A gondolkozás centrumában a problémamegoldó aktusok állnak: innen robban be tudatunkba az új ötlet, ebben az aktussorban érvényesítjük kreativitásunkat, de ez irányítja objektivációs tevékenységünket, a munkát is. Nemcsak a szellem folyamatait szövi át, gyakorlati tevékenységünket is ez a szervezi. A … Folytatás
kistvan bejegyzései
Roland Barthes: Poujade és az értelmiség
[*] Michel Winock két dimenziót, két (hol szétváló, hol újra egymásba fonódó) irányzatot vagy áramlatot különböztet meg a francia „populizmuson” belül: a tiltakozó (protestataire) populizmust meg az identitás-centrikus (identitaire) populizmust1. 1954 végén a IV. Köztársaság politikai égboltján üstökösként megjelenő, majd … Folytatás →
Balogh Gergő: Betegségretorikák az 1930-as évek magyar költészetében
Babits Mihály, Kosztolányi Dezsõ és Karinthy Frigyes Az 1930-as évek magyar költészetében a testi betegség színre vitelét tekintve legalább három, egymástól jól elkülöníthető szövegalkotási eljárás figyelhető meg. Ezek nemcsak abban térnek el egymástól, hogy tematikus szinten a betegség más és … Folytatás →
Reichert Gábor: „Szétnézett a Hadikban, de nem látott senkit”
Karinthy Frigyes életmûvének de- és rekanonizációja a Rákosi-korszakban Köztudott, hogy az 1948–49-es kommunista hatalomátvételt követően a művészeti – azon belül pedig talán legnagyobb hangsúllyal az irodalmi – mező teljes átrendezését is napirendre tűzte az MDP pártvezetése. Az átalakítás minden részletre … Folytatás →
Angyalosi Gergely: A „Haza” megszólítása
Karinthy Frigyes: Hazám és „Hazám” Karinthynak ez a kis publicisztikai remeklése először a Nyugat 1915. május elsejei számában jelent meg, majd pedig belekerült az 1918-as Krisztus vagy Barabbás kötetbe is. Ha poétikai-retorikai szempontból elemezzük, látszólag semmiféle meglepetést nem okoz. Karinthytól … Folytatás →
Laurent Maindon: Találkozó Bukovinában
Tájak vonultak el előtte, a januári hóeséstől elnehezült erdők váltakoztak csonttá fagyott komlóföldekkel, a hideg mindent kővé dermesztett, mintha minden egyfajta ideiglenes eksztázisban merevedett volna meg. Michel ügyetlen szándékokat, a lélek titkos rejtekeinek védekezését fedezte fel bennük, egyszóval emberi vonásokat … Folytatás →
Sokacz Anita: Versek
Visznek névtelen rendszerek Ha messzire mész, nem hallom a zenét. Pedig a hangod, a hangod, hunyt szemű kutyát, kivezet a világra. Harmóniát nem török, kenyértestet, pillanatot. Osztunk nedveinkből szőtt szobát. Hidegkezű égtől áldást nem várok, ostyákra köpök. De a … Folytatás →
Spiró György: Törvényjavaslatok
Törvényjavaslat a levegõhasználati díj bevezetésérõl Az emberiség, kedves képviselőtársaim, a Jóistentől ajándékba kapta a földet, a vizet, a levegőt és minden egyebet, és amíg Ádám, Éva sugalmazására, nem evett az almából, rendben is ment minden. Mára azonban a földek, … Folytatás →
Mesterházi Mónika: Versek
A halálod ténye A halálod ténye egy zipfájl, amit letöltöttem, de még nem csomagoltam ki az agyam megfelelő területein. Közelítek hozzá, mikor eszembe jut, nem fogod látni, hogy rendet raktam a szekrényben, vagy vigyázni akartunk, nehogy a kutya összeugráljon, … Folytatás →
Schreiner Dénes: Ott fogsz majd sírni
[*] Rejtõzés „Ott fogsz majd sírni, ahol senki se lát” – szól Szenes Andor dalszövege, és valóban, a síró ember jobbára különvonul, ha tud, elrejti magát, hogy ne mutatkozzon gyengének, érzelmesnek. Vagy éppen elfordul, saját testével, mozdulataival alakít ki … Folytatás →
