Diákmozgalom Budapesten 1969-ben

Diákmozgalom Budapesten 1969-ben1

A Magyarországon megjelent politikai és történelmi irodalom tanúsága szerint a budapesti maoista szervezkedéshez képest, amely a bölcsészkari diákmozgalom kirobbanásának elõzménye és alkalma, de korántsem meghatározó eszmeáramlata volt, magára az 1969-es budapesti diákmozgalomra itthon szinte senki sem figyelt fel, nemzetközi érdeklõdést pedig egyáltalán nem váltott ki.2 Ez mindenekelõtt annak lehetett a következménye, hogy a pártállam semmiféle nyilvánosságot nem adott a diákmozgalomnak. Az elõzmény és az alkalom az újbaloldaliság korabeli nemzetközi divatja miatt sokak elõl fedhette el az attól alapjában különbözõ mozgalmat. A pártállam suttogó propagandája pedig igyekezett a maoizmus Magyarországon nagyon népszerûtlen bélyegét rásütni a hetvenes-nyolcvanas évek magyarországi demokratikus ellenzékére, ami rágalom volt. Ezt a rágalmat viszont a rendszerváltás utáni magyarországi szélsõjobboldali publicisztika átvette és használja. Ezért is érdemes e sémától elszakadva közelíteni az 1969-es budapesti bölcsészkari diákmozgalomhoz.

Elõadásomban elõször áttekintem a diákmozgalom történetét a Kari Gyûlés tervének 1969 márciusi megszületésétõl a Kari Gyûlés folytatásának 1969 októberi betiltásáig (I), értelmezem a mozgalom politikai nyelvének sajátosságait (II), elmondom, kik és hogyan tiltották be a nyilvánosság új formáját (III). Ezután bemutatom a diákmozgalomra vonatkozó emlékezetépítés típusait, a mozgalom három résztvevõjének írásos emlékezéseit (IV). Majd a Kari Gyûlés betiltásának hivatalos indoklását szembesítem a betiltás utáni párttaggyûléseken elhangzott véleményekkel (V). Végül utalok arra, hogy a budapesti diákmozgalom milyen korabeli diákmozgalmakkal rokonítható (VI). A kutatást a kortárs résztvevõk visszaemlékezéseinek meghallgatásával kezdtem, majd a nyomtatásban fennmaradt anyagot tanulmányoztam, végül a levéltári forrásokat tártam és dolgoztam fel. Mindez a feldolgozás kezdete. A történet kicsiben erõsen emlékeztet az emberarcú szocializmus csehszlovákiai kísérletére és elfojtására.

I.

1969. március 25-én a budapesti bölcsészkar filozófus KISZ-alapszervezete nem volt hajlandó elfogadni felettes szervének, a kari VB-nek az – az alapszervezet feloszlatásának kilátásba helyezésével nyomatékosított – utasítását, hogy zárja ki tagjai közül a maoista államellenes összeesküvésben részt vett három tagját.3 Ehelyett a maoistákkal korántsem rokonszenvezõ többség a kari VB ellen fordult, és Kari Gyûlés létrehozását kezdeményezte, mint intézményes biztosítékot a végrehajtó hatalom önkényével szemben,4 hogy ezentúl senki se utasíthasson senkit kénye-kedve szerint. A kari VB önkényességén kívül az arab–izraeli háborúhoz viszonyuló Izrael-ellenes szovjet és azt követõ kádári politika, a párizsi, varsói és prágai diákmozgalmak, a “prágai tavasz”, a marxizmus budapesti “reneszánsza”, a gazdasági mechanizmus reformja, majd Csehszlovákia megszállásának sokkhatást jelentõ élménye, az ellene írt és elhangzott tiltakozások mind-mind szerepet játszhattak ebben.5

Április 29-én a kari KISZ-küldöttértekezlet a filozófus alapszervezet és az Eötvös Kollégium diákjainak képviselõi összefogása eredményeként új VB-t választott, amelynek programjában a Kari Gyûlés létrehozása és folyamatos mûködése középponti célkitûzés volt. Hatalmas, 1956 óta bizonyosan nem tapasztalt spontán energiák szabadultak fel és kavarták fel az unalmas, tekintélyelvû, konzervatív pártállami intézmény egyhangú és szervilis diákéletét: tacepaók, stencilezett Kari Híradó, pezsgõ viták, konstruktív javaslatok, pozitív kezdeményezések. Azzal kapcsolatban, hogy miként mûködjön az egyetemi politikai ifjúsági szervezet, a párt által irányított Kommunista Ifjúsági Szövetség, milyen legyen az egyetem szervezete (hiszen ennek reformja a hivatalos sajtó szerint is napirenden volt), milyen ösztöndíjrendszert válasszanak, és mi módon lenne érdemes megújítani az egyetemi oktatást. A diákok arra készültek, hogy alkotmányozó diáktestületet hozzanak létre, amely mindezt megvitatja és a vitatott kérdésekben állást foglal.6

Az egypártrendszer legfõbb méltósága, a hatéves megtorlást immár megegyezéssel felcserélõ Kádár János egy hónappal az új VB megalakulása után kétnapos látogatást tett az egyetemen, hogy – nyilvánvalóan az egyetemi vezetõség és annak felettes szerve, a budapesti pártbizottság riadalma következtében és az MSZMP KB, feltehetõen Aczél György KB-titkár hívására – lecsillapítsa az indulatokat.7

A mozgalom Kádár látogatása után is folytatódott. A nyári szünet a nagy remények és a nagy lendület jegyében köszöntött be.

Nyáron viszont a budapesti KISZ-bizottság titkára, Fõcze Lajos nyilvánvalóvá tette, hogy a Kari Gyûlés nem hozhat döntéseket, csak tanácskozhat. Ezzel az áprilisban megválasztott VB nem vitatkozhatott: a mozgástér egy pillanat alatt beszûkült, ráadásul ezt a változást el kellett fogadtatni a tagsággal. Ezt a Bakos István, Könczöl Csaba, Hamburger Mihály, Kovács András és mások által alkotott agytröszt és híveik, munkatársaik és támogatóik úgy tették, ami utólag is imponáló: elveik feladása helyett komoly munkával elõkészítették a nyilvánosság új fórumán résztvevõk vitáját és új perspektívákat nyitottak.8

Az egyre szûkülõ mozgástér határait feszegették a Kari Gyûlésre készülõ, a diákmozgalom bázisát alkotó alapszervezetek, különösen a filozófus, a történész, az angol, a francia és a magyar szakosok alapszervezetei. Valamennyien küldötteket választottak.9 Tervezeteket, javaslatokat dolgoztak ki, azokat megvitatták, továbbformálták és készültek arra, hogy végre hallathatják a hangjukat, és alakíthatják az egyetemi közéletet.10 A Kari Híradó Kari Gyûlés elõtti számában a filozófus alapszervezet titkára, a diákmozgalomban meghatározó kezdeményezõ és egyensúlyozó szerepet játszó Bakos-csapat egyik tagja, Kovács András tette egyértelmûvé, hogy az egyetemi demokrácia, az oktatási rendszer és az ösztöndíjrendszer megújítása szorosan összefügg, a közélet megújítását jelentik, ezért egymásra vonatkoztatva értelmezendõk.11

II.

A viták politikai nyelvét a “szocialista demokratizmus” uralta, amelyen a párt a tekintélyelvû, paternalista rendszerhez illesztett reformot, a nomenklatúra által diktált irány és tempó követését, integrálódást, konformizmust értett. A mozgalom elitjét és bázisát alkotó diákok azonban gyökeresen átértelmezték a demokratizmus fogalmát. Témáikkal, érveikkel, helyzetképeikkel és kezdeményezéseikkel rengeteg konstruktív energiát szabadítottak fel, és komoly visszhangot keltettek.12

Szerintük az aktivitás állt szemben a passzivitással, az elkötelezettség a karrierizmussal, az odaadás az önzéssel, s ha mélyebbre ásunk, egészen a ki nem mondott elõfeltevésekig, megkockáztathatjuk a folytatást: a közjó az egyéni érdekkel, az erény korrupcióval. Az általuk használt politikai nyelv plebejus demokrata volt. Olyan, amely a hatalmak megosztásának, az intézményes biztosítékok rendszerének kiépítésére irányuló (tehát liberális) törekvésekkel társult. Mentes volt a nacionalizmustól, tehát attól a szemlélettõl, hogy a saját közösség másokfölöttiségét hirdesse, de nem volt teljesen mentes sem érvelésében, sem fogalmazásmódjában az indoktrinációtól. Attól az eljárássorozattól, amely a rendszerbe sorolás, a végsõ megoldásra visszavezetés, és az osztályozás mûveleteinek alkalmazására, nem pedig az önálló gondolkodás problémamegoldó beállítottságára jellemzõ. Ez volt az, amitõl el kellett rugaszkodniuk, és ebbe voltak kénytelenek visszahátrálni, ha a hatalmi nyomás következtében védekezésre kényszerültek.

III.

