A rakodópart alsó kövén ültem, most egy poshadt pocsolya peremén. Nézem magamat: végleg elmerültem. Harsog a felszin, lenn hallgatok én. Állóvíz, soha nem folyik tova. Zavaros, sekély, nagy a pocsolya. És elkezdett az eső cseperészni, de mintha mindegy volna, el … Folytatás
kovacs_krisztian bejegyzései
Dusehubka
Figyelő 1942. november 24. Malkiniától délre, a Bug folyó közelében van egy kavicsbánya, amit tavaly kényszermunkatáborrá alakítottak át a megszállók. A legközelebbi vasútállomásról (6 km) a„Treblinka Arbeitslager” elnevezést kapta. Hivatalosan munkahely elhagyásért, munkamegtagadásért, elmaradt beszolgáltatásért, fuvar nem teljesítésért, zugkereskedelemért, árdrágításért, valójában szinte bármiért behozhatók ide … Folytatás →
Jom Kippur Rosenzweig
A héberül kiolvasott cím (gyywwxnzwr rwpyk swy) egy többszörösen összetett birtokos szerkezet, ahol a következő két olvasat egyaránt jogosult: „Jom (Kippur Rosenzweig)”, azaz „Rosenzweig engesztelésének napja”; illetve „(Jom Kippur) Rosenzweig”, azaz „Rosenzweig Engesztelőnapja”. Az első arra a jól ismert, bár … Folytatás →
A hatalom mindennapjai
Azonosítási játék az államvédelemnél Az állambiztonsági közeg volt hivatott a Kádár-rendszerben uniformizált társadalmi magatartást a pártkövetelményekhez igazítani. Hol nyílt, hol burkolt erőszakkal hozzáhajlítani a viselkedések sokféleségét az alattvalói engedelmesség magatartási sablonjához – írja Kenedi János Kis állambiztonsági olvasókönyvében.1 „A totalitáriusnak … Folytatás →
Polykratés gyűrűje
Polykratés, samosi tyrannos mindent megkapott a sorstól, amit ember megkaphatott. Vagyon, siker, népszerűség, tekintély, dicsőség. Személye mintha csak élő cáfolata lett volna az ókori toposznak az állhatatlan szerencse forgandóságáról – mindig s mindenben szerencse kísérte. Figyelmeztette is levélben aggódó barátja, … Folytatás →
A komolyzenei giccsről, avagy a giccses klasszikusról
„S kiáltanak: Nincs benne tűz, sem érzés! nem takart seb kell, inkább festett vérzés!” Babits Mihály: Arany Jánoshoz – Kovács András Ferenc: Babits Mihályhoz „[A dilettáns] többet érez, mint az értő.” Eduard Hanslick Demény Jánosnak, tisztelettel és barátsággal Bevezetés: … Folytatás →
Versek
KÉSEI DÓZIS Szétmálnak a célok, mint a papundekli éjjeli záporesőben. Késve emelkedik a rózsásujjú. – akkorra már abbamaradtál – Nincs lugas árnya: emlékezéshez, felejtéshez. Csak a lágyrideg tócsa az aszfalton. Amnézia-oltáron herseg a jóshang. – Túl lassú volt, kései dózis, … Folytatás →
Egy ínséges tél vége
A majom odahozta nekünk az ennivalót – mondta apám, majd kis szünet után –, és egy könyvet. – Most következett, mint mindig, a hosszabb hatásszünet. – Ez az első tudatos emlékem. – Az enyém is. Nekem ugyanis nincsenek más emlékeim, … Folytatás →
Versek
SELYEMZSINÓR Heverni nem hevertél csak tettél cselekedtél kibúvót nem kerestél csak tettél cselekedtél reggel már arra keltél mi lesz ha besiettél napközben idementél napközben odamentél gyakorta útra keltél dolgozni várt a reptér ha messzi útra keltél Mint aki már csak … Folytatás →
Megölni, akit szeretünk
Tavaly ilyenkor, november 10-én a város napilapja teljes terjedelmében közölte Kiefer úr levelét, amelyet a vizsgálati fogságból küldött a szerkesztőségnek. A levél végén a hatvanhét éves matematikatanár reményét fejezi ki, hogy a szeptember elején történteket O. minden lakója állampolgári … Folytatás →
