…Aki juhász, az mind szereti Petőfit…

(Adalékok a népi emlékezet és a legendaképzés mechanizmusainak rokonságához) Nem Szabadszálláson született Petõfi, egy városban sem született, hanem országúton. Én úgy hallottam, hogy egyszer régen pásztorok, juhászok, csikósok kint teleltek a félegyházi határban. Tél volt, de régen a pásztorok télen … Folytatás →

Alternatív térkép(zet)ek

Zsidó szubkultúra Budapesten Budapest az egyetlen olyan város Közép-Európában, ahol kontinuus, nagy létszámú és társadalmi pozícióiban is erõs zsidó közösség létezik. Az elmúlt közel két évtizedben kibontakozó rendszerváltó folyamatok kikezdték azt a magyar zsidó szervezetekben is uralkodó politikai felfogást,1 amely a … Folytatás →

A másik férfi

(Speak the language of the Hebrewman) Talán jobb, ha leírom. Talán segít egy kicsit. Most elkezdem, és addig írok, ameddig bírom, és ameddig a végére nem érek a történetnek, pontosabban annyira a végére, amennyire tudom a végét. Mert például azt … Folytatás →

Állam nélküli államiság

Zsidó újítás a politikatörténetben? Mária Terézia 1744. december 18-án rendeletet írt alá, melyben az összes zsidót kiűzi Prágából: kötelezi õket, hogy 1745. január végégig hagyják el a várost, sõt június végéig Csehországot is, és megtiltja nekik, hogy a Habsburg Birodalom … Folytatás →

Menés

a családi hurokból most kissé kiveszem fejem gyászos lavinák között nem érint meg az a bizonyos elsõ szerelem s a jövés üdvét is komor kõfal zárja asztalom székem is fekete ahogy hangolódom miként egy komor bibliára a múlás valahol durván … Folytatás →

Ausztria fellélegzik

I. Osztrák testvéreink alkalmazkodása az új német életformához rendkívül dinamikus tempóban zajlik. A “gyõztes” Saint-Germain-i alkimisták lombikban elõállított és kámforos injekciókkal a látszat kedvéért életben tartott kis homunkulusz-államát Führerünk rajtaütésszerûen visszavezette a német anyaországhoz. Aki tudja, milyen volt Ausztria és Bécs … Folytatás →

E számunk szerzői (2007 december)

Ambrus Judit kritikus, szerkesztő Balázs Imre József (1976) irodalomtörténész, szerkesztő Bogdán László (1948) romániai magyar író, költô, szerkesztő Hirschman. Albert O. (1915) amerikai közgazdász Iványi György (1946) közgazdász Janáky István (1939) építész Karácsonyi Zsolt (1977) romániai magyar költő, szerkesztő Mistry, Rohinton (1952) indiai származású, Kanadában élő író Olay … Folytatás →

Fizetett Horkoló vallomásai

Horkoló már egy ízben elköszönt, de mivel a 2000 lapjain felejtette az esernyőjét, no meg mert nagy horderejű felfedezés tett, egy horkantás erejére még visszatér, hogy aztán már ténylegtényleg végleg elbúcsúzzon. Wellness az egész világ!, fedezte fel súlyos örömmel Horkoló, … Folytatás →

Asztalközösség

A Biblia, Pascal és Samuelson “Nem csak kenyérrel él az ember.”1 Ezt az alapvetést az Ó- és az Újtestamentum egyaránt kinyilatkoztatta, abból kiindulva, hogy lényegesen fontosabb az Úr parancsolatainak engedelmeskedni, mint enni. A két cselekvést végül is ellentétesnek tekintették, a kései … Folytatás →

Hannah Arendt és Hermann Broch

Filozófusok számára elég gyakran – ha nem is mindig – bizonyultak különösen érdekesnek bizonyos műalkotások, köztük irodalmi művek is. Az efféle érdeklődés olykor a sajátos esztétikai élmény általános elméletének kidolgozását szolgálja, mint Kant esetében, olykor egy művészetfilozófia megalkotását, mint Hegel … Folytatás →

