[I] Hangzavar zene helyett [Pravda, 1936. január 28.] Hazánkban a kultúra általános szintjének emelkedésével megnőtt a jó zene iránti igény is. Zeneszerzőknek még soha sehol a világon nem volt ennyire hálás közönségük. A néptömegek jó minőségű dalokat várnak tőlük, egyszersmind … Folytatás →
Bulgakov, aki szerzőként, dramaturgként, sőt, olykor még színészként is állandóan a színház világában forgott, és akinek frissen bemutatott és sikeresen játszott Molière-darabja nem sokkal a Sosztakovics és Mejerhold ellen indított antiformalista hajsza után hasonlóképpen megsemmisítő kritikát kap a sajtóban, majd … Folytatás →
I. V. Sztálin feljegyzése a Pravda főszerkesztője L. Z. Mehlisz számára Gy. Bednij „Harcolj, vagy halj meg” című meséjéről 1 1937. június 20. Mehlisz elvt.! Gyemjan „Harcolj, vagy halj meg” című meséjét illető kérdésére Gyemján nevére címzett levélben válaszolok, amelyet felolvashat neki. … Folytatás →
„A szobrászok – mondta Merkurov szobrászművész az építészek kongresszusán – megbíztak, hogy adjam át önöknek: tegnap agyoncsaptuk az utolsó formalistákat is (nevetés, taps). Személy szerint én egymagam nyolcat csaptam agyon (viharos taps).” (1936. február 13.) 1 „Mi újság? Semmi különös, csak … Folytatás →
KÖZEL-NYUGATI LEVÉL Hajnalban csöng a telefon Bécsben. Kikászálódom az ágyból, szememet dörzsölve anyázok, persze deep down (hol másutt?) szorongok is. A családon kívül más nem szokott hívni a vonalason, kivált pitymallatkor. Míg a készülékhez botorkálok, próbálom végigzongorázni magamban az aktuális … Folytatás →
Teresa Porzecanski1 – Zavargások vannak odalent – erősködött újból a férfi, megpróbálta zaklatott hangjával beszippantani a testre záporozó víz pompás csobogását és fölkelteni a sugárzóan fénylő nő figyelmét, de hozzátehette volna: „összepréselődnek, mint forgó fogaskerekek”, vagy: „egymással egyre szorosabb kapcsolatot … Folytatás →
Gerevich András 1 BUDAPEST 1. Ülünk a Trabantban, már sötétedik, körbe-körbe megyünk a tömb körül: Mária utca, Baross utca, Mikszáth tér, türelmetlenül parkolóhelyet keresünk. Reggel a Rákóczi téri csarnok előtt cinkosan rámkacsintanak a lányok, félénken megfogom anyu kezét, majd ahogy … Folytatás →
A Vízivárosnak nyugtalan álma volt, a torkán akadt néhány évtized, s forgolódás közben fel-felböfögte a negyvenes-ötvenes éveket. Farkasordító hideg volt éjszaka, a macskák a tetőkre fagytak; egy szerelmes besúgó a parti templomban fölsírt aztán beállt papnak. A köd mint az … Folytatás →
Monoron mondták Az alábbi szemelvények a Monori Tanácskozás vitaindító előadásait és opponensi véleményeit tartalmazó, 1985 szeptemberében megjelent szamizdat-kötetben találhatók. Igyekeztünk néhány, ma is érdekes közgazdasági gondolatot összeválogatni. A következő írásokból idézünk: Csurka István: Új magyar önépítés Szabó Miklós: Még néhány … Folytatás →
Monor, a személyes halott „Aki ma meghalt,csak egy órával ezelőtt az olyan régi énnekem, mint Nagy Sándor, vagy Xerxes katonái. Fülében csönd van, szájában por és némaság. Ha emlegetik régi szobákban régi barátok, ólomnehéz fővel próbálok emlékezni reája. De már … Folytatás →
Mégis más PETRI TÁVLATA Nagy Bálintnak „…mi azért mégis egy lépcsőn megyünk le, (…) de ez mégis más, mint (…) lezuhanni egy repülőgéppel” – mondja Petri a körülírt zuhanásról, azaz a Lépcsőről 1 – ami kétségkívül magasról indul, és magasban is végződik: … Folytatás →
„De hát hogy aludt?” KOSZTOLÁNYI DEZSŐ ESTI KORNÉLJÁNAK TIZENKETTEDIK FEJEZETE (MELY VÁROSI TÖRTÉNET) 1 („…már javában beszélt…”) A tizenkettedik novella érdekes, mégpedig öncélúságában érdekes elbeszéléstechnikai játékkal indul, amennyiben a névtelen elbeszélő három fokozatban, a körülményeskedő történetmondás hármasugrásszerű mozdulatsorával közelíti meg az általa … Folytatás →
Megölni egy kutyát 1 A Vakond kérdez: neve?, és én válaszolok. A megadott helyen vártam rá, azzal a Peugeot-val jött értem, amit most én vezetek. Nem találkoztunk még korábban. Nem néz rám, azt mondják, soha, senkinek nem néz a szemébe. Kora?, … Folytatás →
ÍGY MONDJÁK ŐK Nagy kérdés ilyen kora reggel – vagy ahogy az észtek mondják: „a madarak szőtte fényben” –, de fel kell tennem: hol a helyem az életben, hol – a magyarokkal szólva – „az ülésem a láthatatlan vonaton”? Úgy … Folytatás →
SALAMANDER in memoriam 1993 Istent, ha nőnemű, csapott állúnak tudom csak feltételezni, elképzelni azonban úgy sem, mert a csapott áll még nem garantálja az utat az ajka s a torka felé. Gyomromban azért csak s az alhasamban kél az izgalomérzet, … Folytatás →
Nincs történet (RAJTAKAPTÁL) Az alapelv Három, aztán a sokaság. Emlékezzünk az alapelvre, bár mit tudok én tudásról, szépségről, csak ismerni vélek kételyt, szorongást – vagy a dolgok nem viccesek, vagy nekem nincs humorérzékem (és a lélek, szűken vett értelemben – … Folytatás →
Senki sem alszik A kapu zárva, a nagy vasajtón egy nagyobbacska érmére emlékeztető lyuk volt, azon át lestem be. Az udvar végében a tizenkettőből mindössze egy apostol látszott, ő is a merengősebb fajta, bánatosan révedt maga elé, nem láttam, van-e bármi … Folytatás →
Mussolini A zseni: egy történelmi közösség egyetemes összegezése. Valahogy úgy gyűl a századok mély titkaiban, sajátos apák és anyák hosszú sorozatán át: hogy a közösség fájdalmait, szükségeit, erőit és vágyait mintegy a saját teste-lelke állapotainak érzi. És így a saját … Folytatás →
A második világháború utáni Olaszország leghosszabb ideig hivatalban lévő miniszterelnöke, Silvio Berlusconi 2011 novemberében megbukott. Nem sokkal ezt követően arról beszélt a sajtónak, hogy idejét Mussolini-levelek társaságában tölti: az utolsó üzeneteket olvassa, melyeket a Duce a szeretőjének, Clara Petaccinak írt. „Be … Folytatás →
A TÖRTÉNÉSSZEL LACZÓ FERENC BESZÉLGETETT 1 Kezdjük a Fehéroroszország 1941 és 1944 közti náci megszállását tárgyaló disszertációjával. E több mint ezeroldalas dolgozatot 1998-ban védte meg, és Kalkulierte Morde címmel 1999-ben nyomtatásban is megjelentette. A mű nemcsak rengeteg, addig ismeretlen adattal, … Folytatás →