Köszönj a hangnak

köszönj a hangnak asztalos beszéd
és vésd faragd és vésd faragd mi van
egyéb a kéknél és a hang
mi van egyéb a végnél és az ég
köszönj a kéknek szürke fémszemekkel
itt minden lát és semmi nem beszél
a hangnyi csendben milliom alak
nem ébrednek de nem is alszanak
mert minden látó félig éberen
kutatja mit amiben értelem
az értelem veszett feszítve nyomtalan
kutatja mit hogy hátha végtelen
az angyal földi útja még keresztben
és láttam is és meddig és kerestem
az angyal hangja is csak jelbeszéd
ácsolni rajta perben megfaragni
teremtett szó a nyelv minket megúnt
egyetlen ponton égnyi jég alatt
folytatódik az elsõ gondolat

Nagyadó

körmönfont játék ósdi becsapósdi
kerüld a kínt és kint reked az ajtón
világ zaja bár kamra zár az álmok
adáshibával cikáznak a fejben
és készülékünk olyan készületlen
hány nagyadó dobol még itt a falban
hány zúg a fülben és a virradatban
vad síkfutás megtorpan ugratóknál
és kik azok akik ott visszanéznek
két kisgyerek jönnék hát sorsvitéznek
gyõzni sárkányfej napról napra új szörny
rettegtet: lehet? lehetetlen?
kétélû szólam minden nyelvezetben
kaszabolni nem szûnik rendületlen
ám megszületni mégis nagy kaland
egy pillanatban a minden szorong

Véres szemű nap

itt jársz elõttünk (rongyfeltámadás
torzson madárijesztõk kornyikálnak)
egy üszkös fejseb énekelni mer
apollinaire
és rõt kontúrú halhatatlan árnyak
nyitnak némán
utat az abroncsos királynak
a táj halott elégve ébenágak

egy szót tudott még:
rozsdaalkonyat
hát felrikoltott
aztán behúnyta napszemét –
mindent kioltott

90 éve, 1918. november 5-én született Mándy Stefánia.