A PROTESTÁNS MÚZEUMBAN 1. Kezdek hozzászokni, hogy semmit nem értek. Aluljárók hangolják össze vándorlásaimat. A szavak zenévé oldódnak, mire hazaérek szoba-konyhámba, napi idegenség-adag. A kevés már bőség. Angolos marhasült, káposzta ünnepélyes fordításban a művelt étlapon, ezt választom és eszem. A … Folytatás →

Az önsorsrontás áldozata1 VERDI RIGOLETTÓJÁRÓL Victor Hugo sokáig hallani nem akart arról, hogy a Rigolettót Párizsban bemutassák. 1851 óta Európa legtöbb színpadán már hatalmas sikerrel játszották, de Párizsban egyelőre vártak vele. Bár nem hallotta az operát, tiltakozott darabja, A király mulatfeldolgozása ellen. A … Folytatás →

C. PH. E. BACH ÉS AZ ÁTMENETI KORSZAK KÉRDÉSEI Bali Jánosnak Zeneszerzésben és zongorajátékban sosem volt más tanítómesterem, mint az apám.” – írjaÖnéletrajzában Carl Philipp Emanuel Bach.1 Ez a kijelentés a családi és a tanítványi kapcsolat intenzitásán túlmenően a nemzedékek közti töretlen … Folytatás →

Bach, a humanista?1 A nyugat-európai művészi zene kánonjának legjelentősebb alakjait a hagyományos zenetörténet-írás hajlamos emberfeletti tulajdonságokkal felruházni: a nagy zeneszerző nem csupán jelenetős muzsikus, hanem tökéletes férj és apa, odaadó tanár, elmélyült filozófus és tudós teológus is egyben. E tekintetben … Folytatás →

Lenkei Júlia KERÉNYI KÁROLY, TOLNAY KÁROLY ÉS A SOCIETAS BARTÓKIANA Bartók Béla nevét a halála óta eltelt közel hét évtizedben számos intézmény, csoportosulás, közterület stb. kapta, illetve vette fel világszerte. Közülük valószínűleg az első volt az, amelyiknek alig négy hónappal … Folytatás →

Tudták, hogy van egy használtautó-kereskedés a város szélén. Villamossal mentek. Nem vettek jegyet. Nem bírok jeggyel utazni, mondta az egyik, amikor a másikban felmerült a jegyvásárlás. Tényleg hülyeség, mondta a másik és visszadugta a zsebébe a pénzt. Tíz év börtön … Folytatás →

Az elsõ szavak, édes csomó a nyelvemen. Lefetyelek, nyalogatom a szám, bekaplak. Méterrel a föld fölött járok, tátott szájjal, az ízlelõbimbóim irányítanak. Te vagy a számban, megfogtalak. Aztán egyszer csak kicserélik a bõrt a nyelvemen, nem jönnek vissza a régi … Folytatás →

HETVENEGYEDIK VÉDŐBESZÉD Esti vonat volt. Épp naplemente után kocogott be a poros muskátlis állomásra. Indóház-hunyorgás fogadta, esti bágyadt büfé-lárma. Kanálcsörgésé, salakcsikorgásé. A kalauztól kérdezte, hol a kalauz. Meg se hallotta, csapzottan szakította fel a kocsik közötti ajtót, hogy egy pillanatra … Folytatás →

torzószótár akármikor vasárnaponként jóval a remegve várt futballmeccs előtt talán még el sem kezdődött a délelőtt szemközt már járási női kézilabda meccseket néztem a poros salakon szétnyűtt bugyogókban szeplős menyecskék csoportja miként gabalyog egymásba holott messze a hatszögletű labda suta … Folytatás →

Ide? A félrenyelt személyiségük helyébe? A szorongás vaktérképére folyónak? Újságpapírnak a sánta szekrény alá? Az elveszített zsebkendőkre csomónak? Gyurmának egy megszállott kezébe? A KISDEDHEZ Kétezer éves Jóhelyettes! Nem szégyelled a színjátékot? A lakhatatlan giccshajlékot? Engem ne ments fel. Ne szerettess. … Folytatás →

  Talán egy halott apa Lett volna jobb apa. Még inkább Egy halva született apa. Mindig új fű nő át a határon A füvet ki kell tépni Újra és újra amely a határon átnő. 1 1933. január 31-én hajnali 4 … Folytatás →

  Billy Collinsnak Az a fáraói ambíció, hogy nyomot hagyjak magam után, úgy érzem, nem teng bennem túl. Valószínűleg már Horatius is hülyéskedett, amikor azt írta, hogy készen áll ércnél maradóbb emlékműve, mert azt, hogy “non omnis moriar” “nem halok … Folytatás →

Billy Collins1 A SIBA Nemrég, gellert kapva, lassan visszapattantam ennek a szobának a kék faláról, mintha víz alatt mozognék, írógéptől zongoráig, könyvespolctól egy földön heverő borítékig, és egyszer csak az S betűnél találtam magam a lexikonban, ahol is megakadt a … Folytatás →

KOMMENTÁR RADNÓTI SÁNDOR WINCKELMANN-MONOGRÁFIÁJÁHOZ A Mona Lisa állítólag már nem is létezik, legalábbis a következő restauráláskor bizonyosan le kell róla majd választani azt a több méter vastagságú turistaréteget, ami a múzeumi kultúra idősödésével egyre csak terebélyesedik. A műalkotások szemlélésének múzeumi alaphelyzete viszonylag … Folytatás →

Ágyúval verébre?1 A KELET-EURÓPAI KÖZGAZDASÁGI ESZMÉK TÖRTÉNETÉRŐL (1917–1989) MÁSODIK RÉSZ Ezennel véget vetek a személyes, emlékező prózának, hogy írásom második felében a közkeletű “punktum-tézissel” vitatkozzam, mellyel az első felét zártam. Vagyis húzzuk le a rolót, mondván: eddig tartott Kelet-Európa az … Folytatás →

Az emlékezet palotája mint mnemotechnikai eszköz és értelmezési paradigma egyre inkább a művészettörténet egyik kedvenc megközelítésévé vált az 1980-as évek óta.1 Az ókori mnemotechnikai módszer lényege az, hogy a szónok elképzel magának egy épületet – egy házat, egy templomot, egy palotát … Folytatás →

Nyolc éves voltam, amikor anyámtól kaptam egy kis lakattal zárható naplót. Törökországban gyártották, még valamikor az 1960-as évek elején. Az a tény, hogy ezt a kissé flancos füzetet “naplóként” árulták, már önmagában is érdekes volt az akkori Törökországban. Amíg meg … Folytatás →

Kérdezõ idõben, 1848 februárjában, Vácott íródott a vers, a nagybetûs Tyúkság ígéretének ez a szárnyaló, büszke vallomása. Kérdezte a nembeli embert a feszült európai helyzet, kérdezte a kiélezett magyarországi szituáció, és faggatta a mindennapok szintjén élõ költõt – Arany János … Folytatás →

  Az aktivista, az ideológus és a kutató1 Pár hónappal ezelõtt egy kedves – politikailag mindig is elkötelezettnek tudott – ismerõsöm (akinek meggyõzõdéseit régtõl fogva tiszteletben tartom) arra próbált bíztatni, hogy kapcsolódjam be az ATTAC mozgalom helyi szekciójának munkájába. Javaslatát már … Folytatás →