IRIGYSÉG

Ikarosz kékes könnyelműségtől

Vonzva egy arany bíbicet imitál

Odafent, egy fiú csibészee nevetése

Csigázik a visszhangon keresztül,

A megérzés levegős labirintusán.

Daidaloszt, szemében a déli napvilággal,

Egy élethosszával előzve meg,

Túlszárnyalva a madarak egyensúlyát,

Csodálkozva, hogy a kékség

Ezen apró teremtménye miként képes

Szembeszállni a sós passzát szelekkel.

Biztosan, könnyű szárnyak kürtjelében

Lendületesen, lélegzetvisszafojtva

Felülmúlva a bíbic magas reppenését

És merészségét. De képtelen volt ellenállni,

Szemben a só ízű éggel megszámolta a tollakat.

BŰNBAK

Az alfa farkas egy egész életre választ

Magának társat, a többi nőstény

Farkas a földet bámulja, Sárgás fény

Szivárog a hímek notórius szeméből,

Most orozzák el első és utolsó

nászukat. A csorda kitaszítottja,

Az albínó, az emberek kedveltje,

Nyüszít, farkát csóválja és hasmánt

Araszol előre. Éjjel nem alszik soha.

Miután átlépdelt tüskés füveken,

Ott ahol az alfa hím vizelt,

Egy árnyék bukdácsol tovább

A fák között. A kezdetektől a

Vadonba száműzött, mint aki

Betegnek született, az ember

És a fénylő között kell állnia.

A WILLENDORFI VÉNUSZ

Akkora, mint egy férfi ökle,

Nagy, mint egy fekete borsszóró

Megtöltve voodoo varázsporral,

Mint két hájas kardvirággumó,

Belenőve az elétáruló homályba.

Dudoros és termékeny, e világi,

Tojásdad, szerelemre éhes,

Virágzó hozsannáktól

Terhes. Szépsége a földre

Erőszakolja tekintetünket,

Ez a tömzsi Vénusz

Fonott sisakjában, jókora

Mészkőből kifaragott,

Blues énekessé formált,

Termetes kicsinységében

Mindannyiunkat térdre kényszerít.

FORDÍTOTTA GYUKICS GÁBOR