Versek

Esti Kornél énekeiből

1

vagy egy pinceborozó mélyén tűnök el
keresem a vécét a faszom nem találom
követtem nyomom követtem bűnöket
az ajtóban utam magam elől elállom
odafönt hagytam hozzám hű nőket
szembe jön velem nem a saját halálom
magához kéreti a kedves szülőket
múljék már el ez a félélet félálom
szétgurult higanygolyók figyelem kihűlök-e
vagy utolsó leheletemtől fölparázslom
kazamatákban részegen hazadülöngve
faltól falig hát itt lesz szűk lakásom
kacatjaim között utolsó dühömben
szétvertem mindenem nagy rakás rom
falaimon penész átütöttem
a legbelső kamrába odaint magához
a patkány az isten nyüvek nyüzsögnek
férgekkel játszunk élősdit zabálom
a falatot a falat ott minden halott körülöttem
magammal mérgez meg a saját halálom

2

vagy egy vakvágányon veszteglő végtelen
vonatról szállok le meguntam az ablakon
kibámulást mutogatták az életem
ablaktájposzteren elsötétített vak vagon
vetített beélesített diaképeket
így telt ezer egy esztendő és ama nagy napon
a veszteglő vonat hirtelen fékezett
riadtan arra riadtam nem tudom hol vagyok
nem mertem szemem kinyitni mire ébredek
nem lesz semmi csak a kiolvasott
napilapok pillanatpernyéi félrenyelt
csirkecsontok gúlája az üres híroldalon
ablakgyászkeretben a táj az égbe vert
sínpár az egyetlen nyom hogy itt voltatok
de a semmi már senkit nem érdekelt
csak engem most kezdek élni holott halott vagyok
bevettem mindent altatót anyám énekelt
haltatót tente meztelen te indulok gyalog
fel sírok nem eszem csak pépeset
a vonatról az első patkány eloldalog
vonszolja magát de a fogai élesek
pokróc termosz piknik szemét szar hol vagyok
apa anya fasírt csontok volt két gyerek
feltámadáskor mekkora lesz itt a forgalom
a rengetegben olybá tűnök eltévedek

Szerelmesvers

               T. A-nak

szeresd szokásaim a szagom a szaromat
szennyes gatyáimon csókold a barna csíkot
szeresd testem lelkem ha büdös is ha rohad
fölpúposodnak a forróságban a sírok

milyen aljas a hajnali ég nyitva az ablak
izzadt huzat legyek utállak semmiért egészen
dühös leszek macska fölpúposodsz torkonharaplak
napok szardarabkái úszkálnak a hét vizeletében

a mosdókagylóba köpök és fújom az orrom
vagy a mosogatóba s ha törlöm a seggem
nem vigyázok a linóleumot teliszórom
papírmorzsákkal szargalacsinok vezetnek

hozzám fekszem hanyatt ruhástul az ágyon
csak az arcom a kezem és a faszom meztelen
mire megjössz hűlt helyed a lepedőn lehányom
s a néked tartogatott ondót szerelmes levelekre verem

csak a vécécsészében moshatom meg arcomat
a zubogó vízzel aranyló vizeletben
a csatonába úszom hol mint szétrágott gumimatrac rohad
a lét s a szar színén újszülött halottak lebegnek

ha végeztél mindig hajtsd a fedelet le
mert dézsmapatkány feljövök érted
és egyenletes lélegzetedbe súgom szeretlek
és megkeresem lábaid között a fészket

2

izzadt hónaljadban kiszálazom a csapzott
szőrszálakat felnyalok minden verítékcseppet
amikor szarsz kileslek és te nem haragszol
irigylem a vécépapírt ha törlöd a segged

nyálad taknyod vagyok torokköszörüléseid
köpeted titkos fiókod magad elől is rejtett
sötét zuga mikor a kurva isten se segit
csúnya öreg beteg vagy bélférged belülről figyellek

mióta megszülettél vagyok aki vagy itt és most is a
napok tiszta lapjain agyonütött pillanatmuslica
agytekervényeidben gondolatgiliszta végig itt gubbasztó
kaszáspók halálod hálójában testeden az első hullafolt

mint sakál turkálok és mindent meg kell ennem
általad létezem atka hullalárva benned
testből hús lárvából rovar húsból csont veled rothadok
amikor már nem vagy én akkor is ott vagyok

Sírkerti parti

Micsoda élet volt itt!
Voltunk, valaha, egykor.
Azt mondtuk: Élünk holtig!
Ez megszületett, ez megholt.

Mióta is vagyunk itt?
Voltunk, valaha, egykor.
Főztük a kávét, a krumplit.
Megnyílt a pláza, a mennybolt.

Felkeltünk, hugyoztunk, mostunk
fogat, ettük a kiflit.
Bárcsak élhetnénk most úgy!
Mióta is vagyunk itt?

Innen is felkelünk egyszer.
A halál, isten se tart itt.
Gyorsan, mert itt a reggel!
Kezdjük a sírkerti partit!

Micsoda élet lesz itt!
Voltunk, valaha, egykor.
Táncolunk, isszuk a viszkit.
Édes az élet, a meggybor.

Erre már isten is kiszáll.
És velünk marad hajnalig.
Nyitott sírba mennyet pisál.
Feltámadás? Mi van ma itt?

És fennmaradunk hajnalig.
A gödör, a sírkert megtelt.
Isten a sírokban lakik.
Már nem éljük meg a reggelt.

Micsoda élet volt itt!
Voltunk, valaha, egykor.
Nevünk is elmosódik.
Rajtunk kőangyal dekkol.

Kategória: Archívum  |  Rovat: -  |  Típus: Vers

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.