A hatalmas energiákat felszabadító mozgalom ugyanis korántsem csak a múlt árnyaival szembesült, hanem a nagyon is létezõ pártállami hatalom óriási – széles skálájú manipulációval társított – nyomásával. A Kari Gyûlés immár azon a funkcióját korlátozó bázison volt csak összehívható, amely tanácskozó testületté degradálta az alkotmányozásra szánt és kidolgozott politikai fórumot. A felülrõl kikényszerített átértelmezés, a hatáskör módosításának elfogadása utólag elvfeladásnak tûnhet, ám a monolit szervezetben a felettes hatóság utasít, s a felülrõl lefelé épülõ szervezet struktúrája csak tömegnyomással változtatható meg. A tömegnyomást pedig a rendszeren belüli mûködéssel járó beépített önkorlátozás kizárta. A sikeresen tanácskozó, korrekt módon vezetett, döntésképes és minden vitára bocsátott kérdésben döntõ Kari Gyûlés megtárgyalta és megszavazta az egyetemi szervezeti és mûködési szabályzatot, s annak részeként a Kari Tanácsban az 1/3-os KISZ- (diák-) képviseletet.13 Tette ezt annak ellenére, hogy a felettes szervek képviselõi nem tartották be a játékszabályokat: sem a diákokra vonatkozó idõkorlátozást saját felszólalásaik során, sem azt, hogy az elsõ napirendi pont lezárásával a dékán által rideg merevséggel berekesztett ülést máshol és máskor hagyták volna folytatódni. Nem, a Kari Gyûlés folytatását betiltották.

Azt, hogy kik, immár azonosítani tudjuk.

A kari gyûlés után, 11-én délután, a kari pártvezetõséggel megtárgyaltuk a tennivalókat, s ennek eredményeként október 13-án a kari pártvezetõség és a KISZ VB együttes ülést tartott, amelyen megtörtént a helyzet politikai értékelése

– írta 1969. október 21-én Óvári Miklós szigorúan bizalmas, a Politikai Bizottság részére készített tájékoztató jelentésében.14

Az MSZMP KB Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztályának a Kari Gyûlésrõl naponta tájékozódó és minden érintett pártállami szervezetet ezzel kapcsolatban közvetlenül utasító vezetõje október 9-én még azt írta feljegyzésében, amelyben az érintett pártállami szervezetek vezetõivel kötött megállapodásokat rögzítette: “1/A kari gyûlést nem tiltjuk be.”15 A diákmozgalom engedélyezését éppúgy, mint pacifikálását ugyanez az osztályvezetõ vezényelte le Aczél György KB-titkár tudtával és egyetértésével, Rovó Jenõ KB-munkatárs segítségével, az egyetemi pártbizottság közremûködésével. Mindezt úgy tették, hogy a KISZ bölcsészkari végrehajtó bizottságának tagjait önfeladásra kényszerítsék, megalázzák és ellehetetlenítsék.

Ennek ellenére a diákmozgalom nem szûnt meg. Vezetõinek és tagjainak egy része újakkal kiegészülve a hátrányos helyzetû középiskolai tanulókat segítõ, már korábban megalakított Studium Generaléba, a kisfalu- és tanyakutató, a cigánykutató, a munkásszállás-kutató csoportba és a tudományos diákkörökbe helyezte át tevékenysége súlypontját, s az Egyetemi Színpad-beliekkel és az Eötvös Klub-beliekkel együtt aktívan mûködött.16

A diákmozgalom iratanyaga nem található az ELTE Levéltárában, mutatva egyben, hogy mit is jelentett a Kádár-rendszerben az egyetemi autonómia. De eddig az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának iratai között sem találta senki, hiszen a politikai rendõrség megrendelésre dolgozott. Ott lapult, ahol döntöttek róla, s ahol a megrendelések születtek: az MSZMP KB és a budapesti pártbizottság, valamint a KISZ budapesti bizottság archívumában, amelynek iratait ma a Magyar Országos Levéltár, Budapest Fõvárosi Levéltára és a Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltár õrzi.17

IV.

1.

Az utolsó egyetemi hónapomban, 1970 tavaszán, rövid idõre letartóztattak mindenféle vádak alapján, de nem telt ki belõlük egy izgatási per. (…) Nagyon tudakolták, hogyan szervezõdött a bölcsészek 1969-es Kari Gyûlése – ma már kevesen tudnak errõl a gyorsan elfojtott kis demokratikus robbanásról, a hatvannyolcas Párizs és Prága magyar diákvisszhangjáról

– idézte fel Haraszti Miklós budapesti diákmozgalom-élményét tíz évvel késõbb. A magyarországi pártállami rendszer enfant terrible-je, az egykori radikális mozgalmár, az 1970-es évek második felétõl a magyarországi demokratikus ellenzék emberjogi aktivistája, 2004 óta az Európai Biztonsági és Együttmûködési Szervezet hivatott és szenvedélyes média-szabadság képviselõje húsz évvel késõbb így folytatta:

…a bölcsészkari gyûlés (…) õsszel, a párizsi 1968-as Assemblée Générale megkésett mása. Hadd ne térjek ki a különbségekre, például arra, milyen a KISZ égisze alatt demokráciázni. Ez már egészen tömeges kis csinálhatnék volt, az Egyetemi Színpad megtelt. Nem kevesebb, a diákhatalom lett volna a tét. A második napot már meg sem tartották, bevonultak a civil rendõrök, leszaggatták a faliújságokat, attól kezdve megint csak pecsétes engedéllyel lehetett cikket kirakni.18

2.

Bakos István, a diákmozgalom választott vezetõje viszont huszonöt esztendõvel az egyetemisták szabadságtörekvésének kirobbanása és megfojtása után így érzékeltette a mozgalom pártállami korlátozását, a rá és társaira helyezett elviselhetetlen nyomást, s a visszavonulás eltérõ útjait és stratégiáit:

Amikor (…) 1969 tavaszán (…) egy rendkívül vehemens, 14 órán át tartó kari KISZ-gyûlésen a párt jelöltjével szemben a bölcsészkar ifjúsága demokratikusan engem választott vezetõjévé, leváltva az addigi, korrumpálódott, párthû KISZ-vezetést, maga Kádár János tett látogatást – életében elõször és utoljára – az egyetemen és a kollégiumban. Ekkor magunk is szót válthattunk vele. Kiderült, hogy a velünk történteket nemcsak az elõzõ évi párizsi diáklázadással, a prágai tavasszal, hanem a magyar (gazdasági mechanizmus) reformmal is szoros összefüggésbe hozták, s annak ellenzõi Moszkvában készültek nagy támadásra. Kádár János a látogatás után Moszkvában még nyugodtan mondhatta, hogy tapasztalata szerint a lázadó magyar ifjúságot nem a szocializmus megdöntésének, hanem jobbításának szándéka vezérli. Ám amikor mi õsszel (…) hozzáláttunk programunk megvalósításához, rövidesen szembetaláltuk magunkat elõbb az egyetemi és fõvárosi KISZ, majd a KISZ KB és az MSZMP KB vezetõivel, s új fórumunk, a Kari Gyûlés október 11-i ülését követõen olyan tortúra kezdõdött el, amelynek során fölfüggesztették a kari KISZ-bizottság tevékenységét, betiltották lapunkat, a Kari Híradót, rendszeres kihallgatásokkal, s a KB-tagok által tartott kötelezõ konzultációkkal, jelentések készíttetésével igyekeztek kifárasztani bennünket. Engem azzal vádoltak szûkebb körben, hogy külföldi imperialisták hálójába került polgári elemekkel szövetkeztem, Nagy Imrét és Dub<$[idegen>è<$]idegen>eket követem, míg másokat a hátam mögött azzal riogattak, hogy egy narodnyik nacionalista ravasz paraszt eszközévé váltak. Sajnos néhány kiváló társam – Könczöl Csaba, Kovács András, Demeter Júlia és mások – nem bírta elviselni ezt az emberpróbáló gyötretést, és látványosan lemondott. Magam úgy voltam vele, hogy ha a Kar ifjúsága egy évre választott, nekem egy évig viselnem kell e tisztet, még akkor is, ha ez idõközben keresztté változott. A nehézségek elviselésében sokat köszönhetek társaimnak és néhány pártfogó tanárunknak, akik mellénk álltak. Ilyen körülmények között – tevékenységünk felfüggesztve – álltunk át vezetõtársaimmal a kari KISZ-élet szervezése helyett a társadalomra nyitó közösségépítõ munkacsoportok mûködtetésére, a különféle kulturális programokra, egyenesedhettünk föl lassan az iszonyú politikai nyomás alól, s adhattuk át jó egy év múltával, viszonylag konszolidált körülmények között helyünket az újonnan választott vezetõségnek19

3.

Trencsényi László, a diákmozgalom egykori tisztségviselõje, az akkori politikai és tudományos közélet megújításának józan, mérséklõ, kompromisszív alakítója, a demokratikus pedagógiai szocializáció magyarországi úttörõinek egyike hét éve egy háromrészes cikkben idézte fel és értelmezte a diákmozgalom történetét, szereplõit és kontextusát. Megjelenítette és áttekintette a diákmozgalom szellemi környezetét, helyszíneit, programját, szakaszait és a mozgalom tisztségviselõinek dilemmáit, a Kari Gyûlés hatáskörének eltérõ értelmezéseit.

