy
egy mindent elbeszélõ költemény
*

1
a
csak a szél támad föl orrlukakban
szõrök hullámzanak a huzatban
még egy belégzés még egy kilégzés
orrnyereg alatt kietlen katlan
most mindenki itt van aki él és
mozog nagymama hokedlit hozott
az élet savanyúcukra ropog
fogaim között hangyatojások
lábam alatt tolakszom hogy lássak
valamit én is furakszom hagynak
az emberek egymás hegyén hátán
meg se születtem mögöttem hangya-
hullák testem gödrébõl kilátok
sietek kapkodom a levegõt
én érjek föl a földre legelõbb
mikor körbemutatja a sátán
újszülött halottnak a világot

2
m
ebéd után a ház elalszik lenn
a kertben szõlõkarók közt várlak
az ujjaim kacsok föl-lefutnak
faszom karóján siess mert így el-
élvezek rád gondolok hogy etted
az asztalnál a földiepret szád
csurom piros ragad ha csókolsz
ugye szûz vagy én is azt hiszed nem
láttam férfiak tekintetében
az asztalnál eperlé csurgott a
véred szádon ha szopsz véres ondó
te kurva szûz itt vagy hol a szellõ
se jár csak mi ketten a lugasban
fönn férfiak horkolnak és a nõk
mosogatnak anyánk keres és nem
talál ránk estig és soha többé
mohón esünk egymásnak a szádat
a számat gyerekek repetáznak
szabadítom kicsi melled lássuk
mi a desszert te nõ te gyerek te
melleid kelyhein bimbók epre
lábaid közt odvas darázsfészek
hagyod kinyalom a méhes mézet
botomat beteszem hagyod nézlek
csukott szemedben a délutáni
nyár unalma egy szót se szólsz nem nyögsz
hallgatsz alvó férfiakra gondolsz
ne belém ne rám mondod végre s nem
hasadra köldököd kagylójába
gyöngyöt ahogy õrülten szeretném
engedelmesen szõlõ tövébe
a földre élvezek már nem vagy ott
mintha kiverném alszol a házban

3
x
a ház a történésektõl ragad
a gyerek az életbe megy és nincs
kész a házi feladat elsõ nap
ki lesz mi lesz vele apa ne félj
ez még csak a megnyitó ünnepély
a ház a történésektõl ragad
evés ivás ürítés sok házi
feladat az elsõ magömlés mi
ez a sok kacat kidobni mind a
meghitt tévézések este miért
ideges a bácsi az apám most
én vagyok hát persze hogy szeretlek
szeretkezések megcsalatások
ágy bútor padló fürdõkád ragad
a történések bújnak elõlünk
szekrény kályha függöny mögé
ne is lássanak sarokban az el-
használt szavak hova tetted szia
megõrülök igyekezz szeretlek
csukd már be nyisd már ki oltsd le gyújtsd föl
tedd be vedd ki aludj odaégett
üres házban összesöpörve a
történések gyufaszál hajgumi
dobókocka körömolló forint
hol nem vagyok a halálban hol itt
szemétben sírban szedd össze magad
a ház a történésektõl ragad
nincs házi feladat ház sincs ne félj
te sem vagy csak a záró ünnepély

4
z
életemben nem éltem és ha már
mellém fektetett le a rút halál
vagy talán én vagyok rút te vagy rút
te édes hús te test ki ne hagyjuk
egymást romlott vagyok és érzéki
ha akarod férfi nõ és férfi
várj nyelvem a csók számon nem fér ki
nem tudom mi van velem az elõbb
még olyan merev voltam ne légy már
olyan hideg talán nem éri meg
egy kis flört ha már annyi idõt tölt
az ember a föld alatt pillanat
csak kiveszem gyomromból a kezem
beléd teszem elélvezek gyerek-
koromra emlékezem még nem basz
régen basz egy pina és egy fasz mi
történt veled tán a halálban is
hûséges vagy nézz szét pina pinán
faszon fasz a hullaházban semmi
részvét te is a tüdõmbe omlasz
végy részt részedet te is vedd el
ne nézz így hulla vagyok nem ember
mi az más vagyok mint a többi fasz
nekem nem a tested a szived kell
így most nagyon jó finom vagy most jobb
szádban szivem siess jön a boncnok

