Versek

A NANTES-I VILLAMOS

dohányzó emberek kávét szürcsölgetők
emberek isznak és rengeteg húst zabálnak
ölnek állatokat húsukat eszik ők
dumálnak azt eszik minden ember riszál csak
egymást itatva majd csinálnak gyereket
összebújnak alvás közben az emberek
emberek párzanak és nem is veszik észre
ember a másikát vétlen termékenyítve
s mint minden állata ennek a földtekének
ember szaporodik feledve mind a félszeg
rettegést emberek gyermeket nemzenek

emberek mennek a város járdáin szerte
dohányzó emberek várják a villamost
időben sose jön fogy az ember türelme
felszállnak emberek nagy tülekedve most
gördül a villamos ahogy jött megy tovább
jönnek más emberek várják a villamost
mely őket elviszi bárhová menjenek
a Nantes-i villamos a városon kívülre
szállít embereket szívják a madarak
szívta friss levegőt a burjánzó erdőben
legális frissesség termékenyíti őket

majd Nantes felé cipel a villamos sok embert
hadd dohányozzanak egyék a húst ezerrel
újra beszéljenek újra igyák a bort
kávét szürcsöljenek újfent az emberek
városból kivivő járműre üljenek
szívni Nantes körüli jó levegőt amelyből
dől a madárdal a Hatalmas Létezésről

AZ EMBERI FAJ

az ember olyan emlősféle
(ezt mondja magáról ha kérdik)
amely földkérgen éldegélve
furcsa bandákba szerveződik

hátsó lábon egyensúlyozva
ágaskodnak mind felfele
meggörnyed a gerincük sorra
innen hátuk görbülete

két emlője van csak a nőknek
azt szopják a gyermekeik
táplálék végett és a szépek
e két dudort düllesztgetik

felettébb büszke ám a hím
mirigyeire altagjára
ki is domborítja hogy ím
lábközét sok tekintet járja

az ember testén nincsen szőrzet
ezért öltözni kénytelen
nehogy hidegtől lúdbőrözve
végül ráfázzon rendesen

forró égöv lakójaként is
minden tagját elfedezi
ha kitárná másoknak máris
leszáradnának szervei

e négyrétű strófákat én meg
azért kezdtem el ontani
mert láttam egy fura fényképet
egy lexikonnak lapjain

rajta egy szál ágyékkötőbe
öltözött férfi látható
amint barna felhámú bőre
elmerül a hányásnyi tó

habjában Kelet-India
Bhubaneswar a hely neve
avatar vagy bús pária
a látványa botrány nekem

vízbe térő állat bizony
feldúlt engem bánatos arca
látszik belefásult nagyon
abba mi a fejét nyomasztja

könnyíteni akarja hát
vízbe merítve agya gömbjét
a vízen templomkupolák
piros-fekete erezetként

a mi fajunk különös voltán
emígyen tűnődtem el akkor
e verset összekalapáltam
visszhangosan csengő szavakból

összeütődő szótagok
gyötrődésemet kibeszélik
hiszen most még e hányatott
sorsú fajhoz tartozom én is

melynek túlfejlett koponyája
néhanap roskasztó teher
egyre tömjük míg önmagába
fordul sokszor és megkever

sok kacskaringós gondolat
ám tanuljuk meg áldani
agyvelőnket – ez visz-ragad
jövőnk felé mely vágyteli

AZ APA ÁLMA

gyakran panaszkodott apám a reumára
hátát nyomkodva vad szitkokat sziszegett
máskor meg hirtelen fáradtság rázuhant
s eldőlve mint a zsák bárhol volt elaludt

szétvetett lábbal és mellkasra csukló fejjel
aludt a munka nagy ólomsúlya alatt
asztalnál ülve is tányérját félretolta
kezére homlokát ledöntve úgy aludt

levettük csendesen nyakából a szalvétát
feje keze közül evőeszközt halászva
leszedtük az egész asztalt óvatosan
szépen lábujjhegyen elhagytuk az ebédlőt
pihenjen csak szegény ahogy tud és lehet
ott hagytuk egyedül az asztalra borulva
pontosan úgy hevert mint levadászott állat
ám később a lakást kiáltás verte fel

így vonított amint rátört az ébredés
kínozta elgyötört teste már mindenütt
arcbőrén ott maradt ujjnyoma vörösen
dühöngött mert hiszen álmában oly remek

volt a sok gond elől messzire futni el!
káromkodva kiment Marie-hoz a konyhába
meginni egy adag jó erős feketét
majd indult a kocsi motorja berregett

kerék-nesz kavicson illant a félelem
kezdhettünk játszani testvérgyilkos csatát

Fordította LACKFI JÁNOS

Kategória: Archívum  |  Rovat: -  |  Típus: Vers 1

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.