Látható volt-e elõre, hogy ez az új szervezeti forma lesz a legitimitás ütközõpontja? Hogy a bürokratikus centralizmus-demokratikus centralizmus-közvetlen demokrácia elvi, teoretikus vitái mögött e rendezvény értelmezése zajlik? (…) A diákélet és a mozgalmi élet egybefonódása vagy kettéválasztása többször felvetett kérdése volt az ifjúsági szervezetnek és az irányításnak. A pártállam modelljének nyilvánvalóan alapvetõen az “egyes mechanizmus” felelt meg: azaz nem tanulói- hallgatói – tágítva a dimenziót: állampolgári – jusson jár az önkormányzat, hanem a jól és a párt által többé-kevésbé közvetlenül irányított szervezet játssza el – fegyelmezetten, a hatalom iránti empátiával – az érdekképviselet szerepét, az ún. kettõs mechanizmusban egy dolog a szervezet, mely a maga szabályai szerint igazgatja önmagát, de ettõl független hallgatói érdekérvényesítés is érvényesül. A Kari Gyûlés eredeti modeljében nyilvánvalóan az utóbbi szándék munkált, mondhatni a párt és az állam szétválasztása, profán szekularizáció terve, legalábbis provokációja. A Bakos vezette VB – Bakos többedmagával a vezetõségben párttag volt – kereste azt a kompromisszumos formulát, mellyel még megõrzi legitimitását választói elõtt, de mellyel nem kockáztatja létét, nem hívja ki maga ellen a hatalom szigorát. Ebbõl a helyzetbõl lett aztán – ez így szokott lenni – az a súlyos botrány, melyben voltaképpen mindkét féltõl súlyos sebeket kapott. (…) (A Kari Gyûlésen) újra megmérkõztek a szervezeti elképzelések, az a “népfrontos” idill, mely a választások hajnalát jellemezte, csaknem széjjelfoszlott. Izgatott ki- s berohangálások az Egyetemi Színpad sötét nézõterén, a rádióriporter kitessékelése, a terembe lépõk szigorú ellenõrzése – nem jöttek-e véletlenül “fertõzõdni” (vagy éppen fertõzést terjeszteni) más felsõoktatási intézménybõl – mind-mind az eseménynek önmagán túlmutató tétjére utalt. A dékán drákói szigorral ragaszkodott a 14 órai berekesztéshez. (…) Dolgavégezetlen, frusztráltan széledt széjjel a több mint 300 ember, egyes testületek – különbözõ helyiségekben – saját ülésezéseikbe kezdtek. Estére a KISZ-irodán – együtt ültünk, s érzékeltük az eseményeket, hol kompromisszumkészségünket, hol ennek hiányát kárhoztattuk növekvõ bûntudattal – a kari MSZMP-szervezet képviselõje is megjelent, felolvasta határozatukat, mely szerint ezután a kari KISZ-bizottság minden összejövetelét, melyet nem jelent be elõzetesen a pártszervezetnek, s oda nem engedi be (!) képviselõjét, illegálisnak tekint, és haladéktalanul feloszlat. A VB túlélésre játszott. Stiláris bravúrral olyan értékelést fogalmazott és adott közre, mely a formális logika szabályai szerint megint csak mindkét felet – értsd: saját (választó) tömegeit, s a felettes hatalmát is kielégíti. Nyilvánvalóan “tragikai vétsége” az volt, hogy elhitte: lehet így taktikázni.20

V.

A Kari Gyûlést berekesztõ dékán, Székely György szerint:

…egyesek olyan demokratizálást akarnak a Karon, mint a nyugati egyetemeken. (Az egyik felszólaló pl. svéd mintára hivatkozott). Szükség van javítani az oktatómunkát, de nem naggyûléseken, és nem anarchiával. (…) A Kari Gyûlés nem volt demokratikus, mert a résztvevõk döntõ többsége hallgatott, csupán 10-15 ember beszélt 6 órán keresztül. Helyteleníti azt a követelést, hogy a hallgatók irányítsák az Egyetemi Színpad és az Eötvös Klub munkáját, mert ez az állami irányítást és koordinációt veszélyeztetné.21

Elvi, politikai szempontból lényegesnek tartjuk, hogy sem az ELTE-n, sem más felsõoktatási intézményekben nem szabad, hogy megtorpanás következzen be az egyetemi demokratizálódási folyamatban, a hallgatói önállóság, a KISZ jogkörének növekedésében. A történtekbõl viszont tanulnunk kell: többek között azt, hogy a demokratizálódást sem szabad a spontaneitásra bízni, hanem felülrõl kell szervezni, elõkészíteni és irányítani, tudatos koncepció alapján

– írta Feljegyzés az ELTE bölcsészettudományi kari üléséről (nyilván gyûlésérõl) címmel készített helyzetértelmezésében 1969. október 13-én Rovó Jenõ, az MSZMP KB Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztályának munkatársa, Dr. Gombár József és Dr. Vajó Péter, a KISZ KB titkárai.22

Igenis az arisztokrácia számára akarom fenntartani a befolyást a törvényhozásban, kizárva mindazokat, kiket a bölcs törvény, minthogy arra még most alkalmatlanok, mindeddig kizár. (…) Igenis gyámság alatt akarom tartani a tömegeket, s kereken kimondva, zabolázni is; ellenben igazságos igazgatás által anyagi jólétüket elõmozdítani; értelmi haladásukat is ápolni, de nem a keresetre szánandó és erre szükséges idejüket elvesztegettetni arra, hogy valamiben részt vegyenek, mit nem ismernek, mit nem kívánnak, s mire nem képesek, ti. az együtt uralkodásra. (…) Anyagi jólétet akarok nekik minden tekintetben biztosítani a nyilvános élet gondjai nélkül. (…) Felruházott bennünket, az arisztokratákat alkotmányos állásunk a hatalommal, hogy azok javáról gondoskodhassunk, kik a sors mostohasága által, mindenütt széles e világon, függésben vannak, t.i. a szegények, a nép, a tömegek. Kötelességünk, hogy azok gyámjai és védõi legyünk a kényszerítés, igazságtalanság és szerfeletti terheltetés, de egyszersmind a demagógok általi csábítás ellen is, kik õket kárukkal vétkes céljaikra akarják használni.23

Az idézet nem csak stílusában tér el az elõzõ kettõtõl. 127 évvel korábban vetette papírra és nyomtattatta ki szerzõje saját és ellenfele pozícióját meghatározva. A szerzõ Sztáray Albert konzervatív arisztokrata volt, aki véleményét Kossuth Lajossal szemben fogalmazta meg.24 Az arisztokraták–tömegek, urak–szolgák, kormányzók–kormányzottak szembeállítás szokatlanul nyílt ábrázolását meghatározó konzervatív paternalista állam- és társadalomszemlélet mégis rokon az elõzõ két idézetet 1969-ben papírra vetõ szerzõiével.

Mintha csak a Kari Gyûlés betiltóinak válaszolt volna – holott nem ismerhette a szigorúan bizalmas iratot – Járó Katalin pszichológus a bölcsészkar rendkívüli filozófus-pszichológus-pedagógus pártalapszervezetének másnapi taggyûlésén:

Az ismertetett állásfoglalásból, illetve határozatból a kari gyûlés leállítása és tovább nem folytatása érzõdik. Szerinte ez mindennél károsabb lenne, pedagógiailag lehetetlennek tartja. Valóságos problémák miatti feszültség van a hallgatókban, és ezekkel foglalkozni kell. Védte a KISZ VB vezetõit, mindenekelõtt Bakost, azzal az indoklással, hogy tapasztalatlanok, és nekik is lehetõséget kell adni arra, hogy tanulják és megtanulják a demokráciát. Kérdésesnek ítélte meg a beszámoló azon megállapítását, amely egyoldalúan csak a hallgatók részérõl veti fel a bizalom hiányát. Szerinte ez nem ilyen egyoldalú. Indokolatlan félelmünkrõl szólt; megfogalmazása szerint félünk, ha a hallgatók csoportosan együtt vannak.25

B. Mészáros Vilma irodalomtörténész a történészek és magyarosok alapszervében hasonló véleményt fejtett ki:

Hosszabb felszólalásra készültem, de úgy látom, nem ez a fórum lesz az, amely a tanulságokat levonja. Elekes (Lajos) elvtárs hozzászólásából kiemelném, hogy helyes, hogy nem csinál hamis történelmi analógiákat. A spontaneitás, naivitás, amit szemére vetünk a fiataloknak, abból is ered, hogy egy rendkívül erõs közöny-falat kellett áttörni, és úgy érezték, hogy a spontaneitás segít ebben. Szó esett arról, hogy az alapszervi gyûléseken mennyire szálltak vitába a helytelen nézetekkel. Azt mondhatom, hogy sehogy, mert ezek fel sem merültek. A KISZ-vezetõség elsõ lépése az volt, hogy megpróbálja áttörni azt a gondolatot, hogy nem érdemes semmit sem csinálni. A bajok onnan erednek, hogy hosszú évek óta lappangó kérdések felszínre kerülnek. Ez az egyetem humán, és nincs a világnak olyan ügye, ami ne vetõdne fel, de meg kell tanulni vitázni. Állandóan olyan helyzetben vagyunk, hogy vigyázni kell a demagóg hangokkal, de meg kell tanulni, hogy ha megkérdezik az embereket, nem mindig mondják azt, amit hallani szeretnénk. Egy történelmi távlatban el kell készülnünk, hogy megtanuljunk vitázni.26

A filozófus-pedagógus-pszichológus pártalapszervezet titkára, Simon Endre filozófiatörténész már-már tudathasadásos választ adott az alapszervében felszólalóknak:

