Törvényjavaslat a levegõhasználati díj bevezetésérõl Az emberiség, kedves képviselőtársaim, a Jóistentől ajándékba kapta a földet, a vizet, a levegőt és minden egyebet, és amíg Ádám, Éva sugalmazására, nem evett az almából, rendben is ment minden. Mára azonban a földek, … Folytatás
Archívum
Mesterházi Mónika: Versek
A halálod ténye A halálod ténye egy zipfájl, amit letöltöttem, de még nem csomagoltam ki az agyam megfelelő területein. Közelítek hozzá, mikor eszembe jut, nem fogod látni, hogy rendet raktam a szekrényben, vagy vigyázni akartunk, nehogy a kutya összeugráljon, … Folytatás →
Schreiner Dénes: Ott fogsz majd sírni
[*] Rejtõzés „Ott fogsz majd sírni, ahol senki se lát” – szól Szenes Andor dalszövege, és valóban, a síró ember jobbára különvonul, ha tud, elrejti magát, hogy ne mutatkozzon gyengének, érzelmesnek. Vagy éppen elfordul, saját testével, mozdulataival alakít ki … Folytatás →
Hans Magnus Enzensberger: Példaképekről
„Dr. Meinecke úr példakép-értékűen felelt meg a vizsgán”; „Gyászoljuk Friedrich von Pfannkuchen úrnak, a Szövetségi Érdemkereszt birtokosának elvesztését, aki cégünk igazgatótanácsának tagjaként előrelátásával, fáradságot nem ismerő feladatvállalásával és alkotóerejével teljes személyi állományunk számára példakép volt” – ez egészen úgy hangzik, … Folytatás →
Hans Magnus Enzensberger: Rombolás
magyarázatkísérlet Mi, emberek jószerével mindannyian vandálok vagyunk. Méltánytalan a rombolásnak a homo sapiensben mélyen benne gyökerező ösztönéért és öröméért egy germán néptörzset tenni felelőssé, amelyről vajmi keveset tudunk, s amely inkább a mondák, mintsem a valóság birodalmába tartozik. Lerombolni egy … Folytatás →
Rüdiger Safranski: A Szabadság és a Rossz
[*] A Rossz, amin itt gyilkos erőszakot, kegyetlenséget, álnokságot vagy a pusztítás örömét értjük, hozzátartozik az emberi normalitáshoz, sajnos. Nem is valamiféle betegség, amely ellen valaminő terápia hatásos lehetne – hacsak nem teljesen általános értelemben használjuk a „terápia” kifejezést: valamennyi … Folytatás →
Tadeusz Róz˙ewicz: Gödörbe…
[*] (Do piachu) PROLÓGUS Petróleumlámpa világítja be a dohányfüstben úszó helyiséget. Tágas szoba, félig-meddig szalon, félig-meddig ebédlő; az asztal mellett karosszékek és fotelek, az ablaknál zongora, egy üveges könyvszekrény. A falon a Częstochowai Szűz Mária képe, s mellette … Folytatás →
Dávidházi Péter: Bojtár Endre kézjegye az összehasonlító irodalomtudományon
A végleges rajzolat öntörvényûsége „Hol bokáig, hol már nyakig Kelet-Európába vagyunk ragadva, miközben vigyázó szemünket Nyugatra vetjük.” Bojtár Endre, 19881 Írók vagy irodalomtudósok halálakor számomra a temetéshez mindig tartozik egy kis utószertartás. Hazatérve vagy legkésőbb néhány napon belül … Folytatás →
Dohy Anna: Tánc – templom – testiség
I.rész A dél-indiai papnõk és a prostitúció Indiában, a chola és pallava dinasztiák uralkodásának idején virágzott egy különös női kultúra, melynek kedvéért hercegnők és királylányok hagyták ott a palotáikat. a nők e zárt, de kasztoktól független csoportját uralkodók patronálták, … Folytatás →
Schreiner Dénes: Mosolyalbum
(Egy tünemény leírása) Túl minden módozatán, ahogy konkrétan megjelenik, okán, ami kiváltja, típusán, mely megfigyelhető az arcon, dinamikáján, amint az időben végbemegy, a mosoly olyan jelenségnek mutatkozik, melyben az emberi létezés önmagához jut el. Noha ez az eljutás uralhatatlannak és … Folytatás →