Azúrországban estefelé
Bárdos Miklósnak Az ötödiken áll cigarettázva az erkélyén, Masszírozza öreg mogyoróit a Sátán. „Nullám, millióm, szerelmi vagyonom!” Megnézi az okostelefonján A sporthíreket: „Befutóim, befutóim!” Monte Carlo szerpentinje az út. Odalent orosz hercegnők Sétálnak kitűnő toalettben. „Cipőjük, ruhájuk, ékszerük ára Egyszerűen … Folytatás →
Interjú Hans Mommsennel
„Funkcionalisták” és „intencionalisták” a holokauszt-kutatásban Kérdés: Ön a funkcionalista irányzat képviselője? Hans Mommsen: Igen, ehhez az irányzathoz vagy iskolához tartozom, de ez már nem lényeges, mivel mostanság már keverednek a különféle iskolák nézetei. Ez a Daniel Goldhagen körül kirobbant vitának köszönhető, … Folytatás →
A történelem nyomai – Interjú Volkhard Kniggével
LACZÓ FERENC: Lenne kedves néhány szóban megvilágítani személyes és szakmai hátterét, bemutatni intellektuális pályafutásának 1994 előtti stációit? VOLHARD KNIGGE: Életem véletlenszerű alakulása folytán még a történettudományos tevékenységeim megkezdése előtt pszichoanalízissel kezdtem foglalkozni. Nem voltam hajlandó bevonulni katonának, ezért a német rendszernek … Folytatás →
Salzburgi beszéd
– Különösen nagy öröm számomra – kezdte a Monsignore Schorn a beszédét –, hogy éppen a világ legnagyobb művészei azok, akik sosem feledkeznek meg a legszegényebbekről. Náluk senki sem tudja jobban, ráadásul a saját legmélyebb tapasztalataikból merítve, hogy az emberiség … Folytatás →
Salzburg
Igen, van ez a tristesse, a mindennapok búbánata. Ez mindent a lapály szürkéjével borít. És az emberek és a viszonyok tökéletlensége aztán a nyűgösség egész kultúráját teremti meg. Egyesek – magam Németországból származom – ebben töltik el teljes életüket. És néhányan … Folytatás →
Loki csúfolkodása (részletek)
Égir, akit Gímirnek is hívtak, maga készített sört az ázoknak, amikor a hatalmas üstöt megkapta; erről beszéltem már. Vendégül hívta Ódint és feleségét, Frigget. Tór nem jöhetett: nem tért még vissza keleti útjáról. Ott volt Szif, Tór felesége; Bragi és … Folytatás →
Mi köze egy szépségistennőnek a szépséghez?
Freyja alakja a Verses és a Próza Eddában Talán egyik legkomplexebb, legnehezebben megérthető és értelmezhető jelensége európai kultúránknak az, amelyet deszakralizációként szoktunk emlegetni, vagyis az a folyamat, amely során egy valóságosan megélt vallás, amely kezdetben az élet minden szegmensét és … Folytatás →
Kutyus az útszélen
Öregek Az öreg, csúnya férfiak és nők, különösen a bottal vánszorgó vénasszonyok látványa. Hajdan volt szép, táncos testük ugyan elárulta őket, de belül mindegyikben ég az öntudat lámpása, s az elképedés: „Hát ez lennék én? Nem – nem igaz!” Ólmeleg … Folytatás →
Versek
Szerelmetlen vers Mert így utólag, visszanézve mégis, ahogy mondtad: a föld is és az ég is – jogos birtokom – listádon fölsorolvák, megfojtanak a lehetett volnák. Mi lettem volna? Vad, kacér, hazug, mint bőröm alatt a titkos vértezet, mely bárkit … Folytatás →
A tökéletes novella
Lu Vaj, az író megszaglászta az üres pálinkás poharat. A kém feléje emelte a tekintetét, mosolygott. Néhány pillanattal korábban a Kék Páfrányok kertjének gyalogútján Mao gazda halott papagájra lelt. Az öregember most is a madártetem mellett guggolt. Az író a … Folytatás →