Válaszában egyértelmûen foglalt állást: a demokratizmus nem azonos a spontaneitással és az egyetemi demokratizmus kiszélesítése nem az egyetemi autonomizmust célozza meg, hanem a szocialista egyetemmé válást. Simonovits (István)nénak válaszolva nyilvánvalónak minõsítette, hogy egyetemen kívüli hatások is érik a hallgatókat, ezt tükrözi Dénes elvtárs hozzászólása is, akinek terminológiája Hegedûstõl (András) származik. Létezik “beprogramozottság” is, amely ráadásul a tudománypolitika terminológiájával a tudománypolitika lényege ellen lép fel. Vitába szállt Farkas Endrével a kommunista szakemberképzés megkérdõjelezésében. Utalt arra, hogy a jegyzõkönyvbe való betekintésre nyilván mód lesz, de ezt össze kell egyeztetni azzal, hogy a kari gyûlés nem kaphat teljes nyilvánosságot. (…) Nem volt ilyen egyértelmû azoknak a hozzászólásoknak a megítélésében, amelyek a helytelen vélemények, nézetek nyilvánosságát követelték. Ellenkezõleg: velük egyetértõen azt hangsúlyozta, hogy “bizonyos nézeteknek is meg kell jelenniök (a baj az, hogy nem jelentek meg válaszok)”. Rovó (Jenõ) elvtárs felszólalt és helytelenítette a nagyon is tág megfogalmazást, amelybe minden belefér; azok a szélsõséges nézetek is, amelyek miatt és ellen született meg az ismertetett állásfoglalás, illetve határozat.27

S itt hadd szólaljon meg az egykori Dénes elvtárs, akkor IV. éves filozófia–történelem szakos hallgató.28 Simon Endre egészen kiválóan képzett filozófiatörténész volt. Ógörög tudását és naprakész tájékozottságát a modern nemzetközi filológiai és filozófiai szakirodalomban valamennyien tiszteltük, akik Platón- és Arisztotelész-szemináriumain részt vettünk. Furcsa volt, hogy ha az órán szakkérdésekben állást kellett foglalnia, valamelyik szovjet tekintélyt idézte ahelyett, hogy a saját véleményét mondta volna. Azután nyilvánvaló lett: az agresszorral való azonosulás félelem szülte jeleit tapasztaltuk nagyrabecsült tanárunkon, ahogy fenti válasza is a tanítványait védõ tanár és az agresszorral való azonosulás együttes jeleit mutatta. Egyik legtehetségesebb évfolyamtársunkat, Steiger Kornélt õ indította el pályáján. Talán megkockáztathatom azt a véleményt, hogy a félelem szülte alkalmazkodás, a megfelelés kényszere visszahatott rá: bénította alkotóképességét, talán ebbe betegedett bele, és ezért halt meg 52 évesen. Belehalt abba, hogy nem volt szabad.

VI.

Bibó István két évvel késõbb kezdte magnóra mondani Az európai társadalomfejlõdés értelme címû gondolatmenetét – néhai Berki Róbert (Budapest, 1936 – Hull, 1991) kiváló angliai kollégánk szerint magnum opusát – arról, hogy az egymás létébõl és merev szembenállásából táplálkozó oligarchikus kapitalizmus és egypártrendszerû kommunizmus ellenségképeivel, s a hatalomtechnikai, technokrata és forradalmi romantikus mítoszokkal szemben milyen jövõképet tart kívánatosnak. Olyat, amely a személyes és a személytelen uralom felõl a hatalom humanizálása, szolgáltatássá szelidítése, a kölcsönös szolgáltatások társadalma, az uralomnélküliség felé mutat. Ebben az összefüggésben kitért a nyugati és a keleti diákmozgalmak különbségére is. Szerinte:

A szocialista országokban föllépõ diákmozgalmak hallatlanul erõs szabadságigénye, humanitása és erkölcsi mélysége, programjának a konkrétsága onnan van, mert ezekben az országokban a szabadságintézményeknek a technikai mûködése rengeteg döcögõvel kísért valami; tehát ezekben az országokban a valóságos szabadságintézmények: a hatalmak elválasztása, a bírói függetlenség, a szabad választások, a sajtószabadság olyan reális követelmények, hogy ezekben az országokban a háborgó diákoknak van módjuk reális intézményeket követelni.29

Bibó István – aki nem valószínû, hogy akkor hallott a budapesti bölcsészkari diákmozgalomról – értelmezése abba az irányba mutat, amelybe az 1968-as varsói és a prágai egyetemi mozgalmak dokumentumai, Adam Michnik, Jacek Kuro<$[idegen>ñ<$]idegen>, Karol Modzelewski és Iván Sviták állásfoglalásai.30 A közép- és kelet-európai, az 1968-as lengyelországi, csehszlovákiai diákmozgalmak és – tegyük hozzá – az idáig sokak számára szinte ismeretlen 1969-es budapesti diákmozgalom hasonlósága, közös feladataik, dilemmáik és kifutásuk felé.

