BB-t 1988 késő őszén ismertem meg egy Bajcsy- Zsilinszky úti, könyvekkel és hifiberendezésekkel zsúfolt lakásban. Egy folyóirat alapítása miatt gyűltünk össze. Csak róla nem tudtam, kicsoda. Felső kapcsolatom, a szegedi irodalmár-üzletember még hazafelé felvilágosított, szeretetteli gúnynyal. „A legnagyobb magyar … Folytatás →
„»Kár, hogy a magyar nyelvet nem-érti-senki, nem-érti-senki, nem-i-sa-karja megtanulni!« – ahogy a régi Fonográf-nótában énekelték valaha. Hát még a litván nyelvet! A litván nyelvet – ha ez egyáltalán fokozható – még ennyire »sem-érti- senki, sem-érti-senki, nem-i-sa-karja megtanulni!« Akkor hát … Folytatás →
Ebben a házban megmaradtak az üvegablakok, a szecessziós mintájú maratott üvegek és a ragyogó színű festett üveg Mária-kép is a lépcsőházban. Amikor ott jártam, egy fiatalasszony tollseprűvel szedte le a pókhálókat a folyosókról és a lépcsőház faláról. Valaki finom … Folytatás →
Emlékezzünk, amennyire lehet, s próbáljuk felidézni: milyen is volt hajdan, a huszadik század hetvenes éveiben, ifjú (egyetemista) korunkban az a kép (vagy inkább vázlat? térkép? ábrázoló geometrikus rajz?), amelyet a kelet- európai irodalmakról nyerhettünk, akár a fordításokból, akár az … Folytatás →
Megöregedett Esti Kornél (contradictio in adjecto), amivel számolt, olvasott erről ezt-azt, tudta, hogy jőni fog, ha jőni kell, nem is nagyon zavarta, eltekintve attól a sok kis szartól, ami egy ideje baszottul zavarta, de avval nem számolt, hogy a barátai … Folytatás →
Vas István NEHÉZ SZERELEM Két nap múlva, iskola után, ott álltunk összeszíjazott könyveinkkel, füzeteinkkel a Mentorral szemben, a Magyar Korona kávéház bejárata előtt; kissé habozva, mert hátha egy tanárunk is elhalad ott, a déli Andrássy úton, márpedig a szüleink nélkül … Folytatás →
„Vegyük fel újra a barátság fonalát”, mondta és eszelte ki Kompolthy magában, és aztán ezt hangosan is megismételte, mégpedig a tükör előtt, reggel, fogmosás közben, Bécsben, az ideiglenes lakásában, és azt remélte, hogy ezt a most szerfölött frappánsnak tetsző … Folytatás →
Az angyalok számára Az angyalok számára (mindenikük a maga essentiaja) torzszülöttek vagyunk testünk groteszk olyan mint a comics-rajzoló fantáziálása a földöntúliakról – Ugyanolyan kevéssé értik vágyainkat és kívánságainkat mint mi az orsógiliszták vágyait és kívánságait – Mikroszkópon keresztül nézik életünk … Folytatás →
távtartó rengeteg dolog történik és nem történik semmi – van, hogy az utcán, csak úgy, szembejön az élet, szép, mint egy kurva, gúnyosan, kényszeredetten, nem is tudunk róla, mosolyog, köszön. legitim undor, mint beleveszni egy fekete lyukba, megbújni az … Folytatás →
1. A pöttöm vérszopó Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy hajadon. Szemrevaló, karcsú, nagy szemű, hosszú lábú, akár egy modell – nyakigláb, szó szerint. Egyvalami rontotta a képet: a hosszú orr. Igaz, a mamája, a nagymamája és … Folytatás →
Jelena, én zöld szemeim fele Aznap, hogy forradalom tört ki Bécsben, Mi ketten a megtalált Jelenával Valahol az Alföldön vonatoztunk, És négy zöld szem lett a történelem. Ki gondolta akkor, hogy átviharzik Pestre is a gyújtogatók keserve, S abból … Folytatás →
Betűk háta mögött Változni kezd Tartalék nélküli percek sötét nyugtalansága Szobájába zárkózott hetekig esővíz futott le Feláztatta a füves hegyoldalt ellepte a lépőköveket Semmi nyomot nem hagyott felszámolta az üres lakást Nincs hűtőszekrény nem tud ételt tárolni meleg szél … Folytatás →
A kultúra nélküli vallásosság alternatívái Valami (végleg) elmúlt (Andrej Tarkovszkij, Michel Henry) Amikor Andrej Tarkovszkij a Sztalkerben – a scifiszerű fantasztikumról lemondva, mégis a már beköszöntött jövőt vizionálva – a Zóna tiltott övezetébe vezeti a nézőt, egy olyan ellentérbe, heterotópiába, … Folytatás →
Múzeumfelfogások Párizsban Francine Bacon, Jacqueline Pollock, Annie Warhol, Joséphine Beuys, Miss van der Rohe, La Corbusier, Marcelle Duchamp és mások: nem helyesírási hibák, hanem tudatos elírások, a férfi keresztnevek női megfelelői fogadják a Centre Pompidou állandó kiállításának látogatóit 2009 nyara … Folytatás →
SZÜTS MIKLÓS: 2008-ban újrarendezték a Pompidou Központ modern gyűjteményét: megértőn bólogatva, de hajlott korom súlya alatt görnyedezve fedeztem fel az új koncepciót: a múlt századi avantgárdok szinte teljesen eltűntek (Duchamp is a pincében landolt!), Klee-t csak egy kis szervízfolyosón találtam meg … Folytatás →
(mese) Csaplár Vilmos úgy kezdi különlegesen érdekes és izgalmas regényét, hogy rögtön az első mondatban elárulja (persze csak közvetetten: egyik szereplőjének beszédszólamába rejtve) egész regényének talán legfontosabb kulcsmozzanatát: mindvégig mesét olvasunk, oly mesét, mely mindvégig csodákkal, fantasztikus és előreláthatatlan … Folytatás →
Egy-két példa Mindig nagyon izgalmas, amikor két művészeti ág közös metszetében esik szó a művészet, pontosabban az adott műalkotás létmódjáról, közegéről, lehetőségeiről és korlátjairól. Az pedig kiváltképp izgalmas, ha nem is egy, hanem – legalább – két adott műalkotás … Folytatás →
Matt – jelentette ki ördögi kacajjal Isten anyja, a Megvetés, s a következő mozdulattal lesodorta az összes bábut a sakktábláról. Istennek őrült fejtörést okozott anyja viselkedése, nem értette, hogyan tud a mami, és épp az övé, ilyen elviselhetetlenül fölényes … Folytatás →
Szentivánéj hajnali fél öt pirkadat madárcsicsergés dodekafóniája mosolyra késztető zűrzavar könnyed és hűsítő szélben röpke félóra párás hőség és vihar ugrani kész éberség s az álom birodalma között. kusza és kiszámíthatatlan mint szerelmesek egymásba gabalyodó ölelése hajlatokba fulladó nedvei … Folytatás →
Bill Jamison világéletében jóban volt Jerry Robertsszel. Mindketten a déli fertályon cseperedtek föl, a régi vásártér közelében, együtt jártak az alsó és a felső tagozatra is, később együtt iratkoztak be az Eisenhowerre, ahol annyi közös órát vettek fel, és … Folytatás →