Versek

prológus

„Du bist doch eben nur ein Tor!”
(R. Wagner)

elfordultam, hogy ne zavarj.
a jégen sirályok ültek. és a ria-
nások zaja nyugtalanná tett
mindkettőnket. menned kellett,
pedig nem is találkoztunk.
– megtévesztő volna, ha közös
emlékeink lennének.

nem gondolhatunk ugyanarra,
amikor azt mondom, hogy „rá-
ég, mint nejlon ruha az öreg-
asszonyra”, akit egyikünk sem
látott az erdészházban, pedig
amikor a mentőbe tették, még
beszélt.

esküvői fénykép

a fényképen nyomot hagyott
az, hogy annyit nézted. s át-
lopóztál a nehéz, fűszagú
csendbe is értük, hogy
még együtt láthasd őket.

átlopóztál a tilosba, és még
valóban együtt láttad, ami a
papíron nem volt több, mint
merő látszat: két idegen, kikben
szívesen magadba szerettél volna…

rossz kedv

semmi sem annyira.
mert a fürdőszoba
tejüveg ablaka mögül
bármikor kiválhat

az almafa árnyékából.
erős szélben majdnem
megtörténik, de mivel
nem lát be, nincs ereje

belökni vagy betörni.
: nézi a köldökét,
elindulnak a szőrszálak.
lemerül. minden eltűnik.

bekapcsolja a rádiót,
visszaül a kádba. néha
ráfeledkezik. ilyen

egyszerű
: az egész mintha csak
állóképesség kérdése
volna.

hajnali hír

elég volt, téged már
megölnek – súgta oda
sebtében –, hiába
szellőztetsz, lebuksz.

egyél hagymát, vagy
a karodon sétáltass
hangyát, és minden
szőrszálon bukjon át:

mindegy. a levegőt
vonják el szépen. s míg
zihálsz, néznek. aztán,
ha kell, lesz tánc is.

nincs veszve semmi

hisz a kutyákat évente
oltják. – a meszet meg
két rossz fazékkal mer-
tük át a másik gödörbe.

az volt a sír most. – úgy
huppantak, mint valami
földdel tömött zsák. – még
felismertük némelyik arcát.

amfortas

1.

amfortas csak lögyböl vakon
a hipermangános vízzel. nem
néz oda. és nem is látta a sebet
soha. hozzá se ért, csak lögyböl.

arca nyers maszk, tekintete bele-
fásult. fél a sebtől, de amikor
a fájdalom kicsit alábbhagy,
persze, őt is kerülgeti az alázat.

2.

amfortas, hírlik, újabban élénk
tanulmányokat folytat. erre igen
alkalmasak a holtak: az elesett
lovagok boncolásán részt vesz.

3.

fiatal férfi, tegnap este hozták.
szúrt seb, a kés átment mindkét
kamrán. óriás test, itt minden-
honnan kilóg a meztelen lába,

vagy a fej nyeklik azonnal hátra.
amikor kiteszik: vállán valami régi
heg is látszik. az is késnyom. de
amfortas csak a forradást látja.

várakozás

  hommage á robert bresson

1.

nem maradt már
csak a néptelen
falvak. a portyák.
távcsővel a tájat

figyelni. szemmel
tartani még az
utakat, és ha célba
került egy-egy állat,

lelőni. hetek óta
ennyi az élet, a tét-
len unalom növeszti
éhes indulatát.

2.

dél körül vettük észre
a két férfit. a völgy
felől egy kordét von-
szoltak felfele az úton.

néha megálltak. az
egyik ilyenkor mindig
leült. a másik rágyúj-
tott. többnyire háttal.

aztán újra nekifeszül-
tek. két óra telt el, míg
közelünkbe kerültek.
s akkor célzott a társunk.

Kategória: Archívum  |  Rovat: -  |  Típus: Vers

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.