  1. A Maison de l’Europe contemporaine. Université de Paris X. 1968 en Europe: héritage d’un événement címû nemzetközi konferenciáján május 31-én elhangzott elõadás jegyzetelt magyar szövege. Köszönöm Bakos Istvánnak, Bordi Károlynak, Erõs Ferencnek, Gergely Andrásnak, Haraszti Miklósnak, Kovács Andrásnak, Radnóti Sándornak és Trencsényi Lászlónak, hogy megosztották velem emlékeiket. Trencsényi Lászlónak külön köszönöm, hogy rendelkezésemre bocsájtotta a Kari Híradókat is tartalmazó iratgyûjteményét, amelynek igen nagy hasznát vettem. Hálás vagyok segítségükért. az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti LevéltáraBudapest Fõváros Levéltára, azELTE Egyetemi Könyvtár és Egyetemi Levéltár, a Magyar Országos Levéltár, az Open Society Archivum és a Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltármunkatársainak, Kovács Jánosné, Vági Karolának (MOL), Zalai Katalinnak (PIL), Fehérné Bozsics Máriának (BFL), Varga Júliának (ELTE EL), Bakos Józsefnek és Rákosi Zitának (ELTE EK) és Kis-Kapin Róbertnek (ÁBTL). Köszönöm Szabó Bélának, a Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Kara dékánjának, hogy a Kar részt vállalt a kutatás és a konferencia költségeibõl. A cikk rövidített változata az ÉS 2008. augusztus 1-jei számában jelent meg.
  2. A maoista szervezkedésnek komoly külföldi sajtóvisszhangja volt. A tudósításokat a PB és a KB tagjai és munkatársai magyarul nyomon követhették: C. Longworth: “Új baloldal” Magyarországon és más szocialista országokban. UPI, febr. 21., Peter Kuntze: Mao-val és Guevarával Kádár ellen. Süddeutsche Zeitung, márc.2, Martos Péter: Magyarország “új baloldala”. Die Presse, márc.6. Cikkek a nemzetközi sajtóból. XV. (1970) 21., 70–73., Gabriel Lorince: Budapest ifjú maoistái. New Statesman, máj. 15. Cikkek a nemzetközi sajtóból. XV. (1970) 39, 64–65. Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Levéltár.
  3. Gáti Tibort, Révai Gábort és Vízl Eduárdot – akiket a Budapesti Központi Kerületi Bíróság a Pór György és társai elleni államellenes összeesküvési per résztvevõiként kisebb felfüggesztett börtönbüntetésre ítélt – kellett volna egy évvel az ítélet megszületése után kizárni a KISZ-bõl. Maga a maoista szervezkedés a Kádár- rendszert szélsõbalról, kínai, albán és rákosista álláspont felõl támadta azzal, hogy túl engedékeny, nem eléggé diktatórikus. A szervezkedés vezéralakja Pór György orosz–történelem szakos egyetemista, 1965 nyarától munkásõr volt, aki 1966-ban rendõrhatósági figyelmeztetést kapott, és két félévre kizárták az egyetemrõl az ellene indult rendõrségi eljárás miatt. Pór a Belügyminisztérium vizsgálati dossziéja és a vádirat szerint “1964-tõl bejárt a Kínai Népköztársaság budapesti nagykövetségére, ahonnan magyar és orosz nyelvû iratokat hozott el, azokat diáktársaival ismertette. Az MSZMP és a kormány nézeteivel ellentétes nézeteket vallott, amelyeket egyetemi szemináriumokon ismertetett, és nézeteinek híveket igyekezett toborozni. 1966 nyarán megismerkedett Sztolakisz Vangelisz görög emigránssal, és részben az õ hatására elhatározta, hogy az MSZMP politikája ellen szervezetten fog fellépni. A vele azonos nézeteket valló ismerõsei körébõl, fõleg egyetemistákból 1966 augusztusában illegális csoportot szervezett. Késõbb, 1967 nyarán újabb csoport alakult. A csoportok célja kezdetben a kínai és albán pártok politikai nézeteinek megismerése, terjesztése és szimpatizánsokból további csoportok szervezése. A csoportok tagjai rendszeresen találkoztak, kicserélték nézeteiket, megvitatták a szükséges tennivalókat, valamint a Kínai Nagykövetségtõl és egyéb forrásokból beszerzett izgató tartalmú anyagokat. Kidolgoztak egy programtervezetet, amely az MSZMP-t az osztályharc elkendõzésével, a nemzeti tõke újjászervezésével, a kapitalista restaurációra irányuló politikával rágalmazza. 1967 õszén Magyar Forradalmi Kommunisták Csoportja aláírással Pór György és Bence Sándor izgató tartalmú röplapot fogalmaztak, azt Malgot István sokszorosította, s a terjesztésbe Simon Pétert is bevonva azokat borítékban különbözõ címekre elküldték.” Pórt 1968 márciusában két és fél évre ítélték, de jó magatartása miatt sokkal elõbb szabadult. Vizsgálati dosszié Pór György és társai ügyében. I–V. kötet, Belügyminisztérium III/1. V. kötet, 1968. I. 23–IV. 20. Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, 10–53, 601/68. számú dosszié. Vö. Ítélet összeesküvési perben. Népszabadság, 1968. június 9. Open Society Archivum, 142.018, Tanjug: Students sentenced in Budapest F-54, June 13, 1968, Open Society Archivum, 142.018. Vö. Sasvári Edit: Miért éppen Pór? A kádári “üzenési” mechanizmus történetéhez.http://www.rev.hu/html/hu/kiadvanyok/szovegek_evk2000/sasvari.htm .
  4. Emlékezetem szerint többen – Radnóti Sándor, Haraszti Miklós, Kovács András és jómagam – vetettük ezt így fel.
  5. Simon Endre: Feljegyzés a filozófus KISZ-alapszerv 1969. március 25-én tartott taggyûlésének ügyében. PB. 1969/65-3. ELTE arch. Budapest Fõváros Levéltára, XXXV 10.c/1969/52. õrzési egység.
  6. Gergely András: Választások 1969. Kari Híradó, 1969. V. 16. 2–4. Kari bizottsági ülés 1969. V. 8-án. KH 1969. V. 16. 4–7., ELTE BTK KISZ VB: Választások után… KH, 1969. V. 16. 8–10, Soltész Judit: Mi a Studium Generale? KH, 1969. V. 16. 10–12., Spíró György: Az Alkotókör problémáiról. KH, 1969. V. 16. 13–15., A Munkacsoport vezetõsége: “Cigányok”. KH, 1969. V. 16. 15–16, K/önczöl/ Cs/aba/: A munkacsoportokról. KH, 1969. V. 24. 1–3., Szegõ László: Az oláhcigány kutatócsoport feladatairól. KH, 1969. V. 24. 3–4., Bíró Zoltán: Nekrológ helyett… KH, 1969. V. 24. 5–6., Hamvas Ferenc: Néhány gondolat a Kari Híradót olvasva.KH, 1969. V. 24. 7–8., Radnóti Sándor: A Kari Híradó köszöntése. KH, 1969. V. 24. 9–10., Egy hallgató (aki nem filozófus-ellenes): Mire jó? KH, 1969. V. 24. 10– 11., BTK KISZ VB: Közvetlen demokrácia vagy demokratikus centralizmus? KH, 1969. V. 24. 11–12., Év végi taggyûlések. KH, 1969. V. 24. 13.
  7. Kádár János az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Népszabadság, 1969. május 30. Open Society Archivum, 831.21, Eszmecsere fiatalokkal az ország, a világ dolgairól. Kádár János az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Népszabadság, 1969. június 1. 3–4., Open Society Archivum, 142.01, Dosztányi Imre: Vendégünk volt Kádár János. Magyar Ifjúság, 1969. június 6. 4–5., Open Society Archivum, 142.01.
  8. Bakos István: Megszületett a döntés. KH, 1969/70, 3. 1–2, Margittai Ágnes: Milyen legyen a Kari Gyûlés?. KH, 1969/70, 3. 2–3., A kari KISZ-bizottság 1969. IX. 30-án hozott határozata a Kari Gyûlésrõl. KH, 1969/70, 3. 4–5., Az okt.11-i Kari Gyûlés programja. KH, 1969/ 70, 3. 8–10., Kislexikon a Kari Gyûlés ügyrendjéhez. KH, 1969/70, 3. 11. Köszönöm Kovács Andrásnak, hogy erre felhívta a figyelmemet. Vö. Benkei András belügyminiszter: Az egyetemeken és fõiskolákon folyó ideológiai nevelés befolyásolására törekvõ ellenséges tevékenységrõl. Tájékoztató a Politikai Bizottság tagjai, póttagjai részére és Méhes Lajos elvtársnak. 1969. VI. 8. Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára 2.7.2. BM tájékoztató jelentések 1969. BM III/III. Csoportfõnökség (80–362) 41–9–134/1969. VI. 12. 69–75.