Hans Magnus Enzensberger: Példaképekről
„Dr. Meinecke úr példakép-értékűen felelt meg a vizsgán”; „Gyászoljuk Friedrich von Pfannkuchen úrnak, a Szövetségi Érdemkereszt birtokosának elvesztését, aki cégünk igazgatótanácsának tagjaként előrelátásával, fáradságot nem ismerő feladatvállalásával és alkotóerejével teljes személyi állományunk számára példakép volt” – ez egészen úgy hangzik, … Folytatás →
Hans Magnus Enzensberger: Rombolás
magyarázatkísérlet Mi, emberek jószerével mindannyian vandálok vagyunk. Méltánytalan a rombolásnak a homo sapiensben mélyen benne gyökerező ösztönéért és öröméért egy germán néptörzset tenni felelőssé, amelyről vajmi keveset tudunk, s amely inkább a mondák, mintsem a valóság birodalmába tartozik. Lerombolni egy … Folytatás →
Rüdiger Safranski: A Szabadság és a Rossz
[*] A Rossz, amin itt gyilkos erőszakot, kegyetlenséget, álnokságot vagy a pusztítás örömét értjük, hozzátartozik az emberi normalitáshoz, sajnos. Nem is valamiféle betegség, amely ellen valaminő terápia hatásos lehetne – hacsak nem teljesen általános értelemben használjuk a „terápia” kifejezést: valamennyi … Folytatás →
Tadeusz Róz˙ewicz: Gödörbe…
[*] (Do piachu) PROLÓGUS Petróleumlámpa világítja be a dohányfüstben úszó helyiséget. Tágas szoba, félig-meddig szalon, félig-meddig ebédlő; az asztal mellett karosszékek és fotelek, az ablaknál zongora, egy üveges könyvszekrény. A falon a Częstochowai Szűz Mária képe, s mellette … Folytatás →
Dávidházi Péter: Bojtár Endre kézjegye az összehasonlító irodalomtudományon
A végleges rajzolat öntörvényûsége „Hol bokáig, hol már nyakig Kelet-Európába vagyunk ragadva, miközben vigyázó szemünket Nyugatra vetjük.” Bojtár Endre, 19881 Írók vagy irodalomtudósok halálakor számomra a temetéshez mindig tartozik egy kis utószertartás. Hazatérve vagy legkésőbb néhány napon belül … Folytatás →
Dohy Anna: Tánc – templom – testiség
I.rész A dél-indiai papnõk és a prostitúció Indiában, a chola és pallava dinasztiák uralkodásának idején virágzott egy különös női kultúra, melynek kedvéért hercegnők és királylányok hagyták ott a palotáikat. a nők e zárt, de kasztoktól független csoportját uralkodók patronálták, … Folytatás →
Schreiner Dénes: Mosolyalbum
(Egy tünemény leírása) Túl minden módozatán, ahogy konkrétan megjelenik, okán, ami kiváltja, típusán, mely megfigyelhető az arcon, dinamikáján, amint az időben végbemegy, a mosoly olyan jelenségnek mutatkozik, melyben az emberi létezés önmagához jut el. Noha ez az eljutás uralhatatlannak és … Folytatás →
Leo Perutz: A kutyák beszélgetése
Az 1609. esztendő egy téli sabbat-napján poroszlók toppantak be a zsidó Berl Landfahrernek a prágai zsidóvárosi Ufergäßlein egyik házában levő szobájába, és bekísérték őt az óvárosi fogdába, amelyet a zsidók az egyiptomi tömlöcvárak emlékére „Pithon”-ként vagy „Ramszesz”-ként emlegettek. Az ítélet … Folytatás →
Tábor Ádám versei
Oldalsó redőny Itt a tavasz. Felhúzom az álmomra nyíló oldalsó redőnyt. Budai lakás felé utazom, ahol egy régebbi álmomban laktam. Kiskertes, dimbes, de városias negyed; oldalt volt a kapu, az első emeleti egy vagy két szobában éltem. Tavasz lehetett. … Folytatás →
Darabos Enikő: Tükör előtt
Hogy, hogy nem, folyton valamilyen szeretkezésnél vagy általában a szexnél kötünk ki. Nincs ez így rendben. Több tájleírás kéne. Vagy dicsőséges szabadságharc. Áldozatos küzdelem a népért. Kutatni az igazságot, gondolta Aragóniai Beatrix, és kiemelkedett a vízből. Jó, mondjuk, a dicsőséges … Folytatás →
