A “magyar irodalmi gondolat” az 1880-as években vált a politikai élet egyik legfontosabb patronává. Az osztrák–magyar közös külügyminiszter boszniai fõadminisztrátor, Kállay Béni (1839–1903) tollán mindez elsõsorban a magyar állam lehetséges balkáni terjeszkedésére és a Monarchia központjának Budapestre tolódására vonatkozott. A … Folytatás →
Visszaút nem volt. Londonban nyertem elbocsátást a tél közepén, húsz font készpénzzel, egy tizenöt fontot érõ karórával, és egy váltás jó ruhával a bõröndömben. Tizenkilenc évemhez képest jó adag tapasztalat volt a hátam mögött. A Temperance Hotelben szálltam meg a … Folytatás →
Egy egész világra kiterjedõ posztkoloniális kritika felé “A múltbeli Ausztrálián és Cayenne-en kívül Szahalin az egyetlen hely, ahol még tanulmányozni lehet a bûnözõk gyarmatosítását: ez egész Európának felkeltette az érdeklõdését, s nekünk ne kellene?”1 Anton Csehov levele Alekszej Szuvorinhoz, 1890 … Folytatás →
Küldjünk egy-két verset még Egykét küldjek-é vagy többet? Nem küldök, csak átadok, személyedben ha eljössz érte… Ez a költõ enszigora szikár-huncut amikor a vigyora oly szapora hogy Tehozzád [el]gurítja… Gurul-gurul a vigyor a madár meg a turul görbén-görbén fölfele néznek … Folytatás →
/k/örök Éva körül? (öreges dülöngélő ballada-féle) P. Évának húszévente egy-egy körrel beljebb?… te talán örökifjú vagy, de nekem túl hosszú már két emberöltõ!… | egyre lassulva keringek körötted, akár lapult, álomõrzõ Plútó felé, alig fénylõ Napja körül; közénk szürkül fékezõ … Folytatás →
I. Toll Csak a tolla maradt meg. Az anyám táskájából vettem ki egy nap, ahol apám más emlékeivel együtt õrizte. Egy toll, amilyet már nem készítenek, és amit tintával kellett megtölteni. Iskolaéveim alatt végig ezt használtam. Elengedett, mielõtt úgy dönthettem volna, hogy … Folytatás →
A független önkifejezés útjai Kínában Világszerte élénk figyelem kíséri az internet kínai térhódítását. A kilencvenes évek közepe óta exponenciális növekedés tapasztalható: lassú, langyos kezdet után Kínába egyszer csak berobbant az internet. Kereskedelmi internetszolgáltatók 1996-tól léteznek az országban. 1997-ben még csak … Folytatás →
Minden további nélkül kezdhetnénk úgy ezt a történetet, hogy: “A férfi megállt az úton. Hátrafordult, és látta, hogy vége lett a télnek, noha a tavasz még nem köszöntött be. Soha azelõtt nem látta az utcáját ilyen nézõpontból, ugyanis még soha … Folytatás →
(Levél és krónika vidékről) “Csirkeszív kapható!” – csak ezt ugatják egyre a rókák, s bújnak sok tyukól mélyén (aligha jöttek járt uton). Ha vásárolsz, májjal keverve, gattyád rámegy: eszed nem játszódik. Futon- ágyon vásik el az ajzott kereslet, kopár harcpázsit … Folytatás →
Hallásgyakorlatok #19 amikor még az iskolában takarítottunk, volt egy hatalmas vízipatkány. | ha az elõjött a szekrények alól, a marcsi mindig elkezdett sikongatni. alig tudta abbahagyni. | még a tanárok is kiszaladtak a folyosóra, hogy mi van. || rozmaringot hozott … Folytatás →
Persze, hogy rémálom volt az életem, mivel aki voltam, az én magam lettem, idegen honban, magamban, jó követem nem voltam, nincs kit megkövetnem sem. Könyveket rámoltam, beléjük nem néztem, egy kisebb halmukat lábamra ejtettem, itthon is épségemet veszélyeztetem, nem is … Folytatás →
Nem tudom, másutt mi van, de itt a Földön szinte minden. Gyártanak széket, bánatot, ollót, hegedût, gyengédséget és tranzisztorokat, víztárolót, viccet és kávéscsészét. Lehet, hogy másutt mindenbõl több van, csak valamiért festmények nincsenek, filmszínházak, pirog, vagy zsebkendõ a könnyhöz. Itt … Folytatás →
Ezerkilencszázhetvenegyben hagytam el Lengyelországot. Egy év börtön és hasztalan munkakeresés után nemcsak az országot hagytam magam mögött, de a barátaimat és a még erõsen a ’68 márciusi zavargások hatása alatt álló környezetemet is. Ez a környezet szétzilálódott, néhányan teljesen összeomlottak, … Folytatás →
Amikor most, negyven év múltán megemlékezünk a párizsi és a prágai tavasz “csodálatos perceirõl” – miközben Varsóról és Berlinrõl sem feledkezünk meg – megdöbbentõen éles ellentétet látunk kelet és nyugat között, hogy a korabeli szóhasználattal éljünk. Az 1968 májusában lezajlott … Folytatás →
Beszélgetés Révai Gáborral Az alábbi szöveg nem a kérdezõrõl szól. Mégsem érthetõ igazán, ha nem áruljuk el jó elõre, hogy milyen körülmények között ismerkedett meg a kérdezettel, s kötötte késõ-kamaszkori eszmei ébredezését hozzá (is). 1966-ban járunk, harmadikos gimnazistákat invitál az … Folytatás →
Az ELTE BTK Kari KISZ-Bizottsága, mely 1968-tól kezdõdõen az 1972/73-as tanév végéig nagy (bár változó intenzitású) vitákat folytatott az egyetemi pártvezetéssel, valamint a felsõbb KISZ- szervezetekkel arról, van-e, s ha igen, akkor milyen értelme van az egyetemi KISZ-mozgalomnak vagy -szervezetnek … Folytatás →
Eljött a hajvágás napja. Mint máskor, ez a felismerés most is oly váratlanul érte Deshant, mint egy isteni sugallat, amely mindig a megfelelõ pillanatban érkezik, nagyjából havonta. Ez alkalommal éppen munkába utazott a metrón, amikor megpillantotta tükörképét a szemközti ablakban. … Folytatás →
Az én ’68-am nem ’68-ban kezdõdött, és sokkal tovább tartott, mint az a pár nap, amit történetesen Párizsban tölthettem ’68 júniusában, annak a bizonyos májusnak még érezhetõ utórezgései idején. Nem lévén hivatásos emlékezõ, és nem írván soha naplót, még a … Folytatás →
A holttest már hetvenkét órája rohadt a szeméttelepen. A bomlás igen előrehaladott állapotban volt az átlagos 42 fokos hõmérsékletnek köszönhetõen, a döglegyek belepték a nyílt sebet a nyakon. A fej leválasz- tását egy nem túl éles tárggyal követték el, erre … Folytatás →
Fejezet egy soha el nem készülő regényből Béres úr, ez a szinte már soha nem író író, csepeli birodalmának ócska kútjába merülve szoktatta halálhoz a szívét. A kút – akárcsak a mesebeli Holle anyóé – víz alatti világba vetette, ahol … Folytatás →