Kertész Imre több mint 80 tételből álló, hol kézzel, hol írógéppel írt levelezése, amelyből az alábbi válogatás készült, idén ősszel fog németül megjelenni a Rowohlt kiadónál. Az 1927-ben Budapesten született Éva Haldimann 1947 óta él Svájcban, Genfben. A zürichi egyetemen … Folytatás
kovacs_krisztian bejegyzései
Kis szőrtüszők
(írta Dumpf Endre) Az életerő kifagy: ott hol az ékkel Beéjjeledő halom oldala kékel Tűnődve egy elfeketült düledékkel Csak a siket estveli csend tyütyürékel (írta Katona József) csak a siket estveli tévé mákolaj és ropi kékel noha éjjeledőben az énem … Folytatás →
Nevetős Anne
I. fejezet A szárazföldön tétlenkedő tengerészek szokásához híven mi is víz közelben ténferegtünk (az egyik nagy keleti kikötőben, a Kikötői Hivatal előtti téren), amikor az „üzletházak” felől egy férfi tűnt fel, tétován megcélozva a mólókhoz vezető lépcsősort. Figyelmemet azért keltette föl, … Folytatás →
Versek
PA-PA-PA-PA-PA-PA-PAMM „A madarász vagyok én la, Vígadok hajsza, hopszasza. A madarászt minden határ S fia, apja esméri már.” (Schikaneder – Csokonai) Olykor egy isten Tenyerén él, s maga is Olykor egy isten, Máskor meg semmi, Bár abban is túl lázas, … Folytatás →
A hirtelen elmenések
Amikor először első ízben elhagyta vagy őt kényszerítette kénytette az elhagyásra vagy nem is kényszerítette nem akarna hibást keresni mert aki keres az talál valami rutinvérképből indultak ki az asszonynál aztán mi mindent találtak lépésről lépésre embóliaveszélyt vérzsírveszélyt antitest túltengést … Folytatás →
Versek
Jób dala Hajdanában boldog volt Jób. Volt háza és felesége, Volt autója és családja, De vége lett. Fuss el véle! Jób dicsérte a bölcs Istent, A tagdíjat megfizette; Elfogadta a Teremtést, S nézett tévét minden este. Hitt a mozgalmi munkában, … Folytatás →
A szürkegém
Madarat akarok látni! Sokat is!” Ezt egy négy év körüli kislány kiáltja, akit úgy hívnak, hogy Linduska. „Itt nincsenek madarak, Linduska. Ez itt a Déli-pályaudvar. Még el sem indultunk!” A harmincas évei elején járó fiatalasszony, aki a kislányt az ölében … Folytatás →
Ez a (mi ez?) se-nem-szonett
Ez a (mi ez?) se-nem-szonett tizenkét sornyi szó (tucatka?), ritmuson, rímen futó deszka, két semmi között a szünet, ez az állok, mégis megyek valami, ami akkor, hogyha, ha minden egész darabokra, s nincsenek, csak a cserepek, hova ez a csonka, … Folytatás →
Versek
Példázat Egy vihar letépett éjjel minden levelet a fáról kivéve egyet, azt hátrahagyta, hogy egyedül libegjen a kopasz ágon. Ezzel a példázattal tudatja az erőszak, hogy na persze – a tréfát néha ő sem veti meg. Metafizika Volt, elmúlt. Volt, … Folytatás →
Versek
Tarack A fém, a sár. Nyomul a fém a sárban, a cél felé. Az ágyú készen. A csont, a hús. Kocog a csont a húsban, a szívverésem. A hang, a füst. Zuhog a hang a füstben, forog az ég, a … Folytatás →
Marcellina feláldozása
Egy szót sem értettem ebből a jóságból, amit tőlem követeltek. Jóságom érdekében be kellett volna vallanom, hogy lehúztam Yvette bugyiját, s azért nem voltam elég jó nekik, mert nem voltam képes bevallani, hiszen nem tettem meg. Még az is meglehet, … Folytatás →
Versek
PERSONA Vasárnap Vénusz egyedül marad a hetével. Volt benne jó, és némi borzalom. Elrendezi dolgait? „Mint amikor Langyos vizet eresztesz A kávéporra: csomós szigetekként Úszkálnak benne a barnálló, Föloldatlan instanciák.” Persze, kevergetheti ő a finom szemcséket, Kavargathatja akárhányszor: Lassan vegyülnek … Folytatás →
Notesz
Most már akár le is lehetne térni bárhol. Az emberélet útjának telén teljes gázzal kihajtottál e tájból. Az ágak közt kifakadt nejlonzsákok. Jön a sötét, hogy váltsa a világot, de messziről jön, csak lassan ér ide. Tiszta erőből nem tervezni … Folytatás →
Anatol Korkodus vacsorája
Azelőtt való este, hogy letartóztatták, Anatol Korkodus megstuccolta a szakállát, felvette vadonatúj ünneplő ingét, csokornyakkendőt kötött, magára öltötte egyenruhaszerű szürke posztó zakóját, amelyet gallérján, a mandzsettán és a zsebeken sötétzöld bársony kivágások díszítettek, aztán megivott egy kis palack házi szederpálinkát, … Folytatás →
Szeretteim, szöveteim
Szeretteim, fájnak szöveteim. Szöveteim, fájnak szeretteim. Oda-vissza hűtlen követeim, híretek is, mindek, fenn-lenn csak kín. Ki ne fényesedjetek szívemen, nadrág, ha ücsörgök, ülepemen, eljutottam megülepedésre, a többi csak ennek lepedéke. Idegen test voltam: igen lélek; igen test voltam: idegen lélek. … Folytatás →
Egy fogyasztóbarát folyóirat
Ismerek valakit – úgy is mondhatnám, van egy barátom –, aki jó ideje minden hónapban akkurátusan maga elé veszi a 2000-t, és elejétől a végéig elolvassa. Hézagmentesen végigolvassa. Minekután az első oldalon található tartalomjegyzékben ceruzával beikszeli azokat a cikkeket (verseket, elbeszéléseket, … Folytatás →
Önmarginália
Mire elég egy lap? Egy lap nagyon sok mindenre elég. (Marg.: Na, azért olyan nagyon sok mindenre nem elég, például közértben kasszánál nem elég, de a villamoson ülve a Moszkvától a Móricz Zsigáig például lehet elég. Nota bene, a 2000-t már sikerült többször … Folytatás →
Körlevél
Kedves Tanárkartárs(nő)! Az új, komplex nyelvi-hazafias-országismereti tananyag törekszik arra, hogy autentikus szövegeken gyakoroltassa a növendékekkel a megszerzett (megszerzendő) készségeket. Az itt következő gyakorlattípus (a Reading Comprehension nevű feladat továbbfejlesztett, szocialista követelményeinkhez alkalmazott változata) szervesen illeszkedik reformszellemű oktatáspolitikai koncepciónkba, s úgy … Folytatás →
Zűrzavar és késő bánat
Egy húsz év előtti levél margójára Unordnung und späte Freude. Így forgatták ki Thomas Mann gyerekei apjuk novellájának (Zűrzavar és kora bánat) címét. Megváltoztatva, amit kell – jól illik ez a szójáték arra a légkörre, amelyben húsz évvel ezelőtt megértem … Folytatás →
Fésületlen gondolatok
Üres akasztófák alapján is lehet tudni, hogy valami lóg a levegőben. Mi a Káosz? Az a harmónia, ami megsemmisült a világ teremtésekor. Akasztott ember házában nem illik kötelet emlegetni. És a hóhér házában? Viselhet lúdtalpas ember sarkantyút? Viselhet. Csak nem … Folytatás →
