(Epitaph on a Tyrant) A tökéletest, a maga módján, azt akarta, Saját költészete volt, lehetett érteni; Mindent ismert, ami gyarló és emberi, És a hadsereg izgatta meg a flotta; Ha nevetett, ősz szenátorok csapkodták térdüket, És ha sírt, az … Folytatás
kistvan bejegyzései
Galgóczy Árpád fordításaiból
Mihail Jurjevics Lermontov Csöndes éjjel kimegyek az útra; Hűs homályban száz kavics ragyog; Istenéhez fordul most a puszta, S egymást szólítják a csillagok. Fent az égen tündöklő varázslat Kék sugárt gyújt alvó föld ölén… Miért emészti szívem úgy … Folytatás →
Szőke György: Az örök Anyégin
A világirodalom egyik legszebb lélektani regényét veheti kézbe új magyar fordításban az olvasó. Galgóczy Árpád átköltése bátran sorolható Bérczy Károly még a múlt században keletkezett, illetve Áprily Lajos századunk közepén készült Anyegin-fordítása mellé: a magyar műfordítás-irodalom két kimagasló remekének szintjét … Folytatás →
Spiró György: Galgóczy Árpád köszöntése a Palládium-díj átadásakor
Ösztönösen mindig meg voltam győződve arról, hogy irodalmat csak szeretetből lehet művelni. Minden nagy mű mélyén szeretet munkál, s amikor nehéz pillanatainkban váratlanul felidéződik bennünk egy verssor vagy egy költött epizód, amely ugyan bajainkra gyógyírt nem hoz, de arról tanúskodik, … Folytatás →
Margócsy István: „Mindegyikünk más-más nyelven beszél”
Ünnepélyes alkalmakkor bízvást elmondható, hogy Galgóczy Árpád különleges ember – aki olyan sorsot és tartást tudhat magáénak, mint az övé, kivételes megbecsülésre is igényt tarthat. Galgóczy megszenvedte a történelmet, kipróbálta a történelem által kínált vagy rákényszerített lehetőségek jó pár változatát … Folytatás →
Szilágyi Ákos: A Galgóczy-rejtély
Háromféle műfordítás létezik oroszból: költői műfordítás, amikor magyar költők orosz költőket fordítanak; professzionális műfordítás, amikor a költői mesterség minden fogását, a magyar és az orosz nyelvet egyaránt ismerők és a fordításhoz szükséges szellemi hajlékonysággal is rendelkező hivatásos műfordítók fordítanak verseket … Folytatás →
„Oroszhont hinni kell. Megéri”
Galgóczy Árpád köszöntése Galgóczy Árpád, kedves Barátunk néhány nap múlva, november 8-án lesz 90 éves! Ebből az alkalomból összegyűjtöttünk néhány róla szóló cikket, laudációt s néhány versfordítását. Isten éltesse a remek fordítót!
