LILIOMTIPRÁS Sziromról sziromra magát az élet virágaitól megfosztja Levelek egymás után hullnak akár szeretők válnak Bibék porzók mindent föltárnak magukból egymásnak És hullnak a magvak is és kezdődik az egész megint Jaj mit lehet kezdeni a szirmokkal magvakkal még mindig … Folytatás →
II. rész Becsukódott az ajtó, Evelin pedig egyből kitört; a lány hibátlan bőre irritálta Évát, ragadozószeme világított igéző műszempillái között, hosszú copfja hirtelen mozdulatokra, mint egy ostor, a vállát verdeste. “Basszus, te ismered ezt a fickót? Nem hiszem el, hogy … Folytatás →
Václav Havel A transzformációs processzus beindítása Hommage a Franz Kafka és George Orwell Egyfelvonásos vígjáték Karel Schwarzenbergnek Szereplő személyek: Miniszterasszony Műsorvezető-újságírónő Ondřej Černý Tévészignál. Az esti tévéhíradó stúdiója. A képernyőn egy rózsaszín kiskosztümben lévő fiatal nő mosolyog. Az indokolatlanul U-alakú … Folytatás →
Václav Havel (1936–2011) halálhírét véve először semmi többet nem akartam, mint némi magyarázat kíséretében közzétenni az ő közel fél évszázada hozzám írt néhány levelét. Azt persze sejtettem, hogy eközben szóba kerül – esetleg akaratlanul előtérbe nyomul – a saját pályám emlékezete, … Folytatás →
Mielőtt belemerülnék a témámba, előrebocsátom, mintegy magamat figyelmeztetve, hogy a Párhuzamos történetek kolosszusa az utolsó, különleges fejezetet kivéve minden ízében ironikus, sőt parodisztikus, azaz a jelentéstartalmak folyton rezgésben és nagy ívű mozgásban vannak. A regény nemcsak kompozíciójában, hanem a szemantikai szinteken is … Folytatás →
Epilógus I. Mámor tajték csitulása – a haldokló azúr hamu s a fakó korall órája ez körös-körül Palau. Mámor tajték elül, mennyi, idegen, nem enyém, tiéd, nem marad kezedben semmi, csak a lét, mint sok néma kép. A tajték és … Folytatás →
TERROR Rúgok közétek üres üveget! Megmozdulni se mertek, a nézésetek aszfaltba ragad. A túloldalról nézek, fülelek – A tekintetünk – tűrhetetlen ámok –, ha mégiscsak összetapad, láthatatlan közegnek ad helyet, mit magammá látok. TE MÉG SOHA Te még nem, soha … Folytatás →
A házunk olyan volt, mint a többi, ajtaja akkor csukódott be rendesen, ha becsaptuk. Díszei lekoptak, festése lepergett. A rozsdás retesz nyikorgására éjjelente gyakran felriadtunk – legalábbis így emlékszem. A ház fala talán sosem volt fehér; vakolata lepergett, a mállás … Folytatás →
Marelyn Kiss József: Hogyan kerültél a Társadalomtudományi Intézetbe? Gombár Csaba: Mint annyiszor az életemben, jött a szerencsés fordulat. Úgy tűnt, hogy eltávolítanak a Budapesti Műszaki Egyetemről, s állástalan leszek. Huszár Tibor jelentkezett telefonon, s kérdezte, hogy miért nem reagálok a hivatalos … Folytatás →
Antiszemitizmus és történetírás Hunniában – II. A történelmi emlékezetből olykor kiesnek azok a mozzanatok, amelyek nemcsak arra utalnak, hogy másképpen is lehetett volna, hanem hogy másképpen is volt. Az antiszemita felhangokat is megütő történész-spekulációk ellenpólusán helyezkedik el Török Pál Magyarország története. Érdemes … Folytatás →
Nayariti variációk (Mexikói mythikus dalokból) Tierra Incognita Az emberek még számtalan nyüzsögtek a földön, széthullámzó földeken, mély fák alatt, hol minden szó kihajt, fű sarjad, termést sírás lombosít, tökhéjból isznak termetes vadak, tollasbot izzad, táncoló virágpor suhog, szelekben szarvas szökken … Folytatás →
Repülő szőnyeg 20. Új lakás (philipposzi pentameter 1 ) Felhasogatva az ágy, összekuszált lepedő, párnán tollpihe száll, szétteritett takaró, morzsák, pormacskák, összekavart papirok, eltünt minden test, ágynemüillat sincs: mostantól itt élsz, mostantól itt élsz. 21. Magaslesen (khalkuszi disztichon 2) “Hát … Folytatás →
IV. ének (Karthágóban) Így ébresztgeti, égő szókkal, szívbeli nénjét: “Anna, jaj, úgy remegek, nem bírok aludni sehogysem! Ritka becses vendég lakik ám nálunk, nemes ember, Ó te, valóságos hős ő! harcok daliája! Esküszöm, isteni sarj, első perctől tudom, érzem. … Folytatás →
Pygmalion, Tyros pénzéhes és kegyetlen királya arra vetemedett, hogy vagyonáért meggyilkolja nővérének férjét, Sycheust. Elissa (akit római források Didónak is neveznek) egy álomból tudta meg, hogy öccse és királya a tettes. Ezért elhatározta, elköltözik Tyrosból. Sokan csatlakoztak hozzá, személyes hívei, … Folytatás →
Horatius Augustushoz “Dux bonus” Augustus Kr. e. 16-tól 13-ig Galliában, illetve Hispániában tartózkodott: ezekben az években – de legkésőbb az első császári audiencia előtti éjszakán – született ez a “drága vezért” (dux bonus) sóvárgó és magasztaló vers. Ekkoriban már azokat a katonákat … Folytatás →
Horatius melankóliája Szilágyi János Györgynek, circa lustra undeviginti “nincs, …mi rehabilitál” Tóth Krisztina mondta a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémián elhangzott székfoglaló előadásán: a kétezres évek elejére mintha az irónia végtelennek hitt forrásai kiapadnának: a módszer rutinná válását számomra az … Folytatás →
Varga Mátyással Páli Attila és Szénási Zoltán beszélget Páli Attila: A Nyitott rítusok című esszékötetben írsz arról, hogy a mai egyház a társadalomban egyre inkább intézményként, politikai pártként van jelen, a spirituális feladatai kárára. Azt gondolom, sokakat érdekel az a kérdés, hogy hogyan … Folytatás →
Delliushoz Egykedvűséged el ne feledd nehéz időkben óvni, és ha a sors kegyes, ne szédülj tőle meg, halandó Delliusom, s tanusíts türelmet: hiszen halandó vagy, ha a szívedet bánat szorítja, s hogyha a kert füvén magad borokkal boldogítod, ünnepeken heverészve, … Folytatás →
Antiszemitizmus és történetírás Hunniában – I. “…igen, de…” – paradigmatikus szintagma, vagy fordítva… Mindenesetre a lehető legpontosabban jelöli azt a bizonytalanságot, amely az antiszemitizmushoz való hozzáállást nálunk, itt Hunniában – határokon innen és túl – oly gyakorta jellemzi. Árnyalatai is … Folytatás →
Jelentkezz, kérlek, ha egy mód van rá I. rész Isten akkor már hetek óta hallgatott. Ez borzasztóan idegesítette. Konkrétan úgy érezte, elárulta őt az Isten azzal, hogy egyszer csak a semmiből hírt adott magáról, kétségtelenül felfedte magát előtte, aztán pedig … Folytatás →