  9. Egy nem teljes és némileg elmosódott – ezért könnyen félreolvasható – lista szerint: Agárdi Pétert, Aranyi Krisztinát, Atkári Jánost, Ádám Évát, Bajkó Vilmát, Bakk Borbálát, Balassa Pétert, Balaton Lillát, Baló Györgyöt, Barabás Jánost, Baracs Ágnest, Bari Ágnest, Bartha Évát, Bazsó Júliát, Bárdos Juditot, Bebes Györgyöt, Benes Klárát, Berényi Jánost, Bihari Györgyit, Biszku Juditot, Bíró Máriát, Bolgár Júliát, Boródi Erzsébetet, Borzsák Juditot, Bölcs Matildot, Császár Edét, Csudai Csabát, Dajka Balázst, Doba Lászlót, Dolmányos Terézt, Domokos Katalint, Dukkon Ágnest, Elek Jánost, Faller Juditot, Faludi Györgyöt, Farkas Évát, Farkas Katalint, Fazekas Erzsébetet, Fehér Gabriellát, Fehérvári Gyõzõt, Ferencz Zsuzsát, Ferenczi Ágnest, Follinus Gábort, Fövény Gábort, Fülöp Zsófiát, F. Szabó Istvánt, Galló Juditot, Gács Juditot, Golnhoffer Erzsébetet, Gyimesi Tamást, Halácsi Katalint, Hamvas Ferencet, Haraszti Miklóst, Havas Fannit, Havas Zsuzsát, Heiszler Vilmost, Hont Istvánt, Horváth Ágnest, Horváth Évát, Horváth Idát, Horváth Júliát, Horváth Zsuzsát, Hrivnák Andreát, Jankovics Sándort, Jászberényi Zsuzsát, Kasza Máriát, Kenesei Istvánt, Kepes Andrást, Király Zsuzsát, Kiss Endrét, Kiss Györgyöt, Kiss Máriát, Klibó Anikót, Koós Annát, Köböl Annát, Könczöl Csabát, Körmendi Editet, Körmendi Zsuzsát, Körmöczi Györgyöt, Krach Vilmát, Kunos Lászlót, Kurtán Zsuzsát, Lackó Mihályt, Lakos Annát, Lieber Évát, Liener Pétert, Magas Mariannt, Margócsy Istvánt, Mayer Annát, Márki Mónikát, Máté Gábort, Mátéfi Klárát, Mayer Ritát, Melczer Tibort, Mesterházi Máriát, Mezei Annát, Mérei Évát, Mohos Istvánt, Molnár Csillát, Molnár Margitot, Nagy József Zsigmondot, Nagy Máriát, Németh Máriát, Pete Ferencet, Pintér Istvánt, Rajcsányi Irént, Radics Katalint, Ránki Júliát, Reményi Józsefet, Ress Imrét, Reszler Ágnest, Román Juditot, Rosta Évát, Schut Jánost, Simon Erzsébetet, Simon Istvánt, Soltész Juditot, Somlyai Katalint, Spiró Györgyöt, Standeisky Évát, Starcz Zoltánt, Szabó Dánielt, Szabó Júliát, Szalai Lajost, Szegõ Lászlót, Szénási Ferencet, Takács Ferencet, Takács Józsefet, Tausz Katalint, Tábor Ádámot, Tóth Tündét, Trencsényi Lászlót, Trombitás Endrét, Tugyi Jánost, Vajda Andrást, Varga F. Jánost, Varga Júliát, Varga Károlyt, Varga Lászlót, Veres Júliát, Várdi Esztert, Várkonyi Zsuzsát, Völgyes Gyöngyvért, Weltner Mariannt, Windt Zsuzsát, Zalka Ilit, Zentai Katalint, Zöldi Mihályt, Zsilák Máriát, Zsurka Ágnest. Meghívottak: Bartos Ilona, Benkõ Judit, Bethlen Katalin, Dávid Géza, Dezsényi Katalin, Ferch Magda, Flórián Endre, Földes Mária, Frank Tibor, Galicza Péter, Gerbner Mihály, Gyárfás Júlia, Hanák Katalin, Hantos Iván, Havas Ferenc, Havas Katalin, Heller Mária, Illés Zsuzsanna, Jávor Eszter, Kass Éva, Kálmán Klára, Káló Éva, Kelemen Péter, Kemény Gábor, Kulcsár Erzsébet, Lamm Judit, Lobányi Ágnes, Lirtai Nelli, Lónyai Mária, Magyarics Péter, Major Erzsébet, Mészáros Erzsébet, Mihályfi Zsuzsa, Mikó Edit, Molnár Géza, Nagy Katalin, Nagy Magdolna, Parill Orsolya, Pelle János, Petõ Iván, Püspök Magdolna, Rácz Zsuzsa, Rehrnai Zsolt, Salamon Reich Magda, Sándor István, Simon Katalin, Ster Anna, Szabó János, Szigeti Cecília, Tana Katalin, Tatár György, Terebes István, Treger Ferenc, Ugrin Aranka, Ulbrich András, Várady Géza, Weimann Klára. Rendezõ gárda: Budai János, Cseke Jenõ, Csizmadia László, Izelströger József, Krivácsi László, Rozs András, Tugyi János, Várnai Péter, Zombai Ildikó. “Keretszám: 300 fõ, 215 választott diák képviselõ, 45 vendég hallgató, 40 vendég oktató és felsõbb párt, KISZ szerv képviselõje. Tóth Pál KB-tól.” A listát Bakos István bocsátotta rendelkezésemre.
  10. ELTE Bölcsészettudományi Kar történész faliújság 1969. október 10-i cikkei, másolat, Tu/ 921/ 7, 147– 163., BTK KISZ VB: A Bölcsészettudományi Kar KISZ Bizottságának kari szintû kiegészítõ és végrehajtási javaslata az egyetem mûködési szabálytervezetéhez, Budapest, 1969. szeptember 20, másolat, Tu/921/7, 164–167. Magyar Országos Levéltár, Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Irattára, MSZMP Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztály, 288.fond, 36. csomó, 18. õrzési egység.
  11. Kovács András: Problémáink összefüggésérõl. KH, 1969–1970/3. 6–7.
  12. Demeter Júlia: Így láttuk mi, elsõsök. KH, 1969. V. 24. 17–18., Margittai Ágnes: “Nem mondhatjuk el senkinek …?” KH, 1969/70, 1. 7., Hurton Zsuzsamma: Még egyszer a nevelési gyakorlatról. KH, 1969/70, 2. 13–14., Trencsényi László: Még több KISZ-aktivistát! KH 1969/70, 1., 1–2., Szabó Dániel: Az alapszervezet. KH, 1969/70, 1, 2–3, Kúnos László: Építõtáborok 1969, Berlin. KH, 1969/70, 1. 4–5., Elek János: Építõtáborok 1969, Moszkva, KH, 1969/70, 1. 5, Zöldi Mihály, Laki Miklós: “Wolów nie ma wody”. KH, 1969/70, 1. 6., Így látjuk… /Vélemények az új ösztöndíjrendszerrõl/. KH, 1969/70, 2. 2–10. (Dr. Szathmári István dékánhelyettes, Szalai Lajos, k. –, Zsámboki Mária, Elek János, Redõ Ferenc), Balassa Péter: Beszélgetés az Universitas dramaturgiai stúdiójáról. KH, 1969/70, 2. 11– 12, Kiss Csilla: A lengyel egyetemisták szervezeteirõl. KH, 1969/70, 2. 12–13., (Bakos István:) A kisfalu- és tanyakutató munkacsoportról. KH, 1969/70,2. 15, Barna Gábor: A munkairodáról. KH, 1969/70, 2. 15., Spiró György: Egy kisz kirándulás. KH, 1969/70, 1. 16., Kari Híradó. Különkiadás az elsõ évesek számára, 1969.IX. 1–12. Igen ambiciózus a kari KISZ Bizottság 1969/70. évi ülésterve és azok a feljegyzések, amelyekben Trencsényi László – Bakos István és Bíró Mária számára – összefoglalta véleményét és javaslatait a közös munkával kapcsolatban. Ezek a csapatmunka egyértelmû jelei. Az üléstervet és a feljegyzéseket a Kari Híradó számaival együtt Trencsényi László gyûjteménye tartalmazza, amelyet érdemes lenne közkinccsé tenni. Nagyon tanulságosak a történész faliújságnak az MSZMP KB Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztály anyagában fennmaradt cikkei. Sajnos a többi faliújságcikknek, így a filozófus faliújság cikkeinek nem jutottam a nyomára, bár nagyon valószínûnek tartom, hogy ugyanúgy lemásoltatták azokat, mint a történész faliújság cikkeit. Igen fontos és érdekes írások: Kelemen Péter: Javaslat a felsõoktatási intézmények reformjára, Aláírás nélkül: Miért hagyjuk, hogy így legyen…, Lackó Mihály: A Kari Gyûlés és a reformtárgyak, Aláírás nélkül: KISZ munka pénzért, A IV. évfolyam történész alapszervezetének interpellációi /álláspontja/ a Kari Gyûlésen a taggyûlés által elfogadott határozatok alapján /október 27-én/, ELTE Bölcsészettudományi Kar történész faliújság 1969. október 10-i cikkei, másolat, Tu/ 921/ 7, 147–163., Magyar Országos Levéltár, Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Irattára, MSZMP Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztály, 288.fond, 36. csomó, 18. õrzési egység.
  13. A Kommunista Ifjúsági Szövetség kari gyûlése az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán 1969. október 11-én. Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltár, BBA 35. fond, 204. õrzési egység 1–85. ELTE PB.1969/146. A Kari Gyûlés jegyzõkönyvének másolatára Kenedi János tanácsára és közvetítésével Ripp Zoltán és Zalai Katalin segítségével találtam rá, amit mindhármuknak nagyon köszönök. Magát a jegyzõkönyvet mielõbb közzé kell tenni. Miután elolvastam, az derült ki, hogy a nagyjából 1500 tagot képviselõ 300 küldött vitája túlnyomórészt tárgyszerû és korrekt volt és semmi sem indokolta – legfeljebb a spontaneitástól való félelem – azt, hogy ne folytatódjon. A levezetõ elnök, Bordi Károly igen korrekt vitavezetése és a felszólalók túlnyomó részének önkorlátozó tárgyszerûsége egyenesen imponáló volt.
  14. Óvári Miklós: Tájékoztató jelentés a Politikai Bizottság részére az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán kialakult helyzetrõl. Budapest, 1969. október 21. Tu/921/6, 94–99, másolat, az elsõ lap tetején: Szigorúan bizalmas, készült 3 példányban, 2 pld. Aczél et. Magyar Országos Levéltár, Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Irattára, MSZMP Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztály, 288. fond, 36. csomó, 18. õrzési egység.
  15. Óvári Miklós: Feljegyzés a Bölcsészettudományi Karon tartandó kari gyûlés elõkészítésérõl. Budapest, 1969. október 9, Tu/893, 2–9, másolat. Magyar Országos Levéltár, Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Irattára, MSZMP Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztály, 288. fond, 36. csomó, 18. õrzési egység.
  16. Az ELTE BTK KISZ Bizottság Tanya- és Kisfalukutató Munkacsoportjának beszámolója. Acta Iuvenum felszabadulásunk évfordulójára. ELTE BTK KISZ Bizottság, Budapest, 1970, 182–252., Könczöl Csaba: Jeszenyin és a forradalom. Acta Iuvenum Lenin születésének 100. évfordulójára. ELTE BTK KISZ Bizottság, Budapest, 1970, 52–70., Bakos István: Közszolgálatban (avagy egy “túlélõ” köztisztviselõ válogatott feljegyzései, írásai). Püski, Budapest, 1994, 53–82., 6–57., 70– 82., Trencsényi László: A kis generáció. Magyar Felsõoktatás, 2001/9 35–37., 2001/10, 60–62., 2002/1–2, 64–66.
  17. A Kari Gyûlés – 1969-ben titkosított – jegyzõkönyvének egyik példánya a Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltárban található: BBA 35. fond, 204. õrzési egység. 1–85, ELTE PB 1969/146. A másik példány pedig a: Magyar Országos Levéltár, Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Irattára, MSZMP Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztály iratai között: Tu/1069, 216–300, másolat. 288. fond, 36. csomó, 18. õrzési egység. A bölcsészkari pártalapszervezetek jelentéseinek lelõhelye: Budapest Fõváros Levéltára, ELTE archívum, XXXV.10c/1969/46, 47, 49, 51, 52, 53. õrzési egység.
