Első ecloga

“Fortunate senex! ergo tua rura manebunt…”*
(Vergilius)

PÁSZTOR
Jó reggelt, Lacikám, örülök, hogy a májusi napfény
végre kicsalt a poros Tékából nyári tanyámra.
KÖLTÕ
Májusi napfény? tõlem ugyan süthetne ezerrel,
attól én még benn ücsörögnék Vergiliusszal.
Csakhogy az embernek nagy ritkán hobbija is van,
s úgy tudom, errefelé már szépen nyílik a nárcisz.
PÁSZTOR
Nyílik a drága virág;
jól meggyûjtötte a dolgom:
láttam, ahogy jöttél a bozótban, s úgy megijedtem –
azt hittem, hogy a tévések jönnek, vagy a Green Peace!
KÖLTÕ
És mi bajod neked azzal a Green Peace-szel, Dini sógor?
PÁSZTOR
Semmi az ég-egy-adta-világon! csak ne izélje
folyton a pásztori népet, mert letapossa a nyája,
“mind egy szálig”, a védett nárciszt…
Nos, ki a bûnös,
hogyha a Róma nevû város nem tud kifizetni
száz hektár legelõt se az áldott nemzeti parkra?
KÖLTÕ
Hát, ez is egy szempont, ha nem is túl szimpatikus ma…
PÁSZTOR
Nézd, én úgy tudtam, hogy az isteni rendre vigyázok
dús legelõn hizlalva a nyájat, s most mi az ábra?!
Ennyi fölösleges isten a földön még soha nem volt,
egyszer a nárciszt, holnap a mosdótálat imádjuk,
holnapután újabb istent keresünk…
Node mindegy.
Jöszte, kerülj beljebb égerfapados kalyibámba.
Mondd csak, tart-e a forró tánc a kevély Babilonban?
KÖLTÕ
Tart bizony! és még sok gödölyédet fogja a farkas
elhurcolni a borsikabokrok barna tövére,
míg az Eufrátesz bedarálja az emberi szennyet!
Írtam is egy szomorú kisepigrammát a dologról,
már régóta hever kiadatlan a kék noteszomban;
nem nagy vers, csak egy apró jelzés ronda korunkról –
hátha a boldog posteritas majd “megbecsülendi”.*
PÁSZTOR
Jól tetted, ha leírtad amit gondolsz az egészrõl –
én, amilyen nagy lusta vagyok, csak fújom a sípot.
Hál’istennek a nyári tanyákon boldog az élet:
volt egy pásztor a bükkös-tölgyes Vészmezején túl,
õ bizony egykettõre letudta a BOMBA-veszélyt is:
“Itt, a hegyek közt – mondta – a pásztor megmenekül majd…”
Szóval a helyzet mégsem olyan rossz, hogy berezeljünk!
KÖLTÕ
Hálásan köszönök mindent: hogy tartod a lelket
bennem is, és hogy megkínáltál gombatokánnyal…
Látom, a kecskéknek már jócskán duzzad a tõgye,
itt az idõ hazamenni az árnyas marhacsapáson…
Minden jót,
és viszlát majd a szamóca-szezonban.

* Lakatos István fordításában: “Így hát, boldog öreg, mégis megtartod a földet…”

“Igeképzés” a XXI. század elején
Szeptember tizenegyre poénos replika készül: egy tehenész “arabul”, száz arab “[B]ushlakodik”.

Kategória: Archívum  |  Rovat: -  |  Típus: Vers 1

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.