Hallásgyakorlatok #19

amikor még az iskolában takarítottunk, volt egy hatalmas vízipatkány. | ha az elõjött a szekrények alól, a marcsi mindig elkezdett sikongatni. alig tudta abbahagyni. | még a tanárok is kiszaladtak a folyosóra, hogy mi van. || rozmaringot hozott a tengerpartról. azt mondja, ott vadon nõ. hogy volt a kempingben is. | nekem nem üdült meg. | majd beleteszem az ételbe. || amikor már nem bírok megmaradni a lakásban, csak megyek körbe a gangon. órákon át. | téglás az udvar. | lent minden nagyon kicsi, bent minden nagyon nagy. || ha befejezi, a piszkos tányért mindig elém tolja. | nem emlékszem, mikor csinálta elõször. vagy hogy mióta idegesít. || nagyon szerettem fogni a szenet. azt, ami darabos, nem a tojásszenet, vagyis nem a brikettet, hanem a darabosat. | és csak szorítottam meg szagoltam. közben mindenem fekete lett. || kérdeztem tõle: lomtalanítás van?

Hallásgyakorlatok #20

          Hommage à Michelangelo Antonioni

összeszámolta, hány ember temetésére kell még elmenni. felírta a névsort. | ceruzával beszámozta, hogy milyen sorrendben kell megszakítani velük a kapcsolatot. || elég volt. hagyd abba. | mit akarsz tõle? te legalább tudod? || reggel besüt a nap a szobámba. de csak télen. || ránézett a szekrényre. látszott, hogy üres. | nem értette, mirõl beszélnek. || simogatnék, én ilyenkor mindenkit csak simogatnék. | ha lehetne. leginkább az arcát. meg a hasát. || és mire hazaértem minden megváltozott. || a sónak is van szavatossága? nincs kivétel? || lassan odanyúltam, de nem volt már ott semmi. senki. || sárga, mint egy indián. el se hiszem, hogy õ az. || kerüljük meg a házat. szeretnék mondani valamit. || nem jött a ruháiért, pedig itt van szépen összekészítve abban a sporttáskában. | már karácsony óta. || aztán mindenfelé kerestük. kiabáltuk a nevét. hogy andi, andi. | sok helyen felkapcsolták a villanyt a házakban. | én meg csak, hogy ne most legyen valami baja. | ne most, ne most, amikor velem van.

Hallásgyakorlatok #21

mutogatja mindenkinek, hogy az ott a felesége. meg a két gyerek. | az asszony nevét sose mondja. csak a lányokét. de néha változtat. || ritkán van ilyen nagy baleset a városban. | bemondta a rádió is. | elment megnézni. || fogom a kezedet. itt vagyok. | ne félj, meggyógyulsz. || a fiúkat figyelte. csak a fiúkat. | amikor jöttek ki az uszodából. | a villamosmegállóból könnyû volt. || ebéd után elmosogatok. | aztán kicsit pihenek és várom, hogy elkezdõdjön a sorozat. || magára húzta, de vala- mije mindig kilátszott. || ne mesélj el mindent. | megijesztesz. || egy férfinak én sose köszönök elõre. | még akkor se, ha õ a fõnök. || talán visszajöttem. || de nem lepõdött meg, amikor benyitottam. | nem is takarta el magát. | az akkor sokat számított. || de megírtam neki, hogy hullik a hajam. | és hogy siessen.

Hallásgyakorlatok #22

mi köt ide? kötide, kötide. | mikö. || figyellek, de nem merek jósolni. | annyira más vagy. || beáll a kádba, én meg lemosom. | a kényes részeknél megkérdezem, akarja-e. | ha nem, megcsinálom. | aztán kiültetem a fotelba. || végig az járt a fejembe, hogy biztosan most is büdös a szám. | de már nem tudtam mit csinálni. || szélben fényesebbek a lámpák. | lehet, hogy kellene mondanom. || mi az, hogy vajhal? | undorító. || aki nem teszi a tenyerét a homlokomra, azzal többet nem csókolózom. || álltunk a pirosnál. gondoltam, majd középen találkozunk. a járdaszigetnél. | de mire zöld lett, elment. || múlt vasárnap meg mindent belevágott a kukába. az egész ebédet. a levest is beleöntötte. | folyt ki alul. || állatok! | csak néznek, mint az állatok.

Hallásgyakorlatok #23

mindene megvolt, mégse kívántam. || ha rászáll- tak a legyek, azt szerette. | amikor összevissza mászkáltak a bõrén. || sajtot ettünk kenyér nélkül. kockasajtot. és piros aranyat nyomtunk rá. | az volt még. || mert két telefonja is van. | és ha az egyiken hívom, akkor is õ veszi fel, meg amikor a másikon, akkor is. | mind a kettõt a zsebében hordja. | néha kiteszi egymás mellé az asztalra. || én koldusnak nem adok. | soha. || amikor levetkõztették, kiderült, hogy nõi bugyi van rajta. | undorító. mondta a sofõr. | a fickó meg csak nézett az oxigénmaszk mögül. || lovat rajzol mindenre. | pedig még nem is látott igazi lovat. | legfeljebb a tévében. || kilenc mozdulat az egész. | meg- számoltam, de mindig megijedek. | általában csak hétig merem. | olyan is van, hogy négynél abba- hagyom. || egyszer elveszett. | most meg ugyan- olyan hirtelen elõkerült. | félek tõle.