    Kirschner Béla ELTE PB titkár levele Rovó Jenõnek, az MSZMP KB munkatársának, Budapest, 1969. október 1., másolat, Tu/ 893, 1, Arató Endre, Kardos József:Feljegyzés a Bölcsészettudományi Karon tartandó kari gyûlés elõkészítésérõl. Budapest, 1969. október 1, másolat, Tu/ 893, 2–4, Óvári Miklós: Feljegyzés az ELTE bölcsészkari gyûlésérõl. Budapest, 1969. október 9., 7–9, másolat, Tu/921/3, . Óvári Miklós levele Ilku Pál mûvelõdésügyi miniszternek, 1969. október 13. másolat, Tu/921/3, 10–11, Aláírás nélküli: Jelentés az ELTE Bölcsészettudományi Karán október 11-én lefolyt kari gyûlésrõl. Másolat, Tu/921/3, 12–17, Aláírás nélküli: Javaslat a kari gyûlés utáni teendõkre. Budapest, 1969. október 13, másolat, Tu/921/4, 18–20, az elsõ lap tetején: Bizalmas, készült 5 példányban. 1 pld. Aczél et, 3 pld. selejt /ezett/ , Óvári Miklós: Tájékoztató jelentés a Politikai Bizottság részére az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán kialakult helyzetrõl. Budapest, 1969. október 21. Tu/ 921/6. 94–99, az elsõ lap tetején: Szigorúan bizalmas, készült 3 példányban, 2 pld. Aczél et., Aláírás és dátum nélküli: Feljegyzés. Láthatóan a Kari Gyûlés elõtti idõbõl származik. Másolat, Tu/921/7, 100–103, Rovó Jenõ, Dr. Gombár József, Dr. Vajó Péter: Feljegyzés az ELTE Bölcsészettudományi kari ülésérõl. Budapest, 1969. október 13, másolat,Tu/ 921/7. 104–118, KISZ Központi Bizottság Egyetemi és Fõiskolai Osztálya: Feljegyzés az ELTE Bölcsészettudományi Karán kialakult helyzetrõl,Budapest, 1969. október 4, másolat, Tu/921/7, 119–121, Aláírás nélkül: Feljegyzés a BTK kari KISZ VB február 14-i /értelemszerûen: október 14-i/ ülésérõl. Budapest, 1969. október 15, másolat, Tu/921/7, 122– 123, Aláírás nélkül: Feljegyzés a BTK rendkívüli párttaggyûlésérõl. Budapest, 1969. október 15, másolat, Tu/ 921/7, 124–131, Aláírás nélkül: Feljegyzés a Bölcsészettudományi Kar KISZ-bizottságának 1969. október 15-i ülésérõl, másolat, Tu/ 921/7, 132–137, Kardos József, Arató Endre:Feljegyzés a kari gyûléssel kapcsolatos problémákról, Budapest, 1969. október 8, másolat, Tu/ 921/7, 138–140, Olvashatatlan aláírású: Feljegyzés az ELTE Bölcsészettudományi Karán kialakult helyzetrõl, Budapest, 1969. október 15, másolat, Tu/ 921/ 7, 141–143, Óvári Miklós: Feljegyzés az ELTE bölcsészkari gyûlésérõl.Budapest, 1969. október 9, másolat, Tu/ 921/ 7, 144–146, ELTE Bölcsészettudományi Kar Történész faliújság 1969. október 10-i cikkei, másolat, Tu/ 921/ 7, 147–163, BTK KISZ VB: A Bölcsészettudományi Kar KISZ Bizottságának kari szintû kiegészítõ és végrehajtási javaslata az egyetem mûködési szabálytervezetéhez, Budapest, 1969. szeptember 20., másolat, Tu/ 921/7, 164–167, Kari Híradó, a Bölcsészettudományi Kar KISZ-bizottságának közéleti fóruma, 1969/70. tanév, 3. szám. Tájékoztató és elõkészítõ anyagok az okt. 11-i kari Gyûléshez, másolat, Tu/921/7, 168–179, Agárdi Péter: Nyilatkozat az 1969. október 11-én megrendezett bölcsészkari KISZ gyûlés meghívottaival kapcsolatban, Budapest, 1969. október 13., másolat, Tu/ 946, 209, Agárdi Péter: Nyilatkozat a Le Monde c. francia újsáég munkatársnõjének egyetemen tett beszélgetésével kapcsolatban, Budapest, 1969. október 13., másolat, Tu/946, 210, Óvári Miklós levele Tömpe Istvánnak, Budapest, 1969. október 14., másolat, Tu/946/2, 211, Nagy Béla dékánhelyettes levele Rovó Jenõnek arról, hogy megküldi a Kari Gyûlés jegyzõkönyvét, amelynek javításait Agárdi Pétzer végezte, Budapest, 1969. október 22., másolat, Tu/982, 215, A Kari Gyûlés jegyzõkönyve, másolat, Tu/1069, 216–300, Polinszky Károly mûvelõdésügyi miniszterhelyettes levele Rovó Jenõnek arról, hogy a november 5-i megbeszélés emlékezutetõjét megküldi, Budapest, 1969. november 9., másolat, Tu/1069/2, 301, Széchy Éva (összeállította): Emlékeztetõ, Budapest, 1969. november 5., másolat, Tu/1069/3, 309– 315, Kirschner Béla ELTE PB titkár levele Óvári Miklósnak arról, hogy megküldi az 1969. november 11-i bölcsészkari összevont taggyûlés beszámolóját, Budapest, 1969. november 13., másolat, Tu/1078, 316, Szerzõ és cím nélkül, Tisztelt taggyûlés! Kezdéssel a beszámoló, másolat, Tu/1078, 317–338, Kirschner Béla levele Óvári Miklósnak, Budapest, 1969. november 25., másolat, Tu/1148. Magyar Országos Levéltár, Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Irattára, MSZMP Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztály, 288.fond, 36. csomó, 18. õrzési egység; BTK MSZMP csúcsvezetõsége: Feljegyzés, Budapest, 1969. május 6, ELTE PB 1969/68–3, másolat, 1–5, ELTE BTK MSZMP csúcsvezetõsége: Az 1969. szeptember 11-i vezetõségi ülés határozatai, Budapest, 1969. szeptember 18, ELTE PB 1969/119, másolat, 1–2, Simon Endre: Jelentés MSZMP bölcsészkari I. alapszerv 1969. október 14-én tartott rendkívüli taggyûlésérõl, Budapest, 1969. X. 17., ELTE PB 1969/126/5. másolat, 1–2, Jegyzõkönyv az ELTE BTK MSZMP VB 1969. október 20-i ülésérõl, 1,Jegyzõkönyv az ELTE PB 1969. október 28-i ülésérõl. ELTE PB. 1969/133–1, 1–11, Jegyzõkönyv a BTK 4 MSZMP szervezetének összevont taggyûlésérõl 1969.november 11-én, másolat, MSZMP ELTE 69/154–5, 1–22,. Jegyzõkönyv az ELTE Rektori Tanácsának, az MSZMP VB és a KISZ Egyetemi VB 1969. november 21-i együttes ülésérõl, ELTE BP 1969/145–2, 1–26, Kaszás Tiborné levele Kischner Béla nevében Bakos elvtársnak, MSZMP Budapesti Bizottsága Propaganda és Mûvelõdési Osztályára, Budapest, 1969. december 15., másolat, B/PMO/740/9/XII:16, 1, Szabó Kálmán: Hangulatjelentés, 1969.december 15, másolat, B/PMO/ 740/9/XII.16, 1–3. Budapest Fõváros Levéltára, ELTE arch, XXXV.10.c/1969/46, 47, 49, 51, 52,53. õrzési egység. Budapest Fõváros Levéltárában végzett kutatásomat Fehérné Bozsics Mária elõzetes munkája tette lehetõvé és könnyítette meg. Nagyon köszönöm idejét, energiáját és szívességét. Dr. Kirschner Béla, az ELTE PB titkára, Dr. Nagy Károly, az ELTE rektora, Balogh András, az ELTE KISZ VB titkára: Intézkedési terv az ELTE bölcsészkarán kialakult helyzet megváltoztatása érdekében.Budapest, 1969. november 14., másolat. Eötvös Loránd Tudományegyetem, Egyetemi Levéltár. Magyar Szocialista Munkáspárt, Eötvös Loránd Tudományegyetem Pártbizottsága. 1–6.
  18. Haraszti Miklós: Darabbér. Egy munkás a munkásállamban. Téka Könyvkiadó, Budapest, 1989. (Elõszó 1979-ben az elsõ magyar kiadáshoz. Magyar Füzetek Könyvei, Párizs.). 1–2, Haraszti Miklós: 1969. Beszélõ, 1999. www.beszeloc3.hu . Vö. Haraszti Miklós: Kondor Laci megölte a háborút – majdnem. Élet és Irodalom, 1999/4.www.es.hu. Érdekes elõzményt alkotnak, és feldolgozást igényelnek azok a viták és tanulmányok, amelyek a Tiszta szívvel (az ELTE alkotókörének idõszaki kiadványa, amelybõl összesen három szám jelent meg – az elsõ 1964-ben, a második 1965- ben és a harmadik 1966-ban) – hasábjain láttak napvilágot és a viták a KISZ-rõl és a sztálinizmusról folytak. A Tiszta szívvel egy-egy példánya az ELTE Egyetemi Könyvtárában található meg. Lásd: Farkas János: Húsz óra-húsz év. Tiszta szívvel, Irodalmi és kritikai folyóirat, 2. szám,. 1965. szeptember, 121–130., Kis János: Közélet vagy magánélet? Sánta Ferenc az Ötödik pecsét címû könyvérõl. Tsz, 2, 1965. szeptember 130– 137., Szekeres Péter: Forradalmi szervezet vagy hivatal? Tsz, 3–4, 1966, 99–104., Papp Anna: Levél Szekeres Péternek – KISZ-ügyben. Tsz, 3–4, 1966, 105–108., Haraszti Miklós: Hozzászólás. Tsz, 3–4, 1966, 109– 117., Farkas János – Kis János: Válasz Haraszti Miklósnak. Tsz, 3–4, 1966, 117–120, Bertalan László: Illúzió és érdek. Tsz, 3–4., 1966, 121–125., Bence György: Ismeretelméleti-politikai jegyzet a bürokráciáról. Tsz, 3–4, 1966, 126–131., Kis János: A szektásság kérdéséhez. Tsz, 3–4, 1966, 132–138.; 2. Vö. Kis János: Az 1956– 57-es restauráció. Harminc év távlatából. Medvetánc, 1988/2–3. 229–278. Lásd még: “Mészáros Tibor”: Jelentés.3.1.2. Munkadosszié. H-47114/1. Megnyitva: 1966. X. 11. M-32974. 1–4. Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, Belügyminisztérium III/III/2-b. M-32974. 1–4. Vö. Haraszti Miklós: Che hibái. Új Írás, 1969/12. 