A NEMZETI DAL KÖZÖSSÉGSZEMLÉLETÉRŐL „Vannak nagyversek, amelyek azért nem hatnak többé ránk elemi erővel, mert elcsépeltük őket. Elkoptak a gyakori használatban, letörlődött a hímporuk.”1 Az elmúlt több mint százhatvan évben a Nemzeti dalról meglepően kevés elemző, ételmező jellegű tanulmány született, legalábbis mind … Folytatás →

SZŰCS JENŐ DÓZSA-TANULMÁNYAI – 40 ÉV UTÁN1 Amiről beszélek, az sokkal inkább tartozik a 20. század 70-es éveinek történetéhez, mint a 16. századéhoz. Több mondandóm van most Szűcs Jenőről – az 1970-es 80-as évek nagy hatású, mára már némiképp elfeledett … Folytatás →

1 Első versesköteteim néhány költeménye kapcsán szó esett már Tanner Ilonkáról. Vele Babits Mihály lakásán ismerkedtem meg. Más vonatkozásban elmondom majd, hogyan barátkoztam össze a mesteremmel és hogyan lettem lakótársa. Most képzeljük el, hogy már fél éve nála lakom és … Folytatás →

Mert semmi sincs úgy elrejtve, hogy elő ne kerülne, és nincs titok, amely ki ne tudódnék, és nyilvánosságra ne jutna. Lukács 8,17   Quidquid latet, remanebit Római közmondás   A titkot még a tyúk is kikaparja Magyar közmondás   2010. … Folytatás →

LOVASSÁGI TISZT SEINYNÉL1 Cserjés, bozótos. Nyírfaerdő hátrább: az éber ellen ott les a lovasra. Sarkantyúval megbökve lova véknyát, ügetni kezdett. Tó, fehérre fagyva; hegy alja. A kantárt úgy szorongatta, hogy csuklója kifáradt. Látcsövére deres pára ült. A fronttól elszakadva egy … Folytatás →

Amikor a kinti homályban lengő utcalámpák szinte uniszónóban felgyulladtak, egészen a Bayerischer Platzig, a megvilágítatlan szoba minden tárgya elmozdult egy kissé a bevetődő sugaraktól, melyek mindenekelőtt lefotografálták a csipkefüggönyt. A hosszú kezű-lábú, lapos mellkasú fiatal- ember, orrán a félhomályban megcsillanó … Folytatás →

Konceptuális művész kagylószervizel, házhoz, ill. tengerhez megy. Törött kagylók pótlását, megkopott tengeri szuvenírek megtisztítását és fényezését, vadonatúj lakkozott példányok patinásítását vállalom. A tengert visszatelepítem olyan kagylókba is, melyekből évtizedek óta kiköltözött, így füléhez emelve újra élvezheti a megfoghatatlan lélekzést. Nyári … Folytatás →

A Balaton felett álltam, a hegy kráterdombjának tetején és magamat láttam. Össze- zártam a combjaimat, a testemhez húztam a karom, mint aki éppen fejest készül ugrani, lefelé az ismeretlenbe, hogy többé ne kelljen visszamásznia. Az ugrásra való készülés irtó örömmel … Folytatás →

JÁNOS. A JEGYZŐKÖNYV FELVÉTELE Ezen az ágyon egy apa halt meg, azon három, s a reggelek kopogósak, kopognak. Ugyanazzal a szóval sebek ejthetőek. Különösen hasonló sebek, részlet nullája, szeretet. Mosom az arcom, borostaszúrás, huszonhét éves vagyok, s te a huszonhetedik … Folytatás →

AZ ÓRIÁSI HÁRS Én a világban találok csillapulást. Most minden más riaszt. Elviselni, ami gonoszul emberi, kit nem ejt kétségbe? Ki az? Az óriási hárs ma kint a szélben minden tollas ágával külön-külön kilendült és repült. Hogy emelgette gallyait! Most … Folytatás →

