Szabadgondolkodás, szekularizmus és az arab tavasz

Hadd kezdjem így: együttgondolkozásra buzdítok – kényelmesnek tetsző bizonyosságok tálalása helyett. Ezért indításképpen elkalandozom kissé tárgyamtól, két irányban is. Elsőnek a brechti elidegenítési technikáról szólok, amely eltávolítja a nézőt a színpadon zajló eseményektől és a szereplőktől, kritikus szemmel mérve fel … Folytatás →

Az értelmiségi szereppel járó kötelességek

Bibó István 1956. november 4-i nyilatkozata, két nappal későbbi tervezete a magyar kérdés kompromisszumos megoldására, ezt követő írásai, közöttük emlékirata(Magyarország helyzete és a világhelyzet) nem vallanak politikai rögtönzésre. 1 Mindegyik a közjóról, a politikus és az állampolgár kötelességéről, a demokratikus legitimitásról, a … Folytatás →

Marno János – Versek

  EGY KÖLTŐI KÉRDÉS Mi keresnivalója itt a földön ennek az elveszett alaknak?   EGY SZÓNOKI KÉRDÉS Mi keresnivalója itt a földön ennyi elveszett alaknak?   DAS LIED in memoriam Gustav Mahler   Elvesztem a nyílt utcán a téli pizsamámban, … Folytatás →

Vagy majdnem az

Hogy rettenetes, elhiszem, de így igaz, mondta a férfi, és Isten örült, hogy legalább ő elhiszi, az is valami. Erre a különös időpontra időzített, szombat kora délutáni állásinterjúra, 15:00 h!, pontban! egyenes vonalú, szolid, fehér blúza fölé drapp, testhezálló kiskosztümöt … Folytatás →

Győri László – Versek

  A LÉTRA Amikor végre lakáshoz jutottál, fölnéztél a mennyezetre, a pókhálót hogy szeded le, és létra híján ott maradt a pókszál. És vettél akkor egy négyfokú létrát, fölnéztél a mennyezetre, mintha Isten közeledne, úgy érintetted ujjal a tapétát. Habár … Folytatás →

Vad nyomozók

RÉSZLET Luis Sebastián Rosado, La Rama Dorada kávézó, Mexikóváros, colonia Coyoacán, 1976. április. Már Monsiváis is megmondta: Marinetti és Tzara tanítványai, a zajos, értelmetlen, giccses verseik pusztán a tipográfiai elrendezés terepén vívtak csatákat, és sosem léptek túl a gyerekes szórakoztatás szintjén. … Folytatás →

Soha nem voltam Blanesban

Amikor először olvastam Roberto Bolañótól a Vad nyomozókat, 22 éves voltam, Limában éltem a nyomorúságos fizetésemből, és az életem kimerült abban – azon kívül, hogy néha hülyére ittam magam –, hogy olvastam és írtam, másoltam és gyakoroltam, amellett pedig a fejemet … Folytatás →

Apa, fiaival

Ha végigböngésszük a közelmúlt legátfogóbb, legnagyobb időbeli spektrumot felölelő latin-amerikai irodalmi válogatásának, a Modern Dekameron-sorozat vonatkozó kötetének (Huszadik századi latin-amerikai novellák) életrajzi függelékét, kristálytiszta képet kaphatunk arról, mit jelent a magyar olvasó számára még mostanában is a “latin-amerikai irodalom” kifejezés. … Folytatás →

“A bölcsészettudomány feladata, hogy megtanítson bizonytalanságban élni

BESZÉLGETÉS GALIN TIHANOV BOLGÁR IRODALOMTÖRTÉNÉSSZEL SCHEIBNER TAMÁS: Az egykori szovjet érdekszférához tartozó országokban, így Magyarországon is a szocializmus időszakának kutatását némi gyanakvás kíséri. Érthető módon érzelmi viharokat is kavar magukat bal-, vagy jobboldalinak valló értelmiségiek körében egyaránt. A múltat a mindennapi … Folytatás →

“Hogy a vonatfülke micsoda”

