Üres akasztófák alapján is lehet tudni, hogy valami lóg a levegőben.

Mi a Káosz? Az a harmónia, ami megsemmisült a világ teremtésekor.

Akasztott ember házában nem illik kötelet emlegetni. És a hóhér házában?

Viselhet lúdtalpas ember sarkantyút? Viselhet. Csak nem kell pengetni.

„Az eunuchokkal hosszan elcseveghet az ember” – mondta egy háremhölgy.

Ne fűrészeld magad alatt a fát, kivéve ha éppen fel akarnak akasztani rá.

A gaztett szülőanyja a butaság. De az apák gyakran zseniálisak.

Vajon büntetésből, amiért nem hiszek a lélekben, azért nincs lelkem?

Ha gerinctelen vagy, ne próbálj a bőrödből kibújni!

A sár néha a mélység benyomását kelti.

Tudom, honnan a zsidók gazdagságának legendája. A zsidók fizetnek meg mindenért.

Soha ne nyiss ajtót olyan embernek, aki kérdezés nélkül is bejön.

Ne meséljétek az álmaitokat. És ha a freudisták jutnak hatalomra?

A mazochista is mindent bevall, ha kínozzák. Hálából.

Egy kopasz fejen lévő tetűre emlékeztet. Fénylik körülötte minden – de azért csak egy tetű.

Némely ember gondolatai olyan sekélyesek, hogy nem érnek még a fejéig sem.

A Júdás-csók lakat a költő száján!

„Egyetlen keresztfából két akasztófa kitelne” – mondta megvetően a szakember.

A nyárfalevél minden rendszerben reszket. De a fenébe is! Zöldell is mindegyikben.

Az optimizmus és a pesszimizmus kizárólag a világvége időpontját illetően különbözik egymástól.

Néha magam is filozofikus hangulatba esem. Állok a Visztula-hídon, időnként a vízbe sercintek, s közben azt gondolom: „Panta rhei.”

Jó tanács íróknak: tudni kell abbahagyni az írást. Néha a kezdés előtt.

Ha belegondol az ember, hogy azon a tűzön, amit Prométheusz az istenektől lopott, égették meg Giordano Brunót!

Félműveltek dialógusa annyi, mint egy negyedművelt monológja.

Bécsben mutogatják az ágyat, amiben Grillparzer aludt. Nagy dolog! Gyakran látom X. kisasszony ágyát, amiben aludt A., a költő, B., a zeneszerző, C., a festő, D., a színész. Egyelőre.

A gyanú árnyéka esett rá. S ebben az árnyékban húzta meg magát.

1957-et írunk. Az első, állatkerti fogságban született gorilla éve. Hatalmas tudományos siker ez: most majd megszámolhatjuk, hány millió éve létezik ember a földön.

A szemfödél belülről, a páciens felől nem díszes!

Minden az ember kezében van. Ezért kell sűrűn mosni.

„Jaj, de szeretnék még egyszer öreg lenni!” – kiáltott fel a frissen megboldogult.

Az einsteini időt is helyi órák mutatják.

Néha megborzadok a gondolattól, hogy a szardíniában véletlenül valami liliputi Bibliában szereplő Jónásra harapok rá.

Egy szodomita az Állathatározó kézikönyv nézegetésével hozta magát izgalomba. Akkor ez egy pornográf mű?

Hogy miben hiszek? Istenben, ha van.

A házasság: intézmény. Akkor viszont nem túl kevés az alkalmazott benne?

Ha az emberevő késsel-villával eszik – az haladás?

Ügyelj rá, nehogy valaki másnak a meghatottságától szoruljon el a torkod.

Az összes isten halhatatlan volt.

Húsevők! Ne egyétek meg az összes nyulat,
mert amikor elfogynak a kísérleti nyulak… ugye, tudjátok?!

Olvasok a gondolataiban: „Ex oriente lux, ex occidente luxus!’

Érdekes, hogy a legüresebb fejekben milyen nehéz visszhangot kelteni.

Hogy hívő vagyok-e? Azt egyedül a Jóisten tudná megmondani.

A bolha sem örömében ugrál.

Akiknek semmi közük a művészethez – azoknak ne legyen semmi közük a művészethez. Ugye, milyen egyszerű?

Nem tudom, a hal akkor is néma lenne-e, ha annyi titkot kéne őriznie, mint nekünk.

Mindig legyünk önmagunk. A ló huszár nélkül mindig ló. A huszár ló nélkül csak ember.

A fiatalkori bűnözőknek egyáltalán nincs biztosítva a jövőjük. Lehetnek belőlük még rendes emberek is.

A puritánoknak a szemükön kéne fügefalevelet viselniük.

Kettétört az élete! És most van neki két külön bejáratú, nagyon kellemes élete.

Ki kérdi meg a tézist és az antitézist, hogy akarnak-e szintézissé válni?

Sokan próbálták már a bölcsek kövét a gondolatok kövületté változtatása révén előállítani.

Hogy hol mikor virrad meg, az a földrajzi helyzettől függ.

Némely ínyenc azt szeretné, hogy a hal még ficánkoljon is a zsírban, amiben sütik.

Benépesíteni a Földet könnyű. Elnépteleníteni a Földet könnyű. Hát akkor mi olyan nehéz itt?

Ne létesítsünk menhelyeket a fogyatékos értelem számára.

Vajon eljut-e az ember valaha is arra az erkölcsi színvonalra, hogy mozgó börtönöket szerel fel a nomádok számára?

Némely színdarab olyan gyenge, hogy nem tud lemenni a műsorról.

Mellébeszél a kannibál: „Az ember egy állat.”

Ne higgy!” – súgja egyik füledbe az ördög. „Higgy!” – súgja a másikba az angyal. Néha meg fordítva.

*

A máglyák fénye nem oszlatja el a sötétséget.

A gondolattalanság öl. Másokat.

„Felfelé esik az eső” – vallotta be a lábánál felakasztott ember. A jegyzőkönyvbe még az is bekerült: „Az igazságnak megfelelően.”

A hazaszeretet nem ismer határokat. Idegen határokat.

Demoszthenész kavicsokkal a szájában is folyékonyan szónokolt. Kavicsok! Nagy dolog!

Az analfabéták kénytelenek diktálni.

Van-e joga az emberevőnek azok nevében beszélni, akiket megevett?

A Pegazus esetében a lovas szájába kerül a zabla.

Egy sor nullából könnyen alakulhat lánc.

Törpék előtt mélyen kell meghajolni.

A kannibálok azokat szeretik a legjobban, akikben semmi gerinc.

Bátor ember: a zsarnok kezéből eszik.

Némely emlékműfelirat idővel úgy hangzik, mint egy körözés.

Nem igaz, hogy az ember magányos! Valaki mindig figyeli.

A rendőrállamokat nem kizárólag rendőrök lakják.

Aki szemellenőrzőt hord, gondoljon arra, hogy a készlethez zabla és ostor is tartozik.

Láttam olyan bábukat is, akiken zsinór helyett bilincsek voltak.

Mikor valamit szétesés fenyeget, szögesdróttal tartják egyben.

FORDÍTOTTA BOJTÁR ENDRE

A szerző azonos című könyve 1981-ben jelent meg Krakkóban.

2000, 1990. november, illetve 1995. augusztus.