63, 2., Hajdú Ráfis: Forradalom vagy anarchia? Népszabadság, 1970. január 10., Haraszti Miklós: Egy vers és értelmezése. Népszabadság, 1970. január 24. Hajdú Ráfis: Viszontválasz, Népszabadság, 1970. január 24. Open Society Archivum, 142.018, Radio Free Europe, Hungarian Situation Report/ 20 January 19709-11. 142.018 áthúzva, Haraszti Miklósnál kigyûjtve. Belügyminisztérium, Vizsgálati Osztály. Vizsgálati dosszié Haraszti Miklós és társai ügyében. I. kötet, Melléklet. Tárgy: “Új Hullám” c. irodalmi est és az ELTE BTK által készített Lenin centenárium műsoranyaga. BM III/1. 10-54084/70, V-158/ /402/1–2. Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, BM 40-16-19/30–1, 30-2/1996, Jegyzõkönyv az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán 1970. október 8-án tartott fegyelmi bizottsági tárgyalásról /Andor Mihály ellen/. Eötvös Loránd Tudományegyetem, Egyetemi Levéltár 1–21, Dalos György: Hosszú menetelés – rövid tanfolyam. Magvetõ, Budapest, 1989, Dalos György: Kommentár. http://www.mozgovilag.hu/2000/03/marcius.htm, Haraszti Miklós: Civil kurázsitól civil társadalomig. A magyar szamizdat két évtizede. A hetvenes évek. 0,1%. http://www.rajk.hu/haraszti.html , Dombi Gábor: Zelóták és farizeusok. Gondolatok a Kádár-korszak ellenzékének korai szocializációjáról. http://www. Infopoly.info/study/zelot.html 2004 óta lásd még: The Organization for Security and Co-operation in Europe, www.osce.org/fom. Továbbá: http://hu.wikipedia.org/Haraszti_Miklos
  19. Bakos István: Közszolgálatban (avagy egy “túlélõ” köztisztviselõ válogatott feljegyzései, írásai). Püski, Budapest, 1994, 56–57. Gergely András szóbeli visszaemlékezése szerint ekkor katonai behívóval is zsarolták Bakos Istvánt és több társát. Bakos Istvánnak sohasem volt lehetõsége arra, hogy kiszakadjon a hivatalnok- lét szorításából, írásait csak a rendszerváltás után tudta megjelentetni, Vekerdi Lászlóval a Magyarország felfedezése szociográfiai sorozatba közösen készített Kutatómunkásokcímû – egykor tabuérintõ – kötetét akkor sem. Sokan vagyunk, akik szeretettel és hálával emlékszünk akkori apa-szerepére, a kisfalu- és tanyakutató csoportban átélt élményeinkre, közösségépítõ tevékenységére, késõbbi tudománypolitikai próbálkozásaira, segítségére. A levéltári forrásokból az derül ki, hogy az embertelen nyomásnak is különbözõ szintjei voltak. Könczöl Csabát és Kovács Andrást 1970. tavaszán beidézték a politikai rendõrség épületébe és eljárást indítottak ellenük, ami végül nem perrel, hanem rendõrhatósági figyelmeztetéssel zárult: Belügyminisztérium III/1. 10-54084/70. számú vizsgálati dosszié Haraszti Miklós és társai ügyében. I. kötet. “A nyomozás kezdetének idõpontja: 1970. V. 18, befejezésének idõpontja: 1970. VI. 12.” V-158/402/1. Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára. 40- 16-19/30-1/96, Baranyai György levele Nagy Károly rektornak arról, hogy Könczöl Csabát rendõrhatósági figyelmeztetésben részesítették. Budapest, 1970. július 8. Belügyminisztérium. Szigorúan titkos. 1–2, Galla Endre, Molnár József, Mátai Mária: Jegyzõkönyv Könczöl Csaba pártfegyelmi tárgyalásáról. Budapest, 1970. szept. 24. 1. Eötvös Loránd Tudományegyetem, Egyetemi Levéltár. A két tehetséges ember a pártállam idején – nyilván a rendõrhatósági figyelmeztetéstõl korántsem függetlenül – nem kerülhetett sem egyetemi oktatói, sem tudományos kutatói státuszba. Könczöl Csaba, az orosz szimbolizmus kiváló szakértõje, majd igazságkeresõ újságíró a rendszerváltás után meghalt. Kovács András, aki a diákmozgalom után a szamizdat irodalom megteremtésében szerepet játszott, szociológus, egyetemi tanár lett.
  20. Trencsényi László: A kis generáció 1–3. Magyar Felsõoktatás 2001/9, 35–37., 2001/10, 60–62., 2002/1–2. 64–66. Idézet: 2002/1–2. 64–65.
  21. Aláírás nélkül: Feljegyzés a BTK rendkívüli párttaggyûlésérõl. Budapest, 1969. október 15., másolat, Tu/ 921/7. 124–131, idézet: 124–125. Magyar Országos Levéltár, Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Irattára, MSZMP Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztály, 288. fond, 36. csomó, 18. õrzési egység.
  22. Rovó Jenõ, Dr. Gombár József, Dr. Vajó Péter: Feljegyzés az ELTE bölcsészettudományi kari gyûlésérõl. Budapest, 1969. október 13. 10., 921/7, 113. Magyar Országos Levéltár, Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Irattára, MSZMP Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztály, 288. fond, 36. csomó, 18. õrzési egység.
  23. Gróf Sztáray Albert: Nagymihályi levelek I. Háziadó. Világ, 1842. január 8. Nyomtatásban: Dénes Iván Zoltán: Közüggyé emelt kiváltságõrzés. A magyar konzervatívok szerepe és értékvilága az 1840-es években. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989, 53–54.
  24. Gróf Sztáray Albert: Háziadó I–II. Világ, 1842. április 13., 16., (Kossuth Lajos:) Nehézségek. Pesti Hírlap, 1842. április 17., Ismét és ismét adó. Pesti Hírlap, 1842. április 24.
  25. Aláírás nélkül: Feljegyzés a BTK rendkívüli párttaggyûlésérõl. Budapest, 1969. október 15. másolat, Tu/ 921/ 7. 124–131, idézet: 127. Magyar Országos Levéltár, Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Irattára, MSZMP Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztály, 288. fond, 36. csomó, 18. õrzési egység.
  26. Jegyzőkönyv a BTK 4 MSZMP szervezetének összevont taggyûlésérõl 1969. november 11-én, másolat, MSZMP ELTE 69/154–5, ELTE arch, másolat, 1–4, 3. Budapest Fõváros Levéltára, XXXV.10.c/1969/49.
  27. Aláírás nélkül: Feljegyzés a BTK rendkívüli párttaggyûlésérõl. Budapest, 1969. október 15., másolat, Tu/ 921/ 7. 124–131, idézet: 130–131. Magyar Országos Levéltár, Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Irattára, MSZMP Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztály, 288. fond, 36. csomó, 18. õrzési egység.
  28. “Dénes elvtárs” ebben az idõben már korántsem a “van-e elidegenedés a szocializmusban?”, az optimalizáció-humanizáció és a marxizmus reneszánsza vitákra figyelt, hanem Bibó István esszéit olvasta a felfedezés és a felszabadulás szenvedélyével. Mindazokat a készségeket pedig, amelyeket a filozófiatörténeti szövegelemzések során elsajátíthatott, ekkor Szekfû Gyula munkáinak a feldolgozására fordította, amelynek eredményei: A liberalizmus kategóriája Szekfû Gyula eszmerendszerében. Szakdolgozat, Budapest, 1970 (feltehetõen megtalálható az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának irattárában), Magyar tudós metamorfózisa. Szekfû Gyula szemléletalakulásának iránya pályafordulóján. Bölcsészdoktori értekezés. Budapest, 1972 (Eötvös Loránd Tudományegyetem, Egyetemi Könyvtár, Kézirattár, Kd 3403), A “realitás” illúziója. Szekfû Gyula pályafordulója. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1976.
  29. Bibó István: Válogatott tanulmányok. I–IV. (Vál. Huszár Tibor, ifj. Bibó István.). Magvetõ Könyvkiadó, Budapest, 1986–1990. III. 7–123, idézet: 93. Vö. Balog Iván:Politikai hisztériák Közép- és Kelet-Európában. Bibó István fasizmusról, nacionalizmusról, antiszemitizmusról. Argumentum – Bibó István Szellemi Mûhely, Budapest, 2004, Kovács Gábor: Az európai egyensúlytól a kölcsönös szolgáltatások társadalmáig. Bibó István, a politikai gondolkodó. Argumentum – Bibó István Szellemi Mûhely, Budapest, 2004, Tóth-Matolcsi László: Mûhely a lehetetlenséghez. Kapcsolódási pontok Bibó István és Ravasz László életmûvében. Argumentum – Bibó István Szellemi Mûhely, Budapest, 2005, Trencsényi Balázs: A politika nyelvei. Eszmetörténeti tanulmányok. Argumentum – Bibó István Szellemi Mûhely, Budapest, 2007 /Eszmetörténeti Könyvtár 2, 3, 4, 6/. Berki Róbert: A moralizmus realizmusa. Bibó István politikai filozófiája. In: Bibó István egyetemi elõadásai 1942–1949. Szerk. Dénes Iván Zoltán. Sajtó alá rendezte, a szövegeket gondozta: Balog Iván-Tóth László Dávid. Berki Róbert – eredetileg a History of Political Thought XIII,3 (1993 õszi) számában megjelent tanulmányát Csepregi András fordította magyarra: 253–278.
  30. Kende Tamás: 68-as új és régi baloldal Kelet-Európában. Elõadás a Szegedi Társadalomtudományi Szakkollégium és az MTA Szegedi Akadémiai Bizottsága Filozófiai és Történettudományi Szakbizottsága 68-as konferenciáján 2008. április 17-én. Kézirat.
Kategória: Archívum  |  Rovat: -  |  Típus: - 1

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.