1. A világ egy nagy szõttes, melyben minden véletlen. Nincsenek törvényszerûségek, nincsenek szabályok. A véletlen határozza meg valamennyiünk helyét. Fonalak és csomók vagyunk ebben a szõttesben, vonalak, amelyek egy felfoghatatlan – talán magasabb rendû – logika szerint találkoznak és elválnak, … Folytatás →
Eljön az idő, megremeg az őrző, megrogynak mind az erős férfiak, a malomkőnél megállnak a lányok, az ablaktáblák felhomálylanak, kívül egy jobb kéz bezárja az ajtót, halkabban zúg a vízen a malom, madár szólal az ágon, égi jóslat, az ének … Folytatás →
„Mi törjük el, repesztjük ketté, mi egyedűl és mi magunk azt, ami egy és oszthatatlan.”1 (Pilinszky János) „Mi egy rész vagyunk, amelynek utánoznia kell az egészet.”2 (Simone Weil) „Hát nem vesszük észre, hogy létünk kettőségben való lét?”3 (Karl Barth) Hogyan … Folytatás →
RÉMEKET LÁTOK Meghalt a cselszövő. Egy úgymond melegbárból távozva százhetvennel száguldott, vérében legalább fél liter vodkát cipelt. Szép tőle, hogy csak egy betonoszlopot gázolt el egy falu közepén. Karintia ravasz hercegét, Jörg Haidert heteken át siratta Ausztria apraja-nagyja. Egykori sajtósa, … Folytatás →
Ahogy tövérõl metszett Fenyõfában a nedvek Hidegben megdermednek, Sûrûn megikrásodnak – Csak zsibbadás motozgat. Mint árboca hajónak, A fa féloldalt dõlve – Örök zöldjének õre – Vár a sufnisarokban. Mikor bekerül onnan, Mint hogyha bomba robban, Hisz a szobamelegben Keringnek … Folytatás →
Bambi vérére mentek mind a hárman. A fiú apja intézte a papírmunkát, a vadásztársaság engedélyt adott, hogy kilõjenek pár állatot. A sötétedés már az erdõben találta õket. A fiú apja és az apa barátja hozták a puskákat, a fiúnak nem … Folytatás →
Nem tudhattam, hogy amikor a nagyapám utolsó levelezőlapja megjött, ő maga már halott volt. Olvasatlanul félretettem, ahogyan olvasatlanul tettem félre a korábbi levelezőlapokat is. A számlákkal és felszólításokkal együtt, amelyek közt szinte mindennap ott lapultak, egyre tolakodóbb kupacot képeztek az … Folytatás →
A/1 (Album) Hivatalba kerültem, úgy, ahogy rég Álmodtam, s a gyakornokot levedlem. Bátorítson elõdeim kudarca, Hizlaljon sikerük – nehéz az asztal, S van hagyománya, tartsam észben. Savanyú levegõre irgalomból Sincs szükségem, az ablakot kitárom, Kirepül vele más is – ez sajátom. … Folytatás →
Adam Przeworskival Gerardo L. Munck beszélget GERARDO L. MUNCK: Karrierje során az első fontos témája a szociáldemokrácia volt. Több cikket és két könyvet – Capitalism and Social Democracy illetve Paper Stones – publikált ebben a témában. Mi keltette fel az érdeklődését a szociáldemokrácia iránt? ADAM … Folytatás →
A korlátozott állam felé Tanulmányomban egyrészt azokkal a kritériumokkal szeretnék foglalkozni, melyek segítségével felvázolhatjuk az állami tevékenységek optimális körét, másrészt pedig az egyén és az állam viszonyával. Az állam fogalmával kezdem. A feladat nem magától értetõdõ, mivel számos olyan struktúrát … Folytatás →
Hogyan lehet megválasztani Jaruzelskit anélkül, hogy rá szavaznának? (Június 23.) Az ország el akarja kerülni a polgárháborút. Viszont nagyon nem akarnak Jaruzelskire szavazni, és fogékonyak az olyan javaslatokra, melyek arról szólnak, hogy a feladat miként oldható meg enélkül. Jaruzelski csakis … Folytatás →
„A liberálisok a szimbólumok terén értékelhetetlenül teljesítenek és ráadásul hasonlóan hasznavehetetlen az irracionálissal szembeni érvelésük is.” Christopher Hitchins, „A zászló feladása” in The Nation, 1997. július 21., 8. Hogyan válhatott a Szolidaritás munkásmozgalmon belül dominánssá a jobboldal a ’90-es évek közepére, … Folytatás →
Nemrég egy könyvesboltban jártam, ahol megszólított egy fiatal nõ. Azt mondta, Radclyffe Hall és az én művem összehasonlításából ír dolgozatot. Segítenék-e? – Igen – válaszoltam. – A mi mûveinkben semmi közös nincs. – Azt hittem, ön leszbikus – felelte rá. … Folytatás →
Jön a tél, jaj, istenem, jaj, sötét lesz, istenem, pöcsömön nem jön ki pisa, szar nem jön ki seggemen. Mit se tiltakozhatok, mindent már csak fulladok, nincs, hogy élv üdvére lettem, nincs, mit élbõl elhagyok. Nyitja – van, de visszavarr. … Folytatás →
Szavalókórusok a két világháború közötti munkáskultúrában „…az egyén és a tömeg szelleme fog eggyé válni egy új hit erejében. Az egyén, mint egy szeparált rész, el fog tűnni, termékenyülve és termékenyítve fog beleölelkezni a közös egyetemes szellembe. Az egyén, ha jajgatni fog, … Folytatás →
Szendi Gábor klinikai szakpszichológussal Csontos Erika beszélget „Préripockok vizsgálatakor figyeltek fel arra, hogy a dopaminszint emelkedése szerelmes viselkedéshez, heves udvarláshoz vezet. A préripockot azért szeretik a kutatók, mert monogám típus, egész életét egy nõsténnyel éli le. Nemrég meg is találták … Folytatás →
CSEHY ZOLTÁN DANAIDÁK (Mitológiai lecke) 1. Decas Büszke Hüpermnestrát nézd meg, neki harmatot inni vágyó rózsakehely nyílik a lába között. Gorgophonát azután, neki csiklaja templomi oltár, melyen lángol a tûz, és ki se huny sohasem. Automaténak meg lágy … Folytatás →
Rút, csingilingi ház Mesébe illõ délután poharazunk Egy kórház udvarán. Kedvünk magas, szinte száll, A betegség körbeleng, De nem muszáj. Titkok úsznak körül, Egy történet felmerül, És – látod – nem hitted el, Mégis nevetünk. A nevetés, Mint fehér gyöngy, … Folytatás →
A mobiltelefon valahol Milánóban csöng. Ariel ebben legalábbis biztos. De vajon tényleg biztos benne? Hiszen Mozart és Bacharacha elektronikus morzsácskáit éppenséggel egy, a Comói-tó árnyas partján álló nagy és közönséges, kutyákkal õrzött és kamerahálózattal megfigyelt villában is szórhatná szét trillázva. … Folytatás →
Szerelemfüggés A világirodalomban és -költészetben egyenesen éhségként emlegetik a romantikus szenvedélyt. Az Énekek énekében, az ókori héber szerelmes versben a nõ így kiált fel: „ki vagyok éhezve a szerelmére!”1 A Jáde istennõ címû kínai mesében Csang Po azt mondja szerelmének, Mejlánnak: „sóvárgok … Folytatás →