Cogito úr küldetése
Indulj a sötét határhoz hol elődeid jártak
a semmi aranygyapjáért végső jutalmadért
indulj egyenes derékkal a térdre rogyottak
a hátat fordítók a porba sújtottak közt
nem azért menekültél meg hogy élj
sürget az idő tanúságot kell tenned
légy bátor ha a józan ész elpártol légy bátor
a számadásnál ez az egy ami számít
tehetetlen Haragod pedig legyen akár a tenger
valahányszor a megalázottak s megvertek hangját hallod
sose hagyjon el jó nővéred a Megvetés
a spiclik hóhérok gyávák iránt – végül ők győznek
temetéseden felszabadultan hányják a göröngyöt
s kicsinosított életrajzodat megírja helyetted a szú
s meg ne bocsáss bizony mondom nem nálad a megbocsátás
azok nevében kiket kakasszóra elárultak
őrizkedj mindazonáltal a felesleges gőgtől
nézd meg időnként pojácaarcod a tükörben
mondogasd: én lettem elhivatva – akadt volna különb is
őrizkedj a szív kiszikkadásától szeresd a hajnali forrást
az ismeretlen nevű madarat télen a tölgyet
a fényt a falon az égbolt ragyogását
nekik nincs szükségük meleg leheletedre
azért vannak hogy mondhasd: nem vígasztal meg senki
figyeld a jelet – ha kigyúl a fény a hegyen kelj fel és járj
sötét csillagát míg csak forgatja kebledben a vér
mondogasd az ősi varázsigéket meséket legendákat
csak így nyerheted el a jót mit el sose nyerhetsz
mondogasd a nagy szavakat mondogasd újra meg újra
mint kik a pusztában vándoroltak s elpusztultak a porban
díjul mindezekért azt kapod tőlük ami éppen adódik:
nevetés ostora gyilkosság a szemétdombon
indulj mert csak így fogadnak be maguk közé a hűs koponyák
így fogadnak be őseid Gilgames Hektor Roland
a végtelen királyság s az üszkös városok védői
Légy hű Indulj
Cogito úr az egyenes testtartásról
1
Uticában
a polgárok
nem akarnak védekezni
a városban járvány tört ki
az önfenntartási ösztöné
a szabadság szentélyét
bolhapiaccá alakították át
a szenátus arról tanácskozik
hogyan ne legyen szenátus
a polgárok
nem akarnak védekezni
gyorstalpalón tanulják
a térdre rogyást
passzívan várják az ellenséget
hűségnyilatkozatokat írnak
elássák az aranyat
új ártatlan-fehér
lobogókat varrnak
a gyerekeket hazudni tanítják
kinyitották a kapukat
melyeken most
homokoszlop jön be
különben minden a régiben
kereskedés közösülés
2
Cogito úr
szeretne
a helyzet magaslatán állni
azaz
egyenesen
szembenézni a sorssal
akárcsak az ifjabb Cato
lásd Életrajzok
de
se kardja
se módja
a tengerentúlra küldeni a családját
hát vár mint a többiek
járkál az álmatlan szobában
a sztoikusok tanácsa ellenére
gyémánttestet szeretne
és szárnyakat
az ablakban nézi
ahogy bealkonyul
a Köztársaság napja
nem sok maradt neki
tulajdonképpen csak annyi
hogy megválassza
milyen testtartásban akar meghalni
megválassza a gesztust
megválassza az utolsó szót
ezért aztán nem fekszik
az ágyba
nehogy megfojtsák
álmában
szeretne mindvégig
a helyzet magaslatán állni
szemébe néz a sors
oda ahol azelőtt
a feje volt
FORDÍTOTTA KÖRNER GÁBOR