Egy politikai hisztéria anatómiája “Abcug Tisza, abcug Csáky, Abcug báró Fejérváry, Abcug Török főkapitány, Éljen doktor Takács Zoltán!” (Rigmus 1889-ből1) “Vak ügetését hallani Hajdani, eltévedt lovasnak, Volt erdők és ó-nádasok Láncolt lelkei riadoznak.” (Ady Endre) “Balga előítéletek és soha nem … Folytatás →

Dicshimnusz Akárhogy is vélekedjünk e könyvről,1 nem lehet eléggé méltányolni azt a tényt, hogy a magyar irodalomtudomány eddigi legnagyobb közös vállalkozása. Nem elsősorban a teljesítmény mennyiségét, a négy év munkát méltatnám (habár az is tiszteletreméltó), hanem azt, hogy a főszerkesztő … Folytatás →

AZ ELEFÁNTOK SZENT IRATAIBÓL Kezdet: az elefántok megformálása A világ teremtése előtt az elefántfejű fehér isten ült egy tónál és nézte a vizet. Csakhogy a víz nem víz volt, hanem a tükre alá behúzódott semmi. Szép látvány, különösen alkonyatkor. Ezer … Folytatás →

– Én csak nő voltam – mondta. – Végül is csak egy nő – mondták azok, akik szerették. Nem tudjuk, mit mondott a halála előtt. Tudjuk, mit vallott a barátnője a halála előtt. – Hamvasztás után nem akarok temetést, nem … Folytatás →

Gyermekként a legképtelenebb halálnemeket találta ki az apja megbüntetésére. A legvadabbat talán azon az estén, amikor véglegesen hazahozta azt az idegen nőt. A szomszédos hálószobából átszüremlő hangok, gyűlöletes nyöszörgések lódították meg a fantáziáját. Vagy inkább az, hogy amilyen hamar csak … Folytatás →

MEZÍTLÁBAK Mezítlábasságuk csak úgy ragyog a régi mesterek sötét képein a szentek ínséges lábfeje a zarándokdurva lábak a Jézus nyomdokán csetlő-botlók lábujj-ízek bámulatosan bizarr édes pacsmaglábak világló ócska göcsörtök tuskók a kínzó mélyvilági képzelet szülöttei minket a porba kísérő útitársaink. … Folytatás →

a hangok persze jönni fognak egymással végül összefognak ahol voltunk te meg én s amit fognak semmi lesz te meg én azután hogy tünni fogunk észrevétlen mert senki a semmit föl nem fogja mikor e furcsa helyen tétováz hol hangok … Folytatás →

A “szociális” mint menyétszó A “society” – társadalom – főnév akármilyen félrevezető is, viszonylag ártalmatlan a “social” (társadalmi, szociál-, szociális) melléknévvel összehasonlítva, ami valószínűleg a legzavarosabb kifejezés egész morális és politikai szótárunkban. Csak az elmúlt száz évben történt, hogy a … Folytatás →

Az írástudók árulásáról Egyetlen más kultúra, egyetlen más társadalmi rendszer sem részesítette olyan mérvű támogatásban és védelemben az értelmiséget, mint a modern nyugati világ. A fejlett kapitalizmus a szükséges előfeltételeken kívül – amilyen a város és a munkamegosztás – fizetőképes … Folytatás →

“Jónás partot ért, s lenyelte a halat.” Szabó Zoltán: Ezerkilencszázötvenhat “…népét inkább maga tizedeli meg, semhogy mások tegyék ezt vele.” Konrád György Magyarországon egymást váltják az eretnekség, a reformáció, a modernizáció, és az ellenreformáció, az anti-modernizáció dagályai és apályai. Az … Folytatás →

Márai Sándor regényének keletkezéstörténete 1.) “Tudták, hogy néha a lehetetlen az egyetlen, amiben érdemes hinni.” (Márai Sándor: Ítélet Canudosban) 2.) “Soyez réalistes, demandez l’impossible.”1 (Párizsi falfirka, 1968.) 3.) “Légy realista! Követelj lehetetlent!” (Budapesti falfirka, 2006.) Ezerkilencszázhetvenben jelent meg Torontóban, a Vörösváry-Weller … Folytatás →

Szemelvények Jean-Jacques Rousseau és Denis Diderot műveiből Jean-Jacques Rousseau “…aki nem hajlandó követni az általános akaratot, azt az egész alakulat fogja engedelmességre kényszeríteni: más szóval, kényszeríteni kell, hogy szabad legyen.” “Egyszóval, meg kell fosztani az embereket tulajdon erőiktől, s olyan … Folytatás →

Kételyek és tézisek az irodalomtörténet historiográfiáját illetően Sapere aude! Incipe, aude! (Kant – Horatius – Kármán) Mit is értünk azon a megszokott, s revízió alá nemigen vont meghatározáson: a magyar felvilágosodás irodalma? Milyen és mekkora irodalmi halmaz feleltethető meg ennek a kategóriának, … Folytatás →

Nincs felemelőbb érzés, mint azt tapasztalni, hogy a kultúra egyre szélesebb körökben terjed, s adott esetben akár olyan családokból származó tehetségek is ritka magasra emelkednek, akik elől a magasabb műveltség egyébként el van zárva. R. titkos kereskedelmi tanácsos házában hozott … Folytatás →

Tartozom neked Vannak még mondatok, amikkel tartozom neked. November vége, délután, a levegő mandulaízű, mint a méreg. Valaminek újra a határához értünk, bőröndömben csak eddig hozhattalak magammal. Én itt olasz vagyok, te pedig egy hideg énekesmadár. * Kapualjban állok, kiszűrődő … Folytatás →

Kecskés Vikinek – Ma nem megyek be, kész, nem érdekel – mondta Barbara egészen váratlanul, különös, rekedtes hangon, mint aki a mondat előtt elfelejtette megköszörülni a torkát, aztán toppantott, egy picit jajgatott, és ráomlott a heverőre. Hirtelenül (talán az elhatározásától) … Folytatás →

“Szeretlek, mert oly szép szemed van, Hogy nappal van, hol az ragyog; Még a lelkemben sincsen éjjel, Pedig én oly sötét vagyok!” Vajda János Ezt a verset a szemeidről írom, – amikre nincsen írom, – és amiktől olyan szép és … Folytatás →

“Az ökör a nyelvemen” Aiszkhülosz: Agamemnón 1. Az őr háborúja Volt, aki sírt – de örömkönnyeket, Hogy Trója ellen a király hadra kelt, Ám bennem, gongban konduló ütés, Felsejlett és kivárt az élet- és Világ-torzító ölő-rítus képe. Álmomban élénk vér foszlott … Folytatás →