Naphimnusz**

Dicsérjen téged kedves húgunk, a Víz,
ki csurran és cseppen, idegesítõen csepeg, nem lehet tõle aludni, éjjel-nappal magához nyúl, õ már nagylány, duzzog, duzzad, kis melle bimbaján buggyan az áldott anyavíz, mindene nedves, de kicsi még, bújna Földanyánkhoz, forrásokkal, patakokkal, folyókkal ölelgeti, elárasztja szerelmével, aztán zavartan visszahúzódik, kavicsokkal játszik, a nagy, emberforma köveket magához húzza mélyre, aztán megunva eldobja, otthagyja õket, testvérhúgai, a Csillagok magukat bámulják benne, sose lesznek olyan szépek, mint õ, nõvére, a Hold is meglesi, elszégyelli magát, belesápad, megharagszik, holdkórossá teszi, hogy õt látogassa meg éjjel, de Víz húgunk Földanyánkat nyaldossa, dagálykor fölkúszik és Földanyánkra veti magát és az öreg kurva hagyja még jó hogy öreg bátyánk, a Nap semmit se lát a vén magamutogató exhibicionista csak magát látja és Hold nénénket szeretgeti és mi vidáman Víz húgunk szemébe köpünk senki még Atyánk se érti mit locsog vízesésekben bukfencezik öreg bátyánk, a Nap addig bámészkodik míg húgunkkal magamagát is eltünteti de húgunk õt is túléli ott ragyog minden keréknyomban tócsában fölszáradt pocsolyában leengedett úszómedencében lecsapolt mocsárban mindig marad egyetlen vízcsepp fûszálélen húgunk szépséges arcocskája felragyog õ csurran Földanyánk belsejében vakon tapogatja barlangok sziklafalait míg források száján kibuggyan a földbõl Víz húgunk Földanyánk tündér nevetése csurgók láthatatlan hajszálereiben csurog tova sehova buzgón gázol avarba gyanús nyomok maradnak utána fölnézünk nem tudni honnan de csöpög tán az égen átszivárog két tenyerünkbe gyûjtjük mindenember testvérek meg is mosdunk húgunk életnek szentelt fürdõvizében õ a kút az izzadság és az élet csurran cseppen cseperedik forrásokban patakokban folyókban folyamokban tavakban tengerekben duzzad óceánná nõ Szél öcsénkkel hancúrozik Tûz bátyánk vágyát eloltja mindenember testvérünket karjaival átöleli szorítja magába húzza s hatalmas szerelmi étvágya csillapodván átadja testvérünknek, a testi Halálnak ki kellõképp felpuffasztja s Földanyánk elé Víz húgunk undorodva kiveti
hát ilyen õ, alig várjuk már, hogy menyasszony legyen végre s lehulljon Víz húgunk, a hó
oly nagyon hasznos õ, oly drága, tiszta és alázatos.

* Szemelvények a négy világkort (arany-, ezüst-, bronz-, vaskor) és a négy életkort (gyermek-, ifjú-, felnőtt-, öregkor) a-tól zs-ig elbeszélő költeményből.

* Szemelvény egy ismeretlen szerzo (ki magának az A’sziszi, szentferenc nevet adta) Assisi Szent Ferenc Naphimnuszához írt kommentárjaiból. “Művéért” elnyerte méltó büntetését. Hold nénénk megorjítette, Víz húgunk megfojtotta, testvérünk, a testi Halál elcsúfította, Tűz bátyánk elégette, Szél öcsénk szétszórta hamvait. Földanyánk nem fogadta be. Nem siratják húgai sem, a Csillagok.

Kategória: Archívum  |  Rovat: -  |  Típus: Vers 1

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.