Versek

Rút, csingilingi ház

Mesébe illõ délután poharazunk
Egy kórház udvarán.
Kedvünk magas, szinte száll,
A betegség körbeleng,
De nem muszáj.
Titkok úsznak körül,
Egy történet felmerül,
És – látod – nem hitted el,
Mégis nevetünk.
A nevetés,
Mint fehér gyöngy,
Alágurul.
Még száz kép.
Még száz történet.
Mindegyik a legkedvesebb.
Fogod a kezem.
Nem is hiszem el, hogy meghalok.
Vannak testen kívüli receptorok.
Testen kívül visz a villamos haza.

Ugye, nem mondod, hogy én vagyok
Ez a rút, csingilingi ház?

Tranzit

Semmi extra. Átmentem a téren.
Még tegnap,
Az volt a tegnapi tranzit.
Opál mocsárszínek a város közepén.
Méretes bogárszememben
Lankák és arcok,
És minden arc kilóg.
Elnagyolt vonásaim szerint
Kínos szökésben vagyok
Éppen mindig szokásom szerint.
Elfog a pánik, nem tudom, mihez kezdjek.
Megsegít olykor a zene,
Egy hirtelen park,
Vagy egy házak közötti passzázs:
Egy tenyérnyi hely,
Esõben egész kis provincia,
Ahol úgy nyílik tér nekem,
Hogy végre nem szökésen gondolkodom,
Elfelejtem az idõkaput,
Maszktalan kitárulkozom.

Ezen a téren, nevezzük így vagy úgy,
Mindennap átmegyek.
Egykor kocsihajtó,
Mormolom,
És legtöbbszörös,
De most hogy én következem,
Se sebesség, se út, se gyõzelem,
Csak hogy tudok-e,
Merek-e lenni,
Hajtóból gyerek,
Gyerekbõl ember.

Kutyaszán

Ügessen kutyaszán az északi országutakon,
Ringjon tevekaraván sivatag homokján,
Egyszerre hajtok velük elõre és tovább
S messzi múltba vissza:
Régi árnyékok kísértenek,
Foszlányok, ízek, ahogy megtartja õket az emlékezet,
De hálás vagyok azért is, hogy olykor felejtek,
Mennyi mindent hasznos volt törölni.
Mint az õsember, gyûjtögetek,
Portyákon szerzem be a szükségletet,
S közben élvezem,
Hogy elveszhetek a részletekben,
Hogy vannak egészen köznapi csodák:
Az erdõben hányféle lény rejtezik
Vagy mutatkozik,
Milyen harcos a hõscincér,
És a vadkan hányszor meglapul,
Furcsa, hogy ez a sokféle szentség:
Restség és pogányság,
Istenek és emlék
Egyszerre járja át a szobát,
Közben persze tudom,
Hogy ez az egész csak hiúság,
Mese vagy vadkacsa,
Nem hagyom, hogy vélt vagy valós igazság elrontsa,
Én most itt magamba szívom az életet!

Kategória: Archívum  |  Rovat: -  |  Típus: Vers 1

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.