RUFFY PÉTER VÁLASZTÁSAI1 Nem szeretném elhallgatni: 1991-ben nemcsak krónikása, hanem aktív részt vevője is voltam az 1956 utáni első – sikeresen sikertelen – újságírósztrájknak, és egyike azoknak, akik mélységesen csalódtak a kikezdhetetlen tartású Ruffy Péterben. Tanítványa s követője ugyan sosem … Folytatás →

Bevezetés helyett álljon itt két példa: 1) Marian Sanchez részt vett az 1936–39-es spanyol polgárháborúban, majd Franciaországban internálták. Miután besorozták a francia hadseregbe, 1940-ben német hadifogságba esett, de Vichybe szökött. A helyi BMW-leányvállalat alkalmazottjaként 1942 novemberében Varsóba küldték, ahol a … Folytatás →

VÁLASZOK A 2000 KÖRKÉRDÉSEIRE 1. Nemrégiben a 2000 számos szerzője és jó barátja az alábbi levelet kapta szerkesztőségünktől. Néhány külföldi ismerősünket is megkerestük hasonló levéllel. Rengetegen válaszoltak, nagyon köszönjük, hogy így tették. Ezennel elkezdjük közölni írásaikat. Közép-Európa – Felejtsük el? Lapunk arra kíváncsi, hogy … Folytatás →

És minekutána fölkelt az imádkozástól, az ő tanítványaihoz menvén, aludva találá őket a szomorúság miatt. Lk. 22,45.1 Korábban csak olyan fáradtságokat ismertem, amelyek a félelemmel álltak kapcsolatban. Mikor korábban? Gyerekkoromban, az úgynevezett egyetemi tanulmányaim alatt, és a korai szerelmek éveiben, … Folytatás →

KAZYS PAKŠTAS ÉS A LITVÁN FÜGGETLENSÉG1 A nagyhatalmak és a többnyire kiszolgáltatott kis népek közötti viszonyt mindig is a kölcsönös gyanakodás jellemezte: a befolyásos országok politikusai előszeretettel pózoltak a civilizáció terjesztőinek szerepében, és sokszor ezt az indokot használták fel „kifogásként” más … Folytatás →

HAGYATÉK1 Kinek az emlékezete őriz majd meg bennünket, hangunkat és szavunkat rácsok mögött az elnyújtott kiáltást, amit rémült csend követ. Ki őriz meg annyi múlandóságot, kibelezett alakunkat, kosztümjeinket, amikben egy vélt életet találtunk ki. Mily gyorsan gombolyítódott le mindez a … Folytatás →

(RÉSZLET)1 Hallod-e, te Rita? Gyere, játsszunk egy kicsit. Mit csinálhat egy férfi egyedül otthon, esős időben? „Kiveri”, mondod te. Helyes, ülj le, megkaptad az átmenő jegyet. „Felhívja a barátnőjét”, hm, nem rossz, feltéve, hogy van neki. De ennek nincs. Egyéb … Folytatás →

Mindig óvakodtam magamtól, mert csalok. Például arcokra foncsorodó kelletlen zugmosolyt, tükrös szívet a sötétkamrás-pitvaros lüktető helyébe, cukrosat, vakot. Kikeletet az összes krónikus belre, hol elfekszem majd a fonákoldalon. Egyszer lesz tavasz. A terepszín épp olyan, mint a béka. Beolvad, s … Folytatás →

ÓVATOS EMLÉKEZÉS1 III. Még nem tudom, hogy mennyi s milyen szállal, kockázattal kötődöm a gyermekségemhez. Valószínű, hogy az itt-levőségem olcsó alibi és csapda, amelyről – a múltnak, az irodalmilag még nem archivált faszáról – le kell rántanom az esti, az … Folytatás →

Feltámadunk!1 (Történetek a megyeháromból) A nekézsenyi pályán történt. Mint minden rendes faluban, Nekézsenyben is egymás mellett van a futballpálya és a temető. Akár a főtéren a templom és a kocsma. A nekézsenyi pálya kapujára, mind a kettőre, kiírták: FELTÁMADUNK! Ideje … Folytatás →