EGY TUBÁKOLÓ SZÉPSÉGHEZ

Lehetséges talán, hogy Ámor rózsaszála,
A büszke tulipán virága,
A jázmin, gyöngyvirág és liliom helyett,
Amelyeket mindig szerettél
S korábban nap mint nap viseltél
Díszítve márványkebledet, –
Megeshet-é, bájos Climéne,
Hogy ízlésedben ily tótágas menne végbe!..
Te friss virágaid bódító illatát
Zöld, káros fűre váltod éppen,
Mit iparunk serényen
Finom porrá darált.
Göttinga tisztes, ősz professzorát megértem,
Ha hétrét görnyedőn katedrájára lép,
S míg bölcs eszét az ős latinba fúrja épp,
Kábán köhögve-fuldokolva
Orrába tömködi hőn áhított szerét;
Vagy reggel, ablakában ülve,
Egy ifjú nagy bajszos huszár,
Ki még késő ébredésre vár,
Tajtékpipája dús füstjétől felhevülne;
Vagy egy elnyílt öreg hölgy hatvanévesen,
Kit báj és szerelem már régen elfelejtett,
Kin minden vonzerő mutatja a selejtet,
S a testén sima hely nincs egy tenyérnyi sem,
Pletykát, unalmat vált imája,
És minden bánatát elűzi hű dohánya –
De te, szépségesem!.. Ám hogyha a dohány
Oly kedvedre való – ó, képzelet reménye!
Ha én is por lennék talán,
S szelencéd rabságában élve,
Meg-meglapulva lágy kis ujjaid között,
Míg szívem vad mámorban égne,
Kebledre hullanék selyemsálad mögött,
S talán… még meglehet… De mindez lehetetlen!
Bolond, vak álom valahány!
Irigy a sorsom is, kegyetlen!
Ó, mért is nem vagyok dohány!..

(1814)

FORDÍTOTTA GALGÓCZY ÁRPÁD

Kategória: Archívum  |  Rovat: -  |  Típus: Vers

Vélemény, hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box

A kommenteléshez kérjük gépelje be a fenti képen látottakat! Ellenkező esetben elveszik kommentje.