“Én vagyok az igazi Ady Endre”

Térey János szerepmodelljei az Ady-költészet kontextusában Varró Dániel Változatok egy gyerekdalra című ciklusában többek közt a következő sorok olvashatók a Térey János-os változatban: “Térj fölötte végre napirendre / Hogy én vagyok az igazi Ady Endre / A Zaj-herceg, a rappelő Vazul / Minden … Folytatás →

Bélyeggyűjtés

1 Amikor dr. Burjor Modyt áthelyezték Mysore-ból a bombayi Állatorvosi Egyetem élére, feleségével és fiával, Pesivel Firozsha Baagba költöztek. A “C” épület harmadik emeletén levő üres lakást foglalták el, a Bulsara család szomszédságában. Dr. Mody ekkor még nem gondolta, hogy … Folytatás →

Versek

Hal déli éneke Ez még nem a végső vétek, de nem is a parti sáv, ahol a verőlegények várják az első hibát. Ez még csak a nyugtalanság, ez csupán a meglehet, láthatatlan láthatóság terei fölött lebeg. De ha véletlenül mégis … Folytatás →

Versek

Agancsarchívum szüleim gyakran fölütötték a csendes veszekedések könyvét. én ilyenkor többnyire sétálni mentem gyerekkorom három kutyája közül valamelyikkel. egész idilleket vonítottak össze. nővérem azt játszotta, hogy ő a nagymama és rosszul hall. a nagyi maga jól hallott, de gyakorlatilag mindig … Folytatás →

Doors

Megint foglalt a fülke. A szemüveges csávó telefonál, ezt utálom, mindig egy órát pofázik. Elmegyek a sarki közértbe, kiváltom a postán az ajánlott levelet. Befizetési felszólítás, ismételt figyelmeztetés. “Haladéktalanul.” A csávó még mindig bent áll, közben a lábával kitámasztotta az … Folytatás →

Ricardo Reis Tahitin

(részlet) 63. A görög sziget feljegyzés Lídiának Ezen a görög szigeten egyszer boldogok voltunk, emlékszel? Zizegtek a babérfák. Játszott a szél aranyos fürtjeiddel. Hüpnosz1 álmot bocsátott ránk. Sokáig aludtunk, egymást átölelve. A sziget is élt álmunkban. De nem úgy, mint egy … Folytatás →

Szent Lőrinc könnyei

Szent Lőrinc könnyei1 Így nem lehet élni – mondta – és tudta hogy a máshogyan élés legalább annyira lehetet len mint benne maradni ebben az ördöglakatra emlékez tető kapcsolatban – a mene külés formái nem rajzolód tak ki előtte tisztán – … Folytatás →

Pesti versek

PEST Hiába, Pest csak Pest, tagadhatatlan! S én Pestnek mindig jóbarátja voltam, És ahol csak kell, hát pártját fogom. Volt itt nekem sok kellemes napom. Kivált h’ az utcán kóborolhatok: Az angyaloknál boldogabb vagyok. Egy óriáskigyó bámészkodásom, Végighuzódik a népsokaságon. … Folytatás →

Budapest – tudásközpont vagy emlékmúzeum?

Budapest addig marad nagyváros, amíg betölti szerepét a világ tudásközpontjainak versenyében, és új értéket alkotva vesz részt a globális cserefolyamatokban. A városok versenye nem tűri a megtorpanást. Romlással, dekadenciával bünteti nemcsak a fejlődés hiányát, de már azt is, ha annak … Folytatás →

Interjú Janáky Istvánnal: Budapest mostanában ritkán jár a fejemben…

Janáky István építésszel beszélget Szüts Miklós SZÜTS MIKLÓS: A városról, a városban élésről, annak boldogságáról vagy éppen lehetetlenségéről várnék tőled biztató-vigasztaló szavakat. JANÁKY ISTVÁN: Lehet, hogy nem sok hasznod lesz belőlem, mert a város, különösen Budapest mostanában ritkán jár a fejemben. … Folytatás →