Izzik a tandor, amerre csak a szem ellát, hiába menekülsz, mögötted hídfüst pernyéje száll az égbe, elõtted irgalmatlanok kántálják szépszerén a jövõt. Taraja a dérnek már combig ér, dél van, alig múlt lemondólag máris néhány vonás, ipari ráncok netovábbja az … Folytatás →
Abraham Lincolntól Vorosilov marsallig A pályaudvar súlyos jelentésekkel teli térség, egyike a legelsõ, a közgondolkodás által kényszerû mûszaki megoldásként, szükségszerûségbõl létrejött közlekedési csomópontként, városi technikai objektumként számon tartott modern tereknek. Mindemellett – és erre a hazai társadalomtudomány még kevésbé figyelt … Folytatás →
Nemrégen egy kisebb konferencia foglalkozott a magyar vallástudomány történetével. Itt kívántam egy kis meglepetéssel szolgálni, amikor egy munkából úgy idéztem, hogy hosszabb ideig nem neveztem meg a szerzõt, illetve munkájának célját. Most is egy darabig “elrejtem” ezeket az adatokat. És … Folytatás →
A Brenner József tiszteletére emelt emléktábla avatása alkalmával rendezett ünnepségre népes sereg gyûlt össze: nem hiányozhattak az orvosi szakma, az irodalom, a zenemûvészet képviselõi, meg aztán hivatalos volt az író egyik novelláját megfilmesítõ filmrendezõ is, akinek következõ, még meg nem … Folytatás →
Esztétikai és teológiai töprengések a (kortárs) mûvészetrõl Könnyen lehet, hogy egy térben és/ vagy idõben távoli képzõmûvészeti, zenei vagy irodalmi alkotás utólagos esztétikai megítélése többet árul el az ítéletet alkotóról, mint az ítélet tárgyáról. Az utólagosan projiciált értelem vagy jelentés kérdése azért … Folytatás →
Hozzászólás a kölni dóm új üvegablakairól kirobbant vitához 2007 késő nyarán majdnem vitára került sor a művészetről Németországban, ám a vita még az előtt véget ért, hogy igazán elkezdődött volna. A szóban forgó diszkusszió, amelynek főszereplői Joachim Meisner bíboros és … Folytatás →
NIHIL NOVI Kétezer éven át árnyként követtem saját személyem e szomorú uton csak a szégyen tapadt hozzám a gonoszság koholta rágalom – hogy megmérgeztem a kutakat – aszályt idéztem elõ fagyokat – a tehénre rontást hoztam – a templomból arany … Folytatás →
Kettős kegyelet fûz a július 31-dike emlékéhez. Két, szívben-lélekben rokon-barát megdicsőülésének napja ez: A Petőfi Sándoré és az Egressy Gáboré. Az előbbi 1849. július 31-dikén fejezte be magasztos földi pályáját, atyám nem kevésbé dicsteljes küzdelemben vált meg porhüvelyétől ugyancsak július … Folytatás →
Köszönj a hangnak köszönj a hangnak asztalos beszéd és vésd faragd és vésd faragd mi van egyéb a kéknél és a hang mi van egyéb a végnél és az ég köszönj a kéknek szürke fémszemekkel itt minden lát és semmi … Folytatás →
1814-ben fényes ünnepséget rendeztek Weimarban az Angliából hazatért Károly Ágost fõherceg tiszteletére. Goethe ebbõl az alkalomból a város rajziskoláját nyolc festménnyel díszítette fel, amelyek a különféle mûvészeteket voltak hivatva jelképezni, nemkülönben azt a támogatást, melyben Károly Ágostnak köszönhetõen részesültek.1 Az embléma … Folytatás →
Canterbury érseke azt ajánlja az angol törvényhozásnak, ismerjék el a saría egyes családjogi elemeit az angol jogrendszerben, és tegyék lehetővé az országban élő muzulmánok számára, hogy ilyen jellegű vitás ügyekben vallási bírósághoz fordulhassanak; Nicolas Sarközy francia köztársasági elnök további 4000 … Folytatás →
Ezt nem mondta el neki senki, nem is mondhatta: Ketten voltak otthon, és késõbb nem beszéltek róla Egymással, erre határozottan emlékszik, és mással sem, Nem mondta el senkinek, szinte biztosra veszi tehát, Hogy nem képzeli, hanem emlékezik rá. A rácsos … Folytatás →
et ressurexit… – mesélte Seneca. s míg az öntudat új kikötõjébe érne háborgó elmével a rettegõ ember hihetõbb Istent keresve, alulírott én, Lucius Domitius közhivatalnok tiszta tudattal nézem a lángokat, a tüzet s az õrületet, ahogyan egyre nõ. mert emlékezni … Folytatás →
Jack háromkor tette le a munkát. Kilépett az állomásról, beült a kocsiba, és egy lakásához közeli cipőbolt előtt állt meg. Föltette a lábát a próbazsámolyra, és hagyta, hogy az eladó fűzze ki a cipőjét. – Valami kényelmes kellene – mondta … Folytatás →
A demokrácia és a kereszténység Arra kértek, hogy válaszoljak a kérdésre: Mennyire lehet egy demokrácia keresztény? Végsõ soron ez teológiai és filozófiai kérdés: Mennyire kellene egy demokráciának kereszténynek lennie? Nyilvánvaló, erre különféle válaszok adhatók, attól függõen, hogy az ember miként viszonyul a … Folytatás →
javított utószinkron a nagy egyezményes fogalmakat sosem bagatellizálva éppen eleget gondolva hazára anyára a születendõ néhány kisgyerekre múlásra és a szerelemre adózva a szellemi napsugárnak és jól megbecsülve a látszatszabadságot mely még öncsalás képében is igen áldott ki hinné olykor … Folytatás →
Lucida nube da l’estrema parte De l’emisfero balenando emerge, Che, quasi un dupplicato sol, comparte Immensa luce né molt’ alto s’erge. (Orazio Ariosti: Alfeo) To any one accustomed only to an English landscape, the novel aspect of an utterly sterile land … Folytatás →
Gólyatábor Délutánra már a szemközti ágyon ül. ébren vagyok, mondom, “én meg megjöttem”, mondja. Csak a nyár van. A boldogság magától nõ, akár az árnyam, s nem sürgetjük az estét, sétálunk, nemsokára hárman, a dundi lányt nem hívtuk, de szeretjük, ha … Folytatás →
Lukács Nietzschérõl Kétségkívül: Nietzsche élesen kritizálta Bismarckot. És számos becsületes demokratával találkozunk, aki mélyen meg van gyõzõdve arról, hogy minden kritika a haladás, sõt a forradalmiság szimptómája; haladó ember az, aki mindent kritizál, aki mindenben kételkedik. (Nem hiába volt hosszú … Folytatás →
Példák a nem formahű modern magyar műfordítás történetéből Odysseus találkozása Nausikaával Részlet a VI. énekbõl Baksay Sándor fordítása, 1917 Istenasszony vagy-é, vagy csak földi ember? Akármelyik vagy is, fogadj kegyelemmel! Ha istenasszony vagy, egyike azoknak, Akik fent a magas egekben … Folytatás →