Leo Perutz: A kutyák beszélgetése
Az 1609. esztendő egy téli sabbat-napján poroszlók toppantak be a zsidó Berl Landfahrernek a prágai zsidóvárosi Ufergäßlein egyik házában levő szobájába, és bekísérték őt az óvárosi fogdába, amelyet a zsidók az egyiptomi tömlöcvárak emlékére „Pithon”-ként vagy „Ramszesz”-ként emlegettek. Az ítélet … Folytatás →
Tábor Ádám versei
Oldalsó redőny Itt a tavasz. Felhúzom az álmomra nyíló oldalsó redőnyt. Budai lakás felé utazom, ahol egy régebbi álmomban laktam. Kiskertes, dimbes, de városias negyed; oldalt volt a kapu, az első emeleti egy vagy két szobában éltem. Tavasz lehetett. … Folytatás →
Darabos Enikő: Tükör előtt
Hogy, hogy nem, folyton valamilyen szeretkezésnél vagy általában a szexnél kötünk ki. Nincs ez így rendben. Több tájleírás kéne. Vagy dicsőséges szabadságharc. Áldozatos küzdelem a népért. Kutatni az igazságot, gondolta Aragóniai Beatrix, és kiemelkedett a vízből. Jó, mondjuk, a dicsőséges … Folytatás →
W. H. Auden: Egy zsarnok sírfelirata
(Epitaph on a Tyrant) A tökéletest, a maga módján, azt akarta, Saját költészete volt, lehetett érteni; Mindent ismert, ami gyarló és emberi, És a hadsereg izgatta meg a flotta; Ha nevetett, ősz szenátorok csapkodták térdüket, És ha sírt, az … Folytatás →
Galgóczy Árpád fordításaiból
Mihail Jurjevics Lermontov Csöndes éjjel kimegyek az útra; Hűs homályban száz kavics ragyog; Istenéhez fordul most a puszta, S egymást szólítják a csillagok. Fent az égen tündöklő varázslat Kék sugárt gyújt alvó föld ölén… Miért emészti szívem úgy … Folytatás →
Szőke György: Az örök Anyégin
A világirodalom egyik legszebb lélektani regényét veheti kézbe új magyar fordításban az olvasó. Galgóczy Árpád átköltése bátran sorolható Bérczy Károly még a múlt században keletkezett, illetve Áprily Lajos századunk közepén készült Anyegin-fordítása mellé: a magyar műfordítás-irodalom két kimagasló remekének szintjét … Folytatás →
Spiró György: Galgóczy Árpád köszöntése a Palládium-díj átadásakor
Ösztönösen mindig meg voltam győződve arról, hogy irodalmat csak szeretetből lehet művelni. Minden nagy mű mélyén szeretet munkál, s amikor nehéz pillanatainkban váratlanul felidéződik bennünk egy verssor vagy egy költött epizód, amely ugyan bajainkra gyógyírt nem hoz, de arról tanúskodik, … Folytatás →
Margócsy István: „Mindegyikünk más-más nyelven beszél”
Ünnepélyes alkalmakkor bízvást elmondható, hogy Galgóczy Árpád különleges ember – aki olyan sorsot és tartást tudhat magáénak, mint az övé, kivételes megbecsülésre is igényt tarthat. Galgóczy megszenvedte a történelmet, kipróbálta a történelem által kínált vagy rákényszerített lehetőségek jó pár változatát … Folytatás →
Szilágyi Ákos: A Galgóczy-rejtély
Háromféle műfordítás létezik oroszból: költői műfordítás, amikor magyar költők orosz költőket fordítanak; professzionális műfordítás, amikor a költői mesterség minden fogását, a magyar és az orosz nyelvet egyaránt ismerők és a fordításhoz szükséges szellemi hajlékonysággal is rendelkező hivatásos műfordítók fordítanak verseket … Folytatás →
„Oroszhont hinni kell. Megéri”
Galgóczy Árpád köszöntése Galgóczy Árpád, kedves Barátunk néhány nap múlva, november 8-án lesz 90 éves! Ebből az alkalomból összegyűjtöttünk néhány róla szóló cikket, laudációt s néhány versfordítását. Isten éltesse a remek fordítót!