Megünnepeltük Margócsy István születésnapját
Isten éltesse! A rövid ünnepi írásokból álló kötetet itt olvashatja http://ketezer.hu/margocsy.html
“Egy ember álma” – Mándy 100
Szilágyi Ákos – A remény tündöklő bohócjátéka
1968 Nem 1968-at, ezt az ötven évvel ezelőtti annus mirabilist akarom dokumentumként elmenteni az alábbi közleményben, hanem inkább 1968 emlékezetét; egészen pontosan azt, aminek 1998-ban látszott, tíz évvel az úgynevezett rendszerváltás után egy történetileg reflektált nemzedéki tudatban, történetesen abban, amelyet … Folytatás →
Kovács János Mátyás – Irány homály
HOGYAN NEM LETTEM REFORMER ’68 MAGYARORSZÁGÁN? 68 évesen ideje végre eltöprengenem ’68-ról. Már csak azért is, mert ez az év volt az én nyúlfarknyi huszadik századom. Néhány hónap a májusi érettségi előtt és után nagyjából olyanná tett, amilyen ma is … Folytatás →
Jürgen Habermas – A látszatforradalom és gyermekei
Az elmúlt tizenkét hónap tapasztalatai alapján, amelyekre a Szövetségi Köztársaságban és az USA-ban tettem szert, arra a meggyőződésre jutottam, hogy az egyetemistákból és diákokból kiinduló tiltakozási mozgalom viszonylag kis kiterjedése dacára, és nem beszélve most a szervezett erőszak kifejtésére vonatkozó … Folytatás →
Hans-Jürgen Krahl – Egy Lukácsról szóló vitából
Lukács Történelem és osztálytudat című művének aktualitása és jelentősége a mai nyugat-európai tiltakozó mozgalmak számára mindenekelőtt abban áll, hogy feltárta a marxizmus (a II. Internacionálé által eltemetett) emancipatív-szubjektív dimenzióját. Az októberi forradalom vonatkoztatási rendszerével való azonosulási kényszer hatására ezek a … Folytatás →
Theodor W. Adorno – A szükségállapot-törvények ellen
Talán egy nem-jogász is hozzászólhat a szükségállapot-törvények harmadik vitanapjához, abban a tudatban, hogy nemcsak jogi, hanem reális társadalmi és politikai kérdésről van szó. Tudjuk, hogy más államokban is vannak hasonló törvények, amelyek papíron semmiképpen sem tűnnek humánusabbnak; a szituáció Németországban … Folytatás →
Günter Grass: „Az erőszak megint szalonképes lett”
Hölgyeim és uraim! Néhány évvel ezelőtt a Szövetségi Köztársaság egy neo-biedermeier társadalomnak tekintette önmagát, amely a szorgalom és a politikai letargia között hányódva, a nyugalmat, a rendet és a biztonságot ápolta. És most egyszer csak nyugtalanság hatja át a németeket. … Folytatás →
Hans Magnus Enzensberger – Emlékezés egy tumultusra
Az emlékezet egy szita. 1968 olyan évszám, amelybe befészkelte magát az imagináció. Reminiszcenciák, allegóriák, öncsalások, általánosítások és projekciók sora lépett annak helyébe, ami ebben a lélegzetvétel nélküli évben történt. A valóságos tapasztalatok el vannak temetve a médiumok, az „archívumi anyagok”, … Folytatás →
Heinz Bude – „A szexualitás semmiféle szerepet sem játszott”
DIE ZEIT: Bude úr, 1968-at izzóan védelmezik és forrón támadják. De azt senki nem vitatja, hogy valami fontosat jelent. Vajon mit? Heinz Bude: 1968 volt az utolsó forró forradalom, és az első cool lázadás. A Rudi Dutschke köré szerveződött SDS-frakció … Folytatás →
Weiss János – Az összeállítás elé
Nem adjuk át magunkat az illúziónak, hogy a mostani periódusban forradalmat tudnánk csinálni. […] Nálunk a munkások, az alkalmazottak, a diákok, a parasztok és az egyetemisták egysége lesz a döntő feltétele az összforradalomnak.1 A diákmozgalom csúcspontja 1968-ra, pontosabban 1968 májusára … Folytatás →
Standeisky Éva – Kassák a Kádár-korban
„…mi született szegényemberek végül is vagy öngyilkosok leszünk, vagy börtönbe csuknak bennünket, vagy megtérünk Istenhez, akiben nem hiszünk, de akinek a kegyelmét nagyon igényelnénk.” (Kassák Lajos 1957. június 27-i levele Vas Istvánnak. Idézi Hegyi Béla: A kereső Kassák. Vigilia, 1977. … Folytatás →
Serf András – Egy kényelmetlen napló
RÉSZLETEK NAGY LAJOS NAPLÓJÁBÓL (1941 ÉS 1953) Közreadja Serf András Ha van irodalomtörténeti adósság, akkor Nagy Lajos naplóinak feldolgozása és közzététele bizonyosan az, már ha adósságnak az számít, amit az irodalmi és olvasói köztudat annak tart vagy vél. Mert mégiscsak … Folytatás →