KOSZTOLÁNYI DEZSŐ ESTI KORNÉLJÁNAK HARMADIK FEJEZETE 1 (MELYBEN AZ UTAZÁSRÓL MINT VALAMIFÉLE BEAVATÁSRÓL VAN SZÓ) (“…vagy megveszi neki azt a gyönyörű kerékpárt…”) Mint tudhatjuk, azazhogy olvashatjuk, a frissen érettségizett Esti Kornélt “édesapja szabad választás elé állította: vagy megveszi neki azt a gyönyörű kerékpárt, melyre … Folytatás →

Lawrence Ferlinghetti – Versek

LILIOMTIPRÁS Sziromról sziromra magát az élet virágaitól megfosztja Levelek egymás után hullnak akár szeretők válnak Bibék porzók mindent föltárnak magukból egymásnak És hullnak a magvak is és kezdődik az egész megint Jaj mit lehet kezdeni a szirmokkal magvakkal még mindig … Folytatás →

Jelentkezz, kérlek, ha egy mód van rá (II.rész)

II. rész Becsukódott az ajtó, Evelin pedig egyből kitört; a lány hibátlan bőre irritálta Évát, ragadozószeme világított igéző műszempillái között, hosszú copfja hirtelen mozdulatokra, mint egy ostor, a vállát verdeste. “Basszus, te ismered ezt a fickót? Nem hiszem el, hogy … Folytatás →

Öv alatt – A transzformációs processzus beindítása

Václav Havel A transzformációs processzus beindítása Hommage a Franz Kafka és George Orwell Egyfelvonásos vígjáték Karel Schwarzenbergnek Szereplő személyek: Miniszterasszony Műsorvezető-újságírónő Ondřej Černý Tévészignál. Az esti tévéhíradó stúdiója. A képernyőn egy rózsaszín kiskosztümben lévő fiatal nő mosolyog. Az indokolatlanul U-alakú … Folytatás →

Bojtár Endre – Václav Havel úttalan útja a magyar olvasóhoz és nézőhöz

Václav Havel (1936–2011) halálhírét véve először semmi többet nem akartam, mint némi magyarázat kíséretében közzétenni az ő közel fél évszázada hozzám írt néhány levelét. Azt persze sejtettem, hogy eközben szóba kerül – esetleg akaratlanul előtérbe nyomul – a saját pályám emlékezete, … Folytatás →

Radics Viktória – Kristóf reszketése, avagy kicsoda az Óriás?

Mielőtt belemerülnék a témámba, előrebocsátom, mintegy magamat figyelmeztetve, hogy a Párhuzamos történetek kolosszusa az utolsó, különleges fejezetet kivéve minden ízében ironikus, sőt parodisztikus, azaz a jelentéstartalmak folyton rezgésben és nagy ívű mozgásban vannak. A regény nemcsak kompozíciójában, hanem a szemantikai szinteken is … Folytatás →

Gottfried Benn – Versek

Epilógus I. Mámor tajték csitulása – a haldokló azúr hamu s a fakó korall órája ez körös-körül Palau. Mámor tajték elül, mennyi, idegen, nem enyém, tiéd, nem marad kezedben semmi, csak a lét, mint sok néma kép. A tajték és … Folytatás →

Payer Imre – Versek

TERROR Rúgok közétek üres üveget! Megmozdulni se mertek, a nézésetek aszfaltba ragad. A túloldalról nézek, fülelek – A tekintetünk – tűrhetetlen ámok –, ha mégiscsak összetapad, láthatatlan közegnek ad helyet, mit magammá látok. TE MÉG SOHA Te még nem, soha … Folytatás →

Oliver Friggieri – A tenger fia

A házunk olyan volt, mint a többi, ajtaja akkor csukódott be rendesen, ha becsaptuk. Díszei lekoptak, festése lepergett. A rozsdás retesz nyikorgására éjjelente gyakran felriadtunk – legalábbis így emlékszem. A ház fala talán sosem volt fehér; vakolata lepergett, a mállás … Folytatás →

Volt egyszer egy intézet – beszélgetés Gombár Csabával

Marelyn Kiss József: Hogyan kerültél a Társadalomtudományi Intézetbe? Gombár Csaba: Mint annyiszor az életemben, jött a szerencsés fordulat. Úgy tűnt, hogy eltávolítanak a Budapesti Műszaki Egyetemről, s állástalan leszek. Huszár Tibor jelentkezett telefonon, s kérdezte, hogy miért nem reagálok a hivatalos … Folytatás →