Róka a szőlőben

(Levél és krónika vidékről)

“Csirkeszív kapható!” – csak ezt ugatják
egyre a rókák, s bújnak sok tyukól
mélyén (aligha jöttek járt uton).
Ha vásárolsz, májjal keverve, gattyád
rámegy: eszed nem játszódik. Futon-
ágyon vásik el az ajzott kereslet,
kopár harcpázsit álmodtat: “szeretnek”…

Ez a szó fed le önmegszólitólag.
Önértékelõn nem, a vég kileng.
Vagy huszonötbõl marad úgy kilenc,
kivel jövõként élhetõ a holnap;
s kibõl nem tudni, mi az, mit kinyersz.
Ámbár háztájad neve annyi: téesz,
kepeszthetsz, míg a jérce mind tiéd lesz.

S meglepnek vészvírusok néhanap;
feltrappolók, bár van, mely csak poroszkál:
“Rash Hyper Plus” (USA-ból), s némi tûzkár.
Utóbbi a raktár falán harap
végig, vagy rágcsál csak. – Parázna Pascal:
vidékrõl ír szolid leveleket,
közben a svesztere beleremeg.

Te is így nyomod. Krónikássy Állag
leszel. Elõzetesen? – Végtire!
Kevercre, keserédre… s még mire
nem kalibrált mind (kezedbõl zabálnak).
Postán megy el, felcsapod “légire”
hírük? Oly mindegy, csak elküldd s lerójjad
kapirgálásról körmölt text’-adódat.
Olyik csõrén kedélyzûr látható:
“Mutáns lép fel; Bábolna nem szaroz’ már,
azzát küldi, mely éget s odakozmál,
melynek nyomában vastag, átható
bûzleh érzik; szállong, akár az ozmán
had mögött dervis kereng…” Nos, sürûl
a kísértetsort okádó Nagy Ûr.

Délceg mutáns jõ! Lónagyság kakassa,
baromfitarpán, mely négylábt üget.
“Ellene horgadsz? – Elbukád ügyed,
te, kistaréjos lúd-ész. Ûzve, gyakva
leszel, bizonnyal, kéjtõl vak, süket.
Mi elöl bemegy, úgy jön ki, lám, hátul,
hogy egész tested lett már: vérbrokátbul!”

Trancsírozódva oszcillál a farm már,
minden lakója szerteleng… E film
kockáiban ragacsos és fain
tollpihe szálldos. És hangár a barbár
térmértéke, ott pusztít, vad Kain.
Elröptetõ pózban sokszor találtat,
kezében béltérképbõl message-ágrajz.

Odaég szintén, amiként lepaktál
oxidánssokkal más is. Hõn vezet
szerteszét mellén agyas élvezet;
izzik s eltûnik, mint ahogy a bakkháns-
nõk mozognak jócskán kiélezett
szitukban. Néha felérez: korán jött!
(Óvodások közt siheder is korelnök.)

      *

Kapható csirkeszív, de mi az ára?
Állattalanság! Hol íly metoním
s metaforált gyilok kotol a hím

szuprálásában, ott jövõnk falára
szégyentelen ezt írják oda, ím:
“Kihullt tollal, csõrrel (meglásd, fogatlan),
darálthúsként dúsúlunk fel lovakban.

Némelyikünkön meg kór látható,
ennek faja szívzûr; ha eltapodnánk
lángját, csak mintha égõn ropogó nád
nyelvelne fel, vagy szikrás táviró
fûzné impulzus fonalát: gyors gombát…,
pestist, fertõzést. Éjbe szõtt zsarát
mintájának nevét (amely »ragály«)”.

Olyiknál olykor pontost látható,
miként mélyül belûl lágy rózsaszínje…
Ahol zrí van, sötétes. Felderítve
nincs túlzást lelke (s nem épp “tiszta tó”).
Púder, parfõm, krémkéreg istenítse
arcélét, s más piperék hûs köre? –
Komolyan ezt te nem mondod, öreg.

      *

Óh, nem tagadni: bird and influenza

mozgat feszt minket vásott drótokon.
Bábúk vagyunk, voltunk. A bõsz rokon,
a ruszki úgy jött hozzánk, mint Szuezbe
szeretett volna (ezt-azt megtorol-
ni). – Nyög visszaperdûlõ múltkerék:
“Ezerkilencszázötvenhat-negéd…

Csirkeszív? – Kapható! S ennyí az ára:
nyúlketyegõ az oroszlánbegyen,
avagy sörény lett, íme, az egyen-
ruha a kajla fülû gyávaságra,
mely a dicsõülés felé megyen
Jaj, véreim, jó Corvin-közi (?) srácok,
Hárs-hegyen tábornokmundér a sláfrok!”

      *

Bábolna most már csak mutál, mutál.
Zsírt összegez, kampóiról lecsúszik
minden fehérje, sejtek nyelve púszit
lehel egymásnak, kolloid cikáz…,
egyik ozmózis másikára hull itt…
s végtére oly dús korpusz reng ehelyt,
hogy a rémültség minden mást felejt.

Kategória: Archívum  |  Rovat: -  |  Típus: Vers

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.