A „WEÖRES-100” FELÉ
(De valójában százfelé)
Csak egzisztencialitást!
És nem, hogy semmi mást.
A más már mindig máshoz van,
s a nem-máshoz már máshogy van.
Nem, hogy mondani akarjak,
csak hogy akarni, semmi mást.
Magamtól semmit ne halljak!
Lélek, szagolni se lásd!
– – – S akkor jönnek az Alkalmak.
Felkalmak. És Középkalmak.
Csillag hoz égszakadást.
Hogyan? Úgyan.
Ugyan, ugyan.
Írni én már ne. De az élő
szó, a kép: nincs megírva, jaj.
Jaj, ha kiderül, hogy az egzisztencialitás
mégis: remélő.
És telhetetlen. Hogy a lehetetlen:
felhetetlen. S a fellelhetetlen: így ni:
nem lehet megírni, mert csak én írhatnám meg,
s én nem bírok akarni írni. Tör Hamlet.
*
(Az alábbiakat mind egy éjszaka írtam.)
Éjszaka emberemlékezet
óta nem szartam, például.
De elaludni csak úgy tudtam,
hogy ezeket papírra vetettem.
Weöres-jegyben.
akkor eleresztettek, társul.
Élte hossza egy.
Szélte-hossza kettő.
Gondoltál-e rá,
hogy kettőnk kapcsolatá…
nem kettőnk kapcsolatában áll,
nem azzal indul.
Azzal se, hogy
ha kezdődik, ha fogy,
kettőnk kapcsolatá…
nem kezdetből áll, nem végből á…
Éj-ütötten az éjfelet elütöttem.
Szélütötten a félszelet elsütöttem.
Hah, W.S. ez!/— Még jó: csak álmodtam közben.
ASZKODÁS AZ ÉLETHEZ
Fogam-körmöm míveli.
Ragozás csak mímeli
Azkodás, ezkedés,
ragaszkodás, reszketés.
Fog hozzá, köröm kevés,
foghoz, körömhöz kevés.
Éji kedvencem, ezt kellett
főleg felírni, hogy elalhassak,
ergo: altató ?
Ez nem itt volt.
Csak nem ott van.
És itt hol lesz?
Vanlesz, voltlesz,
vanvolt, lesz,
a közelgő Weöres-százra,
borosta nő borostyánra.
ÁGRÓL SZAKADÁS
Ágadra egyszer te is rászakadtál,
leszakadhass, ráakadtál.
RÁ INNEN MÁSNAP D.E. ÍRTAM, DE ÍRTAM
Az egészség nem készség.
Az egészség félkészség.
Mindig kész a félhalálra,
pízésre, púzásra, pára.
Kedves veréb, kedves túzok,
arrább, errébb, éppen púzok.
Örök ismétlés, de szép ritmus:
Volt van,
lesz van,
lesz van, volt,
holtáiglan
foltra folt,
holtomiglan
mi is…
… lesz? van? volt?
Orvoshoz is mennék,
menni nem tudok.
Színházba is mennék,
menni nem tudok.
Mennyire dalolnék,
de csak dalok
vannak már, hozzájuk én már
nem vagyok.
Csoda, hogy ezt is összeírtam.
Ész és kéz közt, gép papírban.
Én elhiszem.
De nem hiszem.
Lángos krumpli,
krumplis lángos,
hit és kétely hatásos,
mindkettő oly határos.
Ha nem értünk egyet, minek érintkeznénk.
Ha egyet is értünk, minek beszélgetnénk.
Beszélgessünk érintkezés nélkül.
Értekezzünk…
ha muszáj.
Fül hiába szárnyal,
orr hiába orrol,
száj hiába szájal,
lábtól dőlsz a sorból.
Orrász, fülész, gégész,
leszel majd önrégész.
Foggal körmölöm, körömmel fogom,
egyik se kell hozzá, mikor eldobom.
Kezem meg se lengetem,
amikor elengedem.
Lehull vállból, ha nem magától,
karom kihull magából.
PÖCE FELÉ
Rohanunk a végzet fele.
Ez még a boldogabb fele.
Takarással védekezünk,
ne lássuk, hogy merre tartunk,
mondta Pascal. Örökpartunk,
ahol szarba szökkenünk.
HADVERS
(A pú és az öldi tiszta W. S.!)
Égi erő,
légi erő,
földi erő,
öldi erő.
BÚCSÚZUNK, PÚCSÚZUNK (DÉL LETT)
(Népdal)
Ebihalat vissza lehet ívni?
Tenmagadat vissza lehet szívni?
Ez is, az is pontnyi, ez is ívnyi.
HÍGPER
Annyi, de annyi minden
jut egyszerre eszembe,
hogy semmi minden
nem fér már ebbe.
Alhő, felhő; elhő, vissza nem jő.
Rág ódon. Rágódom. Tép elődöm. Tépelődöm.
Tév utódom. Tévútódom.
VÉGSZÓ, VÉGSZÓ
Lábnyomnak mondom:
menjen, értsen belőle.
Ért. Csen belőle.
KÖSZÖNÖM
Öröm,
többhöz nincs erőm,
hiába közöm.
Már a köz is: híja.
Zenón teknős-futása,
a cél elmaradása,
Sagittarius íja.
W. S. mestert Isten
eztán is el-társsa!