Ad notam „Szeptember végén” Még nyersen a kertben az őszi valóság, Már hersen a versem az esti szobán. Ám tél jön, iratlan a csend, ez a hósáv, Dér-szegte papír, havazásnyi hiány. Kihűlve ma perzsel a nyár heve: láva! Izzik a mézragacs, … Folytatás →
Bizonyos értelemben, pusztán, mert mindannyiunkat anya szült, la Chingada fiai vagyunk, Éva gyermekei. A magány útvesztője, Octavio Paz t tetves xarfaszu indian teged kasztralni kene h ne szulesen tob ien idiota balfax a qrva… Komment a www.youtube.com-on 1. Hogy ne érezzem magam … Folytatás →
Malkus Vérzik, mondta a munkás. Tudom. Elnézett a vaskos törzsű fák között, jól látta a bejárat hiányát. A kapu egyik szárnya megtörve lógott, talán egy korsószállító kocsi szakíthatta le, amikor vége lett az engesztelés napjainak, és újraindult a forgalom. A … Folytatás →
Esti Kornél énekeiből 1 vagy egy pinceborozó mélyén tűnök el keresem a vécét a faszom nem találom követtem nyomom követtem bűnöket az ajtóban utam magam elől elállom odafönt hagytam hozzám hű nőket szembe jön velem nem a saját halálom magához … Folytatás →
Cogito úr küldetése Indulj a sötét határhoz hol elődeid jártak a semmi aranygyapjáért végső jutalmadért indulj egyenes derékkal a térdre rogyottak a hátat fordítók a porba sújtottak közt nem azért menekültél meg hogy élj sürget az idő tanúságot kell tenned … Folytatás →
(S. figyelemmel kíséri egy ideje, mi zajlik Lengyelországban a tíz évvel ezelőtt elhunyt Zbigniew Herbert körül. Kedd van, 23.45. Odakint, a sötét tengeren hajók fénye látszik. Elalszik és kigyullad a piros tengeri reflektor a kikötő bejáratánál. A házban csend honol. … Folytatás →
Távkihallgatás című beszélgetőkönyvében Václav Havel meséli el azt a történetet, hogy a Charta ’77 megalakulásakor Patočka csak azzal a feltétellel fogadta el az egyik szóvivő tisztét, ha az irodalomtudós Václav Černý ehhez előzetesen hozzájárulását adja. Havel úgy emlékszik, hogy „Patočka … Folytatás →
Tisztelt egybegyűltek, köszönöm szépen a meghívást Aix-en-Provence-ba, a Nyári Egyetemre. […] Mindössze azt nem értem, miért nevezik az Új Közgazdaságtan Nyári Egyetemének – hát van régi is? Hol? Tudtommal egyetlen, régóta jól bevált közgazdasági elméletünk van, és csak ellenségeink szokása, … Folytatás →
Petr Pithart, a cseh ellenzéki értelmiség egyik elmélkedésre leginkább hajlamos tagja, ezt írja a Charta 77-re emlékezve: A chartások nem a jövőre függesztették tekintetüket, azt ugyanis túlságosan reménytelennek látták: ehelyett inkább fölfelé néztek, azt nézték, ami túl van a hétköznapi … Folytatás →
Éljünk soká, és haljunk ki! Köszönjük, hogy Ön sem szaporodik. Biológia, szaporodás – Mit vétettek a csecsemők az Önkipusz véleménye szerint? A Tömörülés nem bírja a csecsemőket? – Önkénteseink ugyanúgy szeretik a csecsemőket kisbabákat, mint bárki más. Nem a gyerekneveléssel … Folytatás →
Ha létezik épelméjűség és elmebetegség, akkor hogyan ismerjük fel a különbséget a kettő között? A kérdés nem holmi hóbort, és nem őrültség. Hiába vagyunk meggyőződve arról, hogy meg tudjuk különböztetni a normálist az abnormálistól, a bizonyítékok ezt egészen egyszerűen nem … Folytatás →
A profitorientált orvostudományi kutatás által felvetett etikai problémák Az alábbiakban elsősorban a modern profit-orientált kutatás USA-beli jellemzőivel foglalkozunk. Ugyanakkor látni kell, hogy a mai globalizált világban a többi országban is – bár esetleg jelentős késéssel – de hasonló tendenciák érvényesülnek. … Folytatás →
Kovács József bioetikussal Csontos Erika beszélget „Egy ember, aki úgy érzi, hogy elhunyt ősei beszélnek hozzá – ami a nyugati kultúrában pszichotikus tünetnek számít – hirtelen „kigyógyulhat” a pszichózisából, ha repülőgépre ül, és olyan országba utazik, ahol ez a hit … Folytatás →
Természetes, hogy. Mihez ragaszkodj, ha nem ily igazadhoz. (Igazol: meghoz, s kell ugyanahhoz, ami úgy van: vagy – s elfogy.) Fénybe fény játék, árnyba árny, át: kép. Nem látni földjét, egét. (Mit érintkeznék? Szó szerint: mit épp, így épp ugyan … Folytatás →
Rozsda-dal Bármihez nyúlok, véres: a bőröm csupa rozsda. Ami régebben perzselt, most horzsol csikorogva. Lassanként roskadok le, pedig nem adtam könnyen. Lepattogzott a kedvem, vasízű lett a könnyem, az arcom tönkremosta, csontig rágott a rozsda. Tegnap még fájt nagyon, ma … Folytatás →
Valaki járkál falaidon, taleszbe1 burkolózva. Egyedül ő van fent, meg a szomorúsága. Fülel: átjáró udvarok, imaházak vén ereiben kései lüktetés – egy poros, rekedt szívé. Agyagból, vasból megformált zsoltár vagy: ima szól minden kőből, nigun2 minden falból, mikor utcáid kabbalájába3, alámerül a … Folytatás →
Hogyan tűnnek el a zsidók? „A halál oka?” – „Eltűnt.” Danilo Kiš szerb – vagy saját meghatározása szerint „az utolsó jugoszláv” – író apja, a magyar Kohn (> Kis > Kiš) Ede 1944-ben tűnt el. Nem meghalt, mint egy valaki, mint … Folytatás →
„Miként anyagból és szellemből, az ember erőszakból és abból a szeretet-szikrából áll, amit az Isten ’lehelt’ a szívébe. Minden átváltozásoknak van kitéve, az egyes embertől függőn.” Stanko Cerović Most ellentmondások közé lépünk, és a fogalmaimmal botladozni fogok. Montenegró esetében a nemzet, nemzettudat, történelmi … Folytatás →
André Müller beszélgetése az idén októberben 82 esztendős Günter Grass-szal A leghíresebb élő német íróval interjút készíteni: harc ama szóáradat ellen, amelybe ez a 82. születésnapját október 16-án ünnepelt, csodálni valóan vitális férfi valósággal elmeríti kérdezőjét. Amit mond, az már … Folytatás →
FROM: Bojtár Endre TO: 2000 RE: Holokauszt: a (részben) mellőzött szakirodalom Timothy Snyder cikke (Holocaust: The Ignored Reality, amely előző számunkban Az ismeretlen holokauszt címen jelent meg) arra a fontos tényre irányítja a közfigyelmet, hogy a holokausztnak, amelynek szimbólumává Auschwitz vált, főként … Folytatás →