(vigyázz, ha ébredsz)

mert kell a csalás, kell a titok,
amin átlátsz és elfogadod,
mint gyöngyöket, méregcsöppjeit.
ha nem pusztul, nem is ébred,
nem ismer föl sose téged
bábos urad, ez a lélek itt,
kit éltet, hevít, áltat s kerít
szemed, szavad.

téged csalnak, s te vagy a csalás.
oly gazdag a nincs, kitárja más,
héja alatt nem alhatsz nyugton.
de hogy játszani hívjon újra,
gondolj másban is uradra,
mert te is csak báb vagy egy ujjon,
vigyázz, ha ébredsz, ki ne hunyjon
szemed, szavad.

(hádzs)

al-ghazzalíj, ki a szent tudomány
fonalát úgy fonta, mint széles keleten
elõtte senki más, midõn elhagyta
bagdadot, nyelve csodálatosképp
szabaddá vált. bõséges vagyonát
szétosztotta, és fiainak, akik csillagok
voltak körülötte, azt mondta, mekkába
indul, pedig damaszkuszba ment,
és évekig egy minaret alsó szintjén élt
magányosan, alig mutatkozott,
de esténként fölment a minaret tetejére,
hogy szíve teljesen elmerüljön
isten gondolatában. és mikor sok év múltán
öregen hazatért, mert fiai váltig hívták,
nem hozott nekik semmilyen új tudást,
semmit, amire vártak. al-ghazzalíj,
akinek nyelve immár teljesen szabad volt,
csak annyit mondott a legidõsebbnek:
“történt, ami történt, nem emlékszem.
gondolj valami jóra, és ne kérdezõsködj!”

(pohárnok)

józan, komoly szóra vágysz,
ami nem csal s megvéd?
fogd hát! évek sorát
rontja a sötét emlék,

ha túl büszke vagy, ha félsz
újra föltenni mindent
a régi lapra. mit érsz
magadban? nincs itt lent

más jutalom, csak mit
büntetésül is megad
a rabló idõ. magad
veszítsd, és hagyd a többit

másra! ölelj s vigyázz jól,
hogy a drága untság,
ki ne fogyjon szádról
a tarka hazugság!